Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-24 / 279. szám, kedd

A Ikormánycsapatok ellenőrzik a fővárost ESEMÉNYEK MARGÓJÁRA Conakry — A guineai egy­ségek — hírügynökségi beszá­molók szerint — vasárnap az esti órákban már teljesen el­lenőrizték a fővárost. Igy tehát a mintegy 350 európai és afri­kai zsoldos partraszállási kísér­lete nem sikerült. Ezt a hírt többek között a conakryi rádió is közölte. A Guineai Demokrata Párt Politikai Bizottságának a nyi­latkozata lesteögezi, hogy a kor­mánycsapatok megtették a szükséges intézkedéseket, ne­hogy a támadás megismétlőd­hessen. A guineai hivatalos körök és a politikai megfigyelők vélemé­nye szerint a conakryi partra­szállási kísérlet célja az volt, hogy lekösse a kormánycsapa­tok figyelmét s így előkészítsen egy másik támadást, amely Portugál-Guineából indult vol­na, az ország északi, illetve észak-nyugati területei ellen. A conakryi rádió magasra ér­tékelte a kormánycsapatok bá­torságát és harci erkölcsét, hangsúlyozta, hogy a portugál gyarmatosítók elleni harcnak Cssznemzeti jellege van. A hírügynökségek az esemé­nyek kapcsán rámutatnak: Sé­kou Touré elnök már több íz­ben figyelmeztetett arra, hogy Portugál-Guineából támadás ér­heti az országot. Ambroise Fernando kapitány, a támadók egyik vezetője, aki a népi hadsereg fogságába esett, elmondta, hogy több jól felfegyverzett hadihajó zsoldo­sokkal a fedélzetén Bissauból (Portugál-Guinea) Indult el; a zsoldosok fejenként egymilió escudót kaptak az akcióért. A zsoldosokat — amint a nyilat­kozat felfedte — a partraszál­lás után guineai polgári szemé­lyek várták, akiket szintén meg­vásároltak. Céljaik között sze­repelt, hogy elfogják Guinea hadügyminiszterét, továbbá tá­madást intézzenek a conakryi repülőtér ellen és megsemmisít­sék az ott állomásozó repülőgé­peket. Portugália elutasította Guinea panaszát New York — Sékou Touré még a vasárnap folyamán felhí­vást Intézett U Thant ENSZ­főtitkárhoz, a világszervezet erőinek azonnali bevetését és a Biztonsági Tanács összehívá­sát kérve. A Biztonsági Tanács ' két és fél órás késéssel, vasár­nap a késő esti órákban ült ösz­sze. U Thant ENSZ-főtitkár kö­zölte a Biztonsági Tanács tag­jaival Sékou Touré elnök üze­netét. Ezt követően El Nadj Touré, Guinea képviselője fel­kérte a Biztonsági Tanácsot: azonnal utasítsa Portugáliát, hogy szüntesse be agresszióját és vonja ki csapatait az or­szágból. Portugália visszautasította a guineai panaszt. A Biztonsági Tanácshoz intézett levélben hangsúlyozza, hogy a „guineai vádaskodás" teljesen alaptalan. A Biztonsági Tanács végül úgy döntött, hogy különleges missziót küld Guineába, amely­nek feladata a panasz azonnali kivizsgálása. A rendkívüli ülés befejeztével rezolűciót fogadtak el, amely követeli „az összes támadók azonnali kivonását guineai területekről". FDP-SIKER A BAJOR VÁLASZTÁSOKON Készültségben a 7. flottilla A Ranger repülőgép-anyahajó a Tonkini-öbölben Saigon — A legfrissebb hír­ügynökségi jelentések minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy a Tonkini-öbölben teljes harci készültségbe helyezték a 7. amerikai flottillát. Erre a lé­pésre a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni bombázások felújítását követően került sor. A Tonkini-öbölbe érkezett a Ranger repülőgép-anyahajó ls, fedélzetén 85 Phantom F—4 tí­pusú szuperszőnikus katonai repülőgéppel. Az Egyesült Álla­mokból az indokínai partok fe­lé tart egy további repülőgép­anyahajó is. Dél-Vietnam területén egyéb­ként — nyilván a legutóbbi na­pok eseményei következtében is — teljesen elcsitultak a har­cok. A hétfői napon mindössze arról érkezett jelentés, hogy a B—52-es amerikai óriásbombá­zók több hullámban támadták a laoszi területeket. Saigoni köz­lés szerint a légitámadásban mintegy 400 amerikai repülőgép vett részt. Phnom Penh — A hét végén, illetve a hét elején is folytatód­tak a harcok Kambodzsában. A hazafiak alakulatainak egyre erősödő nyomására a kormány­csapatok kénytelenek voltak kiüríteni Stungchrál városát. Távozásuk előtt levegőbe röpí­tették az ország egyetlen lő­szergyárát, a helyi rádióállo­mást, valamint a lőszerraktára­kat. A város mintegy 95 kilo­méternyire északnyugatra fek­szik Phnom Penhtől. A kambodzsai partizánok egyébként ismét megszállták a 4. számú főútvonal egyik fon­tos szakaszát. Mint Ismeretes ez az út köti össze a fővárost Kompong Som kikötőjével. A szabadságharcosok ezúttal egy stratégiailag rendkívüli fontos­ságú hegyszorost szálltak meg, amelyen az út keresztülhalad. A legutóbbi közlések szerint a saigoni kormánycsapatok pa­rancsnoksága kivonta Kambod­zsa területéről azt a 6300 dél­vietnami katonát, akik a múlt héten törtek be az ország terű­Guineai Köztársaság A Guineai Köztársaság 24S 857 négyzetkilométeren terül el. Nyu­gat-afrikai ország, mely határos Szenegállal, Elefántcsontparttal, Portugál-Guineával, Sierra Leoné­val és Libériával. Természeti viszonyait a trópusi éghajlat határozza meg. Gazdasági szempontból elmaradott mezőgaz­dasági ország. Fő nyersanyaga a vas és a bauxit. Ültetvényeinek területe csekély. Legfőbb mező­gazdasági terményeit a banán, olajpálma, kávé. kaucsuk és gya­pot alkotja. Gazdasági életének je­lentős alapját a gyémánttermelés és a nemesfémbányászat jelenti. Guineát Szudán néger néptör­zsek lakják. Az ország keleti ré­szén mdndingo, délen szuszu, nyu­gaton és az ország belsejében pe­dig fülbe törzsek élnek. Guinea a 9—13. szá­zadban a középkori Gha na, a 13—14. században Mali és a 15—16. század­ban Songhai néger álla­mok területének részét alkotta. A francia gyar­matosfttik legelőször a 17. században teleped­tek le az ország partvi­dékén. A következő szá­zad végén és a 19. szá­zad elején a fülbe törzs irányításával feudális ál­lam alakult, de ezt a francia gyarmati hódí­tás megsemmisítette és 1890-re a franciák kiter­jesztették uralmukat az egész országra. Először Szpiegállal egyesítették, később autonóm státust adtak neki. 1895 ben Francia Guinea néven a Francia Nyugat Afriká­hoz csatolták. A nép több ízben fel­lázadt s a híres Somary vezetésével jelentős har­cokat vívott. A nemzeti felszaba­dító mozgalom a második világhá­borút követő időszakban kezdett erőteljesebben kibontakozni. Gui­nea Demokrata Pártja és az erősö­dő szakszervezeti mozgalom irá­nyították az ország felszabadító harcát. A gyarmatosítók engedményekre kényszerültek és 1956-ban korláto­zott hatáskörű kormányzótanácsot engedélyeztek. A Franciaországban ismét uralomra jutó De Gaulle kormánya két évvel később, 1958. szeptember 28-án népszavazást rendezett Guineában, mely során a szavazók 98 százaléka az új alkot­mány ellen szavazott. A szavazási eredmények következtében nem csatlakozott a Francia Közösség hez s Guineai Köztársaság néven 1958. október 2-án a Területi Gyű­lés kikiáltotta az ország függet­lenségét. Franciaország kemény szankciók­kal válaszolt, s beszüntetett min­dennemű támogatást, de Guineá­nak a szocialista országok és a független Ghana segítségével sike­rült a nehézségeket leküzdenie. •Az ország élén Immár 12 éve Se kou Toure áll. Guinea az el nem kötelezettség aktív politikáját folytatja. —yd— Guinea térképe a vasút- és főútvo­nalak megjelölésével. letére. Ezeket a katonákat a napokban Rattanakirt északke­leti kambodzsai tartományban vetették be. Laird magyarázkodik Moszkva — T. Kolesznyicsen­ko, a moszkvai Pravda New York-1 tudósítója beszámol ar­ról, hogy az amerikai közvéle­ményt mélyen felháborította az USA légierőinek legutóbbi bar­bár támadása a VDK ellen. George McGovern szenátor töb­bek között kijelentette, hogy a lépés „teljes őrültség" volt, mlg Mansfield szenátor megál­lapította: az amerikai támadá­sok felújítása arra vall, hogy a Fehér Ház a közeljövőben foko­zottabban kíván beavatkozni Délkelet-Ázsiában. Ezzel szem­ben Laird hadügyminiszter az akciót egészen sajátos módon magyarázva kifejtette, hogy annak mindenekelőtt „védelmi jellege volt." Ennek az állítás­nak az abszurditására maguk az amerikai lapok is rámutatnak, így a New York Times megálla­pítja: a bombázások célja je­lentős katonai objektumok és fegyverraktárak elpusztítása volt. New Yorkban nyíltan be­szélnek arról, hogy ezt az ak­ciót a Pentagonban már jó elő­re, még ez év májusában előké­szítették. A „hatok" fokozódó integrációs törekvése Brüsszel — A Közös Piac minisz­teri tanácsának brüsszeli ülésén tegnap azzal a valuta- és pénzügyi együttműködéssel foglalkoztak, mely az 1988-as évet követően a nyugat-európai országokban közös pénzegységhez vezet majd. Brüsszelben továbbá döntenek a „hatok" szorosabb gazdasági kap csoiatairól Argentínával és Algé­riával. A Közös Piac tagállamai 1971. ja­nuár 1-vel Integrációs politikát kezdenek a valuta és a pénzügy terén, melynek végső célja az eu­rópai országok közös pénzegysé­gének a bevezetése lesz. Ezt a dön­tést hozta Brüsszelben az Európai Gazdasági Közösség miniszteri ta­nácsának megbeszélése. A nyugat-berlini merénylő a brit bíróság előtt Nyugat-Berlin — Urlich Lewwe nyugat-berlini rendőrtörzsőrmes ter, aki múlt héten pénteken el­fogta Ekkehard Weil neonácistát, a város brit szektorában levő szov jet emlékműnél őrséget álló szov­jet katona elleni merénylőt, arra kényszerült, hogy rendőrségi vé­delmet kérjen. Ez a tény Ismét azt bizonyltja, hogy a neonáci Well „akcióját" nem egyedülállóan haj­totta végre és a jobboldali elemek körében jelentős támogatást élvez. Üjabb jelentés szerint a nyu­gat-berlini brit szóvivő tegnap be jelentette, hogy a brit katonai kormány polgári bírósága átvette a hivatalos bírósági jogkört Ekke hard Well bűnperével kapcsolat­ban. Wellt gyilkossági kísérlettel, testi sértéssel, valamint törvény­telen lőszer- és fegyvertartással fogják vádolni. A Bajorországban vasárnap megtartott tartományi választá­sokon két párt — a CSU (a ba­jor kormánypárt), az SPD, az FDP, a Német Kommunista Párt, a Bajor Part, az NDP és az úgynevezett „Bajorország Euró­pai Föderalista Pártja" — kép­viselői versengtek a 72 millió választójogosult szavazataiért. A választásokon 80,1 százalékos volt a szavazópolgárok részvé­tele. A legutóbbi 1966-os tartomá­nyi gyűlési választásokon a Franz josef Strauss vezette CSU (Keresztényszociális Unió) sze­rezte meg az abszolút többsé­get, a 204 mandátumból 110-et. Az SPD (Szociáldemokrata Párt) eddig a tartományi gyű­lésben 79, az újnáci párt, az NPD pedig 15 mandátummal rendelkezett. Bajorország sajátos helyet foglal el a német szövetségi tartományok körében. Az egye­düli „szabad tartomány", s vá­lasztási rendszere is különbözik a többi országrészétől. Ahhoz, hogy e párt bekerüljön a tarto­mányi parlamentbe, nem ele­gendő — mint a többi tarto­mányban, — a szavazatok 5 százalékát megkapnia valame­lyik választókörzetben, hanem a szavazatok 10 százaléka szük­séges ahhoz, hogy képviseletet nyerjen. Ez a százalékarány nagy sze­repet játszott a mostani válasz­tásokon is. Arról volt ugyanis szó, hogy az FDP (Szabad De­mokrata Párt), amely az 1966, évi választásokon éppen ezért szorult ki a parlamentből, mert Közép-Frankföldön (Mittel­franken) a szavazatoknak csak a kilenc százalékát sikerült megszereznie, ugyanakkor az újnáci NPD (nemzeti demokrata párt), 12,2 százalékos szava­zatarányával bekerült a tarto­mányi gyűlésbe. A vasárnap megtartott vá­lasztások a szabad demokraták nagy sikerét hozták: az FDP új­ból képviseletet nyert a tarto­mányi parlamentben. E sikerét még értékesebbé teszi, hogy éppen a közép-frank választóke­rületben kapott a 10 százalékos határnál nagyobb szavazatszá­mot, míg az NPD kisebb szava­zatarányával ismét kiszorult a parlamentből. Amint várható volt, a CSU ezúttal ls megtartotta abszolút többségét, de Franz fosef Strauss pártjának nem sikerült elérnie fő célját: — hasonló­képpen, mint két héttel ezelőtt a hesseni tartományi választá­sokon testvérpártjának, a CDU­nak sem — meggyengíteni a bonni kormánykoalíciót. Az SPD ugyan bizonyos szavazat veszte­séget szenvedett, de kétségte­len, hogy a koalíció másik tag­ja — a gyengébbik, az FDP — ebből a tartományi választásból is megerősödve került kl. Ez egyúttal arról tanúskodik, hogy a választók nagy része helyesli a bonni kormány, s ezen belül a szabad demokrata Scheel kül­ügyminiszter enyhülést célzó, a realitások talaján -álló politikai irányvonalát, amelynek legutób­bi fontos mérföldköve a varsói lengyel—nyugatnémet egyez­mény megkötése volt. Nem váltak tehát be azok a jóslatok, amelyek — a három képviselő kilépése után — az FPD felbomlását jövendölték. A Geldner-ügy, amely fényt ve­tett a CSU szennyes praktikái­ra, Strauss „képviselő-vásárlá­si" módszereire, ugyancsak hoz­zájárult ahhoz, hogy a válasz­tók egy része elfordult a ke­resztényszocialistáktól és sza­vazataival az FDP-t támogatta. Anélkül, hogy Bajorország je­lentőségét túlbecsülnénk az egész Német Szövetségi Köz­társaság viszonylatában, a va­sárnapi választások eredménye igazolni látszik a politikai meg­figyelőknek azt a véleményét, hogy a CDU—CSU-nak számol­nia kell azzal, hogy legalábbis a következő, 1973. évi általános parlamenti választásig ellenzék­ben marad. P. J. FAVZI—ASSZAD TALÁLKOZÓ Damaszkusz — Mohamed Favzl tábornok, az EAK had­ügyminisztere, vasárnap délben Damaszkuszból hazarepült Kai­róba. Favzi tábornok szíriai lá­togatása alatt megvitatta Asszaddal a két ország kapcso­latait és Szíria, valamint a töb­bi haladó arab országok együtt­működését. Damaszkuszi arab diplomáciai körökben úgy értékelik Favzi látogatását, hogy Kairó fenn­tartás nélküli támogatását jel­zi az új szíriai vezetők iránt. Az arab diplomáciai körök hangsúlyozzák, hogy Asszad tá­bornok mindig szorgalmazta a szerinte csak papíron létező egységes keleti front létreho­zását. Ebbeli törekvéseit azon­ban keresztezte a korábbi szí­riai vezetőség, amely rossz vi­szonyt alakított ki a front két másik országával, Irakkal és Jordániával. E körök szerint Asszadék abban a tekintetben is lényegesen különböznek a korábbi vezetőségtől, hogy a megszállt területek felszabadí­tásában csupán másodlagos sze­repet tulajdonítanak a palesz­tinai partizánháborúnak és a reguláris hadseregnek jelentősé­gét helyezik előtérbe. Amman — Husszein jordániai király szerdára összehívta a parlament ülését. Mint az am­mani rádió jelentette, a király beszédei mond a megnyitó ülé­sen. Diplomáciai megfigyelők úgy vélik, hogy a parlamenti ülésszak összehívása kapcsolat­ban van a palesztinai ellenál­lással szombaton megkötött újabb egyezménnyel. A jordániai helyzet normali­zálásáról folyó egyezményeket ellenőrző arab bizottság tegnap élesen elítélte azon merénylet elkövetőit, akik vasárnap Am­manban megölték az arab kato­nai megfigyelők járőrét kísérő egyik katonát. Kairó — Az új egyiptomi kor­mány vasárnap ülést tartott Mo­hamed Favzl miniszterelnök ve­zetésével. Az ülés napirendjén szerepelt Mahmud Riad külügy­miniszter beszámolója a jelen­legi helyzetről. A kairói AI Ahbar jelentése szerint Mahmud Riad miniszter­elnök-helyettes, külügyminisz­ter, a jövő hónapban magasszin­tű politikai tárgyalások céljá­ból Párizsba látogat. A libanoni Haladó Szocialista Párt kongresszusa Bejrút — A Haladó Szocialis­ta Párt, amelynek élén Kamal Dzsumblat belügyminiszter áll és amely jelentős szerepet ját­szik Libanon politikai életében, tegnap tartotta Bejrútban XXI. kongresszusát. Dzsumblat, a párt elnöke, át­tekintést adott Libanon múlt évi bel- és külpolitikájáról. Po­zitív jelenségként értékelte, hogy megjavult a viszony a li­banoni állam és a palesztinai ellenállás között s engedélyez­ték a betiltott politikai pártok működését. AZ SZKP OLASZORSZÁGBAN tartózkodó küldöttsége Arvld Pelsének, a KB Politikai Bizott­sága tagjának vezetésével láto­gatást tett Nápolyban s megbe­széléseket folytatott az Olasz Kommunista Párt ottani szerve­zeteinek vezető funkcionáriu­saival. GROMIKO szovjet külügymi­niszter hétfőn fogadta Szirt­vardane új ceyloni nagykövetet azzal kapcsolatban, hogy a diplomata hamarosan átnyújtja megbízólevelét. WILLY BRANDT nyugatnémet kancellár a Corriere della Sera című milánói lapnak adott in­terjújában a Nyugat ós a szo­cialista országok közötti kap­csolatok kérdéseivel foglalko­zott. A bonni kancellár szerint nincs ellentmondás az NSZK keleti politikája, valamint „eu­rópaí" és nyugati politikája kö­zött.

Next

/
Oldalképek
Tartalom