Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-01 / 44. szám, Vasárnapi Új Szó

A

mikor Vlagyimir Iljics a júliusi napok után illegalitás ba vonult, nyomban igyekezett mindennel számot vet ni, és azt írta nekünk, hogy vonjuk le a tanulságot a proletariátus jú liusi akciójából, és készüljünk a döntő felkelésre. Júliusban azért szenvedtünk vereséget, mert még nem voltunk annyira szervezettek, hogy győzhessünk. Ezért most minden erővel azon kell lenni, hogy a pártot és a munkásosztályt kellő képpen felkészítsük a felkelésre hogy elszántan és határozottan a felkelés útjára lépjünk és végre is hajtsuk. Vlagyimir Iljics nyomban a Júliusi napok után kiadta ezt a jelszót. Ezután elég sok idő eltelt és sok minden történt, amíg a munkásosztály meglátta, hogy Vlagyimir Iljicsnek igaza volt. Mi történt ezalatt? A júliusi események következtében a munkásosztály fegyvertelenül maradt, a Vörös Gárda illegalitásba kényszerült. A forradalmi ezredeket feloszlatták. A munkásosztálytól kezdték visszavenni az addig elért vívmányait. A munkáltatók elbocsátották a valamelyest is forradalmi hangulatú munkásokat, és a munkásság egyik felét a másik ellen hangolták. A burzsoázia minden úton-módon igyekezett megbontani a munkásosztályt, ugyanakkor tömöríteni a saját sorait, hogy döntő támadást intézhessen a proletariátus ellen. A forradalom elfojtása érdekében hajlandó lett volna visszaállítani a monarchiát. Vlagyimir Iljics mindezt látta, és figyelmezteti rá bennünket. Azt mondta, hogy a júliusi napok után a burzsoázia jobbra tolódik, és mint mindig, most is igaza volt. Kerenszkij és az eszer Csernov azt javasolta, hogy helyezzék törvényen kívül a bolsevik pártot. A különféle titkos tanácskozásokon nagyban folyt a forradalmi szerve zetek összezúzásának részletes előkészítése. Emelgette a fejét az ellenforradalom. Folytak a katonai diktatúra megteremtésének előkészületei. Kiválasztották azokat a tábornokokat, akik majd Kornyilov, „a hű, kipróbált, orosz" és Kalegyin vezetésével a forradalmi Pityer ellen indulnak. A forradalom leverésének előkészületei tehát két vonalon is folytak. Kitört a Kornyilov-lázadás, amelynek előkészítésében aktívan részt vett a koalíciós kormány. A Kornyilov-lázadás győzelme azt jelentette volna, hogy megsemmisítik a szovjeteket, folytatják a háborút a győzelemig, feloszlatják a katonabizottságokat és végső soron megfojtják a forradalmat. Kornyilov s mögötte az egész burzsoázia akciója felnyitotta a munkások szemét. Látták, hogy a bolsevikok a forradalom minden erejét bevetik Kornyilov ellen, hogy megakadályozzák a lázadó tábornokokat a katonai diktatúra megteremtésében. A munkásosztály csak most győződött meg végleg arról, hogy a bolsevikoknak volt igazuk, amikor azt mondták, a proletariátusnak és a burzsoáziának nem egy az útja. Vlagyimir Iljics rámutatott, hogy a bolsevik párt számára elérkezett a fegyveres felkelést előkészítő legaktívabb szervező munka ideje. A burzsoázia kimutatta ellenforradalmiságát. Most pártunknak, mondotta, egyre nagyobb befolyása lesz a munkásosztályra. A Moszkvai és a Petrográdi Szovjet újjáválasztásakor a bolsevikok sze rezték meg a többséget. Ez a legjobb bizonyítéka annak, írta Lenin az illegalitásból, hogy a munkásosztály most már világosan érti a bolsevikok jelszavait, és hogy elérkezett a felkelés pillanata. Ha most késlekedünk, tönkre tesszük a forradalmat, mert a burzsoázia megegyezhet a németekkel azért, hogy elfojthassa a forradalmat. Szeptember közepétől Vlagyimir Iljics követelte a felkelés előkészítésének gyorsítását. Nem törődve a veszéllyel, október elején Finnországból Petrográdba érke zett, és személyesen vett részt a felkelés előkészítésében. A Viborg kerületben szállt meg, és illegális tanácskozásokat tartott felelős pártvezetőkkel és a bolsevikok katonai szervezetének munkatársaival. Ezeken a tanácskozásokon ismét felvetette a felkelés kérdését, és radikálisan hadat üzent azoknak, akik ezt akadályozták. Felhívással fordult a proletariátushoz: „Készüljetek a felkelésre!" Levelet ír pártkonferenciáknak, amelyben szintén világosan és egyértelműen felveti a felkelés kérdését. Lenin nagy gondot fordít a Vörös Gárdára, gondoskodik felfegyverzéséről. Vlagyimir Iljics előterjeszti a felkelés programját, és kidolgozza a felkelés tervét, amelynek végrehajtását azután ő irányítja. Először is el kell foglalni a hidakat, a telefonközpontot és a távírdát, a vízmüveket, a pályaudvarokat. A katonai szervezeteknek végre kell hajtania a felkelést, és olyan szervet kell létrehoznia, amelyet elismer az egész tömeg: így alakult meg a Petrográdi Szovjet mellett a Forradalmi Katonai Bizottság, amelynek az volt a feladata, hogy a bolsevikok és a baloldali eszerek katonai szervezeteivel együtt közvetlenül irányítsa a felkelést. Vlagyimir Iljics a leghatározottabb akciókat követelte tőlünk. Október 23-án minden ezredhez elküldtük a komiszárjainkat, akiknek az ezredek kötelesek voltak engedelmeskedni. Ezzel a petrográdi helyőrség vezetése gyakorlatilag a mi kezünkbe, a munkások és parasztok kezébe került. Vlagyimir Iljics rendkívül nagy fontosságot tulajdonított annak, hogy elfoglaljuk a burzsoázia fellegvárait, és letartóztassuk sz ideiglenes kormányt, mert jól tud ta, hogy ha az első nem sikerül, a harc nagyon elhúzódhat, ha pedig nem tartóztatjuk le az ideiglenes kormányt, tagjai szétszóródnak Oroszországban, és lázadásokat szerveznek a szovjethatalom ellen. Vlagyimir Iljics már akkor elengedhetetlennek tartotta a szovjetek kongresszusának összehívását, hogy szembeállítsa a burzsoázia szervezkedésével, amikor a burzsoázia különféle demokratikus tanácskozásokat rendezett, és megszervezte az augusztusi puccsot. Még határozottabban követelte ezt azután, hogy a bolsevikok a Moszkvai és a Petrográdi Szovjet újjáválasztásakor fényes győzelmet arattak. Azt javasolta, hogy október 20-ra hívják össze a szovjetek 11. kongresszusát, és a felkelést még a kongresszus előtt robbantsák ki. Egyesek azt mondták erre, hogy ha a kongresszus összeül és kinyilvánítja akaratát, talán nem is lesz szükség a felkelésre. Vlagyimir Iljics kigúnyolta őket: — Ki látott már olyat, hogy a hatalmat harc nélkül átadják? A hatalmat mindig harccal szerzik meg. Egyik osztály sem adja át a másiknak holmi deklarációkkal, és semmiféle deklaráció meg nem védi ezt a hatalmat. Követelte, hogy a felkelést a kongresszus összehívásától függetlenül indítsák el. — Az időpont most kedvező, tehát sietni kell. Ha a felkelés lezajlik, a kongresszusnak ls könynyebb lesz a munkája. Ez idő tájt Kerenszkij és kormánya már tárgyalt a németekkel arról, hogy átengedi nekik Petrográdot, kivonja onnan a forradalmi helyőrséget, s ezzel belülről gyengíti meg a forradalmat. Vlagyimir Iljics nagyon siettetett bennünket a felkeléssel, majd amikor elkezdődött, követelte erélyes kiterjesztését és a város kulcsfontosságú pontjainak gyors elfoglalását. Október 24-én Lenin a Szmolnijba ment, és kézbe vette a felkelés irányításának minden szálát. Egymás után küldte hozzánk a futárokat üzeneteivel, amelyek mindössze néhány szóból álltak: „Elfoglalták a telefonközpontot és a távírdát?" „Elfoglalták a hidakat és a pályaudvarokat?" stb. Szóban és írásban követelte, hogy ellenőrizzük minden utasításának végrehajtását. Megérdeklődte, valóban megbízható ember van-e ezen vagy azon a poszton; ez meg ez az utca stratégiailag fontos, elfoglaltuk már? Különösen fontosnak tartotta a Téli Palota elfoglalását, ahol az ellenforradalmi ideiglenes kormány tartózkodott. Ogy terveztük, hogy a Téli Palotát október 25-én reggel foglaljuk el. De előre nem látott akadályokba ütköztünk: hol a csapatok mozogtak túlságosan lassan, hol a kronstadti matrózok késtek stb. A Téli Palota elfoglalásának halogatása rendkívül nyugtalanította Lenint és az egész Szmolnijt. Délelőtt tizenegytől este tizen egyig Vlagyimir Iljics a szó szoros értelmében elárasztott bennünket üzeneteivel. Azt Irta, hogy felborítunk minden tervet: a kongresszus hamarosan megnyílik, és még mindig nem foglaltuk el a Téli Palotát, és nem tartóztattuk le az ideiglenes kormányt. Azzal fenyegetett, hogy a késlekedésért valamennyiünket agyonlövet. Amilyen gyorsan csak lehet, foglaljuk el a Téli Palotát, és tartóztassuk le a minisztereket, hogy jelenthessük a szovjetek kongresszusának. A Téli Palota volt az utolsó ellenséges sorompó a dolgozók hatalmához vezető úton. Később elmondták nekem, hogy Vlagyimir Iljics nem ment be a kongresszus megnyitására, mert minden pillanatban várta a Téli Palota bevételének hírét. Ogy rohangált a Szmolnij egyik kis szobájában, mint az oroszlán a ketrecben. Az ideiglenes kormány azonban, noha két ultimátumot is intéztünk hozzá, nem volt hajlandó kapitulálni. Ekkor az Aurora ágyúlövése jelt adott az általános rohamra. A Péter—Pál-erőd ütegeinek sortüzeitől támogatva, csatárláncaink egészen a Téli Palotáig nyomultak, heves tüzet nyitottak rá és betörték a kaput. Katonák, matrózok, vörösgárdisták futnak ahhoz az ajtóhoz, amely előtt a rémülettől dermedt kadetok állnak őrt. — Itt az ideiglenes kormány ülésezik! — Le vele! — kiáltják az ostromlók, és berontanak a szobába. Az élen Antonov-Ovszejenko. — A Petrográdi Forradalmi Katonai Bizottság nevében az ideiglenes kormányt megdöntöttnek nyilvánítom. Önöket letartóztatom I — szólt Antonov-Ovszejenko a halálra rémült miniszterekhez, akiket azután a katonák szitkozódása közben kivezették a térre, és a Péter—Pál erődbe vittek. Ezt jelentették Leninnek. Vlagyimir Iljics szótlanul végighallgatta a jelentést, és nyomban a szobájába ment. Leült egy székre, a térdére tett egy könyvet, és írni kezdte a földről szőlő dekrétumot. Mindenki a hatalomátvétel hatása alatt állt, Vlagyimir Iljics pedig már a holnapra gondolt: Ha holnap reggelre nincs meg a dekrétum, nem tehetjük meg a következő lépést. Így találtam rá, amikor a Szmolnijba érkeztem, hogy felállítsam az őrséget. Éjjel két óra volt. N. I. PODVOJSZKIJ (A Találkozások Leninnel című kötetből) •••^•••••••••••••••••••••••HHHnMi