Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-19 / 275. szám, csütörtök

J { A 'Min 1 MiMi ngcjny v, " . t*"" : ••"W"'-. - J lg; V"* <*>- ' 'ír «•> • " itfttSÉffiSragl t. \ VSÍTT^SK/^SR^ .. .... .. ..3 A Luna—17 sikeresen teljesíti feladatait. A Lunohod—1 elneve­zésű automatikus holdjármű — amelyet a földi irányító központ vezérel — lényegében forradalmat jelent az űrkutatásban. Felvételünkön a Luna—17, illetve a Lunohod—1. (CSTK—TASZSZ) Szovjet űrkutatási szenzáció (Folytatás az l. oldalról) A Holdjáró—1 első holdkuta­tó útjai idején szerzett adatok felbecsülhetetlen értékű szolgá­latot tesznek az emberiségnek, amely a következő évtizedekben nyilvánvalóan hozzálát a Hold rendszeres felkutatásához, és a közlekedési eszközök lesznek ebben az ember legfőbb segítő­társai. A moszkvai televízió kedden bemutatta a munkáját végző Holdjáró—1-et. A tévé képer­nyője drámai pontossággal idéz­te fel a holdbeli jelenetet. A Luna—17 sima leszállása után földi parancsra a Holdjáró le­ereszkedett a leszálló fokozat lépcsőjén, majd nyolckerekű futőművön haladva eltávolodott a leszállás színhelyéről. A moz­gáshoz szükséges energiát a tévében is jól látható napelem­berendezés szolgáltatja. A Holdjáró—1 nehéz terepen haladt előre. Időnként megállt és „kibocsátotta tapogató csáp­jait". Csak azután folytatta út­ját, amikor meggyőződött a holdtalaj szilárdságáról. A Hold­járó „vezetőjének" szerepét a földi irányító központ munka­társa tölti be, aki a robot-labo­ratórium televíziós kameráinak segítségével pontosan úgy látja maga előtt a terepet, mintha a Holdjárű „sofőrfülkéjében! ülne. A New York Times szerdai vezércikkében szembeállítja a szovjet holdkutatás fejlődését az emberekkel végzett amerikai program hanyatlásával. Az ame­rikai lap ismét javasolja, hogy a holdkutatás irányítását nem­zetközi ügynökség vegye át, s a siker érdekében — lehetőségei­hez mérten — járuljon hozzá minden nemzet. A Paris Jour óriási főcímében kiemeli: „A Hold franciául be­szél". A lap azt írja, hogy a szovjet és a francia csillagászok azt remélik, hogy a lézer-ref­lektor segítségével centiméter­nyi pontossággal meg fogják állapítani a Hold—Föld távol­ságot és annak változásait, és a lézer-technika által lehetővé tett pontos mérési módszerek­kel egyes földi jelenségeket is tanulmányozni fognak. néhány sorban SZEMJON CARAPKIN, a Szov­jetunió bonni nagykövete V. I. Lenin születése 100. évforduló­jának alkalmából jubiláris em­lékérmet adott át nyugatnémet közéleti személyiségeknek. BUKARESTBEN tartja 32. ülésszakát a KGST villamos­energia-ipari állandó bizottsá­ga. Az ülésszak munkájában a tagállamok küldöttségei vesz­nek részt. AZ OLASZ KOMMUNISTA PART meghívására tegnap Arvid Pel­senek, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának a vezetésé­vel szovjet pártküldöttség uta­zott Rómába. ÉSZAK-lRORSZÁGBAN a teg napra virradó éjszaka folya­mán három bomba robbant. A bombák Belfastban megrongál­tak egy vendéglőt és egy temp­lomot a katolikus negyedben, valamint a vámhivatal épületét Észak-Írország és az ír Köztár­saság határán. AZ ALBÁN NÉPKÖZTÁRSA­SÁG és Hollandia kormánya el­határozta, hogy nagyköveti szinten diplomáciai kapcsolato­kat létesít — jelentette be szer­dán az ATA albán hírügynök­ség. OLASZORSZÁGBAN augusz­tus 31-ig 8800 munkanélkülit tartottak nyilván. A munkanél­küliek száma 3,2 százalékkal nagyobb, mint 1969 ugyanezen időszakában. RÓMÁBAN a haladó jellegű Editori Riuniti könyvkiadó nyolc kötetben adta ki Marx Károly legjelentősebb művét, a Tőkét. Az Unitá című lap meg­állapítja, hogy a Tőke új olasz kiadása teljes és tudományosan feldolgozott fordítás. A NYUGATI országoknak Dél­Afrikában eddig több mint 2,5 milliárd font sterling értékű be­ruházásuk van. , Ebből Nagy­Britannia beruházása elérte az 1,6 milliárd fontos összeget. ALDO MORO olasz külügymi­niszter, aki szerdán érkezett a japán fővárosba, az olasz—kí­nai diplomáciai kapcsolatok fel­vételéről és közös érdekű kér­désekről tárgyal. Szato minisz­terelnökkel és Aicsi Kiicsi kül­ügyminiszterrel folytatandó megbeszélései a .két ország rendszeres konzultáció-sorozatá­nak részét képezik. ÉVSZÁZADUNK legtragikusabb elemi csapása Dacca — A kelet-pakisztáni mentési munkálatok legnagyobb problémája a Daccába érkező külföldi segélyszállítmányok to­vábbítása. A szökőár- sújtotta ke­let-pakisztáni vidék lakossága képtelen hozzájutni az élelmi­szer-, a ruhanemű- és orvosság­segélyekheí mert mindeddig csupán egyetlen helikopter állt rendelkezésre. Más módon nem lehet megközelíteni a kataszt­rófa sújtotta vidéket, mert a szökőár teljesen elmosott min­den utat. A pakisztáni mentési bizottság újabb kétségbeesett felhívást intézett a világ orszá­gaihoz, kérve, hogy sürgősen küldjenek helikoptereket. A kolerajárványról elterjedt híreket a kormány cáfolta, hoz­záfűzte, hogy a koleraveszély jelentéktelen a mentéssel kap­csolatos egyéb problémákhoz képest. Ennek ellenére a ható­ségok az Egészségügyi Világ­szervezettől sürgősen kolera és tífusz elleni szérumokat kértek. A hivatalos és nem hivatalos jelentések közben egyre több áldozatról beszélnek. A „Pakis­tan Times of Lahore" című lap szerint elképzelhető, hogy a ha­lottak száma eléri az 1 milliót. Ezt a szinte hihetetlennek tűnő feltevést azzal indokolja, hogy a mentési munkálatok során egyre újabb és újabb elpusztí­tott területeket fedeznek fel. Tény, hogy a daccai hivatalos körök is a korábbi 300 000 he­lyett most már 500 000 halottról beszélnek. Századunk egyik legnagyobb elemi csapása sújtotta Kelet-Pa­kisztánt. A ciklon, mely végig­söpört ezen az országrészen, le­írhatatlan pusztítást okozott. A Biztonsági Tanács határozata Rhodesiáról New York — Az ENSZ Bizton­sági Tanácsa kedden határoza­tot fogadott el a dél-rhodesiai helyzetről. Felszólította Nagy­Britannia kormányát — amely­re felelősség hárul a dél-rhode­siai helyzet miatt —, tegyen sür­gős és hatékony intézkedéseket a törvénytelen, fajgyűlölő rend­szer felszámolására, hogy az or­szág népe élhessen önrendelke­zési jogával. A határozat érvényben hagy­ja a Dél-Rhodesia ellen koráb­ban elfogadott szankciókat, és elítéli azoknak az országoknak az álláspontját, amelyek még mindig erkölcsi, politikai és gaz­dasági támogatást nyújtanak a Smith-rendszernek. Folytatódik a vita Kínáról New York — Az ENSZ-köz­gyűlés általános vitájának ne­gyedik napján a Kínai Népköz­társaság törvényes ENSZ-jogai jelújítása mellett foglalt állást Lengyelország, Bulgária, Fran­ciaország, Ceylon és Guinea kül­dötte, míg Ecuador, Malawi, Ga­bun és Fidzsi küldöttei nagy­részt arra az álláspontra he­lyezkedtek, hogy a Kínai Nép­köztársaság nyerjen ugyan kép­viseletet az ENSZ-ben, de ne Tajvan „rovására". Ezek a kül­döttek lényegében az amerikai határozati javaslatot támogat­ták. Peking — A kínai nép soha­sem egyezik bele a „két Kína" tervbe, vagy pedig az „egy Kína és egy Tajvan" koncepcióba, amelyet az ENSZ-ben az Egye­sült Államok és lakájai szorgal­maznak — hangoztatja az első kínai hivatalos nyilatkozat az ENSZ-közgyűlés jelenlegi vitá­járól­Az Oj Kína hírügynökség ter­jedelmes tájékoztatást ad a vi­táról és hangsúlyozza, hogy az amerikai imperializmus politiká­ja a Kínai Népköztársaság ENSZ-képviseletének kérdésében a tagállamok egyre nagyobb el­lenállásába ütközik, és vereség­re van ítélve. Tokió — A japán kormány ragaszkodik az „egy Kína" po­litikához és „komolyan tanulmá­nyozni fogja a Népi Kína ENSZ­be való jelvételének kérdését. Kering a Kozmosz—378 Moszkva — A Szovjetunióban november 17-én földkörüli pá­lyára bocsátották a Kozmosz— 378 jelzésű mesterséges holdat. A szputnyik fedélzetén elhelye­zett tudományos berendezések segítségével folytatják a kuta­tásokat a régebben meghirdetett programnak megfelelően. A mesterséges holdat az aláb­bi paraméterekkel bocsátották pályájára: kezdeti keringési idő 105 perc; a Föld felszínétől való legnagyobb távolsága 1763 kilométer; legkisebb távolsága 241 kilométer; a pálya síkjának az egyenlítővel bezárt szöge 74 fok. ESEMÉNYEK MARGÓJÁRA 1970 A damaszkuszi rádió hétfő esti bejelentése szerint Asszad hadügyminiszter elmozdította tisztségéből Atasszi köztársasá­gi elnököt, s a Baath-párt ed­digi vezetőségét „egyszer s min­denkorra" eltávolították a ha­talomból. Gyakorlatilag ez annyit je­lent, hogy Szíria függetlensége óta sorrendben a huszonegye­dik (az adott esetben vértelen, s a hetedik sikeres) puccs tör­tént az országban. Ennek okát az Al Gumhurija című kairói lap szerint a Baath-párt X. rendkívüli kongresszusán kirob­bant ellentétekkel lehet magya­rázni. A kongresszus ugyanis olyan határozatot hozott, hogy meg kell szüntetni a pártnak ártó „kétvonalúságot", melyet Asszad hadügyminiszter támo­gat, s öt más munkakörbe kell helyezni. Válaszként — hírügy­nökségi jelentések szerint — Asszad a hadsereg és a bizton­sági szervek felhasználásával kezébe vette a damaszkuszi kulcsfontosságú objektumok — rádióállomások, telefonközpon­tok és lapszerkesztőségek — el­lenőrzését, s a szíriai vezetés több tagját letartóztatta, a köz­társasági elnököt pedig háziőri­zetbe vette. Az ellentétek egyébként messzebbre vezetnek, s azt aligha lehet csak a párton be­lüli két irányzat, a Dzsadid pártfőtitkár-helyettes vezette polgári szárny és az Asszad hadügyminiszter vezette katonai csoportosulásra korlátozni. Ta­lálóan írja a francia Humanité: „A szíriai eseményeknél nem csupán „katonák" és „civilek", „jobboldal és „baloldal" ellen­tétekről van szó, hanem arról, hogy a szíriai Baath-párton be­lül különböző irányzatok küz­denek, mivel a pártnak nincs még egységes ideológiája az im­perialistaellenes küzdelemben". A szíriai események áttekint­hetetlenségére jellemző, hogy ményekről tanúskodtak. Egé­szen a legutóbbi — szeptembe­ri — jordániai válságig úgy tűnt, együttélés van az egyes irányzatok között. Az ellenté­tek akkor robbantak ki, amikor szíriai egységek — állítólag Dzsadid tábornok parancsára — átlépték a határt. Asszad erről Damaszkuszi kérdőjelek hetek óta egymásnak ellentmon­dó hírek érkeznek az ország­ból, s hétfőn este például olyan hírt is világgá röpítettek, mi­szerint a Baath-párt arabközi vezetősége titkos ülést tartott, s a kiadott közlemény szerint Asszad és Tlassz tábornokokat „kizárja a pártból, mivel sem­mibe vették a kongresszus ha­tározatait, megsértették a párt­fegyelmet és a párt alapelveit". A közlemény azzal is vádolta Szíria új vezetőit, hogy a pa­lesztinai mozgalom likvidálásá­ra törekednek, s az imperialista és cionista nemzetközi összees­küvés malmára hajtják a vizet. Az ellentétek kétségtelenül korábbi eredetűek. Asszad tá­bornok először 1969 februárjá­ban, a Baath-párt kongresszusa idején egyszer már igénybe vette tankjait, beleszólva ezzel a politikai válság megoldásába. Erről a fellépésről mindmáig annyit tudunk, hogy viharos ta­nácskozást eredményezett. A későbblek során a pártvezetés­ben és az államigazgatásban történt változások azonban a katonai szárnynak tett enged­a lépésről formálisan tudott ugyan, később azonban provo­kációnak minősítette, amely végsősoron az amerikai beavat­kozás veszélyét is magában hordta. Tény, hogy ezeket az egységeket később Asszad tá­bornok parancsára visszavon­ták. Ez a döntés viszont ellen­téteket váltott ki a palesztinai mozgalomban éppúgy, mint az arab nacionalisták között. A párt polgári szárnya ezt úgy magyarázta, hogy Asszad nem teljesítette a palesztinai jelszabadító mozgalom iránti szent kötelességét. Ilyen han­gok állítólag a hadseregben is voltak, s ezekre Asszad úgy vá­laszolt, hogy nyugdíjaztatta el­lenfeleit, vagy a legjobb eset­ben más alakulathoz helyezte át. Az egymásnak ellentmondó hírek szerint az ellentétek odáig fajultak, hogy a hadügy­miniszter megtagadott minden párbeszédet ellenfeleivel. Ezzel magyarázzák, hogy Atasszi el­nök október elején jelajánlotta lemondását az állam- és kor­mányelnöki tisztségről, s csak az Arab Szocialista Megújhodás Pártjának (BAATH) főtitkári tisztét szándékozott megtarta­ni. Az ellentétekhez tartozik az is, hogy a tisztikar, akik 1963 márciusában a baathista fordu­latot előkészítették, s 1966-ban a párt balszárnyát segítették hatalomra, nem jó szemmel nézték a polgári szárny Bag­dad-ellenességét. Az iraki kor­mányt Dzsadid — párt bagdadi központjával együtt — jobbol­dalinak és árulónak minősítet­te. Nem értett egyet ez a szárny a közel-keleti kérdés politikai úton történő rendezésével sem, elvetette a Biztonsági Tanács határozatát, s az ún. forradalmi megoldás, a népi háború útját vallotta. A hatalomátvétel új helyzetet teremtett Szíriában. Ma még ne­héz ugyan jóslásokba bocsát­kozni, hisz a Dzsadid-féle szárnynak meglehetősen nagy tábora van, bel- és külföldön egyaránt. A szimpátia-tünteté­sek azonban azt jelzik, a közvé­lemény — úgy, ahogy ezt a X. rendkívüli kongresszus is kitűz­te — megállapodott viszonyo­kat szeretne látni a pártban. Az elmúlt órákban több arab ország támogatásáról biztosítot­ta az új rendszert. Rugalmasabb és realisztikusabb politikát re­mélnek. A Combat szerint „Asz­szad tábornok, aki „realista", hajlandó lesz elfogadni a Biz­tonsági Tanács határozatát és Szíria politikáját összhangba hozza majd az EAK és Jordánia magatartással". Az új vezetéstől — ahogy azt Asszad nyilatko­zatában is megerősítette — azt várják, hogy véget vet Szíria négy éve tartó elszigeteltségé­nek, szorosabb együttműködést épít ki az arab hármasszövet­séggel (Asszad csatlakozni is hajlandó), s szorosabb kapcso­latot épít ki a szocialista or­szágokkal, elsősorban a Szov­jetunióval stb. Egyiptom, Szudán és Líbia tá­mogatásáról biztosította az új rendszert, s Kadhafi ezredes da­maszkuszi látogatása után kije­lentette: „a hármás szövetség­nek szüksége van Szíriára, s nem fogja ezt az országot ma­gára hagyni". Az új kormány összetételét illetően feltételezik, hogy Asz­szad megpróbál népi egységkor­mányt létrehozni, s a párt több­ségét a kongresszusi határozat­tal szemben megnyerni. S bár ma még végleges, vagy hosszú­távú megállapításokat nehéz volna tenni, kétségtelenül sok függ attól, az új vezetőségben — mely a regionális kongresz­szus összehívásáig kíván hiva­talában maradni — valóban lesz-e elegendő erő ahhoz, hogy az Asszad által bejelentett „ak­cióprogramot", melyet „pozití­van értékelnek, valóra váltsa ... Mert a szíriai kérdőjelekre va­lóban csak akkor kaphatunk méltó választ, ha a realisztikus és imperialistaellenes, az arab­országok érdekeit figyelembe vevő politikai vonalvezetés ér­vényesül, s kiszűrődnek a moz­galomból azok az irányzatok, melyek csökkentik az arab egy­ség, s ezzel a közel-keleti béke esélyeit is. F. Z.

Next

/
Oldalképek
Tartalom