Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-19 / 275. szám, csütörtök

ÚJ SZÁLLÓ KOMÁROMBAN Komáromban üzembe helyezték az új, színházteremmel ellátutt, 45-szubás Klub-szállót. Ké peinken a Klub-szálló épülete és a 180-férohelyes étterem egyik része. (B. PalkoviC — CSTK-felv.) AZ ANTIKOMMUNIZMUS ELLENSZERE Beszélgetés a marxizmus—leninizmus esti egyetemének helyzetéről és szerepéről Szolgálati PAVOL SALAGA elvtárs, a besztercebányai marxista—leninista esti egyetem igazgatója, a kerületi pártbizottság tapasztalt dolgozója. A pártoktatási év elején az esti egyetemnek a jelenlegi viszonyaink közepette betöltött szerepe felől érdeklődünk. — A marxizmus—leninizmus esti egyetemei — válaszolja kérdésünkre Pavol Šalaga — jelenleg a pártoktatási rendszer egyetlen olyan tagozata, amely lehetővé teszi a marxista—leninista elmélet teljes, átfogó tanulmányozását. A célok, amelyeket magunk elé állítottunk az idei tanévben e tényből indulnak ki, és lehetőségeink, valamint a kerületi pártszervezet szükségletei alapján alakulnak. — Milyen témákkal foglalkoznak? — A tananyag a marxista filozófia alapjai, politikai gazdaságtan, a CSKP és az SZKP történetének válogatott fejezetei, a pártépítés elméleti és gyakorlati kérdései. A továbbiakban számolunk azzal, hogy beiktatunk előadásokat és szemináriumokat aktuális eszmei és politikai kérdésekről is. — Tudjuk, az antikommunizmus fegyvertárába immár ötven éve beletartozik a törekvés, hogy megcáfolják a lenini tanítás általános érvényét és bizonygassák. e tanítás csupán az ötven év előtti elmaradott Oroszországra volt érvényes. Hogyan vértezik fel a pártaktívát ilyen, az utóbbi években nélunk is hangoztatott törekvések ellen? — Célunk a marxista—leninista tanítás alapjainak komoly és mélyreható elsajátítása, mert a múltban az e téren tapasztalt felületesség eredményezte az antikommunizmus régi fegyverének használhatóságát nálunk is. Ezért a tananyag oktatásánál mindenekelőtt azon pártok és országok tapasztalataiból merítünk, amelyekben a forradalmi elmélet és gyakorlat helyes egyesítése révén győzött a szocialista forradalom, s bizonyította a leninista tanok általános érvényességét. A leninizmus általános érvényességének kétségbe vonása akkor merülhet fel, ha nem ismerjük jól, vagy csak felületesen ismerjük az SZKP tapasztalatait. Ezért munkánkban nagy súlyt helyezünk elsősorban az SZKP tapasztalataira. — Mire helyezik a fő hang súlyt? — Legfőbb küldetésünk a tudományos forrásokból eredő, gyakorlatban beigazolódott szocialista eszmék elsajátítása. Ezért mindenekelőtt azokra az elméleti alapokra támaszkodunk, amelyek a munkásmozgalom gyakorlatában mindig jó fegyvernek bizonyultak a revizionizmus, az opportunizmus és a burzsoá elméletek elleni eszmei küzdelemben. — A múltbeli gyakori formaiságot a pártoktatásban miben látja, s hogyan veszik elejét ilyen jelenségek megismétlődésének? — Hosszúéyes idült betegség volt a pártoktatásban a marxizmus—leninizmus f e 1 ü 1 e t e s elsajátítása. Ez egyenlő volt a marxista elmélet lebecsülésével. Ebből a betegségből hosszabb időt igénybe vevő kezeléssel kell kigyógyulnunk. A múltbeli formaiság és felületesség legjobb gyógyszere az alaposság. Az alaposság, az elő adók magas színvonalú felkészültsége a legjobb eszköz a burzsoá elméletek rafinált beplántálása ellen a munkásosztály tudatába. Ota Sík, Sviták és a többi „ideológus" éppen az emberek tudatlansága, felületes ismereteik alapján volt képes tőkét kovácsolni demagógiája számára. Az objektív törvényszerűségek felismerésével, az általános érvényű leninista tanok alapos elsajátításával, a marxizmus klasszikusainak mélyreható tanulmányozásával azt akarjuk elérni, hogy az esti egyetem halľgatói megtanulják jól használni az eszmei fegyvert, amely mindig a munkásság támasza volt.. — /Feljegyezte: V. fi.) Sokszor hallunk vállalatok és szervek szolgálati kocsijaival történő visszaélésekről. A prievidzai járásban nemrég vizsgált ki a rendőrség néhány olyan ügyet, hogy vállalati teherautókon a lopott építőanyagot szállították el az alkalmazottak, méghozzá idegenek telkeire. A fteetség hol pénz volt, hol pálinka, egyes esetekben egész más természetű és nehezen bizonyítható ellenszolgáltatás ... A személygépkocsik használatáról köteteket lehetne írni. Gáláns kalandok, de rémtörténetek témái is száguldanak országutainkon, vállalati autóreferenseink tudtával vagy tudtán kívül. Az egyik legutóbbi botrány hőse egy középkorú bányamérnök volt, akinek felesége megtudta, hogy az autós „szolgálati utak" Handlováról nemcsak Ostravára vezetnek, hanem egy másik városba is, egy szőke özvegyhez. Más feleségek megértőbbek, mert olykor ők is részt vesznek a szolgálati autóúton, hogy Partizánskén vagy Bratislavában bevásárolhassanak a Prior áruházban. A közvagyont képező teherés személygépkocsikkal oly módon is visszaélhetnek az emberek, hogy ittas állapotban hajtanak. Minden járásban ijesztő A hajmeresztő eset másnapján tévedtünk be Mikszáth szülőfalujába Szklabonyára. — Odanézz! Autóbaleset... — mutatott kollégám egy lakóház irányába. A kíváncsiság valamennyiünket kiparancsolt a kocsiból. A kapubejáratnál egy hamuszürke színű Volga roncsait állták körül a helybeliek. S szörnyülködtek. — Szóljanak ehhez! — gesztikulált egy korosabb férfi. — Micsoda őrült sebességgel hajthatott, ha az útszélen rostokoló V—3—

S típusú tehergépkocsit vagy öt méterrel előrelökte .. Mélységesen megdöbbentett a látvány. A masszív, igen jó karban levő kocsi most darabokban hevert, mint széttépett őslény. Csupán a motor és a volán maradt épségben. Mert a kocsi statisztikai adatok tanúsítják ezt a tényt. Nem is olyan régen egy prievidzai Vezető okozta ittas állapotban önmaga és társai vesztét. Vannak emberek, akik becsületesen utaznak munkahelyükre vonaton vagy autóbusszal, esetleg villamoson. Utaznak így szép számban igazgatók és más vezető emberek is. Viszont sokan alig hogy kézhez kapják kinevezésüket, elvárják, hogy gépkocsivezetőjük beutazzon a „tömegközlekedési eszközön" a kocsiért a vállalathoz, kimenjen az igazgató kertvárosi villája elé és beszállítsa őt munkahelyére. Nem csoda, ha ilyesmi szemet szúr a dolgozóknak. Nem hagyják kommentár nélkül, mint ahogy azt is észreveszik és kommentálják, hogy bizony van, aki nem él vissza vezető posztjával és továbbra ls szerényen él. A prievidzai bányászok, amikor éjszakai munkából hazatérnek, reggelente látják Anton Podolecet, a Žiar nad Hronom-ä járási pártbizottság vezelő titkárát, amint megveszi a Pravdát és várja a munkahelye felé induló expressz autóbuszt. „Pedig bizonyára csak egy szavába kerülne" — mondják az emberek — és autón utazhatna minden nap"... SZÁNTÓ GYÜRGT próbakocsikázók közül — nem is jó rágondolni — egy a helyszínen, kettő a kórházban lelte, halálát. Pavel Mócz, a huszonkét éves újdonsült autótulajdonos — a kórházi ágy foglya, ha még egyáltalán él... Lám, hová vezet a vakmerőség, a túlzott önbizalom? A szelestyéni Mőcznak — aki sofőröket képzett — tudnia kellett volna, milyen életveszélyes a gyorshajtás lakott területen. Nagyfokú felelőtlensége révén nemcsak negyvenezer koronáját — a kocsi árét — dobta el, hanem három fiatal társa életét is kioltotta, sőt önnön élete is egy nagy kérdőjel. Mi ebből a tragikus esetből a tanulság? Ne üljön olyan személy a volán mögé, aki az országutat versenypályának . képzeli, nk Tragikus próbakocsizás Irta: ZBYCH ANDRZEJ 8. A törzsparancsnok képtelen volt egyetlen szót is megérteni. Csak káromkodott, ahogy a torkán kifért, hiszen még teljes három perc volt hátra a támadás megkezdéséig. Lecsapta a kagylót, s kirohant. Vaktában üvöltötte, hogy főbelövett azt az állatot, aki megszegte a parancsot. Még néhány lépést tett, aztán már csak a gránátszilánkok és a földrögök között visszahulló maradványai emlékeztettek arra, hogy élt egyszer ... A támadást ugyanis 3,52-kor odaát kezdték, kegyetlenül erős tüzérségi össztűzzel. Mire hajnalodott, már csak a sebesülteket és halottakat válogató szanitéceknek volt dolguk a hadosztály temetőjében. Kloss nem aludt ezen az éjszakán. Szobájában ült a sötétben, s az óra világító számlapján figyelte a perceket. Három órától már ülni sem tudott. Azt az ötvenkét percet, a támadás megindításáig, már állva idegeskedte végig, s csak akkor dobta magát az ágyra, amikor az első össztűz moraja megremegtette a szobát. Néhány percnyi pihenés után magára kapta köpenyét, s a hadosztályparancsnokságra sietett. Nagy volt a mozgolódás, a kapkodás. Oldalkocsis motorkerékpáron érkeztek a futárok, néhány közülük sebesülten, s éppen csak arra volt erejük, hogy átadják a jelentéseket, aztán máris mentőkocsira kelleti tenni őket. A váratlan szovjet támadás szétzilálta a hadrendeket. A 33. hadosztálytól is kétségbeejtő hírek érkeztek, őket teljesen körülzárták a szovjet páncélosok, s megkezdték a felmorzsolást. Von Langer ezredes szobájában egy másnak adták a kilincset a főtisztek. „Megkezdődött a nyomozás" — állapította meg Kloss, s tudta, a legkevésbé sem valószínű, hogy éppen öt fogják gyanúsítani. Ezért ls hagyta meg a telefonszámot a kapuügyeletesnél, meri számított rá, hogy ezen az éjszakán még sokat fog tartózkodni von Langer mellett, aki természetesen arra is fog gondolni, hogy a támadás időpontjáról szóló információt tisztjeitől tudhatták meg. — Nem, az árulást kizárom — mondta két Órával később Langer az előtte feszes vigyázban álló Klossnak és Stadtkenak. Klosst meglepte az ezredes viszony lagos nyugodt magatartása, s szinte csodálta, amint az idős katona uralkodott idegein. Viharos kitörésekre volt felkészülve, de az ezredes magatartásából néhány perc múlva megértette, hogy az öreg át akarja hárítani a felelősséget a hadsereg vagy a hadtest törzskarára. — Az árulás teljesen kizárt — ismételte meg az ezredes. — De nem zárom ki a bőbeszédűséget, a jecsegést. — Megbocsásson ezredes úr — használta ki Stadtke a pillanatnyi szünetet, — de én nem tudom kizárni az árulás lehetőségét. Nekem hivatalból mindenki gyanús. Magamat kizárva, természetesen •— tette hozzá Stadtke, s ezúttal nem vigyorgott. — Nem gondolja, hogy túlságosan szabadjára engedte a fantáziáját, Sturmführer? — kérdezte az ezredes, s gondosan törölgetni kezdte szemüve-X gét. — Am legyen, szabad kezet adok magának az áruló felkutatására, de ha megengedi, én maradok a véleményemnél, s mindaddig, amíg nem bizonyítja be az ellenkezőjét, hiszem, hogy nincs köztünk áruló. — Köszönöm a bizalmát ezredes — húzta ki magát Stadtke, s már megint ott bújkált szája szegletében az a titokzatos, mi több: pimasz mosoly. — Von Langer ezredes — utasította helyre a Sturmführert az örpg. ->- A tiszti kaszinóban oroszok dolgoznak — mondta Kloss, mintegy mellékesen. — Orosz nők. S ha nem tévedek, te, jó öreg szimatoló Stadtke barátom, tegnap este dupla vodkaadagot fogyasztottál. — Akasztófahumorod van Kloss — mondta Stadtke. — De ezzel a megjegyzéseddel se nem szűkült, se nem bővült a gyanúsítottak köre. Ugyanis, ha netán elfelejtettem volna megmondani, tegnapelőtt délután pontosan ötkor, tehát egy órával a tanácskozásunk után, elkaptak az embereim egy ellenséges rádióadást ... — Az elsőt ebben a háborúban? — kérdezte Kloss, s kötekedés volt a hangjában. — Ugyanis, ha tényleg az első rádióadást kaptátok el, akkor megnyugtatésképpen közlöm veled, hogy az Abwehr lehallgatócsoportja az utóbbi három hét alatt tizenkilenc adást hallgatott le, s ha érdekelne esetleg az is, hogy kinek szólnak ezek az adások akkor, elmondhatom: a /—23 fedőnevű ellenséges ügynök adja és kapja rádión az utasításait, jelentéseit. Stadtke néhány másodpercig nem tudott szóhoz jutni. Idegesen cigarettára gyújtott, s csak néhány mély szippantás után szólalt meg: — Rejtjeleseink már dolgoznak az anyagon. S megnyugtatlak, nem az első jelentés, amit lehallgattunk. De ennek az adásnak sokkal fontosabb jelentősége lehet, mint minden előzőnek. Mert ebben a támadásról kell, hogy szó legyen, s ez a fonalat adja a kezünkbe. —- Addig persze vársz, amíg a fonal végét el nem kapod — kérdezte Kloss. — Tévedsz. Embereim módszeresen razziáznak a városban. Házról-házra. S délután megérkezik a bemérőkocsink is. — Én meg arra gondoltam, hogy hirdetést kellene kiragasztani a falakra, amelyben megkéred a f—23-at, hogy szíveskedjék befáradni s megfejteni az üzenetet. Szerencsére Langer megúnta kettőjük civakodását, s a sturmführerhez fordult: — jelentést kérek mindenről. Tulajdonképpen nem zárhatjuk ki azt a lehetőséget sem, amit Kloss említett. Vagyis azt, ltogy a kaszinóban valaki fecsegett. Éppen ezért gyorsan adják ki a parancsot: holnaptól kezdve csak német nők és németbarát helyi lakosok dolgozhatnak a tiszti kaszinóban. S. hogy könnyítsék valamit a dolgán, maga mellé adom Klosst. Igaz, fiatal, csípős nyelvű, de jó szimatú tiszt. Dolgozzanak eredményesen, hátha magának is hasznára válik egy kis orosz, vagy lengyel nyelvű társalgás. — Parancsára — mondta Kloss. Stadtke arcát vizsgálta, s azt latolgatta, hogy a furcsa grlmasszerű mosoly az elégedettség vagy az Irónia jele. Amint kilépett a törzs épületéből, rögtön rádöbbent, hogy a sturmführer nem beszélt a levegőbe. Emberei valóban ott nyüzsögtek az utcákon. Egy földszintes kis épületből éppen három férjit és két nőt tereltek az utcára. E plllantban facekra és Irkára gondolt, no meg az öreg Vorobinra, s a rádió adó- és vevőállomásra. A legjobb lesz, ha nyugton maradnak, s a rádiót, akár darabokra szedve is, jól elrejtik — gondolta magában, s befordult a sarkon jobbra. Itt szintén működött az SD és az SS. Megállították a járókelőket, végigzsebelték a férfiakat, végigtapogatták a nőket és a gyermekeket. Egy asszony sírva kuporgott a földön, s keresgélte a szerteszét gurult krumplikat, amelyeket kosarából öntöttek ki. Mellette egy szeplős arcú SD-s suhanc szorította hóna alá a géppisztoly agyát. A falhoz állított férfiakra vigyázott. Kloss Pierre gondolt, a franciára, akitől a véletlen elszakította. Rágondolt, s a krolewcl táborban töltött hónapokra. Szerette volna most maga mellett tudni a franciát, s még valamit szeretett volna: kicsatolni a pisztolytáskát, s kilőni az utolsó töltényét is ezekre a fenevadakra. Mély lélegzetet vett, s elindult Vorobin szabóhoz. A Lazrec utca sarkán gyors mozdulattal letépett egy gombot köpenyéről, s az így megteremtett alibivel indult tovább. Befordult a legkö zelebbi keresztutcába, s majdnem ösz szejutott Irkával, aki szinte meggörnyedve cipelte a bőröndöt, s benne — nem kellett Klossnak nagy találékonyság hozzá, hogy kitalálja — a rádióadót. A sarkon éppen akkor ugráltak le az SD emberei a tehergépkocsiról. (Folytaljuk)