Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)
1970-11-15 / 46. szám, Vasárnapi Új Szó
I > ,Szent hegy" Tbiliszi hegyek közti hasadékban fekszik, a várost középütt a bővizű, nyugtalan Kura folyó szeli át. Nyugat felől a 727 méter magas Mtacmindi f azaz „Szent hegy" emelkedik a város fölött. Tbiliszi „szent hegye" magas, de vendégszerető. Drótkötélpályán jutunk fel — ez a világ egyik leghoszszabb és legmagasabb drótkötélpályája, vagy pedig a percenkint 96 méteres sebességgel közlekedő fiiggóvasutat vehetjük igénybe. A hatalmas fennsíkról belátható az egész város". Tbiliszi északnyugat—délkeleti irányban 30 kilométeren át terül el, és szemlátomást szűk neki a hegyek páncélja. A város megtöri az őt fojtogató páncélt, beépítik a hegyhátakat, drótkötélpályák barázdálják az eget. Házak tapadnak a hegyteraszokra és nyúlványokra, utcák görbülnek és kígyóznak, engedelmeskedve a bonyolult domborzatnak. Szőlő utca. Ezüst Az óváros és az újváros szegélyezi a Kúrát. Vahtang Gorgaszali grúz cár élesszemű lövész volt, de egy elhibázott lövése nagyobb dicsőséget hozott neki, mint száz telitalálata. Egyszer vadászat közben a hegyekben csupán megsebzett egy szarvast. A szarvas leroskadt, de nyomban fel is ugrott és eltűnt a sűrűben. A cár ekkor egy földből feltörő meleg forrásra bukkant. Annak a vize gyógyította meg a szarvast. Vahtang Gorgaszali úgy rendelkezett, hogy a forrás mellett várost alapítsanak. A városnak a Tbiliszi nevet adta. ami annyit jelentett: „Meleg város" ... Igy szól a legenda. Tbiliszit, a Grúz SZSZK fővárosát 1500 évvel ezelőtt alapították. Tbiliszi Európa és Ázsia ősi kereskedelmi útvonalai mentén terült el, rajta keresztül haladtak a karavánok a Fekete-tenger felé, Perzsiába, Törökországba és Oroszországba. Nyelvek bábeli zűrzavara hangzott a keskeny utcákon. utca — itt valaha vésnökök laktak, Fürdő sor, Kovács utca ... Oj épületek sora között vonuló széles főútvonalak régi utcácskákat szelnek át, egybeolvadnak velük vagy egymás mellett vonulnak. Mindegyik útnak megvan a maga sajátos arculata, sőt sajátos kifejezőkészsége. Ogy tűnne, egyik a másiktól kőhajításnyira van, mégis a fűrész fogaihoz hasonlóan éles, áthághatatlan hegygerinc választja el őket egymástól. Egyébként lehetetlen fogalom az „áthághatatlan". Hasadékot vájtak közöttük, új utcácskát vágtak és átjutottak az egyik útról a másikra. A hegygerinc egyik oldalán a több mint tíz kilométer hosszú, széles Avcsal sugárút vonul, rajta gépkocsik áradata, neonfényű reklámok, a másik oldalán egy csendes folyó csörgedez és zöld fű burjánzik a köveken. A hegygerincen túl is házak állnak, a házak mögött meg még egy hegygerinc, ismét egy utca, amely körülbelül — Gyönyörű ez a Tbiliszi — kiáltott fel elragadtatva Marco Polo, a híres utazó és kereskedő. — Gamardzsveba (győzelem)! — üdvözlik egymást a grúzok, ha összetalálkoznak. — Msvidobit (béke)! — mondják búcsúzáskor. Az ősi citadella romjainál a mai Tbilisziben egy, minden oldalról jól látható nőszobor áll. Egyik kezében serleg, a másikban kard. A bor — a barátoknak, a kard — az ellenségnek. LEGENDÁK ROSA Kaukázusi gyöngyszem • Ahol a jelen frigyre kél a múlttal • Szabálytalan város • A szokások hatalma80 méter hosszú és négy ház áll rajta. Lépcsők, lépcsők, lépcsők ... Lépcsők vezetnek egyik utcából a másikba, a felsőről az alsóba. Ezek mind a város arculatához tartoznak, akár a Pantheon és az ország legnagyobb autóútja (95 kilométeres körút), a 12 ezer személyt befogadó Sportpalota, a XII. században sziklába vájt Metehi palota, a Rusztavi sugárút és a Vaké park, a kénfürdők és a tufával burkolt Sión székesegyház és a többi nevezetes épületek. A modern város és lakói A mai város már régen a múzeumba küldte a páncélingeket és sisakokat, utcáit már nem járják a kintók (víg kedélyű, szellemes vándorkereskedők), nem tutajoznak a Kúrán az amkarok (iparoscéhek tagjai). A város nagy fejlődésnek indult. Most több mint 800 ezer lakosa van — grúzok, oroszok, örmények, azerbajdzsánok, zsidók, lengyelek és ukránok — összesen több mint ötven nemzetiség fiai. A tbiliszi egyetemen és 11 főiskolán 30 ezer fiatal tanul — nem hiába áll Grúzia a főiskolai végzettségű emberek számát tekintve világméretben az első helyek egyikén. Nevesek a grűziai fiziológiai, matematikai és fizikai iskolák. Tbilisziben 113 tudományos kutatóintézet működik, s a világ ötven országában ismerik a grúz gyárak termékeit. A katona apja című grfl* film az egész világot bejárta ... Évről, évre változik az ősi város arculata. Oj utcák, épületek, létesítmények születnek, mint például az Iverija, 21 emeletes szálloda és a város történelmében már ötödik vízvezetékrendszer, "a matematikai kar 13 emeletes épülete és a 271 méter magas új televíziós adótorony. Más idők, más emberek. Csak egy változatlan: az emberek természete, kimeríthetetlen életszeretete, ragaszkodása a hagyományokhoz. A tbiliszi piac az a hely, ahol a patriarkális szokások megférnek a kor új áramlataival. Kaphatók itt gyapjúból kötött tarka zoknik, „Bologna" köpeny, pásztorbot és juhnyíró készülék, bortáröló agyagkorsó és gyermekkerékpár. Rem, egy ötletekből kifogyhatatlan fizikusnövendék fejébe vette, hogy megnősül. Valahonnan előkerített egy ősi kocsit, felcicomázta, talált egy öreg kocsist, s így járta a nászmenet az őváros utcáit. Utána ezüstös fényben fürdő élő pisztrángot hajítottak' az asztalra. Röpködtek szanaszét az ezüstpikkelyek, s a vénasszonyok elégedetten bólogattak: jól van, az ifjúság megtartja az ősi szokásokat. Egy másik vőlegény, Iraklij Ocsiaurt képzőművész kis ezüstmedaillont ajándékaaMt menyasszonyának, de nem akármilyet, hanem olyat, amilyenről csakhamar az egész város beszélt: a régi, feledésbe merült grúz vésnöki hagyományoknak megfelelően remekbe készült darabot. Ocsiaurit most fiatal képzőművészek veszik körül és felélesztik a régi hagyományokat. Igen, a tbilisziek büszkék a hagyományokra. Tbiliszit látni kell, járni kell utcáin, el kell időzni a Kura partján, s a Mtacmindiröl kell belegyönyörködni a város fényeibe. Akkor aztán a „Meleg várost" elhagyva úgy érezzük, sohasem válunk el Tbiliszitől... — Gyönyörű város! — fejezte ki csodálatát Timur, a hódító. A „Meleg város" sokaknak tetszett, ez volt szerencséje és egyben szerencsétlensége is. Negyvenszer rombolta le az ellenség, s a város negyvenszer támadt fel porából.
