Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)

1970-10-10 / 241. szám, szombat

Hétvégi hírmagyarázatunk | Ä REALITÁS TALAJÁN nomptdou francia köztársasági elnök szovjetunióbeli lá­' togatása fontos mozzanat a nemzetközi kapcsolatok je­lenlegi alakulásában. Méltán áll a' közvélemény érdeklődésé­nek középpontjában, hisz De Gaulle lemondása óta a francia külpolitikát állandó útkeresés jellemzi, bár lényegében a De Gaulle nélküli gaulle-izmus megfelelő módjának megtalá­lása a cél. S ez lényeges momentum, mert a tábornok-elnök volt az, aki francia részről a szovjet—francia, valamint Fran­ciaország és a kelet-európai szocialista országok közötti kap­csolatok felvételét, a gazdasági, kulturális, tudományos, műsza­ki és egyéb együttműködés politikáját kezdeményezte, s fel­ismerte az európai politikának azt a nagy lehetőségét, amely e kapcsolatok ápolásában rejlik. O Ambíciók józansággal? De Gaulle kormányzásának korszakát általában úgy jelle­mezték, mint a szocialista or­szágok felé kaput táró, az Egye­sült Államok európai befolyá­sával szemben pedig ádázul ha­dakozó, viszonylag pozitív kül­politikát. Viszont ellentmondá­sokkal, szociális bonyodalmak­kal terhelt, olykor erősen nép­ellenes belpolitikát folytatott. Éppen ebbe bukott bele. De Gaulle hívei maguk is teher­nek érezték a tábornok konok­ságát és különféleképpen ma­gyarázható merevségét, s ami­kor az államföl poszton meg­történt a személycsere, érthe­tően nem is törekedtek másra, mint a tábornok-elnök állampo­litikai eszméinek reálisabb és rugalmasabb megvalósítására. Éppen úgy, mint De Gaulle fénykorában, Pompidou elnök­sége idején is a francia állam­politika sarkalatos pontja ma­radt a nagyhatalmi elhivatott­ság. Párizs ma is ellenszenvvel viseltetik az Európában ameri­kai katonai befolyást gyakorló NATO-val szemben, s koholtnak bizonyult az az állítás, hogy Pompidou enyhít Amerika-elle­nességén és közeledik a NATO­hoz. A lényeg az, hogy Párizs ma is szót akar kérni a világ­politika irányításában, s ma is szem előtt tartja azt a nagyha­talmi szerepet, amelyet Fran­ciaország fénykorában, a má­sodik világháború előtt játszott. Pompidou azonban Józanabb és reálisabb aggastyán-elődjénél. A nagyhatalmi szerepnek épül­nie kell valamire, s ez a vala­mi kétségtelenül csak szilárd gazdasági alap lehet. Ezzel pe­dig bajok vannak Franciaor­szágban. Pompidou tisztában van azzal, hogy országa rá van utalva mások gazdasági együtt­működésére. Ha ezt az Egyesült Államok irányában fejlesztené, nyilván, hogy gazdasági függő­ség révén politikailag is füg­gővé válna Franciaország Ame­rikától. Ez a felismerés sugallja azt az ösztönző gondolatot a francia kormánynak, hogy kap­csolatait Kelet felé terjessze ki. 0 Kölcsönös előnyök De Gaulle 1966. évi moszkvai látogatása óta Pompidou jelen­legi látogatása a legnagyobb esemény a két ország diplomá­ciai kapcsolataiban. Pompidou kormányfői minőségben már 1967-ben is járt a Szovjetunió­ban, s azóta is különféle bi­zottságok — nagybizottság és kisbizottságok — buzgólkodtak az együttműködés konkrét for­máinak kidolgozásán. Pompidou látogatása előtt adott tévé-nyi­latkozatában hangoztatta, hogy kizárólag békés célok hozzák közelebb a két országot, együtt­működésük csakis a világbéke és az európai béke tartósításá­ra, megszilárdítására irányul. A két kormány konkrét nem­zetközi kérdésekben elfoglalt álláspontjainak megvitatása mellett igen mélyreható gazda­sági tárgyalások folynak. Egyéb­ként e :: tükrözi Pompidou kör­útjának programja is: megte­kinti a legnevezetesebb szovjet iparközpontokat, tudományos intézményeket és építkezéseket. A szovjet—francia gazdasági és tudományos együttműködés­nek számtalan példáját említ­hetjük. A Renault cég milliós beruházással részt vesz szovjet személygépkocsi-gyárak korsze­rűsítésében és egy modern nagy teherautógyár építésében, közö­sen készül a Secam III. jelzé­sű színestévé-rendszer, Szerpu­hovban közös műként épül egy békés célokat szolgáló atomku­tatási intézet, • melyben több fontos francia gyártmányú mű­szert alkalmaznak (Mirabelle kamara). Franciaország külön­féle csöveket szállít a Szovjet­uniónak az olaj- és gázipar fej­lesztésére, s viszonzásul e veze­tékeken át majd szovjet kőolaj­hoz jut. Francia szabadalom alapján olyan kohászati létesít­mények épülnek, amelyekben bevezetik a megszakítás nélküli folyamatot, amely az öntéssel kezdődik és kész hengereltúruk kibocsátásával végződik. A külkereskedelem terén is nagy fellendülés várható. Szak­értők szerint, ha a két ország külkereskedelmi forgalma 1964 és 1968 között megkétszerező­dött, akkor 1974-ig a jelenlegi külkereskedelmi forgalmuk is­mét a duplájára nő. A szovjet­francia külkereskedelmi forga­lom értékének az év végén el kell érnie a félmilliárd rubelt. O Azonos nézetek A kölcsönösen előnyös gaz­dasági érdekek mellett még más szempontok is közelebb hozzák egymáshoz a két országot. Franciaország a jelenlegi ége­tő világpolitikai kérdésekben azonos vagy hasonló nézeteket vall a szovjet kormánnyal. Ha­tározottan ellenzi az Egyesült Államok délkelet-ázsiai agresz­szióját, s nem véletlenül lett Párizs a vietnami kérdés békés megoldását célzó négyes tár­gyalások színhelye. Ugyancsak kompromisszumot nem ismerő álláspontot foglal el Párizs a közel-keleti kérdésben, szót emel az arab népek jogainak védelmében, ugyanakkor a hangsúlyt a négyhatalmi megol­dásokra helyezi, ami hatalmi ambícióival magyarázható. Nagyon fontos körülmény, hogy a kezdeti tétovázás után Párizs újabban határozottan tá­mogatja az európai biztonsági értekezlet megtartására irányu­ló kezdeményezéseket, e föld­rész és az egész világ békéjé­nek megőrzése mellett nyilatko­zik. Tekintettel e körülményekre, Pompidou szovjetunióbeli láto­gatása kétségtelenül újabb, ma­gasabb szintű szakasz kezdetét fogja jelenteni a szovjet—fran­cia kapcsolatokban, s ez most, a szocialista országok és a Né­met Szövetségi Köztársaság kapcsolatai lassú, de fokozatos rendeződésének légkörében két­ségtelenül pozitív kihatással lesz az európai kérdés békés megoldására. LÖRINCZ LÁSZLÓ SZOVJET KÜLÜGYMINISZTÉRIUMI NYILATKOZAT * Izraeltől és támogatóitól függ, kihasználják-e a lehetőséget a közel-keleti politikai rendezésre A szovjet kormány továbbra is kész két- és többoldalú tárgyalásokra A szovjet külügyminisztérium csütörtökön nyilatkozatot adott ki a közel-keleti helyzetről. A nyilatkozat elöljáróban hangsúlyozza, hogy az Egyesült Államokban hivatalos személyi­ségek az utóbbi időben külön­féle koholmányokat terjeszte­nek, amelyek szerint a Szovjet­unió álláspontja következtében éleződik a közel-keleti helyzet, a Szovjetunió állítólag megsze­gi a Szuezi-csatorna övezetére vonatkozó tűzszünettel kapcso­latban vállalt kötelezettségeket. Szemlátomást hivatalos körök sugalmazására az amerikai sajtó rágalomhadjáratot indí­tott a Szovjetunió ellen. Nem kétséges e kampány célja, hogy szántszándékkal ferde megvilágításba helyezzék a Szovjetunió politikáját, és ugyanakkor tisztára mossák az izraeli kormányköröket, ame­lyeket közvetlen felelősség ter­hel a közel-keleti helyzet jelen­legi éleződéséért, a tűzszüneti megállapodás megszegéséért, azokért a nehézségekért, ame­lyekbe Jarring ENSZ-különmeg­bízott missziója ütközött. Kísér­letek történnek a világ közvé­leményének félrevezetésére, to­vábbá arra, hogy a Közel-Kele­ten kialakult helyzetért a fele­lősséget a Szovjetunióra és az arab országokra hárítsák. Ezek a próbálkozások azonban alap­talanok és homlokegyenest el­lenkeznek a tényekkel. A Szovjetunió a maga részé­ről tevékenyen közreműködött abban, hogy Jarring közvetíté­sével gyakorlati lépések történ­jenek a tárgyalások megindulá­sára az érdekelt felek között. Hasonlóképpen kedvezően fo­gadta a szovjet kormány az Egyesült Arab Köztársaság és Jordánia kormányának készsé­gét, hogy hozzájárul a tűzszü­nethez, ha Izrael is ugyanilyen kötelezettséget vállal. Mint az Egyesült Államok kormánya előtt jól ismeretes, a Szovjetunió nem vett részt a Szuezi-csatorna övezetére vo­natkozó tűzszünet feltételeinek kidolgozásában. Ezeket a felté­teleket amerikai részről ter­jesztették elő. A Szovjetunió kezdettől fogva következete­sen síkraszállt a tűzszünetért, mert tisztában volt e lEpés nagy jelentőségével, és minden tőle telhetőt megtett Jarring megbízatásának sikeres megva­lósításáért. A feleknek Jarring közvetítésével kellett volna megkezdeniük az eszmecseré­ket. A nyilatkozat rámutat: a szovjetellenes rágalomhadjárat­ban egyebek közt azt híreszte­lik, hogy a Szuezi-csatorna öve­zetében légelhárító rakétabe­rendezések jelentek meg szov­jet kiszolgáló személyzettel. Ez szintén a tények tudatos meg­hamisítása. Ezeket a koholmányokat szemlátomást azért röppentet­ték fel, hogy újabb kiagyalt ürügyet találjanak annak indo­kolására, hogy Tel Aviv meg­hiúsította Jarringnak a felekkel már-már megkezdett érintkezé­seit. A tűzszüneti feltételeket Izrael sérti meg. Izraeli katonai repülőgépek szinte napról nap­ra behatolnak az EAK légiteré­be. Izraeli csapatok a Szuezi­csatornátó! keletre fekvő 50 ki­lométeres övezet határain sza­kadatlanul katonai létesítmé­nyeket, közlekedési vonalakat építenek és más munkálatokat folytatnak, mérnöki, technikai és gépkocsi szállítóeszközök felhasználásával. Űj állásokat építenek tankok, tüzérség, gép­ágyúk és rakétaberendezések számára. Mindez azt bizonyítja: Izrael; és az őt támogató Egyesült Ál­lamokat terheli a felelősség azért, hogy farring gyakorlati­lag nem joghat hozzá megbíza­tásának teljesítéséhez. Közben az 'agresszorok, akik elfoglal­ták a szomszédos arab államok területeit és továbbra is lábbal tiporják a nemzetközi jogot, képmutató módon arra oktat­nak, hogyan viselje magát az arab fél, az agresszió áldozata. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az Egyesült Államok maga is tesz olyan lépéseket, amelyek élezik a közel-keleti helyzetet. Ilyen például további amerikai hadihajók átdobása a Földközi-tengerre, a 6. amerikai flotta „erődemonstrációja", amelynek kihívó jellegét az amerikai elnök személyes rész­vétele is kidomborította. Éppen ebben az időszakban az amerikai kormány tárgyalá­sok sorozatát folytatta Tel Avivval, s úgy döntött, hogy újabb Phantom-típusú repülő­gépeket szállít Izraelnek, to­vábbi hitelt bocsát Izrael ren­delkezésére, hogy haditechnikai eszközöket és hadfelszerelést vásároljon az Egyesült Államok­ban. Utalnunk kell arra a ténvre is, hogy az Egyesült Államok jogot formál' magának arra, hogy felderítő repüléseket vé­gezzen az Egyesült Arab Köz­társaság területe fölött. A Szovjetunió hivatalosan közölte az Egyesült Államok kormányá­val, hogy az amerikai fél e cselekményei még bonyolultab­bá teszik a helyzetet a szóban forgó térségben és durván meg­sértik az Egyesült Arab Köztár­saság szuverenitását. Amerikai államférfiak az utóbbi időben sokat beszéltek a nemzetközi kapcsolatokban elengedhetetlenül szükséges bi­zalomról. Vajon nem gondol­ják-e, hogy a közel-keleti tér­ségben véghezvitt akcióik, a közvélemény félrevezetése a té­nyek szemrebbenés nélkül való elferdítése útján, nem segíti elő a bizalom erősödését az Egyesült Államok közel-keleti politikája iránt? . A jelén körülmények között, amikor az Egyesült Arab Köz­társaság és Jordánia leszögezte készségét a tárgyalásokra Jar­ring- közvetítésével, . s amikor lényegében véve fennáll a tűz­szünet, gyakorlatilag Izrael és az őt támogató külső érők ál­láspontjától függ, kihasznál­ják-e ezeket a kedvező lehető­ségeket a közel-keleti politikai rendezésre. Az Egyesült Álla­moknak választania kell, mit szolgáljon közel-keleti politiká­ja: továbbra is Izrael megfon­tolatlan törekvéseit buzdítja, vagy pedig megindul a Bizton­sági Tanács 1967. november 22-i határozata teljesítésének útján, azon az úton, amely elő­segíti e térségben az igazságos és tartós béke megteremtését. A Szovjetunió továbbra is szi­lárd híve a közel-keleti problé­mák politikai rendezésének azon az alapon, hogy teljesít­sék a Biztonsági Tanács fent említett határozatának minden pontját. A szovjet kormány ezután is minden vonalon előmozdítja, ezt, kétoldalú találkozókon és a négy nagyhatalom konzultá­cióin is. A jordániai tűzszüneti ellenőrző bizottság programjava slata Amman — A jordániai ellen­ségeskedés beszüntetéséről lét­rejött kairói egyezmény betar­tását ellenőrző bizottság befe­jezi azt a programjavaslatot, amely rendezni hivatott a jor­dániaiak és a palesztinaiak bé­kés együttélését. A bizottságot két héttel ezelőtt az arab csúcs­értekezleten létesítették Bahi Ladgham tunéziai miniszterel­nök vezetésével. A MENA hírügynökség jelen­tése szerint Arafát Ammanba érkezett, hogy az ellenőrző bi­zottság tagjaival tárgyaljon a megállapodásról. A legújabb ammani jelentések szerint Jordánia fővárosában és más városaiban az élet vissza­tér rendes medrébe. A jordá­niaiak és a palesztinaiak kivon­ják a városokból fegyveres egy­ségeiket és szabadon bocsátják a foglyokat. Pampiduu elnöke Nyikolaj Podgornijnak, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnökének kíséretében elhalad az ünneplő moszk­vaiak sorfala előtt. JTASZSZ felvétele J A mai napon ünnepli a Ko­** reai Munkapárt újraszer­vezésének negyedszázados jubi­leumát. Ez alkalomból idézzünk fel néhány mozzanatot a koreai munkásosztály hagyományok­ban gazdag harcos múltjából. Koreában már félszázaddal ezelőtt létrejöttek az első marxista körök és kommunista csoportok. A kizsákmányolt ko­reai néprétegek háború utáni forradalmiasodása, a nemzeti felszabadító mozgalom felendü­lése, elsősorban pedig a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom hatása következtében 1925. áprilisában létrejött a Koreai Komumnista Párt. Sajnos, a szokatlanul kíméletlen reakció sorozatos megtorlásai és a ja­pán uralom kegyetlenkedései 1928-ban a párt szervezeti meg­szűnéséhez vezettek. Korea kommunista erőinek új­raszervezkedésére csak a japán iga alóli felszabadulás, a szov­jet hadsereg Japán feletti győ­zelmei után kerülhetett sor. Észak-Korea szovjet hadsereg általi felszabadítása után 1948. október 10-én megalakult az Észak-Koreai Kommunista Párt. 1946-ban egyesült a kommu­nista és az Űj Néppárt, Koreai Munkapárt néven. A párt jelen­legi nevét 1949-ben vette fel, KOREA MUNKAPÁRTJÁNAK NEGYEDSZÁZADOS JUBILEUMA amikor egyesült a Dél-Koreai Munkapárttal. A párt központi bizottságá­nak elnökévé a koreai nép kie­melkedő harcos fiát, Kim Ir Szent választották. A KNDK fel­szabadulás utáni időszakában hatalmas irányító szerepe volt a munkásosztály érdekeit s az ország szocialista átalakulásá­nak folyamatát irányító kom­munista pártnak. Kimagasló ér­demei leginkább az Egyesült Ál­lamok agresszióját követő idő szakban mutatkoztak meg. A párt egyesítette az ország hala dó erőit s harcba vitte Korea népét az agresszorok ellen. Eb­ben az időben még fokozódott a Koreai Munkapárt iránti sze­retet és elismerés a legszéle­sebb néprétegek körében. A marxista—leninista ideoló­gián alapuló párt napjainkban is kiváló irányítója az ország szocialista átalakulási folyama­tának. KNDK népe az eltelt negyedszázad alatt hatalmas gazdasági és társadalmi átala­kuláson ment át. Kiváló ered­ményei az élet minden terén a szocialista társadalmi rend fel­sőbbrendűségét igazolják. Észak­Korea munkásnépe csak haladó szocialista rendszerének és a szocialista országok önzetlen segítségének köszönheti, hogy az évekig tartó imperialista ag­resszió pusztításának következ­ményét rövid időn belül el tudta tüntetni. Kívánjuk Észak-Korea népé­nek, hogy a negyedszázados fennállását ünneplő Koreai Munkapárt irányításával továb­bi sikeres harcot folytasson az egész ország egyesítéséért és a szocializmus teljes győzelméért. (ginzeryí

Next

/
Oldalképek
Tartalom