Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)

1970-10-10 / 241. szám, szombat

Hétvégi hírmagyarázatunk | Ä REALITÁS TALAJÁN nomptdou francia köztársasági elnök szovjetunióbeli lá' togatása fontos mozzanat a nemzetközi kapcsolatok jelenlegi alakulásában. Méltán áll a' közvélemény érdeklődésének középpontjában, hisz De Gaulle lemondása óta a francia külpolitikát állandó útkeresés jellemzi, bár lényegében a De Gaulle nélküli gaulle-izmus megfelelő módjának megtalálása a cél. S ez lényeges momentum, mert a tábornok-elnök volt az, aki francia részről a szovjet—francia, valamint Franciaország és a kelet-európai szocialista országok közötti kapcsolatok felvételét, a gazdasági, kulturális, tudományos, műszaki és egyéb együttműködés politikáját kezdeményezte, s felismerte az európai politikának azt a nagy lehetőségét, amely e kapcsolatok ápolásában rejlik. O Ambíciók józansággal? De Gaulle kormányzásának korszakát általában úgy jellemezték, mint a szocialista országok felé kaput táró, az Egyesült Államok európai befolyásával szemben pedig ádázul hadakozó, viszonylag pozitív külpolitikát. Viszont ellentmondásokkal, szociális bonyodalmakkal terhelt, olykor erősen népellenes belpolitikát folytatott. Éppen ebbe bukott bele. De Gaulle hívei maguk is tehernek érezték a tábornok konokságát és különféleképpen magyarázható merevségét, s amikor az államföl poszton megtörtént a személycsere, érthetően nem is törekedtek másra, mint a tábornok-elnök állampolitikai eszméinek reálisabb és rugalmasabb megvalósítására. Éppen úgy, mint De Gaulle fénykorában, Pompidou elnöksége idején is a francia állampolitika sarkalatos pontja maradt a nagyhatalmi elhivatottság. Párizs ma is ellenszenvvel viseltetik az Európában amerikai katonai befolyást gyakorló NATO-val szemben, s koholtnak bizonyult az az állítás, hogy Pompidou enyhít Amerika-ellenességén és közeledik a NATOhoz. A lényeg az, hogy Párizs ma is szót akar kérni a világpolitika irányításában, s ma is szem előtt tartja azt a nagyhatalmi szerepet, amelyet Franciaország fénykorában, a második világháború előtt játszott. Pompidou azonban Józanabb és reálisabb aggastyán-elődjénél. A nagyhatalmi szerepnek épülnie kell valamire, s ez a valami kétségtelenül csak szilárd gazdasági alap lehet. Ezzel pedig bajok vannak Franciaországban. Pompidou tisztában van azzal, hogy országa rá van utalva mások gazdasági együttműködésére. Ha ezt az Egyesült Államok irányában fejlesztené, nyilván, hogy gazdasági függőség révén politikailag is függővé válna Franciaország Amerikától. Ez a felismerés sugallja azt az ösztönző gondolatot a francia kormánynak, hogy kapcsolatait Kelet felé terjessze ki. 0 Kölcsönös előnyök De Gaulle 1966. évi moszkvai látogatása óta Pompidou jelenlegi látogatása a legnagyobb esemény a két ország diplomáciai kapcsolataiban. Pompidou kormányfői minőségben már 1967-ben is járt a Szovjetunióban, s azóta is különféle bizottságok — nagybizottság és kisbizottságok — buzgólkodtak az együttműködés konkrét formáinak kidolgozásán. Pompidou látogatása előtt adott tévé-nyilatkozatában hangoztatta, hogy kizárólag békés célok hozzák közelebb a két országot, együttműködésük csakis a világbéke és az európai béke tartósítására, megszilárdítására irányul. A két kormány konkrét nemzetközi kérdésekben elfoglalt álláspontjainak megvitatása mellett igen mélyreható gazdasági tárgyalások folynak. Egyébként e :: tükrözi Pompidou körútjának programja is: megtekinti a legnevezetesebb szovjet iparközpontokat, tudományos intézményeket és építkezéseket. A szovjet—francia gazdasági és tudományos együttműködésnek számtalan példáját említhetjük. A Renault cég milliós beruházással részt vesz szovjet személygépkocsi-gyárak korszerűsítésében és egy modern nagy teherautógyár építésében, közösen készül a Secam III. jelzésű színestévé-rendszer, Szerpuhovban közös műként épül egy békés célokat szolgáló atomkutatási intézet, • melyben több fontos francia gyártmányú műszert alkalmaznak (Mirabelle kamara). Franciaország különféle csöveket szállít a Szovjetuniónak az olaj- és gázipar fejlesztésére, s viszonzásul e vezetékeken át majd szovjet kőolajhoz jut. Francia szabadalom alapján olyan kohászati létesítmények épülnek, amelyekben bevezetik a megszakítás nélküli folyamatot, amely az öntéssel kezdődik és kész hengereltúruk kibocsátásával végződik. A külkereskedelem terén is nagy fellendülés várható. Szakértők szerint, ha a két ország külkereskedelmi forgalma 1964 és 1968 között megkétszereződött, akkor 1974-ig a jelenlegi külkereskedelmi forgalmuk ismét a duplájára nő. A szovjetfrancia külkereskedelmi forgalom értékének az év végén el kell érnie a félmilliárd rubelt. O Azonos nézetek A kölcsönösen előnyös gazdasági érdekek mellett még más szempontok is közelebb hozzák egymáshoz a két országot. Franciaország a jelenlegi égető világpolitikai kérdésekben azonos vagy hasonló nézeteket vall a szovjet kormánnyal. Határozottan ellenzi az Egyesült Államok délkelet-ázsiai agreszszióját, s nem véletlenül lett Párizs a vietnami kérdés békés megoldását célzó négyes tárgyalások színhelye. Ugyancsak kompromisszumot nem ismerő álláspontot foglal el Párizs a közel-keleti kérdésben, szót emel az arab népek jogainak védelmében, ugyanakkor a hangsúlyt a négyhatalmi megoldásokra helyezi, ami hatalmi ambícióival magyarázható. Nagyon fontos körülmény, hogy a kezdeti tétovázás után Párizs újabban határozottan támogatja az európai biztonsági értekezlet megtartására irányuló kezdeményezéseket, e földrész és az egész világ békéjének megőrzése mellett nyilatkozik. Tekintettel e körülményekre, Pompidou szovjetunióbeli látogatása kétségtelenül újabb, magasabb szintű szakasz kezdetét fogja jelenteni a szovjet—francia kapcsolatokban, s ez most, a szocialista országok és a Német Szövetségi Köztársaság kapcsolatai lassú, de fokozatos rendeződésének légkörében kétségtelenül pozitív kihatással lesz az európai kérdés békés megoldására. LÖRINCZ LÁSZLÓ SZOVJET KÜLÜGYMINISZTÉRIUMI NYILATKOZAT * Izraeltől és támogatóitól függ, kihasználják-e a lehetőséget a közel-keleti politikai rendezésre A szovjet kormány továbbra is kész két- és többoldalú tárgyalásokra A szovjet külügyminisztérium csütörtökön nyilatkozatot adott ki a közel-keleti helyzetről. A nyilatkozat elöljáróban hangsúlyozza, hogy az Egyesült Államokban hivatalos személyiségek az utóbbi időben különféle koholmányokat terjesztenek, amelyek szerint a Szovjetunió álláspontja következtében éleződik a közel-keleti helyzet, a Szovjetunió állítólag megszegi a Szuezi-csatorna övezetére vonatkozó tűzszünettel kapcsolatban vállalt kötelezettségeket. Szemlátomást hivatalos körök sugalmazására az amerikai sajtó rágalomhadjáratot indított a Szovjetunió ellen. Nem kétséges e kampány célja, hogy szántszándékkal ferde megvilágításba helyezzék a Szovjetunió politikáját, és ugyanakkor tisztára mossák az izraeli kormányköröket, amelyeket közvetlen felelősség terhel a közel-keleti helyzet jelenlegi éleződéséért, a tűzszüneti megállapodás megszegéséért, azokért a nehézségekért, amelyekbe Jarring ENSZ-különmegbízott missziója ütközött. Kísérletek történnek a világ közvéleményének félrevezetésére, továbbá arra, hogy a Közel-Keleten kialakult helyzetért a felelősséget a Szovjetunióra és az arab országokra hárítsák. Ezek a próbálkozások azonban alaptalanok és homlokegyenest ellenkeznek a tényekkel. A Szovjetunió a maga részéről tevékenyen közreműködött abban, hogy Jarring közvetítésével gyakorlati lépések történjenek a tárgyalások megindulására az érdekelt felek között. Hasonlóképpen kedvezően fogadta a szovjet kormány az Egyesült Arab Köztársaság és Jordánia kormányának készségét, hogy hozzájárul a tűzszünethez, ha Izrael is ugyanilyen kötelezettséget vállal. Mint az Egyesült Államok kormánya előtt jól ismeretes, a Szovjetunió nem vett részt a Szuezi-csatorna övezetére vonatkozó tűzszünet feltételeinek kidolgozásában. Ezeket a feltételeket amerikai részről terjesztették elő. A Szovjetunió kezdettől fogva következetesen síkraszállt a tűzszünetért, mert tisztában volt e lEpés nagy jelentőségével, és minden tőle telhetőt megtett Jarring megbízatásának sikeres megvalósításáért. A feleknek Jarring közvetítésével kellett volna megkezdeniük az eszmecseréket. A nyilatkozat rámutat: a szovjetellenes rágalomhadjáratban egyebek közt azt híresztelik, hogy a Szuezi-csatorna övezetében légelhárító rakétaberendezések jelentek meg szovjet kiszolgáló személyzettel. Ez szintén a tények tudatos meghamisítása. Ezeket a koholmányokat szemlátomást azért röppentették fel, hogy újabb kiagyalt ürügyet találjanak annak indokolására, hogy Tel Aviv meghiúsította Jarringnak a felekkel már-már megkezdett érintkezéseit. A tűzszüneti feltételeket Izrael sérti meg. Izraeli katonai repülőgépek szinte napról napra behatolnak az EAK légiterébe. Izraeli csapatok a Szuezicsatornátó! keletre fekvő 50 kilométeres övezet határain szakadatlanul katonai létesítményeket, közlekedési vonalakat építenek és más munkálatokat folytatnak, mérnöki, technikai és gépkocsi szállítóeszközök felhasználásával. Űj állásokat építenek tankok, tüzérség, gépágyúk és rakétaberendezések számára. Mindez azt bizonyítja: Izrael; és az őt támogató Egyesült Államokat terheli a felelősség azért, hogy farring gyakorlatilag nem joghat hozzá megbízatásának teljesítéséhez. Közben az 'agresszorok, akik elfoglalták a szomszédos arab államok területeit és továbbra is lábbal tiporják a nemzetközi jogot, képmutató módon arra oktatnak, hogyan viselje magát az arab fél, az agresszió áldozata. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az Egyesült Államok maga is tesz olyan lépéseket, amelyek élezik a közel-keleti helyzetet. Ilyen például további amerikai hadihajók átdobása a Földközi-tengerre, a 6. amerikai flotta „erődemonstrációja", amelynek kihívó jellegét az amerikai elnök személyes részvétele is kidomborította. Éppen ebben az időszakban az amerikai kormány tárgyalások sorozatát folytatta Tel Avivval, s úgy döntött, hogy újabb Phantom-típusú repülőgépeket szállít Izraelnek, további hitelt bocsát Izrael rendelkezésére, hogy haditechnikai eszközöket és hadfelszerelést vásároljon az Egyesült Államokban. Utalnunk kell arra a ténvre is, hogy az Egyesült Államok jogot formál' magának arra, hogy felderítő repüléseket végezzen az Egyesült Arab Köztársaság területe fölött. A Szovjetunió hivatalosan közölte az Egyesült Államok kormányával, hogy az amerikai fél e cselekményei még bonyolultabbá teszik a helyzetet a szóban forgó térségben és durván megsértik az Egyesült Arab Köztársaság szuverenitását. Amerikai államférfiak az utóbbi időben sokat beszéltek a nemzetközi kapcsolatokban elengedhetetlenül szükséges bizalomról. Vajon nem gondolják-e, hogy a közel-keleti térségben véghezvitt akcióik, a közvélemény félrevezetése a tények szemrebbenés nélkül való elferdítése útján, nem segíti elő a bizalom erősödését az Egyesült Államok közel-keleti politikája iránt? . A jelén körülmények között, amikor az Egyesült Arab Köztársaság és Jordánia leszögezte készségét a tárgyalásokra Jarring- közvetítésével, .

s amikor lényegében véve fennáll a tűzszünet, gyakorlatilag Izrael és az őt támogató külső érők álláspontjától függ, kihasználják-e ezeket a kedvező lehetőségeket a közel-keleti politikai rendezésre. Az Egyesült Államoknak választania kell, mit szolgáljon közel-keleti politikája: továbbra is Izrael megfontolatlan törekvéseit buzdítja, vagy pedig megindul a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozata teljesítésének útján, azon az úton, amely elősegíti e térségben az igazságos és tartós béke megteremtését. A Szovjetunió továbbra is szilárd híve a közel-keleti problémák politikai rendezésének azon az alapon, hogy teljesítsék a Biztonsági Tanács fent említett határozatának minden pontját. A szovjet kormány ezután is minden vonalon előmozdítja, ezt, kétoldalú találkozókon és a négy nagyhatalom konzultációin is. A jordániai tűzszüneti ellenőrző bizottság programjava slata Amman — A jordániai ellenségeskedés beszüntetéséről létrejött kairói egyezmény betartását ellenőrző bizottság befejezi azt a programjavaslatot, amely rendezni hivatott a jordániaiak és a palesztinaiak békés együttélését. A bizottságot két héttel ezelőtt az arab csúcsértekezleten létesítették Bahi Ladgham tunéziai miniszterelnök vezetésével. A MENA hírügynökség jelentése szerint Arafát Ammanba érkezett, hogy az ellenőrző bizottság tagjaival tárgyaljon a megállapodásról. A legújabb ammani jelentések szerint Jordánia fővárosában és más városaiban az élet visszatér rendes medrébe. A jordániaiak és a palesztinaiak kivonják a városokból fegyveres egységeiket és szabadon bocsátják a foglyokat. Pampiduu elnöke Nyikolaj Podgornijnak, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnökének kíséretében elhalad az ünneplő moszkvaiak sorfala előtt. JTASZSZ felvétele J A mai napon ünnepli a Ko** reai Munkapárt újraszervezésének negyedszázados jubileumát. Ez alkalomból idézzünk fel néhány mozzanatot a koreai munkásosztály hagyományokban gazdag harcos múltjából. Koreában már félszázaddal ezelőtt létrejöttek az első marxista körök és kommunista csoportok. A kizsákmányolt koreai néprétegek háború utáni forradalmiasodása, a nemzeti felszabadító mozgalom felendülése, elsősorban pedig a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatása következtében 1925. áprilisában létrejött a Koreai Komumnista Párt. Sajnos, a szokatlanul kíméletlen reakció sorozatos megtorlásai és a japán uralom kegyetlenkedései 1928-ban a párt szervezeti megszűnéséhez vezettek. Korea kommunista erőinek újraszervezkedésére csak a japán iga alóli felszabadulás, a szovjet hadsereg Japán feletti győzelmei után kerülhetett sor. Észak-Korea szovjet hadsereg általi felszabadítása után 1948. október 10-én megalakult az Észak-Koreai Kommunista Párt. 1946-ban egyesült a kommunista és az Űj Néppárt, Koreai Munkapárt néven. A párt jelenlegi nevét 1949-ben vette fel, KOREA MUNKAPÁRTJÁNAK NEGYEDSZÁZADOS JUBILEUMA amikor egyesült a Dél-Koreai Munkapárttal. A párt központi bizottságának elnökévé a koreai nép kiemelkedő harcos fiát, Kim Ir Szent választották. A KNDK felszabadulás utáni időszakában hatalmas irányító szerepe volt a munkásosztály érdekeit s az ország szocialista átalakulásának folyamatát irányító kommunista pártnak. Kimagasló érdemei leginkább az Egyesült Államok agresszióját követő idő szakban mutatkoztak meg. A párt egyesítette az ország hala dó erőit s harcba vitte Korea népét az agresszorok ellen. Ebben az időben még fokozódott a Koreai Munkapárt iránti szeretet és elismerés a legszélesebb néprétegek körében. A marxista—leninista ideológián alapuló párt napjainkban is kiváló irányítója az ország szocialista átalakulási folyamatának. KNDK népe az eltelt negyedszázad alatt hatalmas gazdasági és társadalmi átalakuláson ment át. Kiváló eredményei az élet minden terén a szocialista társadalmi rend felsőbbrendűségét igazolják. ÉszakKorea munkásnépe csak haladó szocialista rendszerének és a szocialista országok önzetlen segítségének köszönheti, hogy az évekig tartó imperialista agresszió pusztításának következményét rövid időn belül el tudta tüntetni. Kívánjuk Észak-Korea népének, hogy a negyedszázados fennállását ünneplő Koreai Munkapárt irányításával további sikeres harcot folytasson az egész ország egyesítéséért és a szocializmus teljes győzelméért. (ginzeryí