Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)

1970-10-10 / 241. szám, szombat

Gonddal jár az őszi munka Ű J GYÁRRAL gazdagodott a Csallóköz. Nem nehéz megtalálni, mert ezen az asztalsík területen nincs belő­lük tucatjával. De az is vala­mi, hogy ez, a járás termelési feltételeinek kihasználását ha­tékonyan elősegítő cukorgyár már van. Évekkel, mondhatnám, hogy egy jó évtizeddel ezelőtt tör­tént. A vidéket nagyon kedvelő kollégámmal jártuk az akkor még létező nagymegyeri járás falvait. Hol autóbusszal, hol kölcsönzött kerékpárral, hol meg az apostolok lován jutot­tunk el egyik faluból a másik­ba. Esős, száraz ósz volt, és a cukorrépakampány még akkor is tartott, amikor már az év utolsó előtti emberének vég­napjait írták a naptárban. Az utakon szinte életveszélyessé vált a közlekedés. A termelők — törvény ide, törvény oda — nem sokat adhattak az előírá­sokra, szállítási szabályokra, mert., azt a töméntelen répát, melyet a szorgos munka és ter­melési hozzáértés nyomán gaz dagon ontott a csallóközi föld, mindenáron el kellett szálllta-. ni a rendeltetési helyére. A Csallóközben nem volt cukor­gyár. A legközelebbi, a diósze­gi cukorgyár pedig még a kör­nyékbeli termelők répáját sem képes feldolgozni, így a csalló­közi répa jelentős részének abban az időben a cseh ország­részekbe kellett vándorolni. Fiatalok voltunk és — oko­sak. Gondolom, a fiatalok min dig okosak. Mi is kiokoskodtuk azon nyomban, nem jó ez így. Nagyon ésszerű és ráadásul na­gyon gazdaságos lenne, ha Csallóközben is épülne egy nagy kapacitású cukorgyár. Mert a Csallóközben van kiváló termő­föld, van bőségesen munkaerő a nagyon munkaigényes cukor­répa termesztéséhez és feldol­gozásához, s mindezekhez cu­korgyár kellene... Hát igen, a helyi cukorgyár. Nehéz is lett volna kiszámítani, hogy csupán a szállítással mennyit nyerhet a Csallóköz, illetve az állam. Szerencsére nemcsak mi gon­doltunk erre, hanem sokan olyanok is, akik tehettek vala­mit az íigy érdekében. És tettek is. A járási pártbizottság és a járási nemzeti bizottság évek óta foglalkozott a gondolattal, hogy cukorgyár épüljön a Csal­lóköz szívében. Nem ment azon­ban olyan egyszerűen. Az ügy­gyei kapcsolatos feszültség csak akkor engedett fel némi­képpen, amikor Dunaszerdahely közvetlen közelében megjelen lek a nagy munka kivitelezői. Először ugyan nem sokat lát­hattak a kíváncsiskodók, hi­szen azzal kezdődött, hogy csak mértek, méricskéltek. Az­ÚJ SZÍNFOLT A DUNA­SZERDAHELVI JÁRÁS TÉRKÉPÉN • MAR TER­MEI, AZ ORSZÁG LEGNA­GYOBB ÉS LEGKORSZE­RŰBB CUKORGYÁRA • A KÉSÉST UGYAN NEM LEHET BEHOZNI, DE ... • A GYÁR NAPI KAPA­CITÁSA — 400 VAGON CUKORRÉPA • EDDIG A MINŐSÉG KIFOGÁSTA­LAN • MÉG LÉNYEGE­SEN NÖVEKEDHET A CUKORRÉPATERMESZ­TÉS AZ ORSZÁG LEG EREDMÉNYESEBB JÁRÁ­SÁBAN tán mégis megjelentek a talaj­gyaluk, majd az alapokat ásó gépek. Nem, egyáltalán nem ro­hamosan, de azért mindennap változott valamit a cukorgyár­nak kijelölt terület. Igaz ugyan, hogy a járási pártbizottság és a járási nem­zeti bizottság minden igyekeze­te ellenére is évekkel „elcsú­szott" az építkezés befejezésé­nek határideje, de nem a já­ráson múlott, hogy van-e elég építőanyag, elkészültek-e a szükséges gépek és berendezé­sek. Ha tőlük függ, bizonyára már 1968-ban piacra adják az első csallóközi cukrot. Késés ide, késés oda, ez év szeptember tizedikére annyira mégis eljutott a Hradec Králo­vé-i CHEPOS vállalat, hogy megkezdhették a hideg próbá­kat. Ez azt jelenti, hogy a gé­peket, berendezéseket még nem feldolgozásra váró nyersanyag­gal, vagyis cukorrépával, ha­nem egyszerűen hideg vízzel próbálták ki. Nos, ez megtör­tént, sikeresen. Utána a meleg vizes próba következett, itt már magasabb fokú volt — el­sősorban — a nyomáspróba. Ezt szeptember 18 és 21 között végezték el, mégpedig a szer­ződésben is rögzített szabályok szerint. Vagyis mind az átadó­nak, mind az átvevőnek bizony­ságot kell szereznie arról, hogy a milliós értékű gépek és be­rendezések megfelelnek a kö­vetelményeknek. Ezt ugyanis szigorúan előírja a szerződés is. Még mást is előír az a szer­ződés. Például azt is, hogy hat nap után a teljes kapacitás hetvenöt százalékát el kell érni a termelésben. Lehet, hogy ez így furcsa, de új gépekről, még nem betanult segédmunkások­ról van szó. Ilyen körülmények között kellett elérniük, hogy a maximális, a napi 400 vagon feldolgozására képes kapacitás­ból a hatodik napon legkeve­sebb 3000 tonna cukorrépát dolgozzanak fel. Azaz ezzel bi­zonyítsák, hogy a gyár üzem­képes, hogy a jövőre nézve már a befutás is ígéretes, s hogy az üzem minden tekintet­ben megfelel a műszaki-techni­kai követelményeknek. Miközben Fukas Gusztáv fő­mérnökkel ezekről a szakmai dolgokról beszélünk, addig jó­néhány mázsa oukor zsákokba kerül. A próba sikerült. Szep­tember 30-án az üzemben 33 860 mázsa cukorrépát dolgoztak fel. Vagyis a szakmai követel­ménynél jobb eredménnyel vég­ződött a főpróba. Az üzem je­lenlegi vezetői tehát átvehet­ték a gyárat. Szóval az új gyárban október elsején megkezdték a termelést. Egyelőre ugyan még ott van a műszaki-technikai berendezést készítő Hradec Králové-i CHE­POS 40 technikusa, hogy az új, nagyobb részben környékbeli emberekkel elsajátíttassa a legszükségesebb tudnivalókat. Ügy látszik, hogy a gépekhez állított emberek eléggé jól fel­készültek a komoly feladatra. Az átvétel után a napi norma 200 vagon cukorrépa feldolgo­zása. Es más normák is van ­nak. Többek között a cukor szí-" ne és hamutartalma szintén szerepel a normákban. Még ko rai lenne az összehasonlítás az országos átlaggal, de az tény, hogy az országos átlagnál és a megengedettnél sokkal jobb eredményeket érnek el. És ez még csak a kezdet. Juraj Kráner technikussal jártuk az íliBemet. Szombat volt. Kíváncsiságból választottam ezt a napot. Itt nincs szabad szom­bat. Itt megállás nélkül, három, műszakban működik a gyár. Szombaton és vasárnap is. De ezt csak úgy mellékesen. Néhány jól ismert cukorgyár­ban már többször is megfordul­tam. Szinte a szemem előtt ját­szódott le az egész cukorgyár­tás. Itt is arra számítottam, hogy a velem levő gyerekek­nek megmutathatom a cukor­gyártás egész folyamatát. Ar­ról nem kellett beszélnem, hogy először elkészítik a földet, majd elvetik a magot, később egyelik, kapálják, majd felsze­dik az édes növényt: ezt ugyan­is ismerték. Azt szerették volna látni, hogyan lesz a répából cukor. N EM MUTATHATTAM MEG a folyamatot. Éppen csak annyit láthattunk, hogy az udvarból szalagon be­jön a répa a mosóba, ott egy henger unszolására ugrabugrál­nak a répák, majd ugyancsak szalagon eljutnak a szeletelőbe. Még azt is megláthattuk, hogy a felszeletelt répát kazánokba szállítják a szalagok. Ott újra tisztítják, majd pokoli hőségben főzik, utána szűrik, ezt követi a kristályosítás, legvégül zsá­kokba szalad a cukor. De hogy el ne felejtsem, ebben a gyár­ban, amint a szeletelt répa el­tűnt az ember szeme elől, már csak a kész cukrot láthattuk. A közbeeső munkákat automata gépek végzik. Jól. És ez a fon­tos. Meg az, hogy Csallóközben a cukorrépatermesztés akár megkétszereződhet. A gyár bír­ja. A termelők tehát édesíthetik ételünket s életünket. Elsősor­ban mégis arról kell szólni, hogy ez a csallóközi gyár bi­zonyíték. Többek között azt is bizonyítja, hogy a buktatók el­lenére is helyes úton haladunk. HARASZTI GYULA A Zselízi Állami Gazdaság karo­linal részlegén őszi kép fogadja a látogatót. Speciálisan módosított traktorokkal szántják ki a cukor­répát, végzik az őszi talajmunká­kat. A szomszédos parcellán az Agrolet egyik repülőgépe szórja a műtrágyát. A dolgozók zöme a határban van. A kívülálló számára talán ter­mészetesnek tűnik a szokatlan igyekezet. A részleg dolgozói vi­szont tudják, miért szükséges. Az Időjárás már eddig ls számtalan­szor megtréfálta őket. — Nyáron a sok eső késleltette az aratást, most pedig a száraz idő nehezíti meg a munkát — mondja Péli Árpád argonómus. Rá­adásul még a gépparkunk ls hiá nyos. Legalább hét lánctalpas trak­torra lenne szükségűnk, hogy fo­lyamatosan dolgozhassunk, de csak öttel rendelkezünk. A három ré­paszedő kombájnunkat sem tudjuk jót kihasználni, mert csak egy fe­jelőgépünk van ezekhez. — Mennyire vannak az őszi munkákkal'!* — Néhány napja'kezdtük meg. a 225 hektárnyi cukorrépa betaka­rítását. Ötven hektáron teljesen gépesítve akarjuk elvégezni ezt a munkát. Ehhez azonban legalább húsz milliméter csapadék kellene, mert annyira kiszáradt a föld, hogy a gépekkel alig megyünk vé lamire. Naponta többször is cse­rélni kell az ékevasakat. .,— Milyen termést várnak cukor répából? 1— Négyszázötven mázsa hektá rönkén t i átlagra számítunk. Az el­múlt években már szebb tiozamo kat is elértünk, de hát až időjá­rás ... Az állami gazdaság vezetőinek bizony nem kis gondot okoz a sokr féle őszi munka. November ötödi­kéig el akarják végezni a cukorré­pa betakarítását, mert a munkaerő egy részét át kell majd csoportosí­tani az őszi mélyszántáshoz, amit november második felében szintén be akarnak fejezni. Ezenkívül 670 bektár búzát, 40 hektár őszi rep­cét és 35 hektár őszi keveréket is el kell még vetni. Napjainkban egyre jobban előtérbe kerül az olajnövények termesztésének a szükségessé­ge. Ezzel a kérdéssel mór a ha­zai sajtó is foglalkozott. A Pravda szeptember 26-1 számá­ban „Ataman z Kubáni" című Írásában felhívja az olvasók fi­gyelmét Pusztavojt Vaszilij Sztyepanovics, a Szovjet Tudo­mányos Akadémia krasnodari növénynemesítésí osztálya veze­tőjének sikeres kísérleteire. E nagynevű szovjet kutató olyan napraforgó fajtát neme­sített ki, amely az eddigi 28,5 °/o-os olajtartalom helyett 45,19 százalék olajat tartalmaz. Az újonnan nemesített naprafogró fajta termesztésével csupán a kubáni vetésterületen annyi ter­mést lehet elérni, mint amenyit harmic évvel ezelőtt az egész Szovjetunió területén. Konkré­ten Kubánban ez a mennyiség 800 0110 tonna olajtöbbletet je­lent. A Szovjetunióban a naprafor­gó teljes vetési területe ötmillió hektár. Az új nemesített fajta jó tulajdonságait bizonyítja, hogy az összterület 04 százalékán már ezt termesztik. A fészkesvirágúak családjába tartozó napraforgót szántóföldi főterményként nagy mértékben csak azokon a melegebb vidéke­ken érdemes termeszteni, ahol még az őszi esőzések előtt .be­érik a termése. Nálunk a Csal­lóközben és a hasonló éghajla­tú vidékeken nem kétséges a napraforgó termesztésének gaz­daságossága. Azt pedig nem kell külön hangsúlyozni, hogy a gyógyszer- és az élelmiszeripar milyen fontos nyersanyaga az említett növény. Jelentőségének további növekedése is várható, mert az új nemesített fajta hán­tolt magjának jóval nagyobb az olajtartalma. Az olaj saj tolásakor vissza­maradó melléktermék, a napra­forgópogácsa igen értékes szarvasmarha-takarmány, mert nagy a tápanyagtartalma. Átla­gosan 35,2 % fehérjét, 5—31 °/o zsírt és egyéb értékes anyago­kat is tartalmaz. A napraforgó kórója szintén jól értékesíthető. Puha bél­anyaga bodzabél helyett vala­mint a papírgyártásra is fel­használható. Zöld levelei a ju­A száraz időjárás u vetést is fékezi, mert nehéz a talajelőkészí­tés. Az Idén kevésnek bizonyult a kétszeri boronálás. Még gyűrűs hengerrel is végig kellett járni a parcellákat, hogy szétdolgozzák a nagyobb rögöket. — A talajelőkészítés azokon a táblákon volt a legnehezebb, ame lyeken árpa után ismét gabona­félét vetünk — mondja az agronó­mus. — Ezeken csaknem vala­mennyi munkafolyamatot kétszer kell elvégezni. A lánctalpasok már néhány he­te két műszakban dolgoznak, hogy lehetőleg idejében sikerüljön be­fejezni az egyes munkákat. A ke­rekes traktorok vezetői is csak az esti sötétség beálltával állítják le a gépeket. Most a legnagyobb do logldőben gyakran még a pihenő napjukat is feláldozzák, mert sok­sok tényező hátráltatja a munkát. Többek között a kedvezőtlen mű trágyaellátás ls, amiről így nyilat­kozik az agronómus: — Ennek zavarmentes biztosítá­sával nálunk ls sok probléma ol­dódna meg. Az év folyamán vala mivel több nitrogén tartalmú mű­trágyát kaptunk a kelleténél. Szu perfoszfátból viszont, ami a veié* előtti táperő utánpótlásnál szin te nélkülözhetetlen n kelleténél lényegesen kevesebbet' kaptuDk. Jelenleg mintegy húsz vagonnyi hiányzik belőle. Van ugyan még némi tartalékunk, de az már fsak néhány napra elegendő. — Mi a helyzet a takarmányok betakarításánál? — A silőzást már elvégeztük. Lucernából, amit 510 hektáron ter­mesztéttünk, az eddigi kaszálások után hetven mázsát értünk el hek táronként. 180 hektárról mintegy száztíz vagonnyi termést már le ls daráltunk a téli takarmányszük­séglet biztosítására. A többit kaz­lakban tároljuk. Az Idő sürget. Tudják ezt a ka­rolinai részleg dolgozói is. Meg­szakítás nélkül munkálkodnak .in nak érdekében, hogy egész évi munkájuk gyümölcse minél előbb fedél alá kerüljön és hogy meg­alapozzák a jövő évi jó termést. -ly­hok és a szarvasmarhák kedvelt takarmánya. A magyar szakirodalom több helyen is foglalkozik a Szabol­csi napraforgó fehér magvú vál­tozatának jó tulajdonságaival. Westsik Vilmos, az ismert ma­gyar tudós, a nyíregyházi ho­mokjavító kísérleti telepen már 1931-ben a Bolgár cirmos, a Fe­kete szabolcsi cirmos, az Ondri­féle fehér és a Szabolcsi fehér magvú fajtákkal folytatott kí­sérleteivel bebizonyította, hogy kifizetődő a napraforgó termesz­tése. A Bolgár cirmos fajta már szeptember elején, a Fekete sza­bolcsi cirmos szeptember végén, az Odri-féle és a Szabolcsi fe­hér magvú október közepén érik be. A termesztendő fajta kiválasz­tásakor a mi viszonyaink között fontos kritérium, hogy koráli érő legyen, a jó minőségű ter­méshozamok érdekében. A nap­raforgó jó táperőben levő, nem mészhiányos, középkötött agyag és vályogtalajokon fejlődik a legjobban. Jó eredményeket ér­tek el azonban a homokos ta­lajon való termesztésével is. A napraforgó nem bírja a nedves, hideg talajokat. Fő terményként vetve akkor adja a legjobb ho­zamokat, ha a kukoricához ha-» sonlóan soroljuk be a vetésfor­góba. Ebben az esetben elő- és utónövényként egyaránt gabo­na termeszthető. A korán, teljes érés előtt be­takarított napraforgó termésé­nek* olajtartalma lényegeseit kisebb, mint érett állapotban. Érését kedvezőtlenül befolyás solja az esős időjárás. Ilyenkor azonban — amíg a mag nem kezd peregni — előnyösebb várni a betakarítással, mert ä tányérok lekonyulnak, és így az eső nem tesz kárt a termés­ben. A későn érő fajták termése a hűvös nyári esztendőben rész­ben vagy teljesen is tönkre me­het. Az átlagosnál nagyobb víz­tartalom elősegíti a penésze­sedést. Betakarítani csak száraz Idő­ben lehet. Tányérjait 30—40 cm hosszú szárral kell levágni, majd szellős helyen tárolva utóérlelni. KMOSKÚ LÁSZt.O KI HINNÉ, HOGY ITT FO A CUKOR (Tóthpál Gyula felvétele) GYÁR A CSALLÓKÖZBEN ételünket életünket ÉDESÍTIK Gondolatok a napraforgó termesztéséről

Next

/
Oldalképek
Tartalom