Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)

1970-10-09 / 240. szám, péntek

A Činoherní klub vendégjátéka P. Cepek °'psnap Minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy rég nem indult ilyen rangosan a bratislavai színházi idény, mint ebben az esztendőben. Ezúttal ugyan nem az itteni színházak bemutatói fokozták az érdeklődést, hanem két neves színtársulat vendégjátéka jelent eseményt. Az elmúlt héten a prágai Činoherní klubot köszöntöttük Szlovákia fővárosában, a következő hét elején pedig a budapesti Vígszínház társulata mutatkozik be a Hviezdoslav Színházban. Bratislavában így néhány hét leforgása alatt „házhoz jön" a inai cseh és magyar színjátszás egy-egy ékköve, s ez a tény a művészi élményen kívül érdekes összehasonlításokra, felmérésekre nyújt lehetőséget. . A modern cseh színjátszás egyik reprezentáns képviselője Bratislavában öt színművet játszott el: Gogol Revizorját, Pintér Születésnapját, Machiavelli Mandra góráját, V ostrá Aki re az a szó jut című komédiáját és Smoöek két egyfelvonásosát: a Bo lyongást és dr. Zvo nek fura délután ját... A repertoár — már a felsorolásból is kitűnik — sokrétű. Klasszikusnak mondható színműveken" kívül mai hazai és külföldi alkotás is szerepei benne. Az előadások megtekintése után nyugodt szívvel megismételhetjük a lassan már közhelyként „visszaköszönő" megállapítást, miszerint ez a társulat sajátos stílusú, egyéni utakon járó együttes. Ugyanis ebben az esetben véleményünkből nem lesz frázis, mert a szavakat ezúttal komoly tartalom fémjelzi. A prágai művészek tevékenységének krédója Z. Hofinek is

: mert véleménye: „A színház küldetése nem az, hogy elvonatkoztatott eszméket és absztrakt igazságokat hirdessen, hanem az, hogy emberi sorsokat jelenítsen meg." Ebből kiindulva hámozható ki nem éppen igénytelen művészi céljuk: a mai ember sorsát, életét igyekeznek színpadra állítani. Sajátos stílusban, melyet nehéz körülhatárolni, legalábbis a „klasszikus" . színházelmélet tárházából. Nem tragédia ez, nem is komédia, s mégis mind a kettő. Önálló, egyéni megfogalmazás, ennek ellenére olykor mások kézjegye is észlelhető a cseh színházi hagyományokon kívül, elsősorban Vahtangov, Mejerhold, Ionesco, Dürrenmatt, sőt néha még Artaud „beütések" is felbukkannak. Mégis egyéni az útjuk, mert sohasem kopíroznak, hanem egy-egy stílusjegyet gyümölcsözően használnak fel saját játékstílusuk megteremtéséhez. Az egyik német kritikus „groteszk realizmusnak" nevezte a játékukat, véleményem szerint kissé meghökkentően de — találóan. Művészetük, ábrázolókészségük, különösen a jól ismert daraboknál (Revizor, Mandragóra j csillogott igazán, ahol jó értelemben véve sajátosan értelmezett előadásokat kreáltak. A Revizorban /. Káčer rendező nem egy múlt századbeli szatirikus képet vázolt fel, hanem egy hemzsegő, groteszk „világképet" ábrázolt, a kétarcúság, a hiányosságokat még a színészek improvizációinak teret adó kitűnő rendezés és a szereplők jó teljesítménye serit tüntethette el egészen. íŕmoček egyfelvonásosai közül az első (Bolyongás) vésze sen „Kafka ízú", a másik darabja pedig véleményem szerint az egyetlen olyan mű a repertoárjukban, amelyben nem a szó erejével, hanem elsősorban formai megoldásokkal igyekeznek a nézők körében hatást kiváltani. , T. Fischerová, J. Hrzán, /. Tfebická és J. Somr H. Pintér Szücímű színművének egyik jelenetében. hajlungás és korrupció labirintusát; Ebben g cseppet sem vidám freskóban a revizor alakja a háttérbe szorul, ő is egyenlő lesz az embertelen figurák sokaságával. Machiavelli „commedia eruditajában" /. Menzl ezúttal is bebizonyította kivételes „szatirizáló" készségét. Az olasz szerző'dekameronszerű története az ő felfogásában csupán keretként szolgál egy színes helyzetkép felállítására, amely a számtalan kiváló és jóízlés határait nem túllépő rendezői ötletek és az elsőrangú színészi teljesítmények révén válik élvezetes előadássá. Harold Pintér sötét színekkel és pesszimizmussal teli darabja több szempontból is vitatható színmű, s itt csupán a színészek érdeme, hogy „valami lett" a darabból. Az utolsó két előadáson a mai cseh drámairodalom két fiatal képviselőjének egy-egy alkotását láthattuk a színpadon. Vostrá színművét komédiának tüntetik fel a plakátok, valójában azonban tragikomédia, pontosabban három fiatalember játszadozása embertársaik és önmaguk sorsával. Vostrá tehetséges drámaíró. Érdekes a látásmódja és kiválóan ismeri a színpadot, ám megjelenítő készsége még hagy kívánnivalót maga után, s ezért néhány helyzetben a szavak épp a megfelelő motiváció hiányában csupán semmitmondó, több esetben pedig moralizációnak * tűnő közhelyekké degradálódtak. Ezeket írásom során a neves rendezők mellett többször megemlítettem a kiváló szereplőgárdát, amely köziil nehéz valakit is kiemelni. Mindannyian tehetséges, sokoldalú színészek, akik a prózai és a zenés színpad valamennyi fortélyát ismerik. Ha mégis név szerint kell valakit megemlíteni, akkor V. Landov ský alakítása a Revizorban, J. Hrzán, J. Somr, P. Cepek és Abrhám teljesítménye a Születésnapban és a Vostrá-darabban kívánkozik ide. Kétségtelen, hogy a legjobb benyomást a fiatal j. Hrzán keltette, akiben a mai cseh színjátszás egyik legígéretesebb színészegyénisé ge fejlődik ki. A prágai Činoherní klub bratislavai vendégjátéka igazi eseményt jelentett. Útkeresésük, játékstílusuk nemcsak pozitív visszhangot, hanem minden bizonnyal vitát is kivált. Ügy hiszem, ez a helyes: hiszen valami új és jobb mindig termékeny vitában születik. Bármennyire is furcsán hangzik, de a prágai társulat itt látott előadása már részben történelem, egy fejezete a cseh színjátszásnak, hiszen a bemutatók még a hatvanas évek derekán voltak, s azóta ezeket az előadásokat csaknem egész Európa látta. Az alaprepertoár megismerése után jó lenne, ha a társulat legújabb törekvéseit is megismerhetné a szlovák főváros közönsége. Reméljük — a színház illetékesei is megígérték —, erre hamarosan sor kerül. SZ1LVASSY JÓZSEF Néprajzi kutatás kezdődött Minden gyűjtőmunka izgalmas. Különösen az, ha egész népcsoportok hagyományait tárja fel: az adatok regényszerű hömpölygéséből jelen és múlt egyaránt kiolvasható. Életünk elavult kellékeit kirostálja a meggyorsult fejlődés — szokások tűnnek el nyomtalanul, udvarsarokba szorulnak a régi -munkaeszközök. Megmentésüket etnográfusok szorgalmazzák. Nemrég alakult meg a Komenský Egyetem falukutató csoportja: a Művelődésügyi Minisztérium és a Szlovák Tudományos Akadémia mogbízásából néhány hete fogtak hozzá programjuk megvalósításához. Céljuk: a magyar etnikum néprajzi felmérése. Dr. fán Podolák, docens a tizenkét tagú kutatócsoport vezetője elmondotta, hogy gyűjtőútJuk első állomásául az újvári járást választották. — Nagyszerű megértésre találtunk itt: útmutatásokkal a Járási Múzeum, anyagiakkal a jnb látott el bennünket. A falvak lakossága is mindvégig bizalommal fogadta csoportunkat: Fürön például még a cséplés régi formáját, az ún. nyomtatást is rekonstruálták a kedvünkért. A falusi élet archaikus formáit leltározva telik a kutatók figyelméből a legújabb változások követésére is: külön tanulmányozzák például az egymás mellett élő nemzetiségek asszimilációs hatásait. Felmérésünk etnológiai: a magyar kultúrát nem izoláltságban vizsgáljuk, hiszen ezt eleve determinálja a szlovák szomszédság. A könnyebb összehasonlítás érdekében úgy választottuk ki egy-egy járáson belül a falvakat, hogy a magyar települések mellett áttekintést kaphassunk a tisztán szlovák és a vegyes lakosságú községekről is. így került külön csoportba Kőhídgyarmat Garamkövesddel, Besenyővel, Udvarddal és Kisgyarmattal, más csoportba a vegyes lakosságú Muzsla Köbölkúttal, Szőgyénnel és Kisújfaluval, s egy harmadikba Jasová és Podhajská, mint szlovák települések. A kutatás eredményeiről természetesen még korai lenne beszélni. Többezer fénykép, feljegyzés, sok-sok magnetofonszalag vár rendszerezésre, amíg kirajzolódik a vizsgált faluk arculata. A munkánk javarésze tehát még hátra van. A gyűjtés javarésze is — fejezi be rövid tájékoztatását Podolák elvtárs. — A falusi életet eddig csupán a „vaskosabb oldaláról" közelítettük meg: a mindennapi munkák folyamatait, eszközeit vizsgáltuk, s így teljes egészében előttünk áll még a folklór különböző ágazatainak a felmérése. Munkájukhoz sok sikert kívánunk. -czA BARATSÁGI HÓNAP ELŐTT A kitűzött cél felé A Csehszlovák — Szovjet Baráti Szövetség az utóbbi években sok nehézségen, megpróbáltatáson ment keresztül. Pár évvel ezelőtt adminisztratív beavatkozással, illetve helytelen határozattal megszüntették üzemi szervezeteinek tényke. dését. A CSSZBSZ űzetni szerveze. teibe tömörülő tagok egy része ezáltal „elveszett". A helyi, illetve a városi szervezetek nent álltak a feladatok magaslatán, és nem tud. ták az adott körülmények között elvégezni az átcsoportosítást. A CSSZBSZ taglétszáma ennek következtében tízezrekkel csökkent. Hyen előzmények után jött 1961i, amikor is a szervezetet és annak funkcionáriusait internacionalista szemléletük miatt becsmérelték, gyalázták. A szervedet — bár tag létszáma megfogyatkozott — nem szűnt meg, a nehéz körülmények közepette is teljesítette küldetését. Tagjai csakhamar ellátogattak a Szovjetunióba, egyszóval tovább mélyítették a két ország népének vérrel megpecsételt barátságát, A CSSZBSZ-nek Szlovákiában ma már ismét több mint 370(1 alapszervezete van negyedmillió taggal. Hogy munkájukban az említett nehézségek és megpróbáltatások után sem állott be pangás, azt néhány adat igazolja. Az első télévben a CSSZBSZ szervezetei Szlo vákiában 8300 előadást és beszél getést rendeztek és ezeken több mint 570 000 ember vett részt. Az említett rendezvényekről 3701 re Lenin születésének 100. évfordulója alkalmából került sor. Szov>et küldöttségekkel, turistákkal 'és a hazánkban tartózkodó szovjet katonSkkal 530 alkalommal találkoztak. Szovjet művészek 134 koncertet, illetve fellépést tartottak, amelyeket 58 000 ember tekintett meg. A CSSZBSZ alapszervezeteiben az 1370 filmvetítést 150 000 en nézték meg. így sorolhatnánk tovább a különböző rendezvényeket, de az említettek is meggyőzően beszélnek a szövetség alapszerveheteinek aktivizálódásáról, jó munkájukról. A CSSZBSZ akárcsak a múltban, ma is bátran vallja, hogy társadalmi, tümegpoiitikai szervezet, amely elsőrendű feladatának tekinti a két ország népe barátságának elmélyítését, népszerűsíteni a szovjet tudomány eredményeit, megismertetni a Szovjetunió népének munkáját, sikereit. Ezt a feladatát igyekszik a fiatalok körében is teljesíteni. Örömmel álla. pítható meg, hogy a tagság között 7000 huszonöt éven aluli fiatal van. Ezek a klubokban és az alapszer. vezetekben tevékenykednek. Szükséges lenne azonban még több fiatalt megnyerni a CSSZBSZ szervezeteibe, hogy évek múltán a vezetői tisztséget legyen kinék átvenni. Kétségkívül a szövetség munkáját nagyban elősegíthetik a pártszervezetek, hiszen a CSSZBSZ taglétszámának fele párttag. Természetesen párton kívüliek megnyerése is elsőrendű feladat. Arra azonban ügyelni kell, hogy ne kerül, jenek a szövetség soraiba olyanok, akik a párt politikájával nem ér. tenek egyet, illetve szovjetellenes nézeteik voltak, esetleg vannak. Ugyancsak politikai okokból a pártból kizárt jobboldali-szovjetellenes erőknek sincs keresnivalójuk a szövetségben. Erre ügyelni kell. nehogy néhány hónap vagy év múlva ismét a szavukat hallassák és megnehezítsék a szövetség munkáját. A szövetség szervezetei ország, szerte a barátsági hónapra készülnek. Elsőrendő feladatuk a csehszlovák—szovjet szerződést megmagyarázó előadássorozat, amely a barátsági hónapban kezdődik és a jövő évben fejeződik be. Gazdag kulturális miisorban sem lesz hiány. A CSSZBSZ Központi Bizottsága azonban arra törekedik, hogy a jövőben a helyi szervezetek tevékenysége egész éven keresztül olyan gazdag legyen, mint a barátsági hónap idején. Tudatában van annak, hogy az értelmiségi dolgozók nélkül munkája igen nehéz volna, éppen ezért hívja őket a szövetség soraiba, ahol a különböző szekciókban tevékenykedhetnek. NEMETH JÁNOS A londoni filharmonikusok Bratislavában A londoni zenekarokat illetően igazán szerencsés csillagzat alatt született fővárosunk zenerajongó közönsége. Rövid két év leforgása alatt ugyanis három olyan élvonalbeli zenekar lépett fel a Vigadó pódiumán, mint a New Philharmonia Orchestra, a British Broadcasting Corporation Orchestra és most az induló évad ragyogó nyitóakkordjaként a London Symphonic Orchestra. Mostani vendégeinket eddig csak hírből, esetleg híres lemezfelvételeikről ismertük. Maga a zenekar hatvanhat éves és megalapításának, illetve első koncertjének érdekessége, hogy karmesterük akkor a magyar Richter János volt. Azóta számtalan világnagyság állt élükön. Mostani karmesterük, a fiatal André P r e v in, három éve irányítja együttesét, melynek jellegzetessége, hogy a modern és mai zenét London közönsége főleg az ő tolmácsolásukban is meri meg. A zenekar olyan, mint egy ragyogó hangszer, melyen karmesterük — ez a beatles-fiú kinézésű törékeny férfi — pompásan játszik. Produkciójukból ítélve minden pultnál a legjobb értelemben vett virtuóz ül, s így a ragyogó összjáték eredménye, hogy a zenekar magvasan tömör, érces hangzása ideálisan kiegyensúlyozott. André Previn fiatalember s a nagy kibontakozás tulajdonképpen még előtte áll. Mostani • A világsajtó egybehangzó megállapításai szerint a hatvanas évek legsikeresebb zeneszerzői között az elsők közé számít a harminchét éves lengyel Krzysztof Penderecki, aki bámulatos magátólértetődöttséggel egyezteti a legmonumentálisabb zenekari hagyományokat a legrafináltabb avantgarda-újdonságokkal. Eddigi pályájának főműve a százperces Passió el mors domini nostri Jesus Christi secundum Lucám című hatalmas alkotás, melyet H. Czyk vezényletével mutattak be 1966. mácrius 30-án a kölni Rádió szimfonikus zenekara, három vegyeslcar, egy gyermekkórus és a leghíresebb lengyel énekesek részvételével. teljesítménye azonban már előlegezi, hogy rövidesen elfoglal* ja helyét az élvonalban. Igazi modern, ritmikusan pontos karniesteregyéniség, akinél pillanatnyilag még az ész uralkodik a szív felett. Egyetlen fellépésük műsorának összeállítását csak dicséret illeti. Először két Britten mű hangzott el, majd szünet után a bécsi klaszikusok közül Franz Schubert nagy C-dur szimfóniája következett. Benjámin Britten 1913-ban született és jelentősége abban rejlik, hogy jó kétszáz év után újra világszínvonalra emelte a szigetország zenéjének hajdani nimbuszát, első operájának, a tragikus sorsú „P. Grimes"-nak kirobbanó sikerévei. Ebből a halászkörnyezetben játszódó műből, melyet csak á Belgrádi Opera évekkel ezelőtti vendégjátékából ismerünk, a négy „tengeri közjáték" hangzott el bevezetőül olyan magával ragadó előadásban, melyet igazán autentikusnak lehet elkönyvelni. Majd a „Lés Illuminatoins" vonószenekari dalciklus következett a francia Arthur Rimbaud verseinek szövegére. Az előadás szólistája S h e i 1 a A r m s t r o n g, gyönyörű hangú drámai szoprán, aki nemcsak énekesi vonalon, de szinészileg is élményszerűen tolmácsolta ezt a nálunk sajnos érdemtelenül mellőzött alkotást. A zenekar és karmester itt is maradéktalanul bebizonyította, hogy Britten muzsikáját anyanyelveként beszéli. Schubert, mely a Britten-művekkel ellentétben méltán közkedvelt műsordarabja koncertjeinknek, módot ad lemérni a megszólaltatok „klasszikus" arculatát is. Amit vendégeink ezen a téren nyújtottak, igazán elsőrendű volt, mégis itt érződött — legmagasabb mértékkel mérve —, hogy Previn még nem hatolt le maradéktalanul a schuberti poézis, dalolás és hangulatvilág legmélyebb régióiba. Végezetül, de nem utolsósorban még annyit, hogy mindenkit csak sajnálni lehet, aki a rendezőség elkésett, gyér és semmitmondó falragaszai miatt nem értesült a hangversenyről és így nem részesülhetett ennek az eseménynek élményében. VARGA JÓZSEF X. 9.