Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)

1970-10-09 / 240. szám, péntek

ÜNNEPRE KÉSZÜL a Kelet-szlovákiai Gépgyár Október tizenhatodikán ünnepli fennállásának 20. évfordulóját a Kelet-szlovákiai Gépgyár, amely az első jelentős ipari létesítménye volt a keleti országrésznek. 'Tulajdonképpen a gyár felépítésével indul meg Kelet-Szlovákia iparosítása. Az 1950 októberében üzembe helyezett gépgyár voltaképpen régi hagyományok folytatója, korszerűbb körülmények között. Kassa és a keleti országrész első gépgyárát 1886-ban alapíPetruška elvtársnak, a személyzeti főosztály vezetőjének tájékoztatása szerint az üzemben már a hatvanas évek elejétől nagy súlyt fektetnek a dolgozók munkakörülményeinek javítására. Az tizem műszaki terveivel párhuzamosan egy dokumentumot állítottak össze, Tudatában annak, hogy a munkaerők szabadon választják meg munkahelyüket, olyan munkafeltételeket és szociális juttatásokat kell biztosítani réJozef Vaňo, a gépgyár egyik kiváló szakembere tartálynyílás vágása közben. lották. A régi gyár még csak malomfelszereléseket és kisebb jelentőségű szerelvényeket gyártott. Az új üzem, amely a régi gyárépületet is magában foglalja, már jelentősebb gyártmányokkal büszkélkedhet. Számos gyár- és üzemberendezést gyártott már a külföldi és a csehszlovákiai megrendelők, mint például a pardubicei vegyiüzem, a Žiar nad Hronom-i alumíniumgyár, a novákyi vegyiüzem, a szeredi nikkelkohó, valamint három magyarországi alumíniumüzem, és Koreában pedig egy elektrotechnikai kombinát számára. Az afganisztáni kőolajfinomító és más számos hasonló üzem egy-egy gépi felszerelése is a Kelet-szlovákiai Gépgyár munkásaínak munkáját dicséri. Jelentős gyártmányai a gépgyárnak a megmunkáló gépek: a gépkalapácsok a sajtolok, az áttételi szekrények és nem utolsósorban a különféle vegyi anyagok szállításár/ alkalmas speciális gépkocsik/ A felsorolt gyártmányok iránt jelentős kereslet mutatkozik a szocialista tábor piacán kívül is. Az elmúlt tíz év folyamán Jelentősen emelkedett a termelés értéke. 1962-ben 2276 alkalmazott 155,5 millió korona értékű árut termelt, most pedig 2748 alkalmazott ennek több mint kétszeresét, 353 millió értékűt. A felszabadulás 25. évfordulója tiszteletére meghirdetett versenybe is benevezett a Kelet-szlovákiai Gépgyár. A verseny első szakaszában elért sikerekért az üzem dicsérő oklevelet kapott, valamint harminc emlékérmet osztottak ki az üzem dolgozóinak. Az üzemben jelenleg hatvankét szocialista munkabrigád tevékenykedik. Jelentős probléma az üzemben a megfelelő szakemberutánpótlás. A gépgyár tanintézetében 744 ipari tanulót helyeztek el, akik kilencféle szakma közül válogathattak. Az üzem dolgozói közül többen továbbképző tanfolyamokon vesznek részt. A továbbtanulók javarésze szakmunkás akar lenni, akadnak azonban olyanok is, akik közép- és főiskolákon tanulnak. Az üzem dolgozóinak 20 százaléka tanul valamilyen formában. A jövőben egyre inkább a szakosítás kerül előtérbe, így különösen fontos a szaktudás elmélyítése a munkahely igényeinek megfelelően. szűkre, hogy a dolgozóknak érdekük legyen az adott munkahely megtartása, illetve elérése. A közeljövőben az üzem huszonhárommillió koronát költ a munkafeltételek megjavítására. A munkahely jelentős szerepet tölt be a dolgozók életében, hiszen életük közei egyharmadát ott töltik. Ilyenformán a munkahely pozitív vagy negatív hatása erősen befolyásolhatja a munkaerők számának a stabilizációját, úgyszintén a munkaerők minőségi színvonalát. Ugyancsak ebből a célból a dolgozók lakáskörülményeit is javítani akarják az tizemi alapból. A dolgozók munkaképessége megóvásának fontos tényezője az üdülési lehetőség. A Keletszlovákiai Gépgyár az utóbbi három év folyamán öt, össze- sen 250 ágyas üdülőt létesített. Ezt szolgálja a Kelet-szlovákiai Gépgyár fejlett sportélete is, a gyár dolgozói joggal büszkék sportegyesületükre és modern stádionukra. Végezetül térjünk vissza a népgazdaság szempontjából lé nyegesebb témákra. A Keletszlovákiai Gépgyár, a szovjet hadsereg nevét viselő .üzem méltón kívánja megünnepelni fennállásának huszadik évfordulóját. A munkában és az eredményekben nem vallanak szégyent, hiszen az elmúlt nyolc év alatt még nem fordult elő, hogy az üzem dolgozói ne teljesítették volna tervüket. A termelékenység 16 százalékkal növekedett évente. Nem véletlen tehát, ha az ünnepség is nagyszabású lesz. Október tizenhatodikán ünnepi nagygyűlést rendeznek, amelyen részt vesznek a párt és a kormány, valamint a kerületi és" a járási szervek képviselői. Ebből az alkalomból kitüntetik a kiváló dolgozókat. Az esti ünnepségen elbeszélgetnek az üzem jubiláló dolgozóival, majd kiosztják a „tiszteletbeli mester" címeket az ezt megérdemlő dolgozóknak. Az ünnepélyes aktust bál követi. A jubileum alkalmából különféle sportesemények lesznek a vállalat stadionjában, ezenkívül a Kassai Állami Színház erre az estére az egész nézőteret a Kelet-szlovákiai Gépgyár dolgozóinak tartja fenn. GÁGYOR PÉTER V

ilághírű fürdővárosunk, Pöstyén, hazánk egyik legszámottevőbb idegenforgalmi központja, a hazai vendéglátó ipar egyik legnagyobb bázisa. Nem véletlen tehát, hogy itt működik a Szlovák Szocialista Köztársaság egyetlen hotel-középiskolája, amely szakembereket képez szállodáink és vendéglátóiparunk számára-. Az iskola kétségtelenül hazánk egyik legszebb és legkorszerűbben felszerelt tanintézete. A kétemeletes épület szinte eltörpül a tőle balra emelkedő ötemeletes internátus mellett, amely ugyancsak egyike hazásk legkorszerűbben felszerelt diákszállóinak. Az iskola épületétől jobbra van a "tornaterem, és a három épület szoros, zárt építészeti egységet képez. Ebben az iskolában kilenc hőnapig tart a tanév. A nyári vakáció június 15-én kezdődik és szeptember 15-ig tart. Ebből a három hónapból azonban csak hat hét marad a pihenésre, a teljes kikapcsolódásra. A vakáció másik felét ugyanis gyakorlati munkában töltik az iskola tanulói, akik mint felszolgálók, pincérek vagy italosok dolgoznak hazánk interhoteljeiben, sőt a legjobb tanulmányi eredményeket elérők külföldön. Néhány, ilyen „praxison" levő diákkal ismerkedtem meg idei pöstényi üdülésem idején. Rendkívül ügyesen, szolgálatkészen és udvariasan sürögtek-forogtak körülöttünk, akik közel háromszázan az ö diákszállójuknak és éttermüknek voltunk vendégei 2—3 hetes turnusokban. Kedves újdonsült ismerőseim szívesen tájékoztattak iskolájukról. — Hozzánk, a pöstvéni hotelközépiskolába évről évre nehe. zebb bejutni, mivel ez Szlovákia egyetlen ilyen jellegű szakközépiskolája, és az iskolánk iránt érdeklődők száma évről évre nagyobb — kezdte a beszélgetést az iskola egyik negyedéves tanulója, az ügyesen és serényen mozgó „kispincér", Kleôko Peter. Majd így folytatta: — Négyévfolyamos iskolánknak 16 osztályban több mint 600 tanulója van. Iskolánk tanulói a vendéglátóipar három ágazata közül választhatnak egyet, amelyben aztán szakképesítést nyernek. E három szakágazat a következő: szállodai ügyvitel, idegenforgalom és a közétkeztetés ökonómiája és szervezése. És ez utóbbi ágazat negyedéves diákja vagyok. Jól érzem magam az iskolában^ igen kedvesek és jók a tanáraink, élükön Kočár Jozef igazgatóval, Halmay Juraj és Vitko Ľudovít igazgatóhelyettesekkel. Mindannyian nagyon kedveljük dr. Murin tanár elvtársat, a történelem és lélektan professzorát, Kenderesi mérnököt, aki könyvvitelt tanít, Koprna elvtársat, testnevelő tanárunkat. Neki is köszönhefő, hogy iskolánkon virágzik a testnevelés és a sportélet. Egyes sportágakban kiváló eredményeket érünk el. Kézilabdacsapatunk például a nagyszombati járás ifjúsági bajnoka, a lányok kézilabdacsapata a 2. helyet szerezte meg a járási bajnokságon. — Én is nagy örömmel jöttem ebbe az iskolába — kapcso. lódott bele a beszélgetésbe egy csinos harmadikos kislány, Alenka Gufová. Mégpedig azért örültem nagyon, mert igen érdekelnek az idegen nyelvek és mint leányt a főzés is. Itt pedig ezt is, azt is megtanulhatom. Különösen az orosz nyelv tetszik, és igazán örülök, hogy ezen a szép nyelven már általában jól megértetem magam, és én is csaknem mindent megértek. Azonkívül németül is tanulok. — Nagyon sokat kell ám tanulnunk — vette át a szót harmadik kedves ismerősöm. Ugyancsak harmadik osztályos tanuló, az igen rokonszenves, szőke Lenka Javorková. — Mert mi nemcsak főzni tanulunk és idegen nyelveken beszélni. Meglehetősen zsúfolt órarendünk van. Hetenként négy napon át elméleti oktatás folyik az iskolában. Az ötödik napot gyakorlattal föltjük: vagy főzünk, vagy szállodai teendőket látunk el á helybeli szállodákban, vagy pedig mint felszelgálók és italosok dolgozunk az iskolai étteremben, ahol iskolatársainkat és tanárainkat szolgáljuk ki. — Bizonyára sok speciális tantárgyat is tanulnak, melyek az általános középiskolák lantervében nem szerepelnek — vetettem közbe. — Hogyne — iparkodott a válasszal ismét Alenka. — Sok ilyen szaktantárgyunk van, például az étel-technológia, a felszolgálás technikája, áruismeret, szállodai ügyvitel stb. — És a szabad idő? Erre a kérdésemre Lenka javorová válaszolt mosolyogva: — Aki ügyesen beosztja az idejét, annak szórakozásra is futja. — Maga például mivel tölti a szabad idejét? — érleklődtem. — Legszívesebben olvasással. Nagyon szeretem a könyveket, elsősorban a lányregényeket és az útleírásokat. De szívesen olvasok újságot és folyóiratokat is. Nagyon kedvelem a beatmuzsikát is. Iskolánknak van is egy kitűnő beat-együttese. De hanglemezekről is sok zenét hallgatok. Persze, nem mindig csak beat-muzsikát. Ha szomorú vagyok — és bizony ez is előfordul —, akkór Csajkovszkij — Es van még egy kedvenc szórakozásom, amelyről szívesen adok számot a kedves újságolvasóknak: nagyon szeretek levelezni, leveleket írni. Címem: Alenka Gufová, Leopoldov, Štúrova ul. 719. Szeretném megjegyezni, hogy Alenka magyarul nem tud, de szlovák nyelven írott levelekre mindenkinek szívesen válaszol. Nos, kedves magyar fiatalok, itt az alkalom szlovák nyelvű levelezés gyakorlására. És — ami talán ugyancsak nem mellékes körülmény és talán a közölt fénykép alapján is megállapítható — Alenka igen helyes kislány! Lenka Javorková fejezte be beszélgetésünket: — Őszintén mondhatom, nem bántam meg, hogy erre az iskolára jelentkeztem. Édesanyám és édesapám is a közétkeztetésben dolgozik, és ők irányították az én pályaválasztásomat is. Nem bántam meg. Ma még nem tudnám megmondani, milyen munkahelyen fogok dolgozni az érettségi után. Egy bizonyos: vezető beosztásunk lesz a vendéglátóiparban. Téves tehát so. kaknak az elképzelése, hogy mi talán pincérlőnyok, kenyeresLátogatás a pöstyéni hoteliskolába n Alenka GuTová és I.enka Javorková örökszép melódiái jelentenek számomra vigaszt. Miután további faggatásomra meg is nevezett több Csajkovszkij-művet, mint kedvenc darabjait, nem tudtam megállni, hogy meg ne dicsérjem a klaszszikus muzsika iránti rajongásáért. Belepirult a dicséretbe és egy nagy igazság kimondásával köszönte meg azt: — Ogy gondolom, hogy a zene megszépíti, megkönnyíti az ember életét. .. Alenka ugyancsak helyeslően bólogatott, és ö is elmondta, mivel tölti a szabad idejét: — Sok mindenben egyezik az ízlésem Lenkáéval. Magam is szeretek olvasni, szeretem a beat-zenét, de a klasszikus muzsikát is. Bevallom, vannak kedvenc énekeseim is: Cliff Richard és Udo Jürgens, a hazaiak közül Hubinská és Novák. Kis hallgatás után szégyenlősen tette hozzá: lányok vagy szállodai szobalá« nyok leszünk. Az ilyen foglalkozásokra inasiskolákon készülnek a fiatalok. Mi szállodák, iriterhotelok, üzemi és nyilvános étkezdék vezetői, idegenforgalmunk szakképzett dolgozói leszünk. A

z óramutató a déli tizenkettő felé közeledett. Kedves fiatal ismerőseim elnézést kértek és távoztak. Számukra elérkezett a munkaidő, az ebéd tálalásának ideje. Negyedórával később már az egyik ízlésesen megterített asztalnál találkoztam ismét Alenkával. Hajában a fehér bóbitával, fekete „egyenruhája" fölött fehér köténykében állt meg az asztalomnál, és miközben gyakorlott, ügyes mozdulattal letette elém a levesestálat, a tizenhétévesek utánozhatatlan mosolyával kívánt jó étvágyat. SÁGI TÖTH TIBOR Az iskola diákszállója