Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)

1970-10-01 / 233. szám, csütörtök

Űj időszak - új feladatok 1970 (Folytatás a 4. oldalról) volna társadalmunkat. Be kellett volna szüntetni „a dolgozókkal, elsősorban a munkásrsztállyal való manipulálást". Az egyes üzemekben a munkások csoporttulajdonába mentek volna át a termelőeszközök és a termelésben is szigorúan demokratikus elveket akartak érvényesíteni. Ezekről az elvekről az olyan elhivatott politikusok beszéltek, mint Smrkovský, Šik, Kriegel, Goldstücker, Slavík és mások. Ezek a kérdések a politikai küzdelem, az eszmei harc és a párt vezető szerepének érvényesítésére folytatott harc tárgyává váltak. A munkásosztállyal szemben érvényesített hízelgő taktika és a szociális demagógia azt a célt szolgálta, hogy félrevezessék a dolgozókat. Az, aki csak egy kicsit is " ismeri a Szovjetunió Kommunista Pártjának történetét, bizonyára találkozott már a párt ellenségeinek hasonló taktikájával. A munkásosztály érdekeinek, a munkáspolitikának a jelszavával támadták a szocializmus építésének alapelveit. Ilyen volt például a párt ismert nézeteltérése az úgynevezett munkásellenzékkel, amely a gazdaság irányítása decentralizációjának anarchista szindikalista elméletével lépett fel. Mit követelt az ellenzék? Azt követelte, hogy szüntessék meg a termelés állami központi irányítását, és törvényesítsék a munkások jogát az egyes gyárakra stb. A gazdasági életben fel akarták számolni a párt vezető szerepét. Hogy a szovjet kommunisták milyen károsaknak és veszélyeseknek tartották -ezeket a nézeteket, az is bizonyítja, hogy a párt X. kongresszusán határozatot fogadtak el, amelyben leszögezik, hogy az ilyen nézetek propagálása összeegyeztethetetlen a Szovjetunió Kommunista Pártjában való tagsággal. Miért helyezkedtek ilyen szigorú álláspontra a szovjet kommunisták? Azért, mert rafinált, veszélyes elméletről volt szó, amely nagyon vonzó volt a munkásosztály elmaradott rétegei számára.. Anarchiát akartak, amely gyengítette volna a munkásosztály hatalmát, aláásta volna a szocialista társadalom alapját. Végeredményben a pártnak a gazdasági életre gyakorolt befolyását akarták felszámolni. Hogy ennek milyen következménye lett volna a társadalom további fejlődésére, arról nem is kell beszélnünk. 1968 januárja után lényegében ugyanezt akarták elérni a mi reformátoraink is. A párt által a gazdaság további fejlődése feltételének tartott gazdasági reform leple alatt olyan javaslatokat nyújtottak be és valósítottak meg, amelyek aláásták hazánk gazdasági életének alapjait. „A nép barátjai" így képzelték el a párt társadalmi vezető szerepének érvényesítését és szilárdítását a gazdasági életben is. — A gazdaság és a politika közvetlenül összefügg, és ezért dialektikus egységben kell értékelnünk a társadalmi tevékenység e két területét. Hogyan értékeli a fejlődést ebből a szempontból? — A CSKP KB 1970 januári plénumán leszögeztük, hogy a politikai konszolidálás feltétele a párt vezető szerepének felújítása, valamint a népgazdaság hatékony fejlődésének biztosítása. A társadalom életét, anyagi és kulturális szükségleteit a termelésben és a munkahelyeken biztosítjuk. A társadalmi tevékenységnek ez a döntő fontosságú területe nem maradhat a párt befolyása nélkül. Nem választhatjuk el tevékenységünk ideológiai-politikai tényezőit a gazdasági helyzettől és a gazdasági kérdésektől. Ezek dialektikus egységben állnak. A gazdasági helyzet akarvaakaratlan befolyásolja a dolgozók politikai nézeteit. Ezek a problémák ma különösen hatnak az emberek hangulatára. Ezt a kérdést az idei januári plénumon is pontosan megfogalmaztuk. Nem foglalkoztunk csupán a termeléssel, hanem kapcsolatba hoztuk az irányító tevékenység eszmei-politikai aspektusait a népgazdaság tervszerű irányításának tartalmával és formáival. Hangsúlyoztuk, hogy „a tervszerű iráhyítás tartalmának és formáinak fokozatos érvényesítése ideológiai, politikai-szervezési feladat és nem csupán szakprobléma, mivel ebbe a problémakörbe sok deformáló ideológiai elem jutott, amelyek az osztályszempontot nélkülöző megalkuvásban és felületességben nyilvánulnak meg. Januárban jelentős lépést tettünk előre, de nem sikerült teljes mértékben kiküszöbölnünk ezt a helyzetet. He•iyes, marxista — egyelőre csak általános — kivezető utat tűztünk ki ahhoz, hogy az irányításban, a termelésben és az egész gazdaságban helyesen orientáljuk a pártszerveket és szervezeteket. A legfontosabb az, hogy a CSKP Központi Bizottsága az egész pártot a gazdasági élet időszerű pártpolitikai munkája alapvető kérdéseire irányítja." A népgazdaságban felújítottuk a párt vezető szerepének érvényesítését. Megszilárdítottuk az állam és a központi szervek szerepét az egész gazdasági fejlődésben, valamint a népgazdasági tervnek mint az állam gazdasági politikája alapeszközének szerepét és jelentőségét is. Ma ez alapvető feltétele a párt-, állami és gazdasági szervek tevékenységének. Fontos, hogy ezen a téren ne korlátozódjunk csupán a jobboldali opportunizmus és revizionizmus általános bírálatára, hanem egyúttal fogalmazzuk meg a párt állásfoglalását, programját és a köztársaság minden becsületes polgárát nyerjük meg ennek támogatására. A marxisták jellemző tulajdonsága, hogy a helytelen nézetek bírálatát mindig összekapcsolják az új szükségletek pozitív megoldásával. Ebben rejlett Lenin harcénak ereje és hatékonysága a revizionista és opportunista nézetek ellen. Ebben rejlik Lenin tanításának nagy vonzereje és életképessége. A helyes marxista állásfoglalás meghatározásával még szembetűnőbbé válik az opportunista és revizonista nézetek, elméletek, valamint gyakorlat károssága. — Sokan azt mondják, hogy már lemondtunk a gazdasági reformról, nem beszélünk az irányítás és a tervezés módszereinek tökéletesítéséről. Meg tudná cáfolni ezt az állítást? — Mostani munkahelyemen, a parlamentben is találkoztam ilyen nézetekkel. Beszélnek erről. Ezzel kapcsolatban vitába szálltam egyes elvtársakkal. Ogy gondolom, félreértésről van szó. A CSKP KB tavalyi májusi plénumának irányelve és a CSKP KB januári plénumának határozata meghatározott bizonyos elveket, amelyeket figyelembe kell vennünk a gazdasági reform tökéletesítésében és érvényesítésében. Egyes elvtársak ezt úgy értelmezték, hogy korlátoztuk az alkotó vita lehetőségét, mivel előre meghatároztuk az elveket és kritériumokat, amelyek — szerintük — korlátozzák a viták alkotó szellemét. Hiba lenne, ha támogatnánk az ilyen szélsőséges nézeteket. Pontosan el kell választanunk a pozitívumokat azoktól a deformációktól, amelyeket Šik és a többi reformátor tevékenysége váltott ki. A párt az adott helyzetből indult ki. Kétségbe vonták az irányítás alapelveit, fgy például az irányítás legfonto-' sabb eszközét, a tervezést. Tudjuk, hogy még törvényesen is megakarták szüntetni az egységes tervezést, ami azt jelenti, hogy függetleníteni akarták az üzemek tervezését az állami tervezéstől. Tudjuk, milyen nyomást gyakoroltak annak elérésére, hogy a termelőeszközöket a dolgozók kollektíváinak tulajdonába adjuk, és így megszüntessük a legfontosabb termelőeszközök társadalmi tulajdonának monopóliumát. Voltak azonban más, ma már ismert tények is. Ezért, és más okokból is a CSKP Központi Bizottsága meghatározta azokat az alapelveket, amelyeket figyelembe kel) vennünk a gazdasági reform tökéletesítésekor. A következő elvekről van szó: a) a termelőeszközök társadalmi tulajdona; b) demokratikus centralizmus; c) a szocialista társadalmat jellemző gazdasági törvénysze rűségek objektív hatása. Ügy gondolom, hogy e szocialista, lenini elvek keretében tovább dolgozhatunk a népgazdaság irányítási módszereinek tökéletesítésén, a gazdasági reformon. Szerintem nem szabad visszariadnunk attól, hogy megmondjuk, min dolgozunk. Gyakran fölöslegesen vitatkoznak arról, vajon gazdasági reformról vagy pedig a tervezés és az irányítás tökéletesítéséről van-e szó? A tartalom a fontos. A tartalomnak szocialistának kell maradnia. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az irányítás és szervezés formáinak tökéletesítése egy folyamat, amely — amint azt Lenin elvtárs mondta — a szocialista hatalom első éveiben, közvetlenül összefügg a termelőerők fejlődésével, a termelés tudományosműszaki színvonalának emelésével, a társadalmi munkamegosztás elmélyülésével, az ágazatok közti területi és gazdasági kapcsolatok kibővítésével stb. Lenin alapvető, központi, bonyolult kérdésnek tartotta a népgazdaság irányításának kérdését. Tudjuk, hogy sok elméleti szakemberünk és gazdasági dolgozó is egyszerű, könnyen teljesíthető feladatnak tartotta a reform megvalósítását. A reform politikai agitáció tárgyává vált, és az úgynevezett közvetett gazdasági irányítás érvényesítésére szűkítették le. Egyes közgazdászok hatására az a leegyszerűsített elképzelés terjedt el, hogy gazdasági feladataink megoldása többek között a politikusok bátorságától függ. Követelték a gazdasági reformhoz ázükséges, úgynevezett politikai feltételek kialakítását. Azt, aki más nézetet vallott, automatikusan a sztálinistaszovjet modell hívének nevezték. Ilyen légkörben alakult ki a szocializmus csehszlovák modelljének revizionista platformja. Mindent energikusan, könynyen és gyorsan akartak megoldani. Ezért ma nincs szó arról, hogy korlátoznánk a gazdasági reformmal kapcsolatos munkát. Véleményem szerint minél előbb vissza kell térnünk ahhoz, amit jól csináltunk, ki kell használnunk minden pozitívumot, intenzíven kell dolgoznunk a reform tökéletesítésén, úgy, hogy megfeleljenek szükségleteinknek, a korszerű szocialista társadalmunk követelményeinek. Az időveszteség, az egyhelyben topogás különösen ezen a téren csak árthat a gazdasági fejlődés érdekeinek. — Említette, hogy vissza kell térnünk ahhoz, ami pozitív volt. Ha nem tévedek, a gazdasági reformra gondol? — Igen, elsősorban a gazdasági reformra gondolok. Például a Központi Bizottság által a népgazdaság tervszerű irányítása tökéletesítésére jóváhagyott elvekre. Ezekben az alapelvek-ben, amelyeken 1968 januárjáig sok szakember dolgozott, sok a pozitívum. Bátran kiindulhatunk ezekből az utóbbi időszak tapasztalataival gazdagított elvekből. Tanulnunk kell a szocialista tábor többi országainak gazdag tapasztalataiból is. Nem szabad azt a hibát elkövetnünk, hogy minden áron eredetiek akarunk lenni. A társadalmi, elsősorban a gazdasági problémák tanulmányozása és értékelése során nem szabad vulgarizálni a helyzetet. A közelmúltban maga a hozzáállás módszere is megteremtette a feltételeket az opportunista és revizionista nézetek kialakulásához. Elvetették a fejlődés folyamatosságát, amelynek értelme az, hogy kihasználjunk minden pozitívumot, és elhatároljuk magunkat a hibáktól, a tévedésektől és deformációktól. Ráadásul a bíráló elemzés módszerét a teljes "tagadás módszere váltotta fel. Ha a marxizmus—leninizmus klasszikusai ezt a módszert 20 ÉVES AZ ÉRSEKÚJVÁRI ELEKTROSVIT Világszínvonalú hűtőszekrényeket gyártanak Az egykori bőrgyárból korszerű elektrotechnikai üzemet építettek # Hűtőszekrények, világitótestek, futószalagok 0 Kitüntetik a gyár legjobb dolgozóit 0 Munkasikerrel köszöntik az évfordulót A zúzmaráról, a hűsítő jégkockákról a tikkasztó nyári napok melegében szoktunk beszélni. Most azonban nem meteorológiai vonatkozásban, hanem annak kapcsán írunk róla, hogy a hűtőgépeiről messze földön híres érsekújvári Elektrosvit ez év október 2-án ünnepli fennállásának 20. évét. Űk ugyanis „hideget készítenek", méghozzá olyat, amelynek télen is hasznát vesszük. Az Elektrosvit villamos áramra és gázra működő hűtőszekrényei frissen tartják az ételeket, hűsen az italokat, megakadályozzák a szerves anyagok bomlását, a hűtőszekrényekben nem puhul meg a vaj és napok után is friss marad a virsli és a parizer. Modern háztartást ma már el sem tudunk képzelni hűtőszekrény nélkül. Ez a riport lényegében a bratislavai Prior áruház második emeletén kezdődött, ahol az „Omnia" jelzésű és a nagymegyeri Ravako üzemben gyártott mosogatógépek mellett rendkívül vonzó külsejükkel vonják magukra a figyelmet az Elektrosvit kockaalakú, teljesen simán kiképezett külhéjlemezzel borított hűtőszekrényei. Alig akad fiatalasszony, aki bele ne kukkantana a hűtőbe és ne gyönyörködne az esztétikai szempontokat a maximális hasznossággal „összeházasító" rakodótérbe. A hűtőszekrényen ez olvasható: Elektrosvit 642 X X 520X510 mm és 12 kW/24 óra. A 75 literes hűtők — melyek szintén Érsekújvárott készülnek — már annyira tökéletesek, hogy a gyár az eladás napjától számítva hatéves jótállást ad a gépre. Az ajtót elektromágneses gumiszalag hermetikusan „szippantja" be, a rakodótér pedig gazdaságos kihasználás mellett egy „kisebb üzlet" befogadására képes. A 90, illetve 60 wattos hűtőszekrény a bekapcsolástól számított 3—4 óra múlva már jégvirágokat „termeszt", tekintet nélkül arra, hogy a konyhában plusz 25 vagy 30 C fok körül mozog a hőmérő higanyszála. Kíváncsiak voltunk, vajon az egyébként 70 éves, de elektromos gépgyártásra csak 20 évvel ezelőtt berendezkedett üzemben hogyan is készülnek a hűtőgépek. Aki arra gondol, hogy egy hütőszekrénygyárban hideg van, téved. A melegség — mivel több műveletet forróságban végeznek el — vetekszik a bfeclavi gumigyár hűsnek ugyancsak nem mondható üzemrészlegeivel. Miután kigyönyörködtük magunkat a sok szép lányban, fiatalasszonyban — az Elektrosvitben ugyanis rengeteg nő dolgozik —, megtekintettük a második emeleten a már összeszerelt hűtőszekrényeket. Végeláthatatlan hosszú sorban szorosan egymás mellett állnak és „vizsgáznak"! Több napos üzemeltetés és alapos próba nélkül ugyanis az üzem nem engedi ki a gyártmányokat. Az Elektrosvit a hűtőszekrényeken kívül világítótesteket és különböző rendeltetésű lámpákat is gyárt. Ez ufóbbit főleg olyan munkahelyeken lehet használni, ahol nagy a porártalom. A lámpa preciz szigetelése megakadályozza a por behatolását a világítószerkezetbe. Az előbb az Elektrosvit női dolgozóit dicsértük. A lámpák kapcsán elmondhatjuk, hogy jelentős műszaki tudást igénylő vezetői állást is töltenek be, mint például a villanyégő részleg szerelőműhelyében, ahol Betka Hiavačková a mester. A gyár alkalmazottjai méltóképpen, munkasikerekkel ünneplik meg a két évtizedes évfordulót. Az 1970. év első nyolc hónapjában az árutermelés tervét 101,2, a munkatermelékenység mutatóját pedig 104,1 százalékra teljesítik. A húszéves évforduló alkalmával a gyár összüzemi pártszervezete, a szakszervezet és a vállalatvezetőség sem feledkezett meg azokról, akik hosszú éveken át hűek maradtak az üzemhez és szakértelmükkel ma is hozzájárulnak a gyár jó hírnevének öregbítéséhez. Mindazokat a dolgozókat, akik húsz éve tevékenykednek az üzemben, bronz emlékéremmel tüntetik ki. Akik a villamosberendezések gyártásának megkezdése előtt is az üzemben dolgoztak, arany- és ezüst emlékérmet kapnak. |k. 1.) használták volna, akkor sohasem alakult volna ki a marxizmus-leninizmus forradalmi elmélete. A jobboldali oppotunisták által használt tagadás elmélete megfelelt terveiknek. Minél negatívabbnak tüntették fel az előző fejlődést, annál jobb talajt biztosítottak a jobboldali opportunizmus platformjának kialakulásához. Az ilyen nézetekből csak egy következtetést lehetett levonni, mármint azt, hogy a bürokratikus szocializmust a szocializmus úgynevezett tökéletesebb modelljével kell helyettesítenünk. — Mit tartana még fontosnak elmondani beszélgetésünk befejezéséül? — Az utóbbi plenáris ülésekkel megkezdtük a párt- és társadalmi élet lenini normái felújításának útját. Megteremtjük a feltételeket munkánk sikeréhez. Feltételekről beszélünk, és ekkor a politikai, gazdasági és más feltételekre gondolunk. Tudjuk azonban, hogy a jó határozatok elfogadásával, a helyes irányvonal kitűzésével még nem oldjuk meg a felgyülemlett feladatokat. Ezért ma előtérbe kerül az elkötelezettség kérdése. Erre a kérdésre kell összpontosítanunk az egész pártmunkánkat. A mai helyzetben ez a döntő. Vannak olyan tapasztalataink, hogy a párt nem tudta megvalósítani saját határozatait. Ha nagyon elavultnak is tűnik, de meg kell mondanunk, hogy kompromisszum nélkül kell harcolnunk a párt, állami és gazdasági kötelezettségek teljesítéséért. A párt határozatainak nem teljesítésével válságos állapot keletkezik. Ha a párt nem képes irányítani a társadalmi fejlődést, teret biztosít más politikai erők tevékenysége számára. A politikai érettség, öntudat és hazafiság kritériuma az, hogy az állampolgárok hogyan viszonyulnak kötelességük teljesítéséhez. Ezen a téren, különösen a gazdasági életben sok tennivalónk akad. Nem szükséges, hogy számokat, statisztikai adatokat soroljak fel. Ezek közismertek. A világon talán nálunk van a legrövidebb munkaidő. A munka szervezése és ésszerűsítése alacsony fokon áll. Nem kielégítő a munkafegyelem a munkahelyeken. Közismert tényekről beszélek. Tudatosítanunk kell azonban, hogy • a mai helyzetben ezek a tények komoly társadalmi problémákká válnak. A konfliktusok és a válságjelenségek negatívan befolyásolták a munkaerkölcsöt. Kispolgári megnyilvánulás az az igyekezet, hogy a lehető legtöbbet vegyük el a társadalomtól és ez a megnyilvánulás ma fékezi a konszolidálás folyamatát. Konszolidációs programunk egyik alapvető része a munkához való viszony és a munkafegyelem. Ezért ma nagy politikai jelentőségű bányászaink munkakezdeményezése, a munkakollektívák felhívásai a tervek teljesítésére, a minŐ9ég megjavítására. Ezek úttörő szerepet játszanak társadalmunk konszolidálásának folyamatában. A. BEDNARIC