Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)

1970-10-01 / 233. szám, csütörtök

Az elkötelezettség a párt és a társadalom iránti viszonyunk fő kritériuma Kommunista pártunkban befejeztük történetének, valamint az egész párt és társadalom életének egyik jelentős akcióját — a tagkönyvcserével kapcsolatos beszélgetéseket. A párt most új szakaszba lép, amelyben a pártra és minden egyes párttagra is új feladatok várnak a szocializmus fejlesztésében. Interjúnkban Michal Sabolčík, a CSKP KB tagja, a Népi Kamara alelnöke ezekről az időszerű kérdésekről beszél. — Ogy mondják, hogy a beszélgetések befejezése után új szakaszba, a fejlődés további fázisába téptünk. A párt gyakorlatilag megtisztult a jobboldali opportunizmus képviselőitől, és a társadalmi élet valamennyi terén pozitív munkaprogrammal lép fel. Mi a nézete társadalmunk további fejlődéséről? — Ogy gondolom, hogy erre a nagy jelentőségű kérdésre csakis a párt Központi Bizottsága adhat választ, . amelyet párttagságunk a közeljövőben meg is kap. A CSKP Központi Bizottságának elnöksége a napokban ismertette állásfoglalását. A Központi Bizottság a kerületi és a járási pártbizottságok titkáraival folytatott tanácskozás után megtárgyalja a beszélgetések eredményeit, és meghatározza a párt feladatait a következő időszakra. Minden józanul gondolkozó ember számára nyilvánvaló, hogy pártunkban és társadalmunkban megindult a társadalmi, politikai és gazdasági konszolidálás sokoldalú folyamata. A mai időszakban a pártban rendezzük sorainkat, értékeljük az elvtársak állásfoglalását, mérlegeljük azoknak a munkáját és becsületességét, akik a legbonyolultabb helyzetben is szilárdan a marxizmus—leninizmus pozícióin álltak, elhatároljuk magunkat azoktól, akik elhagyták, elárulták ezeket a pozíciókat. Viszont nem marasztaljuk el azokat, akik passzivitásuk, az elkötelezettség hiánya miatt hagyták el a párt sorait. Lehetőségük lesz arra, hogy a gazdasági és társadalmi életben érvényesítsék képességeiket. Véleményem szerint most az a legfontosabb, hogy a pártban teret biztosítsunk az alkotó munka, a marxizmus—leninizmus pozícióin álló egészséges erők aktivitása számára. Habár még sok probléma merül fel, pártunk mozgósítja sorait és a dolgozókat a társadalmi élet időszerű feladatainak teljesítésére. — Hogyan értékeli a beszélgetéseket és milyen tanulságot vonhatunk le belőlük a további pártmunkát illetően? — Amint szó volt róla, a pártban lényegében már befejeztük a beszélgetéseket. Ez nem adminisztratív akció, hanem jelentős politikai esemény, a pártaktíva és az egész párt nagy próbája volt. Nézetem szerint lényegében megoldottuk ezt az igényes feladatot. Természetesen a kérdést több szempontból értékelik. Ezt nem szabad titkolnunk. Egyesek helyesen, jogosan rámutatnak, hogy helyenként következetlenül hajtották végre ezt a fontos és bonyolult munkát, vannak viszont olyan esetek is, hogy egyes elvtársakat sérelem ért. Több példát sorolhatnánk fel. Ezekhez a kérdésekhez, amint ezt Husák elvtárs is mondta, fokozatosan visszatérünk. Nem akarom részletezni a problémát, de nem is akarom megválaszolatlanul hagyni a kérdést, így csupán röviden: azzal, hogy befejeztük a beszélgetéseket, nem fejeztük be a harcot a pártban a jobboldali opportunista hangulatok és nézetek ellen. Amint a CSKP Központi Bizottságának a tagkönyvcserével kapcsolatos levele megállapítja, a jobboldali erők szervezetileg és eszmeileg fellazították a párt sorait. A Központi Bizottság ezért döntött az olyan komoly párton belüli akció mellett, mint amilyenek a beszélgetések voltak, hogy a párt eszmeileg és szervezetileg is megtisztuljon a a jobboldali opportunizmus képviselőttől. A beszélgetések nem oldják meg a pártmunkában és egyes párttagok gondolkozásában felmerülő valamennyi tévedést és deformációt. Lenin elvtárs rámutatott a jobboldali, opportunista, reformista és revizionista nézetek elleni harc szükségességének másik okára is. Amikor a marxizmus válik a munkásmozgalom fő irányzatává — mondja Lenin —, akkor ellenfelei arra kényszerülnek, hogy támadásuk során marxistaként lépjenek fel, úgy mintha a forradalom érdekében meg szeretnék javítani a marxizmust. Erre a célra kihasználják a párt legingatagabb, a kispolgárság befolyása alatt álló elemeit, a munkásság legelmaramondott, hogy a politikában respektálnunk kell nemcsak saját elképzeléseinket, hanem elsősorban a társadalom objektív tényezőit és irányzatait. Tanulmányoznunk kell a tevékenységünkre hatást gyakoroló külső és belső tényezőket. Annak ellenére, hogy minden egyes párt belső politikája relatívan önálló, semmilyen esetre sem tanulmányozhatjuk a külső hatásoktól elszigetelten. Ezek a hatások egyes történelmi szakaszokban döntő szerepet játszhatnak az ország fejlődésében. Ezért minden politikai döntéskor fontolóra kell vennünk a külső és belső körülményeket. Ma fel kell figyelnünk elsősorban az antikommunizmusnak belpolitikánkra gyakorolt befois hangsúlyozott, hogy reális alapokra kell helyeznünk a jelenlegi és a távlati feladatainkat. Sok csalódást éltünk át, elsősorban azért, mert a múltban gyakran irreális feladatokat tűztünk ki. Olyan magasra állítsuk a mércét, hogy minden erőnket latba vetve átugorhassuk, de nem úgy, hogy alatta kelljen átfutnunk. A kitűzött feladatok teljesítésével kapcsolatos elégedettség fontos erkölcsi-politikat tényező, melyet munkánkban nem szabad lebecsülnünk. Másodszor politikánkat, a szocialista politikánkat — amint ezt Husák elvtárs OstPBvában a bányásznap alkalmából mondotta —, a munkásosztály és a dolgozó nép bizalmára, megértésére és politikai fejlettségére kell építenünk. Itt Űj időszak - új feladatok Beszélgetés MICHAL SABOLÍlKKAL, a CSKP Központi Bizottságának tagjával, a Népi Kamara alelnökével Elhatároljuk magunkat azoktól, akik elhagyták a marxizmus-leninizmus pozícióit # A beszélgetések a pártélet jelentős politikai eseményei £ Még nem fejeződött be a harc a jobboldali opportunista nézetek ellen 0 A kommunistáknak védeniük kell a párt politikáját # Politikánk a munkásosztály meg a dolgozók bizalmán és megértésén alapul $ Csak az eszmeileg és szervezetileg szilárd párt lehet politikai vezető 0 A gyakorlat igazolja döntéseink helyességét 0 A párt a társadalom politikai vezető ereje # Lenin a gazdasági rendszer tökéletesítésének fontosságáról Q Az elkötelezettség a párthoz és a társadalomhoz fűződő kapcsolat kritériuma dottabb rétegeit. Rendszerint jellemileg és eszmeileg ingatag, törtető Smrkovský-, Kriegel-, Šik-, Goldstücker-típusú emberek, a forradalmi frázisok hangoztatói állnak az ilyen csoportok élére, akik ily módon akarják félrevezetni a dolgozók széles tömegeit. A pártbán a marxizmus elleni harc rendszerint összekapcsolódik a frakciós tevékenységgel. Az utóbbi évek pangásban megnyilvánuló válságjelei kiküszöbölésére kifejtett törekvést anarchista fejlődés követte. Ezt azok az emberek idézték elő, akik már régen, 1968 januárja előtt befurakodtak a pártba és csoportokat alakítottak. Frakciós tevékenységet fejtettek ki, opportunista nézeteket vallottak, és revideálni akarták a marxizmus—leninizmus alapelveit. Az, amit nálunk a jobboldal csinált, nem jelent újdonságot. Ez a párt ellenségeinek régi taktikája, melyre Lenin már a szovjet hatalom első hónapjaiban felhívta a figyelmet. Nem véletlen, hogy különösen abban az időszakban hangsúlyozta ezt a veszélyt, amikor a Szovjetunió Kommunista Pártja, amint maga Lenin mondotta, uralkodó párttá vált. Lenin ekkor ezt mondta: Minden öntudatos munkásnak tudatosítania kell a frakciós tevékenység kártékonyságát. A frakciós tevékenység még akkor is, ha az ilyen tevékenységet folytató egyes csoportok vezetői a párt egységének megőrzésére törekszenek, a valóságban az egységes munka meggyengítéséhez és ahhoz vezet, hogy az ellenség befurakodik az uralkodó pártba, s megismétli a szakadás elmélyítését célzó kísérleteit, amelyet az ellenforradalom javára akar felhasználni. Tapasztalataink teljes mértékben megerősítették ezt a lenini megállapítást. Talán fárasztó már, de újból visszatérünk pártunk történetéhez. Az élet már olyan, hogy a szocialista rendszer sem jöhet létre deformációk, tévedések és szélsőségek nélkül. Hogy kikerüljük ezeket a deformációkat, ismernünk, tanulmányoznunk kell történelmünk objektív logikáját. A múltból tanulva ismernünk kell a párt küldetését és céljait. És nem szabad, amint ezt valamelyik politikus mondta, idealizálva ünnepelni a népet, glorifikálni az ún. bátor politikusokat és kikerülni az élet valóban égető problémáit. Ezért egyetértek azzal, amit Husák elvtárs a júniusi plénumon lyására. Ezt a befolyást csak azzal akadályozhatjuk meg, ha leleplezzük a kommunistaellenes propaganda osztályjellegét. Az utóbbi időben az antikommunista propaganda a burzsoá külpolitika hivatalos politikájává vált. Már Gottwald elvtárs is azt mondta, hogy ezt a befolyást csak azzal tudjuk megakadályozni, ha állandóan növeljük tagjaink ideológiai színvonalát. Rámutatott pártunk egyik különleges vonására, arra, hogy tömegjellege folytán számolnunk kell azzal is, miszerint a párttagok ideológiai színvonala nem éri el mindig és mindenütt a kívánt szintet. Gottwald elvtárs szerint a párt politikájára gyakorolt külső befolyásokat azzal tudjuk megakadályozni, ha az egész tagságot aktív harcra ösztönözzük a párt politikájáért és gyakorlati megvalósításáért. Nem lehet fejlett párttag az, aki nem védelmezi a párt politikáját, aki nem cáfolja meg a bomlasztó híreket stb. Ogy gondolom, ebben rejlik a probléma gyökere. Husák elvtárs a közelmúltban mondott beszédeiben Gottwald elvtárs szavaival teljes mértékben egyetértve hasonló gondolatokat fejtett ki. Ez nem véletlen. A kommunistáknak, funkcionáriusoknak elsősorban a párt érdekeit kell szem előtt tartaniuk. Az, aki tévedett, de becsületes szándékai vannak, az elkötelezetten támogathatja pártunkat. Az, aki hibákat követett el, hallgat és nem akarja elkötelezetten támogatni a párt politikáját, várakozó álláspontra helyezkedik, annak ellenére, hogy felelősségteljes funkciót tölt be, az önmagát zárja ki a párt soraiból, még abban az esetben is, ha a beszélgetések után időre még zsebében maradt a tagkönyv. Ezért véleményem szerint a beszélgetések küldetése megvalósításának fő ismérve az lesz, hogy a kommunisták, a pártszervezetek milyen elkötelezetten támogatják majd a párt mai politikáját, és ami azokat az embereket illeti, akiknek sikerült átcsúszniuk, annak ellenére, hogy nem nőttek össze a párttal és megkárosították a pártot, azokat az élet és a politikai gyakorlat a közeljövőben bizonyára átigazolja. — A pártmunka eddigi tapasztalatai alapján mit tart jelenleg és a közeljövőben a legfontosabbnak? — Elsősorban azt, amit a a Központi Bizottság plénuma szeretném megjegyezni, hogy ennek a bizalomnak az előfeltétele csakis a dolgozóknak a kommunista pártba vetett bizalma lehet. A párt tekintélyével hatást gyakorolhat a dolgozók széles rétegeire. Ezt a feladatot csakis eszmeileg és szervezetileg szilárd párt teljesítheti. Csakis az ilyen párt hathat hatékonyan a lakosság széles rétegeire, csakis az ilyen párt tölthet be politikai vezető szerepet. Ma talán jobban tudatosítjuk, mint máskor, hogy a feladatok megoldása csakis a dolgozók széles tömegeinek aktív részvételével, politikai és munkakötelezettségével lehetséges. Lenin azt tanítja, hogy minél szélesebb körűek a történelmi jelentőségű akciók, annál több ember kapcsolódik be ezekbe az akciókba, és fordítva, minél mélyebbek azok a változások, amelyeket végre akarunk hajtani, annál nagyob érdeklődést kell irántuk felkelteni, meg kell győzni az emberek millióit a változások szükségességéről. Talán mi ma nem beszélhetünk olyan széles-körű történelmi akcióról, mint amilyenekre Lenin gondolt. Beszélhetünk azonban széles körű, mély társadalmi folyamatról, mozgásról, amelyben az emberek többsége részt vesz. Olyan társadalmi mozgásról beszélhetünk, amelyet céltudatosan kell irányítanunk, érdeklődést kell iránta kelteni, hogy így megoldjuk társadalmunk megérett, egyes esetekben túl érett feladatait. A mai helyzetben ez természetesen nem könnyű féladat. Éppen ebben kell, hogy megnyilvánuljon a pártnak az a művészete és képessége, hogy megoldja a társadalmi feladatokat, mozgósítani tudja sorait, és a széles tömegeket a kitűzött feladatok teljesítésére tudja vezetni. A politikában figyelembe kell venni a társadalom fejlődési fokának reális feltételeit, a társadalmi erőviszonyokat és a tömegek nézeteit, valamint hangulatát. Ezért a CSKP KB júliusi plénumán felkeltette érdeklődésemet a beszámolónak az a része, amely megállapítja: „Minden egyes döntést az adott fejlődési fok, az időszak lehetőségei, a konkrét káder szervezeti, gazdasági, hatalmi és más lehetőségek határozzák meg. A marxista—leninista párt-, nak mindig részletesen tanulmányoznia kell a társadalomban megnyilvánuló erőviszonyokat, valamint a társadalmi tudatot. Ellenkező esetben óhajunkat realitásként tüntetnénk fel. Ezért az elfogadott határozatok értékelése bizonyos idő elteltével rámutat a Központi Bizottság irányvonala további fejlesztésének lehetőségeire." A gyakorlat döntéseink helyességének, illetve helytelenségének legjobb kritériuma. A párt bölcsessége abban rejlik, hogy időben korrigálni, tudja azokat az intézkedéseit, amelyek ellentétben állnak a szocialista társadalom érdekeivel. Természetesen a tudományos pártirányítás és a dolgozók széles rétegei érdekei kapcsolatának dialektikája nagyon bonyolult. Ezért rendkívül figyelmet kell szentelnünk ennek a kérdésnek. Az olcsó demagógia néha spontán támogatást válthat ki, ez azonban nem politika. Annak az ígéretnek, hogy emeljük a béreket és a nyugdíjakat anélkül, hogy figyelembe vennénk a gazdasági helyzetet, nincsen semmi köze a bölcs, elméletileg indokolt politikához. A párt nem élhet egyik napról a másikra, és nem is érvényesítheti az ilyen módszereket. Brezsnyev elvtárs az SZKP XXIII. kongresszusán kijelentette: Egy társadalomnak sem volt olyan szüksége a tudományos elméletre, mint a szocialista társadalomnak. Ma, bizonyos idő elteltével még szembetűnőbb a január utáni pártvezetőség politikájának avanturizmusa. A gyakorlatban megnyilvánuló szubjektivizmus és voluntarizmus aláásta országunkban a szocializmus alapjait. Az osztályok uralmának kiküszöbölésével és az ember uralmának megteremtésével akarták kialakítani a társadalom új, a történelemben egyedülálló modelljét. A szocialista etikára és humanizmusra vonatkozó utópisztikus elképzeléseket terjesztettek, néha naivan, néha az osztályellenség terveinek megfelelően, és nem vették figyelembe a könyörtelen nemzetközi ösztályharcot. A CSKP KB 1968 májusi plénumán nemzeteink humanista érzését, a mély demokratikus hagyományokat és hasonlókat használtak érvként, és ezek alapján az akkori miniszterelnök kijelentette: „Meggyőződésünk, hogy Csehszlovákiában a szocializmus további fejlődésének nincs más alternatívája, mint a demokratikus szocializmus." Az ilyen kijelentés, amely nem vette figyelembe a demokratikus szocializmus fogalmának reális tartalmát és a reális erőviszonyt, a hazai és külföldi szocialistaellenes erők malmára hajtotta a vizet. A mai pártvezetőség reális politikája fokozatosan választ ad társadalmunk legbonyolultabb kérdéseire. A konszolidálás folyamata igazolja a párt Központi Bizottsága döntéseinek és legutóbbi határozatainak helyességét. — A párt a helytelen nézetek elleni harc keretében megszilárdítja a párt társadalmi vezető szerepét, hogy mozgósíthassa a dolgozókat a társadalom pozitív programjának teljesítésére. Hogyan értékeli a fejlődést ezen a téren? — Talán sehol sem követtek el annyi kárt, mint ezen a területen. Ezért már 1969-ben, az áprilisi plénumon nyíltan leszögezték, hogy társadalmunk vezető politikai ereje továbbra is Csehszlovákia Kommunista Pártja. Megszilárdult a párt társadalmi -helyzete, növekedett tekintélye. A párt társadalmi helyzete nem azért szilárdult meg, mert ezt a plénumon leszögeztük, hanem azért, mert a párt vezette ki társadalmunkat abból a válságos helyzetből, amelybe a jobboldali opportunista erők sodorták. A párt dolgozta ki a társadalom további fejlődésének programját, amely megfelel a dolgozók széles tömegei érdekeinek. Ezzel kapcsolatban meg kell említenünk: 1968 januárja után tanúi lehettünk a párt társadalmi vezető szerepére vonatkozó elmélet bírálatának. Egyes „teoretikusok" szerint a párt helyét a nemzet elitrétege foglalta volna el, amely humánusan, korszerű módszerekkel, a legdemokratikusabb elvek alapián vezette (Folytatás az 5. oldalon) 1970 X. 1.