Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)

1970-10-26 / 255. szám, hétfő

BeetKoven-ciklus „ .. . hát ez is csak közönsé­ges ember, semmi más! Most majd lábbal tiporja az emberi jogokat és csak saját hiúságá­nak él; most majd mindenki más fölébe állítja magát és és zsarnokká lesz! .. ." kiáltot­ta Beethoven mikor megtudta, hogy bálványa, az „üstökösként felemelkedett korzikai" csá­szárrá kiáltatta ki magát. Föl­indulásában széttépte új szim­fóniájának címlapját, melyen a „Bonaparte" felirat állott, láb­bal tiporta azt s aztán új cím­mel — Simfonia Eroica — il­lette III. szimfóniáját. Ez a „Hősi szimfónia", mely „egy nagy ember emlékének és megünneplésére" íródott, az el­ső a Beethoven szimfóniák so­rában, melynek kimondottan költői tartalma van. Ez a tarta­lom pedig nem más mint a hő­siesség, a hősi magatartás esz­méjének himnikus megéneklése. Ha pár évvel korábban a II. szimfónia egy bizonyos érési folyamatot jelentett elődjéhez viszonyítva, akkor most a Har­madik stílusának robbanásszerű fejlődése távugrási rekordot je­lent az egész beethoveni élet­műben, melyet még egyszer csak élete alkonyán az utolsó vonósnégyesekkel ismétel meg. Ez a szimfónia a Második után, mely kilépőfélben van Haydn árnyékából, már a min­denséggel harcoló titánt Bee­thovent állítja elénk annak tel­jes mivoltában. Itt már minden megváltozik. A méretek hatal­massá tágulnak, a zenekari hangzás új köntösbe öltözik s mindjárt a kezdő tétel két ha­talmas akkordja után a témák és motívumok egész arzenálja — és azok egységes szövetté va­ló feldolgozásának folyama hömpölyög végig, hogy kifeje­zője legyen a végletekig feszí­tett eszmei tartalomnak. A hősi harc után pedig — példátlanul a múltban — ott áll a második tétel mélységesen szomorú gyászzenéje, melynek csupán Michelangelo Pietája képezheti egyenrangú párját. Oj és meg­döbbentő hatás a gyász után a Scherzo játékos kacagása is, majd a Finále tarkán variált té­máinak életingerlő kavargása. Ez után — a kortársakat sú­lyos dilemma elé állító mű után — joggal felmerül a kér­dés — milyen úton, milyen irányban haladhat tovább a szimfóniák sorozata. Erre a vá­laszt, két év után, 1806-ban ma­ga Beethoven adja meg, ami­kor elkészül a sziléziai Opper­sdorf grófnak ajánlott mű, a IV.-ik B-dur szimfónia. És ez a mű egy újabb meglepetés, mert még a nyoma sem jelenik meg Véletlenül toppantani be a muzslai falusi pártszervezet ve­zetőségi gyűlésére. Csicsay elv­társ, a pártszervezet elnöke így lette fel a kérdést. — Kiss elvtárs, az elmúlt idő­szakban húsz taggyűlésünk volt. Te tízen igazolatlanul nem vet­tél részt, mivel magyarázod ezt? — Tudják, hogy építkezem, meg sérelem is ért. Úgy gon­dolom, kivételt tettek ... Én nem kaptam meg a baggert, ami­kor kellett. — Akkor miért nem jött a pártgyűlésre, ahol elmondhat­ta volna panaszát? ... A fiatalember egy kicsit meg­lepődött, majd tétován vála­szolt. — Vártam, hogy majd behí­vatnak . .. A vezetőségi gyűlés több ér­velése és megjegyzése közül egy fehérhajú, veterán kommu­nista szavai maradtak meg leg­inkább emlékezetemben. — Helytelenítem Kiss elv­társ, hogy nem jártál a taggyű­lésekre. Elsősorban azért, mert a szövetkezetben esett sérelmek nem indokolják, hogy a párt­tag ne teljesítse kötelességét. A pártszervezetben inindenki­I nek egyforma joga és köteles­sége van. Mi a kapitalizmusban hívás nélkül, sokkal nehezebb körülmények között, sokszor bújva mentünk az illegális gyíí­6. lésekre és tüntetésekre. A vitában az is kiderült, hogy • a fiatalember új házat épített. ) Ez így is van rendjén, mert azt akarjuk, hogy a szocializmus itt az előbbi küzdelmes hangu­latnak, hanem ellenkezőleg oliinpuszt hangvételével mint­ha utolsó hódolatszerü és tisz­teletteljes köszöntés lenne az ősök irányában. Problémamen­tes, lírai, fantázia jellegű csa­pongó zene ez, melyet legszebb jelzővel Schumann illetett, mi­kor „karcsú görög lány"-hoz hasonlította ezt a gyakran mel­lőzött remekművet. A Rádiózenekar ciklusának második estjén ez a két szim­fónia hangzott el, és örömmel állapíthatjuk meg, hogy a biz­tató kezdet után emelkedő színvonalat felmutató folytatás következett. A zenekar játéka összhatásában véve magabizto­sabb, lendületesebb és színe­sebb lett, ami legelsősorban a most is partirura nélkül ve­zénylő dr. R a j t e r Lajos érde­me. Mindkét művet, de főleg az Eroicát nem egyszer tolmácsol­ta már a Szlovák Filharmónia élén. Alapkoncepciója mindkét műben klasszikusan tiszta, le­szűrt és lényegretörő, mely mentes minden inoderneskedő tempóhajszolástól. Új szín volt azonban az Eroicában az a len­dületes szuggesztivitás és aka­ratátvivő hipnózis, mellyel ze­nekarát maximális teljesítmény­re inspirálta. VARGA fÖZSEF Kulturális hírek • Magyarországon tavaly a János Vitézt játszották legtöbb­ször hivatásos színészek — a játékrend valamennyi darabja közül. Kacsóh Pongrác ope­rettjét nyolc színház 281 elő­adáson, 131 137 néző előtt mu­tatta be. A magyar klassziku­sok müvei közül Móricz Zsig­mond Légy jó mindhalálig-ja vezet: négy színház 88 előadá­sán 34 000-en nézték meg. • A „Kritikusok díja" a leg­tekintélyesebb irodalmi kitün­tetések közé tartozik Spanyol­országban. A kritikusok Luis Rosalesnek ítélték oda az idén a legjobb verseskötetnek járó díjat. A legjobb regény díjat Je­sus Fernández Santos A szen­tek embere című könyve kap­ta. • Sienkiewicz Özönvíz című regényét Jerzy Hoffman filme­síti meg. A produkció 120 mil­lió zlotyba kerül: ez lesz a leg­drágább lengyel film. Q Az angol tévé-hálózat Greta Garbó öt, 1932 és 1939 között forgatott filmjét mutat­ja be egy sorozatban nézőinek. Köztük van a Karenina Anna és a Krisztina királynő is. A fiatalember fogadkozott, hogy a jövőben aktívabb lesz ... Haladékot kapott. A jövő dönti el, megmaradhat-e a párttagok sorában, vagy pedig törlik. A vita után sokáig elgondol­koztam azon, hogy miért van annyi passzív párttagunk. Ál­landóan fülembe csengett „vár­tam, hogy hívatnak". Igen, saj­nos így néz ki a helyzet. Falu­si pártszervezeteink többségé­ben igen so-k a passzív tag. De vajon miért? . . . Az elmúlt napokban részt vet­tem az ipolyviski falusi párt­szervezet ünnepélyes taggyű­lésén is, amikor kiosztották az új tagkönyveket. Sokáig emlé­kezni fogok rá, mert azt lát­tam, hogy ebben a pártszerve­zetben sok olyan kommunista van, aki elvből lépett a párt­ba, és aktívan dolgozik a párt politikájának megvalósításáért. „Ezen a napon mindnyájunknak megdobbant a szíve — mondot­ta Fényes Sándor, a pártszer­vezet elnöke. Mert amikor az új párrkönyvet a kezünkbe kap­Biztonsági szempontból " nemrég felülvizsgálták az amerikai gépkocsiipar termé­keit, s megdöbbentő megállapí­tásra jutottak: minden tizedik ellenőrzött gépkocsinak funkciós hibája volt, 100 vizsgált benzin­tartály közül huszonkilencet „veszélyesnek" kellett minősíte­ni, 100 vizsgált biztonsági öv közül tizennégy könnyen sza­kadt és 100 ellenőrzött gumiab­roncs közül tizenhárom nem fe­lelt meg a biztonsági normák­nak. Egy másik felmérés pedig kimutatta, hogy a gépkocsik fo­gyasztói ára az USA-ban eléri a termelési költségek 293 százalé­kát. Újabban, ha a külkereskede­lemre terelődik a szó, önkénte­lenül is erre a kimutatásra gon­dolok. Az amerikai luxusgépko­csiknak nem sokat árthat, mert e hibák ellenére is a legjobbak közé tartoznak a világon, de va­jon hogy állnánk helyt egy ilyen szigorú ellenőrzésen saját termékeinkkel?! idő, rég volt tizenkilenc és 1921, amikor megalapítottuk a píártot... Egymás után vették át a pártkönyveket a tagok. Több­ször hangzott el „amíg • erőm engedi, aktívan dolgozok a párt politikájának megvalósításáért". „fogadom, hogy a pártot sosem hagyom cserben", ,,az életemet is odaadom a pártért" mind, mind olyan szívből jövő kijelen­tések, fogadalmak, amelyek azt bizonyítják, hogy Ipolyvisken nemcsak az ellenállás éveiben voltak kommunisták, hanem ma aiz építés időszakában is tovább küzdenek a nép érdekéért. A pártgyűlésen felszólalt Bar tal Károly elvtárs, a helyi nem zeti bizottság elnöke, az ipoly­sági körzeti hivatal dolgozója is. Elemezte a pártszervezet munkáját, amiből kitűnt, hogy Ipolyvisken is vannak olyan passzív tagok, mint Muzslán. Többnyire a pártbizottság dol­gozik aktívan. A tagok egy része arra vár, hogy mikor hívatja őket a pártbizottság. tottságunk külföldi igényei sze­rint jóval előbbre lenne helyünk. Árucsereforgalmunk 1968-ban elérte a hatmilliárd-hatszázmil­lió amerikai dollár értéket, ezzel kerültünk a 15. helyre, de meg­előztek bennünket olyan, szin­tén nyersanyagszegény állgmok. mint Hollandia, Belgium, Svájc és az NDK. összehasonlítás vé­gett: 1937-ben a 16., 1955-ben a 19. helyen álltunk a világstatisz­tika szerint. 1950-ben 1,1 száza­lék volt a részünk a világkeres­kedelem volumenében, 1968-ban már 1,3 százalék, vagyis dollár­Kivitelűnk becsülete Többen nem tudatosítják, hogy nekik ugyanannyi joguk van a pártmunkához, mint a bizott­ság tagjaínak. A pártszerveze­tek legfelsőbb fóruma a taggyű­lés. Fontos ügyekben csak ez hozhat határozatot. A pártbi­zottságot is a taggyűlés választ­ja meg, de ez nem jelenti azt, hogy a pártbizottság tagjai több jogot formáljanak maguknak, mint az egyszerű párttagok. Ha viszont ez így történik, akkor alakul ki olyan helyzet, hogy a párttagok egy része arra vár: majd csak hívják. Ahelyett, hogy ők maguk is kezdeményezné­nek, javaslatokat tennének a pártmunka megjavításáért, hogy a pártszervezet minden tagja aktív legyen. A fontosabb mun­kaszakaszokon megalakították a pártcsoportokat, hogy így akti­vizálják a párttagokat és a pártonkívülieket egyaránt. Olyan tervek is vannak, hogy több nyilvános pártgyűlést is tarta­nak, hogy a pártonkívüliekkel is megismertessék a párt poli­tikáját. A múltban több jól si­került nyilvános pártgyűlést is tartottak. Námer Ödön részletesen ismer­tette a pártbizottságnak a ta­gok aktivizálására vonatkozó tervét. Az első lépés megtör­tént ahhoz, hogy a pártszerve­zet minden tagja aktív legyen. Hasonlóan kellene más párt­szervezetekben is aktivizálni a tagokat, hogy egyre kevesebb­szer, hall juk: „majd hívatnak". BALLA JÓZSEF portunkban nagy tétellel szere­peltek a awuházási eszközök, hogy minél nagyobb és korsze­rűbb termelőkapacitást hoz­zunk létre. Ez az árucsere vo­lumenére is hatással volt, ugyanis az ipari közszükségleti cikkek kivitele és behozatala sokáig a háttérbe szorult. Most azonban, hogy viszony­lag igen nagy gazdasági poten­ciállal rendelkezünk, eljött an­nak az ideje, hogy lehetősé­geinket a nemzetközi árucse­rében is maximálisan -kihasz náljuk. Az ötödik ötéves terv egyik legfontosabb irányelve okkal és joggal tűzi ki célul, hogy je­lentősen növelnünk kell válla­lataink exportképességét. Nem egyszerűen a termelőképessé­get, hanem a gazdaságos ter­melést és a korszerű, világszín­vonalú árut feltételező export­képességet. Íz ötvenes években elter­jedt a köztudatban, hogy fejlett ipari ország lévén, ter­mékeink keresett cikkek a vi­lágpiacon. Éveken ál nagyrészt így is volt. A világszerte ta­pasztalható ipari konjunktúra főleg gépeinknek és gyárbe­rendezéseinknek teremtett jó piacot. De ml megszoktuk a jó piacot, s nem vettük észre, hogy a konkurrenciafeltételek gyorsan változnak. Ezért tör­tént, hogy például egyes gyár­berendezéseinket, melyeknek évekkel ezelőtt első számú szál­lítói voltunk a világon, ma alig tudjuk eladni. Valótlanságot állít persze az is, aki azt mondja, nincs mivel kereskednünk. Vannak világ­színvonalú termékeink. Prog­ramvezérlésű szerszámgépeink­kel például kitűnő üzleteket kötünk. Egy tétel a sok közül: az iparágban kiváló Svédor­szágnak az idén tízmillió svéd korona értékben (több mint kétmillió dollár) szállítunk ilyen gépeket, s a svéd piacon e gépek importjában három év alatt a kilencedik helyről az ötödikre kerültünk, megelőzve Olaszországot, Franciaországot és Japánt is. Vagy egy még többet mondó példa: a szovjet piac az utóbbi években, túlzás nélkül állítható, a világkeres­kedelem érdeklődésének közép­pontjába került. Szovjet meg­rendelést tehát egyre nehezebb szerezni, s a megkötött szer­ződések értelmében a követke­ző öt évben mégis másfélszer növekszik a csehszlovák—szov­jet árucsere. Vannak, természetesen egyéb tények és előjelek is, amelyek külkereskedelmünk fejlődésé­nek sikereire utalnak. De ugyanígy vannak figyelmeztető jelenségek is, konkrétan: hogy olyan piacokat veszítünk el, amelyeket nemrég még bizto­saknak véltünk, s olyan orszá­gok jelentkeznek versenyképes partnerként, amelyekkel nem­rég még egyáltalán nem is szá­moltunk. A gazdasági fejlődés eredmé­nye mennyiségi, minőségi és választéki gazdagodás. A tudo­mányos-műszaki forradalom egyre Inkább lehetővé teszi, hogy mind a három egyforma hangsúlyt kapjon, vagyis: ki­nek-kinek nagy mennyiségben, jó minőségben és bő válasz­tékban kell termelnie azt, ami­re lehetősége és képessége van. Erre törekszik minden, a nemzetközi piacon sikerre vá­gyó ország. Mi sem tehetünk másképp. Ü zletemberek körében irigykedve beszélnek a japán kereskedőkről. A felkelő Nap országa nemzeti hősöket avat legjobb kereskedelmi ügy­nökeiből; népszerűségük honfi­társaik között a legjobb spa­nyol torreádorokéval vetekszik. A valóban irigylésre méltó do­log azonban nem a népszerű­ségük, hanem az a rendkívüli figyelem, amellyel tanácsaikat, igényeiket (a vevő igényeit) odahaza várják és fogadják, japán háború utáni hódítása a világpiacon szinte példátlan. És sikerét elsősorban annak kö­szönheti, hogy felmérte ezt a piacot, s hozzá igazította ter­melését. Azt termel, amit a piac igényel, s nemcsak azt kí­nál, amit éppen termel. A „recept" egyszerű. Azt hi­szem, nekünk is ehhez kellene tartani magunkat, sokkal hatá­rozottabban, mint eddig. Más választásunk aligha van. (sz-a) A minap Brnóból jött a hír: áz idei nemzetközi gépipari vá­sáron kilencmilliárd korona ér­tékben kötöttünk szerződést ex­portra, két és fél milliárd koro­na értékben pedig importra. Az export majdnem négyszerte na­gyobb tétele teljesen összhang­ban van a vásár küldetésével és gazdaságpolitikánk céljával: mielőbb fel kell számolnftnk azt a négymilliárd körüli deficitet, amely legnagyobbrészt a belföl­di piac legalább viszonylagos egyensúlyának megtartása vé­gett keletkezett az elmúlt két évben. A négymilliárdos deficit kül­kereskedelmi fizetési mérle­günkben — egész külkereske­delmi forgalmunk (mintegy 130 milliárd) és gazdasági potenciá­lunk alapján ítélve — nem túl nagy tétel. Volt időszak, amikor a csehszlovák népgazdaság — kisebb teljesítőképesség mellett — ennél nagyobb tartozást is nyilvántartott számláin, de igaz, voltak évek, amikor aktívumunk volt ekkora, s azt követelhet­tük, aminek a leginkább szük­ségét éreztük. Most a gondot a mennyiség „csak" a választék szempontjából okozza: vannak termékeink, amelyek nagysze­rűen értékesíthetők a világpia con, kelendők bármilyen meny­nyiségben, csak éppen gyártani nem tudjuk őket korlátlanul. És aztán: éppen ezeknek a termé­keknek a skálája nem nagy, vagyis sokkal több az olyan ter­mékfajta, amelyhez nem fűzhe­tünk nagy reményeket a nem­zetközi piacon. Ä statisztika szerint az egy ** főre eső külkereskedel­mi forgalom világlistáján a ti­zenötödik helyen vagyunk. A helyezés nem rossz, de gazda­ságunk jellege, nyersanyagellá­ban egymilliárd-négyszázmillió helyett több mint hat éš fél mil­liárd. A kéttizedes különbség több mint ötmilliárd dollárt, s azt jelenti, hogy lépést tartot­tunk a világkereskedelem fejlő­désével. Elégedettek lehetünk-e ennek alapján? Ne siessük el a választ, nézzünk tiíeg'még egy statiszti­kát: árucserénk növekedési üte­me gyorsabb, mint a növekedési ütem világviszonylatban. A vi­lág nemzetközi árucsere-forgal­ma 1950-től 1968-ig 390 száza­lékkal, Csehszlovákiáé pedig 429 százalékkal nőtt. Viszont a KGST-országoké együttvéve 615 százalékkal s a Közös Piac or­szágaié ugyancsak 615 száza­lékkal növekedett. Kiemelkedő példa a Német Demokratikus Köztársaság sikere: a szóban forgó viszonylatban 933 száza­lék. Az NDK árucseréjének ug­rásszerű növekedése érthető, 1950-ben csak a fele volt a miénknek, de meglepőbb, hogy 1968-ra már a külkereskedelmi forgalom összértékét tekintve is megelőzte Csehszlovákiát. Az adatok bizonysága tehát: eredményeink ha nem is mara­déktalanul, de jogosan tölte­nek el büszkeséggel, hiszen az elmúlt kéf évtizedben nemcsak hogy általános gazdasági struk­turális változtatásokat hajtot­tunk végre, hanem ebben az időszakban egész külkereske­delmünket átépítettük és az öt­venes években blokáddal elzárt nyugati piacokról a szocialista országok, főképp a Szovjetunió * piacára orientáltuk. A külke­reskedelem eddigi korlátozott szerepe a belső piac ellátásá­ban a nagyarányú gazdaságfej­lesztéssel magyarázható, im­ban mindenki munkájához ké­pest jó módban éljen. Azonban a párttal szembeni kötelezett­ségéről megfeledkezett, és ő is a passzívak listájára keriilt. Csicsay elvtárs még feltette neki a kérdést: van-e remény arra, hogy öntudatos, aktív tagja legyen a pártnak? juk, ez azt jelenti, hogy érde­mesek vagyunk arra, hogy a párt soraiban dolgozhassunk to­vább. Amikor Ondrejka István kezébe vette az új pártkönyvet, még a könnye is kicsordult. — Bárcsak fiatal lehetnék — mondta —, hogy többet dolgoz­hatnék a pártért. De eljárt az tt MAJD HIVATNAK tt

Next

/
Oldalképek
Tartalom