Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)

1970-10-25 / 43. szám, Vasárnapi Új Szó

NOI DOLGOK — Verácskám, te inár-nem jársz a Ferivel? Micsoda? Szakítottatok? Hiszen mindig azt mondtad, hogy ő egy rendkívül vonzó férfi. — Hát tudod, Anni, az a vonzalom már elfogyott. . . TMALMAWOk BEJELENTÉSE ŕ Nehéz eset (Schweitzer Illustrierte) ESTE Kovácsék már aludni térnek. A családfő éppen egy detektívregény olvasásába kezd, amikor belép Pistike. — Mit akarsz, miért nem alszol? — horkan fel Kovács. A fiú bátran kivágja: — Papa, adj egy tízest a holnap délutáni mozira, mert kUlönben megmondom, hogy ki a gyilkos! ROSSZULLÉT Kiss találkozik Naggyal. — Hallom, kedves Nagy úr, hogy meghalt a felesége. Borzasztó. Mondja, hogy történt ez a szomorú eset? — Hogy őszinte legyek, szinte alig tudom. A feleségem az egyik 'éjjel felkeltett és azt mondta: — Te Károly, valahogy rosszul érzem magam. Én nem nagyon hederítettem rá, tovább aludtam, s mire felébredtem, a feleségem már nem élt. — Mondja, Nagy, miért nem figyelt fel, amikor a felesége panaszkodott? — Mit figyeltem volna oda? Hát mutasson nekem egy olyan embert, aki ma nem panaszkodik és jól érzi magátl SOHA] Egy diák sóhaja: — Hej, de jó volt a diákoknak Mária Terézia idejében! — Ugyan miért? — csodál" kőzik barátja. — Hát azért, mert Mária Terézia kora az ötvenedik oldalon befejeződik, s többet nem "tanultak történelemből! VÉLEMÉNY Kovács találkozik Szabóval. Megszólítja: — Ne haragudj, Pistikém, mondd, mi a véleményed Kropacsekről? — Hát szerintem Kropacsek teljesen hülye alak. — Képzeld, ez a személy akarja feleségül venni a lányomat! — Látod, hogy igazam van! TALÁLKA Kiss hebegő hangon hívja szerelmét: — Mondja, Klárika, miért nem jött el az utolsó találkánkra? A kagylóban nevetés hallatszik: — Hát ha tudtam volna, hogy az utolsó, akkor biztos elmentem volna .. . A NAGY TALÁLKOZÁS Abban a pillanatban, ahogy megláttam, tudtam: ö az. Igen, Ö — így nagy övei. Ö, akiről évek óta álmodom, ábrándozom. Ö a testet öltött Öl Ott ült az autóbuszban, háttal a menetiránynak, a vezetői fülke mögötti ülés sarkában, az ablaknál. Odatolakodtam a közelébe és bámultam Öt, merően. Ö viszont nem bámult engem. Inkább az utcát nézte, az lobban érdekelte. Irigyeltem az utat. Csak ekkor vettem "Sszre, hogy sír. Elfátyolosodott az a nagyon szép szürkéskék szeme és könnycseppek gurultak belőle lefelé a fitos orra két oldalán. — Ez a kislány nekem sír! — ujjongtam fel magamban. — Én ezt a kislányt meg fogom vigasztalni. Persze — tudom —, hogy a kislány félre fog érteni, majd azt hiszi, hogy mit tudom én ... De aztán megenyhül, örül, hogy lesz, akinek a vállára hajtsa a fejét és elzokogja a bánatát. Én megértőn fogom hallgatni, bólogatok neki, meg sóhajtozok vele és ebből meg kell, hogy értse, nem csak ő Ö nekem, hanem én is Ö vagyok neki. Akkor aztán meghívom egy presszóba, rendelek két konyakot és megünnepeljük a nagy találkozásunkat. Arra riadok föl ábrándozásomból, hogy a lábamra esik valami. Lehajolok, hogy fölemeljem. Odalent látom, az ö lába, a piskóta lába helyett egy bakancs, jaj nekem. Fölugrok. még sikerül kipréselődnöm a busz becsukódó ajtaján. A kabátom félszárny a ugyan ott marad, s így fél kabáttal, de nem fél szívvel futok Ö utána és a könyvvel, az Ö könyvével, amelyet a jószerencse azért potyogtatott a lábamra ... — Igazán köszönöm — mosolyog a könnyein keresztül. Én visszamsolygok rá, erre fölzokog. Odatartom a vállam, ráborul. — lla most taxiba ülnék . . — suttogja kedves szemérmetességgel. — Hogy hogy ülne? Már ül is — kiáltok és elrohanok. A harmadik sarkon a taxiállomás. Vad közelharc árán elragadom az utolsó taxit. Mire ő. azaz Ö odaér már nyitom az ajtaját. Beül, hálás mosoly, előrehajol, a sofőr fülébe súgja a címet. Köszönete jeléül megszorítja a kezem, én a boldogság hevétől megoldva elkenődöm az ülésen. Suhan a kocsi, telnek a percek, de én nem érzékelem az időt, csak őt, azaz Öt és a megvalósulást, a végtelent, meg ilyesmiket. — Igazán magának köszönhetem — szólal meg egyszerre furcsán, szinte prózában —, hogy beláttam, a vőlegényemnek van igaza. Most már csak azért drukkoljon, hogy bocsásson meg nekem. Finom kezének iorró szorításától végleg magamhoz térek és még látom, hogy kedvesen visszainteget Akkor kiszállok magam is 'a taxiból. A sofőr mondja, hogy negyvenhárom, én adok egy ötvenest, ő köszöni és elrobog. Én meg eltámolygok a közeli padig, odaroskadom rája és drukkolok, hogy a vőlegénye bocsásson meg neki. Enynyit Igazán megérdemel tőlem ö. azai 6. Söt.YOM LASZLÖ — Te vagy az Péter? Orága férjem, éppen rád gondoltam . . . (J. Molín karikatúrája) KÉRDÉS Vicuska megkérdi édesanyjától: — Mami, ha egyszer megnövök és férjhez megyek, olyan férjem lesz, mint az apu? — Igen, kislányom. — Na és ha nem megyek férjhez, olyan vénlány maradok, mint Etelka? — Bizony. A kislány hosszat sóhajt: — Szörnyű, hogy milyen egy nő sorsa .. . PANASZ Cievarek búslakodik: — Nincs szerencsém a nőknél. Mindent megtennék egy nőnek, lehoznám a csillagokat ls, de hiába, senkinek sem kellek. Legutóbb már apróhirdetéssel ls megpróbálkoztam, semmi foganatja. Barátja, Brahovácz Int egyet: — Mit csodálkozol ezen? Egy nő sem bukik olyan férfira, aki aprót hirdet... — Mindent úgy hagytunk, ahogy eredetileg találtnak .. (Pavliha — Jugoszlávia) Szempontok és egyéb pontok Nagy különbség, hogy valaki alkotó része a tár sadalomnak, vagy csak alkatrésze. Helytelen az, ha osztályösszefogás helyett osztálytársak fognak ösz sze. • • • Azt hiszed, hogy élsz, közben a másik szobában már eltemettek. , , , Sajnos, némelyek számára a szocializmus nem cél, hanem célpont. , * i Egy követ fújtak, s ab ból a kőből villát építettek maguknak. » • • A csüggedés az erőtlenek erőforrása. Ne verekedj azokkal, akiknek nem a harc fontos, hanem a zsákmány. • • • Az önbírálat nem azt jelenti, hogy csak Ön bí ráihat. Pontosan meg tudta mondani, hogyan kell dolgoznunk, aztán tovább pihent. Szöveg nélkül (Sztrsel — Bulgária^ ÜZLET Grün találkozik Kohnnal. Mosolygó arccal szól hozzá: — Remek üzletem van a maga számára. Eladok magának egy zsák gyertyát, potom áron. Megegyeznek. Kohn elviszi a zsákot, de kisvártatva dühösen rohan vissza, hóna alatt a gyertyákkal: — Mi a fenét adott maga nekem? Hiszen a gyertyákban nincs kanóc! Grün nyugodtan feleli: — Na és mondja meg őszintén, mit akar a gyertyákkal? Égetni, vagy kereskedni? HASONLÍT Sohonnyainak „kikapós" felesége és — már nyolc gyermeke van. Ahogy nézegeti legfiatalabb csemetéjét, egyre inkább nő az a meggyőződése, miszerint az utolsó egyáltalán nem hasonlít a többire. Meg ls kérdi a feleségét: — Mondd meg őszintén, Éva, ugye a legkisebb fiú nem tőlem van? Mire az asszony kifakad: — Megbolondultál? Ha akarod tudni, az éppen tőled van! MÄSODIK Zebegényi már hónapok óta ostromolja a csinos Emmit, minden eredmény nélkül. Egy napon már megúnja az udvarlást és így fakad ki— Emmike. .magánál még a léghegyek is melegebbek! Legalább azt mondja meg. hogy bízhatom? Hányadik vagyok a rangsorban? — Öss^te íeszek. Sándor, a másoc.í.. — Es ki az első? — Bárki más...