Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)

1970-10-25 / 43. szám, Vasárnapi Új Szó

Beszélgetés a Vígszínház művészeivel Négy napig vendégszerepelt Szlovákia fővárosában a Vígszínház társulata. A négy előadáson kívül számos fogadáson, baráti beszélgetéseken vett részt, s így a szó szoros értelmében minden percük „be volt táblázva". Ennek ellenére mégis találtak arra időt — ha nem is sokat —, hogy a sajtó munkatársaival elbeszélgessenek. Szívesen válaszoltak azokra a kérdésekre is, amelyet olvasóink nevében mi tettünk fel nekik. gadott. A röpke néhány óra alatt szerzett benyomásaim szerint csinosak és szépen öltözködnek a pozsonyi nők. A divatról én azt tartom, hogy az az ideális öltözék, ami az emberben jóleső érzést vált ki és illik alkatához. A mini—maxi „háborúban" nem foglalok állást, itt is szerintem mindenkinek alakjához és korához kell idomítania ízlését. Én nagyon szeretem az élénk színű öltözérint mindenhol Princként fogadnak. Örülök ennek a népszerűségnek, de tudom, hogy ennek árnyoldalai is lehetnek. Legfőbb célom, -levetni Princ katona „mundérját", és lehetőleg hoszszú időre Ernyei Béla színművésszé válni. Sok tanulás, mun ka és akadály vár rám, míg ezt majd elmondhatom magamról, de úgy érzem, tehetségem és akaraterőm is van célom megvalósításához. SZLOVÁKIÁBAN JÁRTUNK — Véleménye szerint, mi a sikeres alakítás titka? Ön hogyan készül szerepeire? Halász Jutka: Véleményem szerint a színészet mesterség is, mégpedig nagyon fárasztő. Rengeteg gyakorlást kívánó mesterség. Sok-sok kialakítandó készség hivatott megragyogtatni a képességet; sokféle, hosszan gyakorolt mozdulat válik a későbbi alakítá sok alapjává. A sikeres alaki tás egyik alapköve szerintem a koncentrálódás. Ez rettenetesen fontos. Amikor a szerepemre ké szülök, heteken át nem akarok másról tudni, csak arről az egy figuráról. ízekre szedem. Minden mozdulatát, pillantását, örömét, bánatát, hangulatát elsajátítom, küzdelmes s néha keserves órákat töltünk el négyszemközt; s ha mindazt, ami tulajdonképpen egy hosszan tartó munkafolyamat eredménye, bennem az adott pillanatban és helyet nem tudom egy-egy mozdulatba, azt kifejezésbe sűríteni, vagyis képtelen vagyok teljes erőből koncentrálni — megbuktam. Legalábbis magam előtt. Tudom, aki azt képzeli, hogy a színész élete csupa szórakozás, játék, virágeső, kételkedve olvassák ezeket a sorokat. Pedig így igaz. Szakonyi Károly Adás hibájában, mint „Krisztus" is kevés volt ahhoz, hogy a mai ember önzésén „papucskul túráján" és helytelen élet módján akár valamit is változtasson. Ön mint magán ember ís ilyen pesszimista és tehetetlen? Tahi-Tóth László: — Szomorú és igaz képet raj zolt meg Szakonyi Károly. Tát sadalmunk egy rétegére nagyon is „áll" ez az ábra. Ezen semmilyen csoda nem segíthet, csak az ember és a megváltozott tár sadalml légkör, mely nem a karrieristákat és frázispufogtatókat részesíti előnyben és a valóságban is állandó értékrendet szab az ember munkájának, tevékenységének. Napjainkban a műszaki fejlődés felgyorsította és megváltoztatta az életet, racionálisabbá tette az embereket, eszméket és sok szépet ölt ki belőlük. Véleményem szerint az elkövetkező évek egyik nagy feladata, hogy a műszaki fejlődést az ember szolgálatába állítsuk a harmonikus élet megteremtése érdekében. Utolsó kérdésemre mindannyian egyértelműen válaszolnak: kiválóan érezték magukat Bratislavában, hálásak a tapsért és a baráti fogadtatásért, csak az itt tartózkodási időnk volt oly rpvid. Mielőtt elbúcsúzunk, Latinovits Zoltán lép hozzám: — Sajnos az idő rövidsége sok személyes találkozást tett lehetetlenné. Ezért az alkalmat megragadva az újság hasábjain keresztül köszöntöm csehszlovákiai magyar barátainkat, személy szerint hálás szívvel gon dolok lapjuk főszerkesztőjére, Lőrincz Gyulára, aki három évvel ezelőtt, amikor a vendégszereplés előtt hirtelen megbetegedtem, a saját autóján vitt kórházba s törődött velem betegségem ideje alatt. Ugyanígy köszönöm ápolóim és más barátaim gondoskodását is. Az autóbusz motorja már néhány perce türelmetlenül berreg. Még egy kézszorítás, jókívánat és a jármű elindul Budapest felé... SZILVÁSSY JÓZSEF LATINOVITS ZOLTÁN HALÁSZ jUTKA VENCZEL VERA — Olvasóink a Vígszínházat az egyik legnívósabb magyar társulatként tartják számon. A színház múltjáról, jelenéről és művészi célkitűzéseiről már gyérebbek az ismereteink ... Lenkei Lajos, A SZÍNHÁZ IGAZGATÓJA. — A Vígszínház két fontos jubileumra készül a következő esztendőben. 1896-ban alapították színházunkat, a felszabadulás után pedig 1946-ban kezdődött el a művészi munka. A megalapításkor és az újrakezdés alkalmával nemcsak új színfoltot jelentettünk a magyar színjátszásban, hanem előadásainkkal időtálló értékekkel gazdagítottuk színháztörténelmünk tárházát. Az elmúlt évszázad végén mi honosítottuk meg Magyarországon a naturalista játékstílust, s ezzel gátat vetettünk a patetikus és szentimentális stílus további burjánzásának. A felszabadulás után pedig a megváltozott társadalmi körülmények között láttunk neki felelőségteljes művészi programunk megvalósításához, melynek alapelve az igényes eszmei és művészi nívójú színművek korszerű tolmácsolása. Társulatunk az elmúlt 25 év alatt emlékezetes sikerek egész sorát aratta. Kiváló színészgárdánk a jövőben is képes minden igényes feladat elvégzésére. — A Vígszínház és a Szlovák Nemzeti Színház között évek óta bensőséges baráti kapcsolat alakult ki. Hallhatnánk valami részleteset erről az együttműködésről? Várkonyi Zoltán, FŐRENDEZŐ: — Valóban már hagyományosan jó a kapcsolatunk a szlovák színjátszás reprezentáns képviselőjével. Ez az együttműködés a már hagyományosnak mondható vendégszerepléseken kívül baráti eszmecserékből rendező- és díszlettervezők cseréjéből áll. Egy legfrissebb példa: e hónap végén Budapesten mutatjuk be Illyés Gyula: Tiszták című drámáját, amelynek díszletterveit Ladislav Vychodil készítette. Egyébként véleményem szerint ez a gyümölcsöző baráti együttműködés a jövőben méginkább kiszélesedik majd. — Művész úr, véleménye szerint mi az önök mostani vendégjátékának legfontosabb jelentősége? Páger Antal: — A teljesen színházi jellegű értékek mellett vendégjátékunk legfontosabb pozitívuma szerintem az, hogy a szlovákiai közönség megismert bennünket, s mi ezáltal közelebb kerültünk egymáshoz. Köztudott tény, hogy a közös sors, bánat és öröm ellenére a múltban nemzeteink között főleg politikai síkon sok súrlódásra, ellentétre került sor. Ma a szocialista társadalomban a politikai sorompók már rég eltűntek, ám az emberek gondolkodásmódjában jóval lassabban vesznek ki a letűnt korok nyomai. Egymást becsülni, tisztelni, csak egymást megismerve lehet, s egyben a művészet sokat segíthet, amely ha valójában művészet, ~ akkor talán a leghívebben fejezi ki egy nép alkotóerejét, tehetségét, érzését és gondolatvilágát. Mi a szívünket hoztuk el éppúgy, ahogy szlovák kollégáink tavasszal Budapestre, s biztósra veszem: megértik őszinte szavunkat, szándékunkat. A mű vészét véleményem szerint gyakran előtte jár a társadalomban végbemenő változásoknak, szinte előrejelzi az emberek egymás közötti kapcsolatában kialakuló új vonásokat. Meggyőződésem, hogy épp itt válik a mi vendégszereplésünk is küldetéssé, amely közelebb hozza azt az időt, amikor az emberek gondolatából is kivesznek a túlfűtött és elfogult elképzelések. — Művésznő kérem, engedje meg, hogy ezúttal ne színházzal kapcsolatosat kérdezzek. Arról érdeklődöm, milyen a benyomása Bratislaváról, az itteni öltözködésről és a mai divatról? Ruttkai Éva: Ojra meggyőződtem, hogy Pozsony hangulatos, szép város. A belvároson kívül a várban és a Zochová chata környékén jártunk, ahol szemkápráztató sokszínűség és jóleső nyugalom fokét és a bőrből készült ruhákat, ebből van legtöbb a ruhatáramba n. — Az ön játékát egyik magyar kritikusa úgy jellemezte mint egy újkeletű idegesség színpadi megjelenítőjét, aki nyugtalanságával valami jellemzőt fejez ki a kor nyugtalan hányatottságából. Latinovits Zoltán: — Véleményem szerint az igazi színházat és az itt játszó színészt mindig a kornak megfelelő repertoár, illetve játék jellemzi, tehát az adott társadalmi összetűzéseket és az itt élő ember érzelmét és gondolatát hivatott tükrözni elsősorban a művészi szó erejével, játékomban mindig a mában akarok élni, minden szerepemmel van valami mondanivalóm a nézők höz, megkísérlem, hogy az emberi üzenet eljusson a rivaldán túlra. Akkor vagyok boldog, ha érzem, hogy sikerült. — A Vígszínház együttese nemrég járt jugoszláviában. Kérem, hasonlítsa össze az ottani közönséget a bratislavaival. ' Darvas Iván: — A közönség reagálása mind a két helyen nagyjából azonos volt. Ott is, itt is nagy szeretettel és érdeklődéssel fogadta vendégszereplésünket. Mindkét helyre szívesen mentem el, de ennek ellenére én nem rajongok a vendégjátékokért, s különösen nem a tájolásért. Azt tartom, hogy ne a színház menjen a közönség után, hanem fordítva. A színész saját teljesítményét és tevékenységét valójában csak azon a közönségen keresztül mérheti le, amely gyakran látja a színpadot, amellyel már bensőséges a kapcsolata. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az évenként egyszer-kétszer létrejövő vendégszerepléseket elítéljem, mert ezeknek fontos politikai, művészeti jelentőségeik vannak. — Eddigi - szerepeiben rendszerint lelkesedéssel teli fiatalokat formálja, amely kissé elüt napjaink megszokott sablonjától. Az „igazi színházban", az életben is hasonlít ezekhez a hősökhöz? A már eljátszott szerepek közül melyekre emlékszik a legszívesebben? Az életben ugyanilyen lelkes vagyok, ami sokaknak naivságnak tűnik, én azonban optimizmusnak nevezem. Sok kortársammal ellentétben nem vagyok pesszimista, hiszem, hogy mindig tehetek valami jót, értelmeset az életemben s akkor az nem lehet céltalan. Koromnál fogva e kérdésben sem tudok „falrengető" szavakat mondani, s talán így is van rendjén, hiszen sokkal többre tartom, ha eddig megformált szerepeim beszélnek helyettem. Kedvenc alakításaim: a filmen az Egy szerelem három éjszakájában a leány alakja, az Egri csillagokban Éva, a színművek közül pedig Csehov Ványa bácsijának Szonyája. — Princ, a katona, hogy érezte magát nálunk? Venczel Vera: Bulla Elma és Páger Antal az Adáshiba egyik jelenelében. Ernyei Béla: RUTTKAI ÉVA — Kiválóan. Különben értem a kérdés célzását. Valóban a sikeres tv-sorozat óta rendsze-