Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)

1970-10-22 / 251. szám, csütörtök

ELŐRE KELL NÉZNI... A barátsági hónap előkészületei KELET-SZLOVÁKIA METROPOLISÁBAN Jó, ha az ember gépkocsin utazhat. Nem kell az indulás idejét tudakolnia az állomáson, maga dönti el, mikor és hova utazik. Sajnos azonban, hogy az év első kilenc hónapja alatt 509 ember halt meg közlekedési baleset következtében. A gyors­hajtás, a szabálytalan előzés gyakran okoz bajt. Nem érde­mes tehát sietni, mert az éle­tükbe kerülhet... jó dolog au­tón utazni, de csak akkor, ha körültekintők, elővigyázatosak vagyunk, mint a Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat galán­tai üzemének két gépkocsive­zetője, akikről az alábbiakban szó lesz. I. S obol Viktor mér gyermekkorában szerelmese volt a motoros járművek­nek. A sors azon­ban mégis úgy hoz­ta, hogy mészáros­inasnak „szegő­dött" el. A tanonc­evek hamar elmúl­tak, a fiatal inészá­rossegéd sorozás alá került, majd katona lett. Gép­kocsivezetői tanfo­lyamra osztották be. A vizsgák után Tatra 111-es teher­gépkocsival járt. — Amikor leszereltem, a Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat nyitrai tizeméhez ke­rültem — mondja. — Tehergép­kocsit kaptam. Dolgoztam a ma­dunieei vízi erőmű építésénél, Ostraván, Kassán, ahogy a sors hozta. A galántai tizem szeredi rész­legéhez 1964-ben került, persze itt is pótkocsis teherautót ve­zetett. Két évig a távolsági vo­naton is járt, aztán ismét 7 + 5 tonnás pótkocsis teherautóra iilt. Különböző építkezéseken dolgozott. A legtöbbször napon­ta ma is 300 -350 kilométert ;íil volán mellett, és van úgy, hogy négy, sőt néha tíz fuvart is meg­tesz. Ha jól összeszámolja az ember, ez a harminchat éves, háromgyermekes családapa a tényleges kalonai szolgálat óta több mint 600 000 kilométert tett meg gépkocsival, mégpedig baleset nélkül. — Az embernek szeretnie kell foglalkozását — mondja. — Ha ez így van, akkor eredményes munkát végezhet, bármely mun­kahelyen, sőt, ennek még a közlekedési baleset megelőzé­sében is fontos szerepe van. Amikor a volán mellett fli, ®z utat figyeli, és olykoroly­kor csaladjára gondol. Reggel hatkor a garázsban van, dél­után négyig dolgozik. Aztán 1 — 2 óra karbantartás következik, hogy másnap réggel ismét hi­bátlan kocsival dolgozhasson. Amint mondja, ha nem forognak a kerekek, nem hoz hasznot áz üzemnek és neki sem. Pedig odahaza minden korona jól jön, mert a nemrég épült családi há­zon még mindig akad munka, s kell a pénz az építőanyagra, berendezésre. — Lehet, hogy sokan frázis­nak veszik szavaimat, de mégis szeretném leszögezni, hogy kö­rültekintően kell az utakon közlekedni, nem szabad túllép­ni az engedélyezett sebességet. Egy példával szeretném ezt bi­zonyítani. Eperjesen törtérit meg velem. A főút jobb oldalán egy autóbuszpótkocsi állt. Mi lenne — gondol lam -, ha mö­güle valaki a kocsim elé lép­ne. Alighogy felemelem a lá­bam a gázpedálról, hogy csök­kentsem a sebességet, az úttest­re ugrott egy tízéves gyerek ... A fékem jó volt, a gyerek előtt néhány centiméterrel álllam meg, persze verejtékes homlok­kal. Ha nem vigyázok, a gyerek nem úszta volna meg élve. Ki tudja, hogy hány hasonló esetet tudna még felsorolni, de nem szereti a dicáekvést. A fe­letteseitől tudtam ineg, hogy az említett esetért a kassai rádió is megdicsérte adásában. Azt is elmondták, hogy a gépkocsi mű­szaki vizsgálatán a közlekedési rendőrség képviselői az ň kocsi­jával igen meg voltak elégedvé, és példaképként említették meg nevét hivatalos jelentésben. II. T anulni szeretett volna, de a háború utáni évek nehéz­ségei miatt erről le kellelt mondania, így lett Keszely Árpádból traktoris­ta. Aztán kombájn­vezető tanfolyamra küldték, ötvenhat­ban lényleges kato­nai szolgálatot tel­jesített. A katona Ságnál gépkocsin járt. Amikor lesze­relt, az állami gaz­daságban dolgo­zott. jelenlegi munkahelyén 1959 óla dolgozik. — A kis gépkocsiktól az au­tóbuszig minden motoros jár­művet kipróbáltam — mondja. — Elvégeztem az autószerelqi tanfolyamot és 1964-ben meg­szereztem az autóbuszvezetői jogosítványt. Egyszóval, a tanu­lási ambícióm nem hagyott el. A flalánta -Alsószeli vonalún közlekedik autóbusszal, Alsó­szeljn lakik. Ket nap szolgálat, két nap szabad. Nyáron itt-ott „beugrik" kirándulási túrára. Többször helyettesít is. Ha ina rad szabad ideje, a feleségének segít kapálni, meg ami jön, vagy éppen a két gyermekével ját­szik, törődik. Megszokott kör­nyezet,. megszokott életmód. A családja azonban tudja, hogy apu mindig időben érkezik ha­za és sohasem kockáztat. Bal eset nélkül eddig már 485 000 kilométert tett meg. — Egy autóbusszal kelten já­runk. Kollégámmal igazán jól megértjük egymást. Váltáskor megmondjuk, hol és mit kell megjavítani. Ez szerintem az egyik fő feltétele annak, hogy eddig még mindig baleset-nél­kül közlekedtem — mondja. — A másik pedig az, hogy óvatos, elővigyázatos vagyok. Szeretem a foglalkozásom, és útközben még sörivástól is óvakodom, mert elálmosodik tőle az ember és az előírás is tiltja. Az autóbuszokat minden 1600 kilométer után a műhelyben el­lenőrzik. Ilyenkor Keszely Ár­pád vagy kollégája az autóbusz alá megy. megnéz minden csa­vart. Nemegyszer megtörtént, hogy a tervezett 40 000 kilomé­ter helyett egy gumiabronccsal 120 000 kilométert tettek meg. Az autóbusz élettartamát is igyekeznek minél jobban meg­hosszabbítani. — Takarékoskodni kell. Az tizem érdeke, a kommunista be­csület ezt kívánja. Ha a gazda sági eredményeink jobbak, mi is löbbet keresünk — mondja. — Tizenegy éve dolgozom itt. megszoktam a környezetet. Nem szeretek gyakran munkahelyet változtatni. Keszely Árpád ina is látogat­ja a munkaiskolát. Kitartóan tanul és csak akkor nyugszik meg, ha sikert ért el a tanu­lás teréti is. Amint mondja, más­képp az nem lehet, mert a gép­kocsivezetőnek nemcsak az or­szágúton, hanem az életben is előre kell néznie, ha baleset r.élkiil akar közlekedni. NEMETH JÁNOS 44 magtár (CSTK) — A Mezőgazdasági Termékfelvásárló és Anyagellá­tó Vállalat ebben az évben is folytatja a nagyszabású beruhá zást. Szlovákiában 44 gabonasi­lót, 38 takarmány féldolgozót és 26 inás épületet épít. A be nem fejezett gabonaxj­lék kapacitása 846 000 tonna. Az első félévben Nemesócsán, Lužiankyban, Losoncon, Ekelen és Tornaiján adtak át gabona silókat, és az év végéig további hét silót fejeznek be. Áz átadá­si határidőt azonban csak Lé­ván és Szereden tudják megtar­tani. Országszerte gondos előké­születek folynak a NOSZF 53. évfordulójának méltó megün­neplésére és a csehszlovák — szovjet barátsági hónapraA A CSSZBSZ kitssai városi bizottsá­gán szerzett tájékoztatás alap­ján leszögezhetjük, hogy Kelel­Szlovákia metropolisában nagy gonddal készülnek az ünnepsé­gekre. November 5-én este az ifjú­ság hagyományos iampionos menelével kezdődnek az idei barátsági ünnepek. Az előadá­sok közül külön említést érde­melnek a csehszlovák—szovjet barátsági, kölcsönös segítség­nyújtási és együttműködési szerződés megkötésének jelen­tőségéről megtartandó előadá­sok, a kérdés-felelet estek, me­lyekre a városban 30 előadó készül. Kassára érkezik Gusta Fučiková, aki az ifjúsági szer­vezetek és a CSSZBSZ vezetői­vel tart beszélgetéseket a Szov­jetunióról. Az NOSZF jubileumának előes­téjén a CSSZBSZ városi bizott­ságának küldöttsége ellátogat a Kelet-Szlovákiában állomásozó szovjet egységekhez s üdvözlő leveleket ad át nekik. „A Szov­jetunió fiatal barátainak klub­ja" találkozókat szervez a NOSZF résztvevőivel és a CSKP alapító tagjaival. A városban működő alapszer­vezetek munkájának megsegíté­sére a CSSZBSZ városi bizott­sága „Barát" néven rendsze­tudósítóink í: > j a ::*ft:í BÁCSKÁN, az efsz-ben bevált a baromfitenyésztés. A keltető gondozói, Verner Albert és Ba­biák Bertalan derekas munkát végeztek. Az elért miinkasike­rek nyomán az efsz úgy határo­zott, hogy bővíteni fogják a bit romfitelepet. Már meg is kezd­ték egy csibénevelő emeletes épületének építését. Abuházy Attila IOLSVÄN gondban vannak u magnezitüzem szakemberei, mert napról napra újabb ter­vekkel próbálkoznak: megakar­ják akadályozni u magnezitpor terjedését. Az utóbbi időben ugyanis nemcsak az üzem terü­letén, hanem tizenöt kilométer ily i távolságban is jelentős mennyiségű magnezitport talál­tuk. Vince Edit POLYSÁGON a magyar középis­kola és gimnázium tanulói szí­vesen eleget tettek az SZSZISZ Központi Bizottsága felhívásá­nak. A múlt hét végén 170 ta­nuló vállait kisegítő mezőgaz­dasági munkát. Az ipolyszakál­lasi és alsótúri szövetkezetben szüretelni segítettek, két ósz­res szervezési tájékoztatót ad ki. Ne.néz lenne ezen a helyen beszámolni arról a gazdag prog­ramról, mellyel a város dolgo­zó népe a barátsági hónapra készül. Említést teszünk leg­alább a két legnagyobb iizi;;n néhány rendezvényéről. A Ke­let-szlovákiai Vasmű üzemi lap­jában „Mit tudsz a Szovjetunió­ról?" címen versenyt indítottak. A győztesek között értékes ajándékokat: szovjetunióbeli utazást, üdülést és 180 tárgyi ajándékot osztanak ki. A kelet-szlovákiai Szovjet Hadsereg Gépgyárban ünnepi gyűléseket, szovjet filmfeszti­vált és beszélgetéseket szervez­nek a Szovjetunióról, s megem­lékeznek Engels születésének 150. évfordulójáról. A szakipari tanulók között verseny indul a NOSZF évfordulójával kap­csolatot legjobb faliújságért. A barátság hónap végén a kassai gépgyárban barátsági bált ren­deznek. Kassán, de a kelet-szlovákiai kerület más városaiban is, hír­neves szovjet művészek és együttesek lépnek fel, mint pél­dául a vesnyikovi akadémiai együttes, a moszkvai színház, a rigai esztrádegyüttes, a grúz népi ének- és táncegyüttes, a leningrádi balett és más mű­vészcsoportok, melyek szerep­lése iránt már most nagy az eedekiődés a város és vidéke lakossága körében. fikl tály pedig az ipolyszakáílasl kertészetben dolgozott. Deák Terez KOMÁROM alatt, a Duna kellős közepén a „Sumec" nevű úszó­bagger személyzete és Czeko Géza buggermester különös /e­lenségre figyeltek fel: a hatal­mas acélkolosszus megingott, majd fület hasitóan csikorog­lak a hengerek és kanalak. Egy, u második világháborúban a Dunába zuhant repülőgép roncsaiba beleakadt az úszóbug­ger. Alig tudtak szabadulni. Vé­gül a „Detva" nevű vontatóhajó kapitányának, Tóth Ferencnek útbaigazítása nyomán több uszály és kirakodódaru segít­ségével 17 ember háromórás megfeszített munka után kisza­badította az úszóbaggert és ki­emelte a repülőgép roncsait. Trenka Tibor DIÓSZEGEN, a konzervgyárban mostanában sok a munka. A szenei magyar középiskola diákjai nyolc alkalommal siet­tek a gyár dolgozóinak segítsé­gére. Paprikát, őszibarackot lisztítottak. Munkájukért kapott bérüket a tanulók a takarék­pénztárban helyezték el Mózes Imre KITÖRÜNK A BŰVÖS KÖRBŐL? A termelőeszközök hatékonysága HOSSZÚ ÉVEKEN AT tudo másul kell vennünk, hogy a gaz­daságfejlesztés extenzív útjáról nem sikerül úgy áttérnünk az intenzív fejlesztés útjára, amint azt az ésszerű gazdálkodás tár­sadalmi szüksége indokolná. A sikertelenség oka elméletileg voltaképpen egyszerű: rabjai vagyunk a közgazdaság formai folytonosságának, s nipcs olyan hatékony irányító erő, amely makacsságunkat a racionális oldalról megfelelően ellensú­lyozná. Vagyis eddig nem volt, sem az utasításos, sem a nem utasításos gazdaságirányítási rendszerben. Makacs ragaszko­dásunknak, persze, egy sereg gyakorlati „amiért"-je is van. A legkézenfekvőbb például a ké­nyelmesség, pontosabban a pa­• opálos ráérünk arra még. sakhogy valójában nem érünk rá: a társadalmi újratermelés löbb éve csökkenő effektivitása arra figyelmeztet, a tetteknek már régen itt az ideje. 1965-ben a statisztikusok ki­számították: csak Szlovákiában mintegy kilencmilliárd korona veszteség keletkezik azért, mert a termelőkapacitást nem hasz­náljuk ki a tervezett mértékben. Ma 1970-et írunk, a termelőka­pacitás harminc-negyven száza­lékkal nagyobb, s a kihasznált­ság aránya még kisebb. 1967-ben, amikor a befejezet­len építkezések értéke majdnem kilencveniniliiárd korona volt, 1970-re azt terveztük, hogy ez az ideiglenesen, de a megenge­dettnél sokkal hosszabb ideig parlagon felhalmozott összeg .legalább hatvan-hatvanöt milliárdra csökken. Valójában: meghaladta a százmilliárdot (összesen, mindkét köztársaság­ban ). Az ötéves tervben a gazdaság­fejlesztési feltételezések sze­rint mintegy százezer új mun­kaerőre lesz szükség az ipar­ban. Ugyanakkor tudjuk: a mun­kaerő-kereslet ina is meghalad­ja a százhúszezer főt. Az ötvenes évek extenzív gaz­daságfejlesztésének egyik fő célja a meglevő és a mezőgaz­daság nagyüzemi átszervezésé­vel egyre növekvő munkaerő­felesleg munkába állítása volt. Meg akartuk teremteni a szo­cialista társadalmi rendszer egyik alapelvének, a munkára való jognak a leljes érvényesü­lési feltételeit. Nagyjából más­fél éviizedig tartott, míg a célt elértük: némi regionális kivétel­lói eltekintve (ami az arányos­ság parancsa sok • kárt okozó elhanyagolásának következmé­nye) munkalehetőségben nincs hiány, sőt, mint a fentiekből kitűnik, éppen az okoz problé mát, hogy tetemes termelői ka pacitás hever parlagon — éppen munkaerőhiány miatt. Vagyis túllőttünk a nemes célon. Felé­pült az aranybánya, s most azért kicsi belőle a haszon, mert nincs ember, aki az ércet a fel­színre csillézze. A szocializmusnak legszen tebb kötelessége, hogy minden­kinek adjon munkát-kenyeret. Nagy eredmény, hogy a mi tár­sadalmunk ezt a kötelességét már teljesítette. Hátrányára, ká rára van azonban, hogy milliár­dokat költ olyan munkalehető ségek megteremtésére, amelyek kihasználásához nincs ember. A bratislavai Dimitrov Vegyi­művek az első félévben ötszá zalékos munkaerőhiány ellenére is teljesílelte a tervet. Az or­szág ipara a hiányzó százhúsz­ezer dolgozó nélkül is túlszár­nyalta a tervfeladatokat. Azt je­lenti-e ez. hogy tulajdonképpen nincs is szükség a hiányzó százhúszezer emberre? Azt nem jelenti. Sok gyárban az egyet­len műszakban is valóban sok gép áll emberhiány miatt, s a második és harmadik műszak szóba sem jöhet. Hanem a terv­teljesítés sokkal inkább azt bi­zonyítja, hogy a munkaerő-ki­használásban a hiánynál is nagyobbak a tartalékok. A termelőeszközök halmozása nemcsak azért káros, mert be­fagyasztja a társadalmi tulajdon egy jelentős részét, hanem mert segíti leplezni a vállalatok tar­talékait is: azonos termelési eredmény eléréséhez egyműsza­kos termelés mellett háromszor annyi gép kell, mint három mű­szak mellett. Van megoldás? Van: 1. berti­liázásszabályozással, 2. munka­szervezéssel, 3. munkaerő-átcso­portosítással. És mindezek le­lett: nagyobb felelősséggel a társadalmi tulajdon iránt. A „nagyvonalú" beruházóktól egy­szerűen számon kellene kérni, miért építenek meddőhányót a dolgozó nép vagyonából. A kormányszervek szigorú fel­teteleket szabtak az új beruhá­zás szabályozására: az ötéves terv építkezéseinek már meg kell felelniük ezeknek a felté­teleknek. A munkaerő-átcsopor­lositás is központi feladat, moz­gató eleme a legfontosabb tár­sadalmi érdek. Az intézkedések már készülőben vannak. Viszont a munkaszervezés általános, he­lyi feladat: a népvagyont jelen­tő termelőeszköz maximális ki­hflsználá'sáért felelős minden munkairányitó vezető és minden vezetői ellenőrző funkcionárius. A munkalehetőségek megterem­tésekor ezt a felelősséget ha­nyagoltuk el a legjobban 'mint­ha az elv az lett volna, hogy előbb legyen munkája minden­kinek, s csak aztán nézzük meg, ki hogyan dolgozik. A munkaerő azért lett olcsó, a vállalat számára, mert képzésé­nek és érvényesülésének költsé­geit az állam magára vállalta, s a termelő szervezet már csak a késszel sáfárkodott. Az állam­nak, persze, felelősséggel tarto­zott e sáfárkodás mikéntjéért, de a követelmények sosem vol­tak igazán nagyok, s rendsze­rint az „objektív" akadályok is segítségre jöttek a magyarázko­dásban. Gazdasági eredményeink el­vitathatatlanul jelentősek. A vizsgáló szem azonban észreve­szi, hogy a befektetés nem ka­matozott arányosan, s niost minden központi intézkedés lé­nyegében arra irányul, hogy amit a hatékonyság dolgában elmulasztottunk, azt hamarosan pótoljuk. GAZDAGODÁSUNKAT most a legeredményesebben a termelő­eszközök kihasználásáért viselt felelősség növelése segítheti elő: azt kell hasznosítanunk, amit már megépítettünk, követ­kezetesen, a lehető legalapo­sabban. Ez napjaink egyik leg­nagyobb gazdasági és politikai feladata. (SZ-A)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom