Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)

1970-10-01 / 233. szám, csütörtök

Egyipíum fuvarosában milliók gyászolják Nasszer elnököt. {ČSTK ) MEGKEZDŐDÖTT A BÉKETERV VÉGREHAJTÁSA (Folytatás az 1. oldalról) és hat társa „amint lehetséges­sé válik" elhagyja Nagy-Britan­niát. Abba Eban nyilatkozata New York — A Jarring vezet­te közel-keleti békéltető tár­gyalások továbbra sem folyta­tódhatnak, hacsak az Egyesült Arab Köztársaság nem cselek­szik az izraeli kívánalmaknak megfelelően és nem „állítja vissza az augusztus T-i helyze­tet" a Szuezi-csatorna mentén. Ezt nyilatkozta kedden ENSZ-tudósítók előtt Abba Eban izraeli külügyminiszter. Eban elutasítóan szólt arról a francia javaslatról is, hogy kössenek új tüzszüneti megál­lapodást a jelenlegi status quo alapján. Az indítvány Izrael számára „nem elfogadható" — közölte. Ma temetik Nasszer elnököt Kairó — Gyászoló százezrek virrasztottak szerdán éjszaka is a Kubbeh palota előtt, ahol Gamal Abdel Nasszernek, az EAK elhunyt elnökének holttes­tét felravatalozták. Kairó négymillió lakosa és a fővárosba özönlő ezrek nem tudnak megbékülni azzal a gon­dolattal, hogy az elnök nem él többé. Mindenfelé gyászkeretes arcképeit hordozzák körbe, s időnként a hangszórók az el­hunyt elmondott híres beszé­deinek részleteit sugározzák. A csütörtöki temetésre sor­ban érkeztek a külföldi veze­tők. Kedden Kairóba repült Ko­szigin szovjet miniszterelnök, szerdán pedig Elliot Richard­son, Nixon amerikai elnök sze­mélyes megbízottja, Chaban-Del­mas francia miniszterelnök, Douglas-Home brit külügymi­niszter, Sirimavo Bandaranaike ceyloni miniszterelnök és Kuo Mo-zso, a Kínai Népi Gyűlés ál­landó bizottságának elnökhe­lyettese érkezett a fővárosba. Nasszer holttestét ma reggel, közép-európai idő szerint 8 óra­kor helikopteren szállítják a Kairó közepén fekvő Gezira-szí­getre, oda, ahol az elnök és harcostársai, az egykori „sza­bad tisztek" Faruk király kor­rupt és imperialista-barát rend­szere megdöntésének tervét ki­dolgozták. Gezirán a koporsót ágyútalp­ra helyezik és egy 12 kilomé­ter hosszúságú útvonalon szál­lítják át a végső nyughelyre, a Nasszerről elnevezett újon­nan épült mecsetbe. Gamal Ab­del Nasszert a mecset márvány­padlója alatt lévő sírhelyen he­lyezik örök nyugalomra. Koszigin szovjet miniszterel­nök Kairóba érkezése után saj­tónyilatkozatot adott. A szovjet kormányfő nagyra értékelte Nasszer életművét, az elhunyt elnököt fegyvertársnak nevezte az imperializmus ellen vívott közös harcban. Leszögezte, hogy a Szovjetunió „együtt menetel az egyiptomi néppel a kölcsö­nös barátság, a politikai és gaz­dasági együttműködés, valamint az imperializmus ellen vívott közös harc útján." Alekszej Koszigin szerdán részvétlátogatást tett Anvar Szadatnál, az EAK ideiglenes elnökénél. Találkozójuk a Kub­beh-palotában 50 percig tartott. Budapest — Tegnap röviddel 12 óra után a budapesti Ferihe­gyi-repülőtérről elindult Kairó­ba az IL-18-as különrepülőgép a csehszlovák, magyar és mon­gol küldöttséggel Nasszer elnök temetésére. A csehszlovák küldöttség, amelyet dr. Ľubomír Štrougal, hazánk miniszterelnöke vezet útjának egyórás megszakítását a magyar fővárosban felhasz­nálta arra, hogy beszélgetést folytasson a magyar küldöttség vezetőjével Losonczi Pállal, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökével és más hivatalos személyiségekkel. Je­len volt František Dvorský ha­zánk budapesti nagykövete is. néhány mr~wjá-r-]i\ LEONYID BREZSNYEV, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitká­ra tegnap Bakuba utazott, hogy részt vegyen Azerbajdzsán meg­alakulása 50. évfordulójának ünnepségein. A SZOVJETUNIÓ Legfelsőbb Tanácsának elnöksége szerdán ratifikálta a szovjet—román ba­rátsági, együttműködési és köl­csönös segélynyújtási szerző­dést, amelyet ez év júliusában írtak alá Bukarestben. A szer­ződést egyidejűleg a román Ál­lamtanács is ratifikálta. JAN ZELENKA, a Csehszlovák Televízió .központi igazgatója Szófiában tárgyalásokat folytat Todor Sztojanovval, a Bolgár Televízió és Rádió központi igazgatójával és L. Milevova­val, a Bolgár Rádió igazgatójá­val. A megbeszélések az 1971-es esztendőre vonatkozó együtt­működési tervvel kapcsolato­sak. HANS LEUSSINK, a nyugatné­met közoktatás- és tudományos kutatási ügyek minisztere 12 napos szovjetunióbeli látogatá­sáról kedd este visszaérkezett Bonnba. A repülőtéren újság­íróknak kijelentette, hogy a szovjet—nyugatnémet szerződés kedvezően befolyásolta a szov­jet hivatalos személyekkel Moszkvában folytatott megbe­széléseit. E. DOBRESCUNAK, az RKP Központi Bizottsága kandidátu­sának a vezetésével román pártmunkás-küldöttség érkezett az NDK fővárosába. SCHEEL nyugatnémet külügy­miniszter kedden találkozott U Thant ENSZ-főtitkárral. Esz­mecseréjükön gazdasági kérdé­sek és európai problémák ke­rültek szóba. AZ AMERIKAI képviselőház elfogadta az amerikai hadügy­minisztérium 1970—71-es költ­ségvetését. A mintegy 20 mil­liárdos költségvetést nagy sza­vazattöbbséggel fogadta el a képviselőház. A MEXIKÖI Guadalajara egye­temén a diákok két csoportja között fegyveres összetűzés robbant ki, amelynek következ­tében három személy az életét vesztette és nyolcan megsebe­sültek. A zavargások miatt a helyi tartományi kormányzó el­rendelte az összes guadalajarai középiskola és az egyetem be­zárását, meghatározatlan időre. A SZOVJET—OSZTRÁK gazda­sági és kereskedelmi kapcsola­tok kérdéseit beszélte meg Moszkvában Nyikolaj Patoli­csev szovjet külkereskedelmi miniszter és Franz Mayer-Gunt­hoff, az Osztrák Gyárosok Szö­vetségének elnöke. KINA ÜNNEPE Október 1. esztendők óta a haladásért küzdő népek jelentős nemzetközi ünnepe. A második világháborút követő forradal­mi fej!ődés sorában rendkívüli szerepe volt ugyanis annak a ténynek, hogy egy kontinensnyi ország szakadt ki a világ­imperializmus karmai közül, s egy sokszázmilliós nép előtt nyílt meg a szocialista társadalmi rendszer építésének lehető­sége. A világban végbement fejlődés szempontjából a kínai forrad&lom győzelmét — mint egyik legnagyobb, világtörté­nelmi jelentőségű eseményt — joggal állíthatjuk a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom mellé. A kínai népfelszabadító háború győzelmének jelentősége messze meghaladja az ország határait. Nemcsak a világimpe­rializmust ingatta az meg, s nemcsak a reakciós Csang Kai-sek-klikk vereségét jelentette, de nem kis mértékben hoz­zájárult az ázsiai-afrikai és latin-amerikai népek forradalmi harcához s a gyarmati rendszer megdöntéséhez is. S ez a győzelem nem volt könnyű. Hosszú, kemény harc vezetett hozzá, s ebben a küzdelemben a kínai nép szorosan felzár­kózott a kommunista párt mellé. Ez tette lehetővé, hogy a japán hódítók legyőzése után az amerikai imperializmus kiszolgálóival, a Kuomitang-klikkel is le tudtak számolni. A forradalom győzelme után a Kínai Népköztársaság a szocialista világrendszer tagjaként és a testvéri szo­cialista országok sokoldalú segítségével hozzákezdett az or­szág elmaradottsága felszámolásához. Ipari objektumok szá­zai gombamódra nőttek ki a földből, s a tömegek forradal­mi lelkesedése nagyszerű eredményeket hozott. Korszerűsí­tették a mezőgazdasági termelést is, s ezzel a nyomortól és az éhhaláltól mentették meg a lakosság milliós tömegeit. Rendkívül nagy jelentőségű ezekben az években az a segít­ség. melyet a szovjet néptől kaptak a kínaiak. Több száz ipari vállalat épült sžovjet segítséggel, melyek évente például 8,7 millió tonna vassal, 8,4 millió tonna acéllal és 32 millió tonna szénnel növelték az ország termelőkapacitását. Ezekben az években a kínai vezetők tudatosították, hogy a neokolonial izmus és a burzsoá restauráció veszélyét csakis a szocialista országok együttes erejével képesek elhárítani. S a kfiiai nép ezekben az években valóban meggyőződhetett szocialista országunk önzetlen, testvéri segítségéről. Ez az együttműködés mind Kína, mind az általános haladás és a nemzetközi munkásmozgalom javát szolgálta. Éppen ezért rendkívül sajnálatos, hogy az együttműködést később külön­böző akciók és jelenségek megzavarták, s a kínai vezetés figyelmen kívül hagyta a szocialista világrendszer és a nem­zetközi kommunista- és munkásmozgalom érdekeit. A magunk részéről — a szocialista országokkal együtt — továbbra is keressük az együttműködést és a kapcsolatok erősítésének lehetőségeit, s nem adtuk fel a reményt, hogy a kínai nép megőrzi forradalmi hagyományait. Részben meg­nyugtató, hogy az utóbbi hónapokban, elsősorban államközi vonalon, javulás tapasztalható. Az évforduló alkalmával további sikereket kívánunk a kí­nai népnek, s bízunk abban, közel az idő, amikor a szocia­lista országok népes családjában ingadozások és kitérők nél­kül haladhat kitűzött céljai megvalósítása felé. —dz— Nixon Belgrádban Nápoly — Nixon amerikai elnök szerdán a NATO déli szárnyának nápolyi főparancs­nokságára érkezett, hogy a ka­tonai szervezet vezetőivel meg­vitassa a Földközi-tengerre vo­natkozó amerikai stratégiát és a szovjet flotta földközi-tenge­ri „jelenléte következtében ki­alakult helyzetet". A tiszteletére rendezett ün­nepségen Nixon állást foglalt a NATO további megerősítése mellett. Az amerikai elnök han­goztatta, hogy az Egyesült Ál­lamok Nyugat-Európában és a Földközi-tenger térségében nem csökkenti katonai jelenlétét. Nixon szerdára összehívta a földközi-tengeri országokban akkreditált amerikai nagyköve­teket, hogy megvitassák Nasz­szer egyiptomi elnök váratlan halálának hatását a közel-ke­leti helyzetre. 1970 X. 1. A napokban szinte vala­** mennyi nyugatnémet lapban megjelent ez a cím. Per­sze senki sem gondolt időjárás­előrejelzésre, hanem mindenki tudta, hogy a nyári szünet után újult erővel kirobbanó belpoli­tikai és gazdasági ellentétekről van szó. A bonni parlament ta­nácskozása és a múlt héten ösz­tönösen lezajlott sztrájkok egész sora igazolta, hogy az idei ősz az NSZK-ban valóban viharos lesz. Az emelkedő árak ... A forró ősz és valószínűen nyugtalan tél okai elsősorban a nyugatnémet gazdasági és pénzügyi politikában rejlenek. Nem mintha valamilyen válsá­gon menne keresztül a gazda­ság, sőt ellenkezőleg, a szakér­tők szemével nézve túl nagy fellendülést ért el. A „túlbur­jánzó konjunktúra" kifejezés er­re nézve viszonylag enyhe érté­kelésnek számít. Az ipari termelés jelentős nö­vekedését azonban olyan jelen­ségek kísérik, amelyek minden állampolgárt közvetlenül érin­tenek. Ilyen jelenség például az árak rendkívül nagy emelke­dése, mely a pénz elértéktele­nedésével függ össze. Az NSZK­ban az árak a tavalyi viszony­hoz képest 4 százalékkal emel­kedtek. A statisztikai átlag mö­gött azonban lényeges különb­ségek rejlenek. A legkomo­lyabbnak azt tartom, hogy a be­KAR t L C ISA h 'BONNI TÁVIRATA' Forró ősz ruházási, javak ára jó tíz szá­zalékkal emelkedett, ami aztán a következő hónapokban a köz­szükségleti cikkek árában is szükségszerűen érezteti hatását. Kellemetlen hírek kaptak szárnyra valamennyi iparágban, s a következő hónapokra újabb áremelést helyeznek kilátásba. Magyarázatképpen hozzá kell fűznünk, hogy Nyugat-Német­országban az áremelkedésnek sokkal nagyobb kihatása van, mint bármelyik kapitalista ál­lamban. A nyugatnémet lakos­ság még nem szokott hozzá a lappangó inflációhoz, amellyel a kapitalizmusban a gazdasági felemelkedésért kell megfizet­ni. Az NSZK számára az ársta­bilitás szinte szent és sérthetet­len volt, amit 1966 is igazolt, amikor 4 százalékos áremelke­dés az akkori Erhard-kormány bukását okozta. A „forró ősz" első jele spon­tán sztrájkok egész sorsa volt, amelyekkel a dolgozók szak­szervezeteik fizetésemelési kö­veteléseit támogatták. A nyu­gatnémet közvéleményben is­mét természetes fogalom lett a sztrájk szó. A sztrájkok és bér­követelések természetes reak­cióként hatnak a stagnálást kö­vető 1968—1969-es évek „nye­reségrobbanására". Nagyon va­lószínű, hogy a szakszervezetek­nek sikerült kivívniuk jelentős béremelést. ... ártanak a politikának A gazdaságpolitika körüli né­zeteltérések áthelyeződtek a szó legtágabb értelmébe a maga­sabb politikai szférában. Ért­hető, hogy az árdrágulást hul­lámot a jelenlegi bonni szociál­demokrata — szabad demokrata kormánykoalíciónak róják fel. Méltatlanul, mert ez a kleriká­lis CDU/CSU pártok több éves politikájának az öröksége. Mint azonban a politikában szokás, a jelenlegi klerikális ellenzék megtagadja örökségét és saját bűnei alapján akarja víz alá nyomni a mostani kor­mánykoalíciót. Inflációról, gaz­dasági tehetetlenségről, pénz­ügyi felelőtlenségről beszél. Az állami költségvetés nemrégi vi­tájában az ellenzék arra vete­medett, hogy Schiller gazda­ságügyi és Möller pénzügymi­niszter fejét követelje. Nem kell nagy fantázia, hogv feltételezhessük: a kővetkező hónapok an a viszály almája a gazdasági és pénzügyi politika körüli nézeteltérés lesz. A klerikális ellenzék itt látja a kormány legsebezhetőbb pont­ját, s alkalmat lát arra, hogy meggyengítse a kormány po­zícióját. Természetesen olyan terve is van, hogy esetleg fel­robbantsa a kormánykoalíciót. A klerikális ellenzék a gaz­dasági és pénzügyi politika se­bezhetőségét akarja kihasználni arra is, hogy meghiúsítsa o Brandt—Scheel kormány külpo­litikáját főként a szocialista or­szágok irányában folytatott po­litikáját. A közvéleménykutatás ugyanis azt. mutatja, hogy a nyugatnémet lakosság többsége örömmel fogadja ezt a politi­kát, vapy legalábbis egyetért vele. Antikommunista és szov­jetellenes ijesztgetéssel ma már senkit sem lehet kivonul­tatni az utcára. Ezt a klerikális ellenzék is tudja, s ezért kon­centrál oly kitartóan a gazda­ságpolitika bírálatára, de kilóg a lóláb. Az elnök kedden értekezett az Európában és a Földközi­tengeren állomásozó amerikai katonai parancsnokokkal is. Az értekezlet után Nixon úgy nyilatkozott, hogy az Egyesült Államok jó kapcsolatot kíván fenntartani a mediterrán vidék valamennyi országával, így az Egyesült Arab Köztársasággal is. Mint ismeretes Egyiptom és az Egyesült Államok között 1967-ben a hatnapos közel-kele­ti háború után megszakadtak a diplomáciai kapcsolatok. Nixon egyébként erre hivatkozva kö­zölte, hogy nem vesz részt Nasszer elnök temetésén. Olaszország után Nixon Bel­grádba látogatott, ahol Tito el­nökkel tanácskozik. Amerikai hivatalos személyiségek úgy vélik, hogy Nasszer halála nö­veli Nixon és Tito tanácskozá­sainak fontosságát. Tito ugyan­is szoros kapcsolatot tart fenn számos arab ország vezetőivel, és Nasszer elnökhöz kifejezet­ten baráti szálak fűzték. Nixont, az Egyesült Államok elnökét megillető teljes hivata­los ceremóniával fogadták szer­da délután Belgrádban. A lá­togatással kapcsolatos bizton­sági intézkedések messze meg­haladták a magasrangú külföl­di vendégek fogadtatásakor szo­kásos rendszabályokat. Az alap­vető biztonsági intézkedések Belgrádban már kedd este életbe léptek és péntek délig érvénye­sek. Nixon a tervek szerint pén­tek délelőtt hagyja el Jugosz­láviát. A jugoszláv sajtó álláspontját Nixon látogatásáról a legtömö­rebben a Borba szerdai szerkesz­tőségi cikke fejezi ki. Eszerint az amerikai elnök látogatása „új ösztönzés a két ország köl­csönösen hasznos együttműkö­désének . továbbfejlesztéséhez", és bár a két ország álláspont­jai különböznek a különféle problémák megítélésében „ez nem lehet akadálya a nyugodt, folyamatos véleménycserének". Moszkva — A moszkvai Prav­da Nixon körútjával kapcsolatos kommentárjában többek között megállapítja: „Számos nyugati megfigyelő úgy véli, hogy az ismert tisztán politikai okokon kívül teljesen konkrét okai ts vannak annak, hogy Nixon el­nök a Földközi-tenger térségé­nek az ellenségtől való megvé' désére szólít fel".

Next

/
Oldalképek
Tartalom