Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)

1970-10-18 / 42. szám, Vasárnapi Új Szó

TÝN NAD VLTAVOU A CSEHSZLOVÁK-MAGYAR FEGYVFERBARÁTSÁG SZIMBÓLUMA Baloldali képünkön: František Nősek átveszi a Magyar Partizán Szövetség emlékzász laját. Jobboldalt: Dr. Pozsonyi — harcostár sai nevében — lerója kegyeletét a rajovi hősök síremlékénél. Lent: Az egykori harcos társak emlékeznek ... Kelet felől torkolattiizekt ől fénylik az ég bolt • A tavaszi szellő a közeledő vihart jelzi • A meggyötört ország feszült várakozásban él • A vidéket uraló csendben különös feszültség érezhető A Vltava völgyének lombos iákkal övezett útjain fáradt, elcsigázott fia tal katonák közelednek a város felé. Ajkuk a szomjúságtól kiszáradt, lábuk nehéz, de szemükből vidámság árad Megpillantják az ezüstösen folyó Vltava menti várost: „Itt vagyunk oá ros, megvédjük népedet!" A városka felocsúdott feszültségé bői, tornyaival mintha az érkezők felé intene: „Isten hozott benneteket, honnan jöttök? Pihenjetek meg ná lünk!" A fiúk mosolyognak, érzik a barát ságos fogadtatást, lehet, hogy ottho nuk jutott eszükbe. Feri, Lajos, András, Tivadar, György, István ... Kik ezek a távoli alföldről érkező fiúk? Hosszú útról jöttek, hogy fel ajánlják fegyverüket és szívüket. De miért? Az ért, hogy városunkban este, amikor kialszanak a fények, a Vltava ölelhesse a sziklagátat, hogy a régi szökőkút padjain a májusi orgona illatában újra virágozhasson a szerelem Ez a költői kép a týni Csehszlovák —magyar barátsági hét első napján, a közös antifasiszta harcok dokumentumait bemutató kiállításon elevene dett föl a jelenlevők tudatában. A týniek nevében fán Uumhej írta. A többszáz főt is meghaladó közönség — týniek és magyar vendégeik egyaránt — megilletődve hallgatták ezt a szív bői fakadó vallomást. Kifejezte a tý niek érzését a 25 évvel ezelőtt városuk védelmére érkező magyar katonák iránt... A történelem véletlen megismétlődéseinek játéka csupán az a hasonla tosság. amely párhuzamot enged vonni Aloís Jirásek „Huszárok" című no vellája és az 1945-ös dél-csehországi csehszlovák-rtnagyar—szovjet fegyveres együttműködés között. Ebben a történelmi novellában Jirásek a Dél Csehországban állomásozó magyar hu szárokról ir, akik 1848-ban Kossuth forradalmának hírére megtagadták a császár szolgálatát, és hazaszöktek, hogy a szabadságharc zászlói alatt minél előbb harcba szálhassanak. Ezeket a huszárokat a dél-csehországi nép szeretete és megbecsülése kí sérte útjukon. A týni barátsági héten résztvevő magyar partizánszövetségi delegációban volt dr. Pozsonyi Tivadar is, aki huszonöt évvel ezelőtt mint zászlóaljának egyik századparancsnoka részt vett a forradalmi nemzeti bizottság, illetve a cseh és szovjet partizánok által irányított németellenes akciókban. A týniek megbecsüléssel és szeretettel vették körül vendé giiket. A régi harcostársak közül többen emlékeztek rá. Például F.Belohu by és K. Landik is. Egyiknek a magyarok az életét mentették meg, a másik pedig naponta tárgyalt a forradalmi nemzeti bizottság nevében Pozsonyi zászlóssal és tiszttársaival. A közös harc emlékeit felidéző beszélgetéseken újabb és újabb emlékek, adatok kerültek napvilágra. A týniek vendégüktől érdeklődtek a további ma A BARÁTSÁG KIOLTHATATLAN gyar harcostársak élete, és sorsa felől. Dr. Pozsonyi részletesen beszámolt nekik mindazokról, akikkel sikerült felvennie a kapcsolatokat: Lehocky Andrásról, . Szvitanko Lajosról, Pikó Györgyről, Somlai Sebestyénről, Kadleesik Mártonról, Kárpáthy Zoltánról, Vályi Antalról, Farkas Lajosról, és még egész sor régi bajtársról, akik 25 évvel ezelőtt fegyvereiket a cseh és szlovák nép antifasiszta harcának szolgálatába állították. Elmondta, hogv a týni harcosok jelentős része 1945 után tevékenyen bekapcsolódott az új demokratikus magyar néphadsereg megszervezésébe, többen közülük ma is a néphadseregben szolgálnak, vagy részt vesznek a szocialista Magyarország építésében. A týni antifasiszta szervezet tagsága a barátsági hét előtt és tartama alatt is szívügyének tekintette a rendezvények alapos előkészítését. A kö zös harc emlékeinek méltó megünneplése elsősorban az ő munkájuk eredménye. Csak a bajtárs tudja a bajtársat ilyen közvetlen, szívből jövő fogadtatásban részesíteni. Felemelő érzés volt látni a týni veteránokat, amikor a baráti hét záróestjén dr. Pozsonyi, a magyar partizánegység megbízásából átnyújtotta a város antifasiszta szervezete elnökének a magyar partizánok vörös emlékzászlaját. A szemek csillogtak a meghatódottságtól, zúgott a taps, amikor dr. Pozsonyi arra kérte a týnieket, őrizzék meg továbbra ts a közös harcok emlékét. Azt, hogy ez a kérés nem volt pusztába kiáltott szó, bizonyítja nemcsak a barátsági hét, hanem az is, hogy a német fasiszták által Kolodéjeban kivégzett két magyar katona méltó síremlékén már meg is kezdőd tek a munkálatok. A týniek dr. Pozsonyi beszédéből, amelyet az ünepi esten mondott el, most már közvetlenül is hallhatták, mi ösztönözte 1945-ben a magyar ka tonaságot arra, hogy a csehországi ellenállási mozgalom oldalára állja nak? — Egyesek elhatározása tuda tos cselekedet volt, de nem a mai értelmében vett kommunista öntudat, hanem hazaszeretet, többségnél pedig ösztönös elhatározás. Ogy éreztük ak kor, hogy szembe kell szállnunk a tehetetlenséggel, a szégyennel, a ne künk szánt végzettel. Amit vállaltunk, távolról sem volt életbiztosítás, A fa siszták adott helyzetben minden teketória nélkül végeztek volna velünk. Mi azzal a meggyőződéssel szálltunk szembe a fasisztákkal, hogy amikor a világ bármelyik részén is harcolunk a népeket leigáző fasizmus ellen, akkor a magyar nép szabadságáért is küzdünk. Fegyvertényekkel bizonyítani akartuk, hogy a magyar nép nem azonos a hazánkat tévútra vezető hitlerista zsoldba szegődött tőkés-nagybirtokos-fasiszta klikkel. Becsületérzésünk és hazaszeretetünk képtelen volt arra, hogy továbbra is vállalja, azonosítsa inagát a háború becstelenségeivel — mondotta pozsonyi Tivadar. A týni ünnepi esten rendezett hangversenyen fellépett Perényi Eszter hegedűművésznő és Szabóky Márta zongoraművésznő. Bartók, Csajkovszkij és Wienievsky műveket adtak elő. Szereplésük nagy tehetségről tanúskodott és hozzájárult az est ünnepi hangulatának fokozásához. Nagy sikere volt a prágai művészek tolmácsolásában előadott Radnóti-műsornak is. A Magyar Partizánszövetség delegációja és a prágai magyar nagykövetség képviselői találkoztak a týni helyőrség parancsnokaival, valamint a szovjet katonaság képviselőjével. így ismét együtt voltak az 1945-ös hármas együttműködés nemzeteinek képviselői. Dr. Pozsonyi kétnapos týni tartózkodása során ellátogatott a kolodőjei és a rajovi magyar katonasírokhoz is, hogy harctársai nevében lerója kegyeletét azok előtt, akik életüket áldozták tel akkor népeink barátságáért. Az ünnepi est után találkoztam f. Pasekkal, az Antifasiszta Harcosok Szövetsége főtitkárával. így nyilatkozott a týni hétről: „Minden rendezvény, amely elősegíti a nemzetek közötti közeledés és barátság elmélyítését, hozzájárulást jelent szervezetünk és egész társadalmunk politikai céljainak megvalósulásához. A týni antifasiszta szövetség munkáját már ismerjük, és elégedettek vegyünk vele Központi bizottságunk a týnihez ha sonló rendezvényeket a jövőben is tá mogatnl fogja, mert ez politikánk ré szét képezi. Krafl elvtárs, a Ceské Budejovice-i járás pártbizottság titkára, szerint ez a barátsági hét az internacionalista kapcsolatok gyakorlati megnyilvánulása volt. Týnben a nemzetek barátsága nem szavakban, hanem tettekben nyilvánult meg. Ez a rendezvénv csak kezdet. Az 1945-ben kialakult mély emberi kapcsolatok, az akkori barátság ismét konkrét formát öltött. Ez olyan út, amelyet tovább is köteles ségünk járni. A járási pártbizottság ebben minden lámogatást megad a týnieknek. A týni barátsági hét olyan hagyomá uyok emlékeit ébresztette fel, amely a népeink kapcsolatának egyik legszebb példája. A týni kiállítás egyik tablójának, amelyen három most ké szült rajz emlékeztet a magyar kato nákra, ez a felírás olvasható: „A ba rátság. a megértés és a kölcsönös tisztelet, a nemzetek közötti segítség nyújtás szép példája ez, olyan példa, amelyről sohasem feledkezhetünk el!" SOMOGYI MÁTYÁS