Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)
1970-10-18 / 42. szám, Vasárnapi Új Szó
N ehéz nekem erről az iskoláról írnom. Másfél évtizede forgandó sikerrel forgattam a tollat. Vegyészekről, kohászokról, autószerelőkről, pszichológusokról, hajógyárról, hajóépítőkről, jó és rossz emberekről, iskolákról és festők tárlatáról, koncerttermek Beethoven vagy Mozart-előadóiról sokat írtam, Olyan sokat, hogy - persze sok túlzással - már-már a Vén cigány című dal egy szívbemarkoló sora settenkedik a gondolataim közé: „Oly sokat húztam ..Kcssa, Privigye, Trencsén, Nováky, Bŕeclav, Bécs. Szeged ... Nehéz lenne az újságíró útját követni. No és Komárom. A legtöbbet mégis itt járok, de az „Ü" alakú, már a külsejével is a szemlélőben tiszteletet ébresztő, kétemeletes gimnáziumról soha nem írtam. Hát igen: „Ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez ..." Nem is fogtam.. Nekem ez az iskola több egy iskolánál, tanárai többek az átlagtanárnál, számomra ez a hely nem jelenthet riporttémát, mert ezt messze-messze túlnövi. Ez az iskola emlékek kincsesháza, Vajda János sorainak átfogalmazásával: Tündér tó, melyből ifjúságom hattyúi kepe fölmerül. Falai közei egy évtizeden át mindennap láttak. Láttak engem, a rossz diákot, akinek hosszú időn át csak egy vastag irkája volt és abba is a Heron-képlet, a német igeragozás, az elipszishez húzott érintő egyenlete helyett őszi hangulatú, szomorkás szerelmes verseket irt. Ilyeneket: „Fel-fel tűnsz a ködbe vesző múltból. I mint a Hold, ha felhők között járva / egy-egy percre lepillant a tájra / s ábrándosan elrejtőzik újból". Rossz diák voltam. A rossz diák pedig hallgasson! Ne akarjon „szentté" válni. Vétettem „az ősi Schola" ellen és nyolc év vétségéért egy cikk megírásával úgy sem kapnék tőle "penitenciát". Ezért is nem írtalak meg Téged soha komáromi gimnázium. Kavicsos, göröngyös udvaron pedig egyszer még egy „sorsdöntő" 11-est is kihagytam, mikor a „bések" eľen futballoztunk s a földszinti helyiségeidben elhelyezett zongorákon a C-dur skálája helyett Beethoven Für Elise című zongoradarabját „pötyögtettem". Egyetemre emlékeztető, lépcsőzetesen emelkedő padokkal berendezett fizika-termedben csókoltam meg először egy törékeny diáklány puha száját és — most már úgy is mindegy, leírhatom nyugodtan - a számtandolgozatokat is mindig a szomszédom irkájából másoltam ki . . . Ma mégis én jöttem el „ünnepkocsit tolni". Egy kicsit szégyenkezve, egy kicsit megilletődve, de egy kis büszkeséggel is. Vasárnap délelőtt van. A táskámban könyv helyett magnetofon, iikák, tankönyvek helyett jegyzetfüzet. Ma én feleltetek. Én kérdezem meg a fennállásának 320. évét únntplő iskolától: Mi minden történt itt ennyi év alatt? Kivallatom a tablókat, hány mérnök, orvos, tudós szivta itt magába az alapismeretek anyatejét, öreg és ifjú tanáraidnak ma is annyi-e a gondjuk, bajuk a virgonc sihederekkel, mint régen, hogy fociznak-e még a „srácok" az iskolaudvaron és hogy.... szóval most én kérdezek, mégis olyan zavart érzek, mint amikor valaha Kriska tanár az ázalék állatok élettanáról faggatott, vagy a kedves és jó Szakái Imre a gyökvonást „forszírozta". A bejáratnál ma is Nagy János végtelenül szép, a gyermekét először iskolába bocsátó anya szobra fogad. Elindulok én is az ajtó felé. Szólalj meg hát öreg iskoia, mesélj a jó és rossz gyerekekről, a múltról, de a jelenről és a jövőről is. Horváth József okleveles magyar-latinszakos tanár, a gimnázium Érdemes tanító címmel kitüntetett igazgatója húsz-«évvel ezelőtt kezdte tanári pályafutását, a második világháború utáni működését tekintve ugyancsak húszéves tanintézetben. Kereken húsz évvel ezelőtt voltam én is itt kisdiák. Az iskolához intézett kérdésekre a könnyű, modern reneszánsz stílusban épült, különösebb ciíkalmaktól mentes, tatai piros nyerstéglával kirakott épület helyett az igazgató válaszol. - 1649-ben a komáromi várkormányzó IMI. Ferdinánd királynál kieszközölte, hogy a város főutcáján a jezsuita rend tagjai egy keretes kincstári épületet kapjanak. Ezt később iskolává alakították át, amely gyakorlatilag a jelenlegi tanintézet 320 éves ősének tekinthető. Majd királyok és rendek jöttek-mentek a történelem színpadán. II. József eltörölte a szerzetes rendeket. Az iskolát átadták a bencéseknek, majd 1786—1812-ig állami vezetés alá került. Az említett évben a bencések ismét visszakapták az iskolát. 1945-től 1950-ig szünetelt a tanintézetben a magyar nyelvű oktatás majd itt nyílt meg — hazánkban elsőként — ismét a magyar tannyelvű gimnázium. Dióhéjban összefoglalva ennyi a 320 éves, hazánk ma is legnagyobb magyar tannyelvű iskolájának történelme. Annak ellenére, hogy a művelt európai népek gyakorlatához igazodva ebben az iskolában is az évszázadokon át használt latin nyelv helyett be akarták vezetni a magyar nyelvű oktatást, a huzavona 1844. július 24-ig tartott, amikor az alábbi szövegű rendeletet tették közzé: Az ékesszólástant, költészetet, görög és római régiségtant latinul, a többi tantárgyat beleértve a latin nyelvet is — magyarul kell tanítani. 1845. augusztus 11-én egy törvénycikk értelmében a bizonyítványokat magyar nyelven lehetett nyomtatni. A magyar nyelv tisztaságának számos kiváló őre működödtt a komáromi gimnáziumban. Közéjük tartozik Brecska Aurél egykori igazgató is, aki 1845 után — amikor a német nyelvet a hivatalos nyelv rangjára emelték - körlevélben értesítette tanárait arról, hogy minden álhíresztelés ellenére, továbbra is magyar nyelven tanítsanak. 1856-ban azonban két választás elé állították a tanári kart: vagy németül vagy latinul tanítsanak. Űk az utóbbit választották és csak később — a kiegyezés kora után — oktattak ismét magyarul. A komáromi gimnáziumról átfogó cikket írni megközelítőleg annyira eredménytelen próbálkozás lenne, mint a tenger vizét kanállal egy gödörbe áthordani. Hiszen ebben az iskolában tanított Czuczor Gergely költő, Baráti-Szabó Dávid, Pray György, Kulcsár István, Révay Miklós, Katona István, a jelenlegi, és 70 évvel ezelőtt a budapesti Herczeg Zsigmond műépítész tervei alapján épült iskolaépület kivitelezésének egyik fő szorgalmazója, Király József (róla nevezték el valaha Királypüspök utcának a városnak azt az utcáját, ahol az épület ma is áll) és olyan diákok ültek padjaiban, mint dr. Selye János, Nobel-díjas tudós, Pleidell János festőművész, Ányos Pál író, dr. Beöthy Zsolt, Feszti Árpád festőművész, dr. KonkolyThege Miklós, a centenáriumára készülő ógyallai csillagvizsgáló megalapítója, id. Színnyei József hírlapíró és még sokan mások. Vaskos könyvet, de legBALLAG MÁR A VÉN DIÁK . A FELVÉTEL, MELYNEK KÖZEPÉN HORVÁTH JÓZSEF IGAZGATÓ LÁTHATÓ, EBBEN AZ ÉVBEN KÉSZÜLT. Bonifácot, a természetkutatót, Horváth Czézárt, és a nagy nyelvészt, dr. Hajdú Lukácsot. A padjaiból kikerült kiváló mérnökök, orvosok, légióját talán egy külön erre a célra kiadott lexikonban lehetne felsorolni. A felszabadulás óta 1733-an érettségiztek a komáromi gimnáziumban és diákjai közül 644-en végeztek főiskolát. Komárom és a gimnázium elválaszthatatlanok egymástól. Az intézmény sorsa mindig összeforrott a városban élő emberek sorsával. Az egykor három rendre tagolt város — az erős polgárságot alkotó kereskedők, kisiparosok, az egyébként vidéki birtokaikon élő, de a városban is házzal rendelkező nemesek és várparancsnokság — képviselői nemcsak a hatalom gyakorlásáért, hanem az iskola kisajátításáért is ádáz küzdelmet vívtak. A szülők torzsalkodása lecsapódott a diákság mentalitásába is, úgy, hogy a tisztes intézményben sem volt mindig béke a vastag falak között. .. Átlagban hány diák járt-kelt az iskola folyosóin és a felső tagozaton mennyien tanulnak ma? A kérdésre az igazgató válaszol. — A tanulók létszáma a mindenkori társadalmi és politikai helyzettől függően változott. A várost régebben két alkalommal is sújtotta nagy földrengés. Az ilyen esemény után természetesen sokan elmenekültek. Az 1763-as nagy földrengés évéről a tanulók számát illetően nincs is kimutatás. De az érdekesség kedvéért nézzünk meg néhány adatot: hosszú ideig a „házfőnök" egyszemélyben igazgató is volt. Két tanár - egy jezsuita és egy világi - működött mellette. Négy osztályban folyt az oktatás, majd 1697-től új osztályok nyíltak és már hárman tanítottak. Az egyes osztályokhoz úgynevezett alosztályok is tartoztak, amelyekben — tanári felügyelet mellett — a felsőbb osztályok értelmesebb diákjai tanítottak. 1678-ban például a sintaxisták osztályába 52, a gramatikusokéba 23, a principistákéba 16 és a privatisták osztályába 17 diók járt. 1679-ben összesen száz, 1766ban 154 és 1745-ben már 500 tanuló látogatta a gimnáziumot. Jelenleg a 22 tanteremben 360 diákot oktatunk. A komáromi gimnázium — mint ismeretes — a város keliős közepén, a legsűrűbben beépített részén terül el. Az iskolaudvarral együtt 6225 négyzetmétert kitevő területen már nem lehet a szükségnek megfelelően tovább építkezni. A lelkes tanári kar úgy segít magán, ahogy tud. A hosszú folyosók egy-egy részét elkerítették és az így nyert területen szertárakat rendeztek be. A jövőre vonatkozó oktatási tervek - főleg a korszerű oktatási gépek alkalmazása - teret kívánnak, Hogy az ezzel kapcsolatos problémákat miképen oldják meg, az még a jövő zenéje. De szükséges megoldani, mert nyelvi laboratóriumra, matematikai szaktanteremre szükség lesz, ha a jelenleg országos viszonylatban is kitűnő tanulmányi eredményeket tartani akarják és „szinkronban" szándékoznak maradni az iskolaajtókon is egyre türelmetlenebbül kopogtató és bebocsátást kérő fejlődéssel. Ezzel kapcsolatban Horváth József igazgató az 1969/ 70-es iskolai Évkönyv előszavában a többi között a következőket írja: „Iskolánk újraalapítása után a huszadik iskolai évet fejeztük be. Szocialista iskolánk 20 éves! Intézetünk 320 éves történetében ez a húsz esztendő parányi időtartam ugyan, mégis a benne lezajló alapvető változások, a régmúlttal szemben megnyilvánulió társadalmi gyökerű átalakulások jelentőségében messze túlhaladják a megelőző korszakok bármelyikét. A felszabadulással forradalmian nagy társadalmi változás következett be. Ez a változós az egész addigi gondolkodásmódot, robbanásszerűen megrázkódtatta, s ebben az új gondolkodásmódban a nevelésfilozófiának új feladata jelentkezett. Ez pedig abban állt, hogy a neveléstan új ismeretelméleti alapját meghatározza, didaktikai alkalmazását pedig elemezze és megmagyarázza. Kerestük az új társadalmi követelményeknek megfelelő alaptípust, meghatároztuk ezen iskolatípusok ismeretanyagát, s kutattuk az új ismeretek átadásának modern módszereit. A 20 esztendő ezekkel a kísérletezésekkel el is telt, s még mindig csak az elején tartunk." Igen, az elején, mert az új munkamódszerek bevezetésére még csak ezután kerül sor. Az igazgató és a tanári kar a budapesti Fazekas Mihály gimnáziumba jár tapasztalatszerzés céljából. Ha majd minden szükséges tudnivalót elsajátítanak, jöhetnek az oktatógépek, laboratóriumok . . . Igy „vallott" múltról, jelenről, jövőről egykori iskolám. Ha működését osztályoznom kellene, habozás nélkül írnám be értékesítőjébe a kitűnőt. Délutánba hajlott az idő, amikor Horváth Józseffel kijöttünk az iskolából. Kissé szomorkásán néztem viszsza a méltóságteljes épületre. Búcsút is intettem neki és úgy tűnt, ablakszemei megértően fogadták a vén diák üdvözletét... KOMLOSI LAJOS üdvözlete A KOMÁROMI MAGYAR TANNYELVŰ GIMNÁZIUM ÉPÜLETÉNEK EGY RÉSZE. alább egy minden fontos eseményt kronologikusan rögzítő szaktanulmányt érdemelnének az iskola falai között lejátszódott események. Ez utóbbi elkészítésén — nem kis örömünkre - Horváth József igazgató már töri a fejét, egyszóval tervbe vette a megírását. Járom a folyosókat, a tablókról ismerős szempárok pillantanak rám. Ez hát — Ady szavaival élve - az „ősi schola" az alma mater vagy ahogy mi két évtizeddel ezelőtt minden tudományos és művelt jelzőjétől megfosztva csak „sulinak" hívtunk. Átélte a történelem nagy viharait, a falak erősítésére felhasznált mintegy 2000 méter vas megóvta a gyaroki földlökések romboló hatásától, falai látták a nagy tudósigazgatót, a kiváló matematikust, Gidró
