Új Szó, 1970. szeptember (23. évfolyam, 207-232. szám)

1970-09-06 / 36. szám, Vasárnapi Új Szó

Csaknem 75 esztendeje hogy Pétervárott először lépett pályára orosz labdarúgócsapat. Később, főleg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után a pétervári sportegylet mellett számtalan futballcsapat alakult és jelenleg több mint 127 000 együttes, majdnem 4 millió regisztrált játékosa rúgja a „bőrt" a Szovjetunióban. A „szbornaja", a szovjet labdarúgó válogatott 1958-ban jelent meg először világbajnokságon s azóta minden alkalommal kiharcolta a VB 16-os döntőjébe jutást. Ott aztán váltakozó sikerrel szerepelt. Mexikóban negyeddöntőbe jutottak a szovjet futballisták, de végül alul maradtak ai „urukkal" szemben. Mi tagadás, a szakemberek és a közvélemény többet várt a „szbornajatól". Szerte az országban sikertelenségnek könyvelik el a VB-n való szereplést, s a rádióban, a tévében és a sajtóban rendkívül élesen bírálták a szovjet válogatottat. Nem régen a „Szovjetszkij Szport" hasábjain ankétot rendeztek, amelynek során több neves szakember, köztük a Mexikóban részt vett csapat vezetői, Kacsalin edző, Paramov, Granatkín, a FIFA alelnöke, valamint' Ivanov fa Moszkvai Tórpedo edzője), Szimonjan (Szpartak Moszkva), Sesztyernyev, a válogatott csapatkapitánya stb., mondta el véleményét a'szovjet válogatottról; - Nem éppen hízeigö-szavakkal nyilatkoztak a „mexikóiakról". A problémák többsége sajátságos jellegű, de sok esetben a csehszlovák labdarúgás jelenlegi helyzetét juttatja eszünkbe. Megújhodás előtt A SZOVJET LABDARÚGÁS ELÉGEDETLENSÉG A MEXIKÓI SZEREPLÉSSEL • SESZTERNYEV: „NEM TUDUNK ÚGY FUTBALLOZNI, HOGY AZ SZÉP IS LEGYEN" # CSHATARASVILI: „EGYOLDALÚ LABDARÚGÓKAT NEVELÜNK" Végezhettek volna előkelőbb helyen? Az ankét résztvevői megegyeztek' ..abban, hogy felesleges a „ha" szócskába kapaszkodni. Ha Van Ravens játékvezető észreveszi a játékteret elhagyó labdát, ha döntetlen esetén a sorsolás a szovjet csapatnak kedvezett volna, ha ... Tény, hogy a szovjet válogatott végezhetett volna előkelőbb helyen is, de ez csak önqmítá'Plett volna. Kacsdfth mégjegyezte : „A szbornaja képtelen volt éremszerzésre, mert a-jelenlegi válogatott nem éri el a VB első nég^r helyezettjének a játéktudását. Évekre van szükség, míg eltávolítjuk a labdarúgásunkban uralkodó hiányosságokat." Sesztyernyev: „Nem végezhettünk előkelőbb helyen, mert csapatunk elmarad az angol, brazil és a nyugatnémet válogatottól. Főleg nem tudunk úgy futballozni, hogy az szép is legyen," Cshatarhasvili, a Grúz Labdarúgó Szövetség főedzője: ,,A válogatott nem rendelkezik igazi klasszisjátékossal, ezért nem szerepelhettünk sikeresebben a világbajnokságon." Ebben a témakörben nem voltak ellentétes nézetek. Más lapra tartozik, hogy miért végződött minden így. S itt az ankét résztvevői nem feledkeztek meg az ellenfelek játékáról sem. Az ellenfelek Mindem csapat a „saját" játékával ment a világbajnokságra, alkalmazkodva a mexikói feltételekhez. Sok együttest meglepett a VB támadószeHemű játéka. Talán Uruguay és Olaszország is azért „nem lépett még egyet előre", mert az elődöntőben, illetve a döntőben saját „praktikus" futbal'lukat igyekeztek játszani. Kacsalin: „A mexikói világbajnokság a bizonyíték, hogy a labdarúgás ismét a támadófutball útjára lépett. A csatárok ritkán jöttek vissza saját tizenhatosukig. Eltűnnek a „söprögetők", kulturáltabb lett a játék, növekszik az iram." Kacsalin véleményével nem értett teljesen egyet Arkadjev, a CSZKA Moszkva csapatkapitánya, főleg a csatárok védekezési feladatait illetően: „Kacsalin nem téved, amikor hangsúlyozza, hogy megnövekedett a csapatok támadóereje, de egyidejűleg erősödött a védelmük is." A második markáns vonást így jellemzi lakonikusan: „A labdarúgást ma már okosan játsszák. A, fő tényező, a játékintelligencia azonban megmaradt: Jakusin, a Pahtakor Taskent edzője a kosárlabda és a futball közötti érdekes összefüggésre hívta fel a figyelmet: „A csapatok a VB-n nagy gondot fordítottak a labdatartásra, sokáig keresték a legmegfelelőbb pozíciókat és csak a számukra kedvező helyzet előállta után továbbították a labdát játékostársaikhoz. A célszerű labdatartás művészetével is gazdagodott a mexokói világbajnokság és ez a momentum intellektuálisabb labdajátékká lépteti elő a futballt." Glebov főedző felhívta a figyelmet a kiváló egyéni képzettségű játékosokra. Ezek közül azok a legjobbak, akik sokoldalú képességekkel rendelkeznek. Példának a nyugatnémet Beckenbauert említette. Az ellenfelek játékának értékelése után a szakemberek áttértek saját csapatukra. így játszunk mi... Oszipov, a Szovjet Labdarúgó Szövetség alelnöke: „A televízióban jól megfigyelhettük játékosainkat. Amikor az Uruguay elleni utolsó találkozójukat játszották, különleges benyomásaim támadtak. Felesleges félénkség, bágyadt támadásvezetés jellemezte labdarúgóinkat. Csapatunk a sportszerűségi verseny utolsó helyén végzett, mert legtöbbször voltak figyelmeztet-, ve. Amit Aszatiani „pordukált" a belgák ellen, az is jellemző volt az egész csapatra: 33-szor volt nála a labda, 13-szor azt az eWenfélnek passzolta, de egyszer sem ment utána, hogy visszaszerezze." A mexikói VB-n szerepelt szovjet válogatott — álló sor balról: Aszatiani, Sesztyernyev, Kavazasvili, Kaplícsnyij, Afunyin, Dzodusvili és Hurcilava. Gugolnak — balról: Bisovec, Jevrjuzsihin, Hmelynyickij g és Muntyan. Anatolij Bisovec, a Kijevi Dinamó 24 esztendős gólzsákja. Glebov: „Nincsenek univerzális- futballistáink. Egyedül Sesztyernyev az. Ha történetesen B. Charlton vagy más hozzá hasonló játékos elveszti a labdát, nem szégyélnek 60 'métert is visszafutni, -hogy javítsanak hibájukon. Minálunk csak néhány „alibi-lépést" tesznek visszafelé futballistáink (Jevrjuzsihin, Bisovec). Teljesen világos, hogy a válogatott együttes elégtelenre vizsgázott az akarati erkölcsi tulajdonságokból is." Ivanov: „A VB-n megmutatkozott futballistánk katasztrofális technikai képzettsége. Az uruguáyi futballisták technikai képzettségük jóvoltából ötször kevesebb kilométert futottak, mint játékosaink. Ilyen különbséget aztán nem lehet sem erőnléttel, sem erkölcsi felkészüléssel pótolni. A technikai fogyatékossággal törvényszerűen összefügg a rossz taktika, a gyenge erőnléti felkészülés, az erkölcsi tulajdonságok megromlása és az önbizalom hiánya." Nem is csoda talán, hogy ezek után a gondolatok után következett az újabb kérdés: Miért játszunk így? Kacsalin: „Védelmünk a legjobbak közé tartozik. Sesztyernyev nem véletlenül kapott helyet a világválogatottban. Mivel maradunk el? Elsősorban a taktikai gondolkodásban, helyzetfelismerésben, kombinációs játékban. Futballistáink nem képesek rimtust váltani mérkőzés közben, nem rendelkeznek kiváló egyéni képességekkel, ráadásul a válogatott gyenge akarattal és kitartással rendelkezett." Sesztyernyev: „A válogatott fiatal, tapasztalatokat csak a selejtező- mérkőzések során szerzett. Ez kevésnek bizonyult. A VB-n minden játékos olyan ideges volt, hogy sokszor a labdát sem tudták leállítani. Nem azért, mintha erré nem lettek volna képesek, hanem mert hiányzott a nyugalmuk. Talán ezért tűnhetett úgy. hogy technikai téren messze elmaradunk a többi csapatok mögött. A klubok és a válogatott A válogatott csapat tulajdonképpen a klubok nagy családjának a gyermeke. A liga legmagasabb osztályainak alaptalan létszámemelése előnytelennek bizonyult. Hosszadalmasak a bajnokságok, a színvonal viszont alacsony. Ma nem léteznek egyesületek, amelyek megfelelő létszámú kiváló labdarúgókkal rendelkeznének. Mintha a tehetséges labdarúgók szétszóródtak volna a bajnokságok csapataiban. Manapság egy közepes képességű futballista is tagja lehet az „A" és „B" osztályban szereplő együtteseknek. Hiszen ilyen „képesítéssel" több mint 200 csapat rendelkezik. Ez azt eredményezi, hogy keveset követelnek a játékosoktól, s így csökken a színvonal. Kacsalin: „Nézzük meg a moszkvai klubokat. A játékosok fele nem moszkvai. Milyen lehet a klubhűségük? Kevés kivétellel minden csapat csak a pont-, szerzése törekedik. Ez rendbén is van, de az már nincs, hogy ezt mindenáron el akarják érni, nem törődve azzal, miszerint a színvonal, az erkölcs, a játék szépségének, és tisztaságának a rovására megy." Sesztyernyev: Szerintem nem Jielyesek a mérkőzések előtti összpontosítások, mert a játékosok így csak nagyon keveset "vannak családjukkal!" Többen beszéltek ilyen értelemben. Szimonjan még megjegyezte: „Manapság nálunk a fubtallisták nem félnek attól, hogy kikerülnek a csapatból. Tudják, hogy más egyesületben tárt karokkal várják őket. Hol keresni a tehetségeket? Ez a probléma foglalkoztatja az egyszerű szurkolókat, és a válogatott főedzőjét egyaránt. Számtalan labdarúgó-rajongó teszi fel a kérdést a Szovjetunióban: Nem lehetne találni 100 ezernyi játékos között 11 igazi futballistát? A játékosok nevelését és fejlődését a klubokban kell lehetővé tenni. Szimonjan: „A Moszkvai Szpartak három esztendeje egyetlen játékost sem szerepeltethet a luzsnyiki sportiskolából, mert gyenge „anyagok". Még a „B" csapatban sem állják meg helyüket. Emellett a sportiskola üzemeltetése évente 60 ezer rubelba kerül a klubnak. A bökkenő ott van, hogy a sportiskoláknak kevés a pályájuk, s a feltételek sem a legjobbak. Sajnos az ifjúsági bajnokságokban is a pontszerzést tartják a legfontosabbnak, a játékra nem nagyon ügyelnek és a tehetségeket legtöbbször, lefegyverzík". Sesztyernyev: „Brazíliában olyan játékosok kerülnek a klubokhoz, akik már mindent tudnak. Nálunk gyakran olyanokat is szerződtetünk, akiket alapvető dolgokra kell oktatni az edzéseken." Cshatarasvili: „A tehetségek nálunk nem érvényesülhetnek, egyoldalú futballistákat nevelünk. Ha a mi sportiskoláinkba jelentkezne egy Garinchához hasonló erőnléttel rendelekező gyerek, nem vennénk fel, mert gyengének találjuk. Pedig az erőnlétet meg lehet szerezni, a technikát viszont nagyon nehezen." Régi problémák Az ankéton elhangzott észrevételek nem új keletűek. Régi, sokéves problémák ezek. Oszipov: „Az elmúlt tizenöt év alatt már annyi javaslatot tettünk, hogy csak a megvalósításuk van hátra. Elsősorban megfelelő feltételeket kell teremteni az edzők számára, hogy nyugodtan dolgozhassanak, mondjuk öt évet is egy csapatnál. Aztán feleljen az edző a játékért, Ezzel kapcsolatban eszembe jut Leningrád: 113 képesített edző működik a városban, ennek ellenére öt év alatt egyetlen játékost sem neveltek a válogatottnak." Az ankéton több konkrét javaslat hangzott el. Ezt egy külön bizottság tanulmányozza majd. Úgy tűnik, a megújhodás útjára lépett a szovjet labdarúgás. A „Szovjetszkij Szport" ankétjának résztvevői abban a reményben búcsúztak, hogy a kövéktező VB után sokkal örömtelrjesebb lesz az értékelés. Összeállította: TOMI VINCE minapi ÚJ SZÓ (i«c*ia Szlovákia Kommunista Pártjo Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: lőrincz Gyula. Főszerkesztöhelyettesek: dr. Gálf ivén és Szűcs Béla. Szerkesztőség: Bratislava; Gorkij utca 10. lelefon: 537-16 512-23, 335-68. Főszerkesztő: 532-20. Titkárság: 550-10. sportrovat: 505-29, jaidasági ügyek: 506-39, távirA: 09308. Journal Kiadóhivatal, Bratislava Volgogradská 8. Nyomja a Provdo Nyomdavállolai Orotislanai (izem*. Bratislava, Štúrova 4. Hirdetőiroda: Bratislava. Jesenského 12. Telefon: 551-83. Előfizetési dii havonta 14,70 korona, a Vasárnapi 01 Szó negyedévre 13 korona. Terieszti o Posta Hirlapszolgálat. Elölizetéseket elfogad minden postahivatal és oosla kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS — Ústredná eipedicio tlaíe. Bratislava. Gottwaidovo námestie 48/VII.