Új Szó, 1970. szeptember (23. évfolyam, 207-232. szám)

1970-09-06 / 36. szám, Vasárnapi Új Szó

VENDÉGLŐBEN Egy házaspár érkezik a velencei vendéglőbe. A férfi megszólal: — Válassz, drágám, mihez van leginkább kedved? — Ejnye, édes, hiszen tudod, mit szeretek a legjobban! — Tudom, tudom, szívem, de azért ennünk is kell valamit! ÜDÜLÉSEN Bratislavai házaspár nyaral egy fekete-tengeri kié bolgár faluban. Az egyik napon, amikor végigmennek a falu fő utcáján, egy kecske terem mellettük és körülugrálja az aszszonyt. — Segítség! — sikong a hölgy 1— ments meg fenő! A férj, aki nem tartozik a legbátrabb emberek közé, méltatlankodva kifakad: — Mi vagyok én, Lujza? Torreádor? TAPASZTALAT Angol hittérítő egy hindut próbál meggyőzni. — Hogy üdvözülhessem — "magyacázza —, ahhoz feltétlenül el kell hagynia eddigi hitét és fel kell vennie a mi hitünket. A hindu nem válaszol. — Maga nem akar a Paradicsomba jutni? — kérdezi a hittérítő. — Nem. Dehát, ez őrültség! — Egyáltalán nem az — válaszolja a hindu. — Mert nézze csak, ha az valóban olyan jó, mint amilyennek mondja, akkor az angolokat vagy az amerikaiakat már rég gyarmatosították volna! Nevessünk! Párbeszéd az üzletben: — Jónapot Jcívánok Órákat szeretnék y^nni a vállalatom részére. — Faliórákat, vagy ébresztőórákat parancsol? • •• Az asszony újságot olvas. Hirtelen odafordul a férjéhez: ^ Hallgasd csak, mit írnak: „Egy járókelőt bandita támadott meg és pisztollyal rálőtt. A golyó szerencsésen megakadt az áldozat inggombján és igy életben maradt". — Miért kiabált Petrov tegnap annyira a feleségére? — Mert az asszony nem akarta megmondani, mire költötte a pénzt. — És miért ordított ma ügy, mint a sakál? — Mert az asszony megmondta, hogy mire költötte. • • • Edinburghban találkozik két barát. — Nem tudnál nekem kölcsönözni egy fontot? — Sajnos, nincs nálam egy fillér sem. — És otthon? * — Köszönöm, megvagyunk. MM TRAGIKUS FÉLREÉRTÉS aa — Miért nem felel? Hányszor mondjam még, hogy imádom!(Fülöp Kálmán karikatúrája) •WMMi MMMM Szöveg nélkül (lel Paris)' MMHBHI

i I ' iä. •HMHHii SZEMTELEN GYEREK - Bácsi kérem igaz, hogy vannak 50—60 kilós halak is?. •••••••••••••••••••Bl A MŰTŐBEN A vakbélgyulladásos beteget betolják a műtőbe. Mikor meglátja az öreg sebészprofesszort, akinek úgy remeg a keze mint a falevél, rémülten súgja az ápolónőnek: — Üristen! Ez összekaszabol! Az ápolónő megnyugtatja: — Ne féljen! Mi már megszoktuk. Mikor ő operál, rázzuk az asztalt! ÁLLATKERTBEN Az állatkertben egy élemedett liölgy melegen érdeklődik a víziló lakosztályának őrzőjétől, hogy a hatalmas állat nő-e avagy férfiú. Mire az őr oktató hangon válaszolja: —Asszonyom, ezt csak egy másik víziló kérdezheti! VITA Egyik északi ország fővárosában társaságban a gyerekekről ;beszélgetnek. Vajon melyik a legideálisabb életkor náluk? —- ez a megvitatandó kérdés. Egy tanár kér szót: — Szerintem a tízéves. Ezt a saját fiam példáján látom. Ahhoz, hogy éjszaka bőgjön, már túl nagy. Ahhoz viszont, hogy házibulit rendezzen, még túl kicsi . .. HAMBURGBAN Hamburgban új üzlet nyílik. Meghökkentő, a cégtáblája: TROMBITA- ÉS REVOLVERBOLT. Egy hónap múlva a tulajdonos szomszédja beállít a boltba: — No, hogy megy ez a furcsa üzlet? — Miért lenne furcsa. — Na, hallja, trombitát és revolvert árulni , —- Nincs ebben sénrimi különös!' — Mégis mondja, mit ad ,el többet, trombitát vagy revolvert? ... — Mind a kettőből ugyanannyit. Valahányszor vesz valaki egy trombitát, másnap jön a szomszédja és revolvert vásárol. NÉGYSZEMKÖZT SOK SZEMMEL Semmiféle transzplantációval sem lehet segíteni azon, akinek nincs bőr a képén. • • • Az anyanyelv szabad használata mindenhol biztosítva van, kivéve a házasságban. • « • Önmagát áltatta — ez éltette. • • • Korunk legnagyobb kutatói a vámőrök. • • • Kezdetben tudást és tapasztalatot gyűjt az ember, később csak bélyeget. • • • A szabadesés törvénye nem kötelez, hogy mindenki előtt hasra essél. • • • Nemcsak a padlóra köpni tilos — az emberre is. • • • Eladta bec«ületét, de nem adtak érte semmit. • • « Hosszú ideig jóállása volt, aztán hosszú ideig ült. • • • Megbízható forrásból értesült, hogy megbízhatatlan. B. S UDVARIASSÁG . vj) (Várnai György karikatúrája) O

lvasom az újságban, hogy betiltották az n.-i futballpályát, vagyis nem engedik többé, hogy futballozzanak rajta, az Ismételten előforduló botrányok, verekedések miatt. A futballpálya tehát elnyerte méltó büntetését. Olyan embereket hordott a hátán, akik megverték a bí-. rót és a játékosokat. Igazán megmozdulhatott volna, hogy útját állja a berohanó embereknek, no, nem nagy megmozdulásra gondolok, csak egy ici-pici földrengésre; egy jól irányított földlökésre, de a pálya nem tett semmit; Még csak nem is morgott, hogy: „Gyerekek, ezt azért mégse!" A pálya részvétlensége, közönyössége: égbekiáltó! meglapult a fű alatt és hallgatott. Legalább egy szimbolikus gesztust elvártam volna tőle, néhány hepe-hupát, amelyben könnyen elbotlik a láb, a randalírozók lába. A futballpálya azonban nem moccant csak lustán-lomhán elterült a két kapu között és • . nem rázta le magáról a verekedő embereket. Még csak egy göröngyöt sem hajított közéjük. Az n.-í pálya megérdemli a büntetését. Le kell zárni, ki kell vonni a forgalomból. Most majd lesz ideje megtanulni, hogyan viselkedik egy tisztességes pálya! Ha nem, mehet más pályára. Ha egyáltalán el tud helyezkedsi pályán ís, amint mi Földnek nevezünk, állandóan botrányok, verekedések vannak? Egyszer négy évig folyt a verekedés, 1914-től 1918-ig. Több millió ember verekedett a pályán és ágyúkat, tankokat is hoztak magukkal, sőt hadvezéreket is, akik irányították a pályára berohanókat. A pálya akkor is tétlenül szemlélte az eseA pálya ••^•HHBBBHBHH Véleményem szerint figyelmeztetni kellene azt a nagy-nagy pályát is, amelyen nélkül': ha ismételten előfordulnak botrányok, verekedések, be lesz tiltva. S akkor aztán megnézheti magát! Nincs szomorúbb, mint egy betiltott pálya: az utakat, ahol emberek jártak, felveri majd a gyom, az üres, térdrehulló házakban ki-be jár majd a szél, és az erdők megrohamozzák a városokat.., ni valahol azzal a nem tudom hány négyzetméterével. Bizony isten szégyen egy ilyen pálya, és a Népstadionnak is kínos, hogy egy vidéki rokona fgy viselkedik. A betiltott, használaton kívül helyezett pályát pedig lassan benövi a gaz, a kaput megrongálják a gyerekek, a hálót pedig ronggyá tépi a szél. Kitől tanuljon azonban egy futballpálya, ha azon az óriáményeket, és csak akkor jajdult feli ha egy srapnel! valahol belévágott. Aztán 1939-ben újabb rendzavarás történt és hat esztendeig tartott a verekedés, amely több millió ember életébe került. Az óriási pályát bombakráterek borították és néha fájdalmasan nyöszörgött, de nem kiáltott, nem üvöltött, nem dobált sziklákat, nem sírt és nem átkozódott .., Ezúton üzenem a vidéki fütballpályának: azért nem kell kétségbeesni, ha jól viseli magát, talán egyszer ismét játszani fognak rajta. Addig azonban csak ábrándozhat a vasárnapi meccsekről, a vidáman futkározó játékosokról, a színes oldalzászlókról. Ügy kell neki, nem sajnálom. M. GY.