Új Szó, 1970. szeptember (23. évfolyam, 207-232. szám)

1970-09-01 / 207. szám, kedd

A „fogyasztói társadalom" mítoszáról 1970 IX. 1. A TUDOMÁNY EREDMÉNYEINEK, a technika vívmányainak az alkalmazása forradalmasítja a termelés folyamatait. A technika szocialista alkalmazása, az ember érdekében történő hasznosítása valósággal átformálja a termelés egész természetét, s nagy hatással van a társadalom egészére: gyorsítja a fejlődést, céljai elérését. Nagy lehetőségek nyílnak a termelékenység rohamos emelésére, s nyomában a termékek nagy bőségének a megteremtésére. A termelékenység emelkedése, a termelés fejlődése érthető módon a napirendre tűzte a fogyasztási problémák tisztázását. Ez a reális alapja annak, hogy a fogyasztással összefüggő kérdések előtérbe kerültek. Az életszínvonal emelkedése, a fogyasztás szerkezetének megváltozása, a lakáshelyzet javulása, a tartós fogyasztási cikkek iránti igények megnövekedése, a háztartások gépesítésének rohamos fejlődése, a tévé, a gépkocsik gyors elterjedése — nagy hatással van az emberek életmódjának, szokásainak alakulására. A fogyasztás szerkezetének az átalakulásában a fogyasztási beruházások (építési és tartós használati javak beszerzése) előtérbe kerülése jelentős tényező. Mindez joggal támasztja az igényt: kutatni kell a fogyasztás szerkezetét, sajátosságait, alapvető tendenciáit. Gazdasági irányításunk rendszerében a szükségletre termelés előtérbe kerülésével összefüggésben rendkívül fontos a fogyasztás tendenciájának alapos tudományos elemzése. Teljesen érthető tehát, hogy a fogyasztás problémái a közvélemény figyelmének középpontjába kerültek, s tudományos munkák, művészeti alkotások, irodalmi termékek is foglalkoznak a fogyasztás sokakat érdeklő kérdéseivel. MEGÉRTVE ÉS ELFOGADVA a fogyasztás rendkívül nagy és növekvő jelentőségét a szocializmus építése, s a felépült szocializmus viszonyai között is, a valóság eltorzításaként, a szocialista társadalom félreértéseként kell megítélni és elutasítani,a szocialista társadalomnak fogyasztói társadalomként értékelését. A marxizmus—leninizmus megnyugtatóan tisztázta a termelés és a fogyasztás közti viszonyok közgazdasági alapjait. Ez határozza meg, hogy végeredményben mi a helye a fogyasztásnak, illetve a termelésnek, az alkotásnak az ember életében. Az ember gazdasági tevékenységének ezen két alapvető szférája közti kapcsolatok marxi vizsgálata —amely épített a fogyasztási szféra jelentőségét eltúlzó nézetek kritikájára — tartós alapokat nyújt a tisztázáshoz. Az ember aktív átalakító, tehát termelő, alkotó tevékenysége egyrészt mindenfajta fogyasztási tevékenység alapja, másrészt pedig az ember legjellemzőbb vonása, ami emberré teszi, éppen termelő munkája. Engels jól ismert' niűve alapján bizonyított tény, hogy a munka tette az embert emberré. A munka, a termelés az, ami az ember sokféle tevékenysége között a legsajátosabban emberi és csakis ember által véghezvihető tevékenység. Az állattól megkülönböztetve az embert, Marx és Engels kimutatták, hogy az ember nem egyszerűen elsajátító, fogyasztó lény — ahhoz, hogy fogyasszon, előbb termelnie kell. Csakis az ember az az élőlény, amely nem készen veszi a természet* javait, tárgyait, hanem termelő munkájával átalakítja, fogyasztásra alkalmassá teszi azokat. Marx emberfelfogásának éppen ez a lényege: a munka, s a benne megtestesülő alkotás, mint az egész létező világ alapzata. A munkás, termelő ember alkotja a fogyasztás tárgyait, de egyszersmind önmagát is alakítja, hiszen maga is a termelés, a munka során fejlődik elsősorban. A termelés, a munka embermeghatározó szerepe a szocialista forradalom győzelme nyomán szabadul meg a kizsákmányolás viszonyaiból fakadó, s a munka valódi mivoltát eltorzító .kölöncöktől: a szocialista társadalom ezért lehet a „termelés, a munka társadalma". (Természetesen minden társadalom, a kizsákmányoló társadalom is, a munkára, a termelésre épül, ha ezt el is fedik a kizsákmányolás következményei.) A POLGÁRI IDEOLÓGIA a termelő-alkotó ember helyébe a befogadó-fogyasztó embert igyekszik állítani, erre építi elképzelését a mai kapitalizmusról, mint modern társadalomról, s azt fogyasztói társadalomnak minősíti. A tőkés társadalmat a bőség társadalmaként magyarázza, mint Galbraith, eltúlozza a technika alkalmazásából fakadó lehetőségeket, elhallgatja a technika tőkés alkalmazásából fakadó ellentmondásokat. A termelés, az alkotás alapvető jelentőségével szembeállítják a szabad idő szerepét, s mint a „szabadidő-társadalmat" értékelik a mai kapitalizmust. Mindezt „fogyasztói társadalomként" szembeállítják a munka, az alkotás társadalmával. Így sugallva a munka, a termelőtevékenység értelmének, rangjának elsorvadását. A technika mítosza jegyében próbálják tagadni az ember, a termelőtevékenység meghatározó szerepét, ezzel a fogyasztás alapján kétségbe vonják a termelő tömegek, a munkások szerepét a történelem alakításában. Elveiben így válik a mai kapitalizmus „fogyasztói társadalommá", s ennek jegyében használják fel a társadalom egész mechanizmusát, minden berendezését arra, hogy mesterségesen befolyásolják, manipulálják az embereket a fogyasztás érdekében, s fogyasztáscentrikus felfogást, életmódot alakítsanak ki. Ezt a „konzum-társadalom"-szem leletet igyekeznek azután transzformálni a szocialista viszonyokra is, szembeállítva a „modern" társadalornmodellt a termelők, a dolgozó ember társadalmának modelljével. Ugyanakkor a nagy reklámmal terjesztett szemlélet már a tőkésországokban Is érezteti negatív hatását. Az individualizmus, egoizmus szemléletét képviselő emberek erkölcsi arculatát látva, már ijedten írnak egyes burzsoá teoretikusok is „a széttört munkaörömről". (P. Blau.) R. Nitsche a „fogyasztói társadalom" erkölcsi felfogásának bomlását fedezi fel, a munkaerkölccsel szemben egy konzum-morál terjedését figyelve meg, ami önző-egoista beállítottságot produkál. Sokszor hangzik el a figyelmeztető jelzés: a tradicionális munka és vele összefüggő életformák felbomlásáról. (Jaspers). A fogyasztáscentrikus szemlélet mítosza valósággal ópiumszerűen hat, eltorzítják az emberek egészséges életmódját, szemléletét. Már a polgári ideológia is szembeszegül a terjedő konzumszemlélettel. Ez csendül ki W. Benjámin írásaiból is. MENNYIVEL INDOKOLTABB e felfogás elutasítása a szocialista fejlődés jellegének megítélésében. A fogyasztás növekvő jelentőségét társadalmunk mai viszonyai közt megértve, egyértelműen tisztáznunk kell, hogy az nem nyújt alapot valamiféle „fogyasztói társadalomnak". Ma, a technika világ körülményei közt is a termelés, a munka jelenti az emberiség, a társadalom fejlődésének mozgató erejét. A munka embermeghatározó, emberformáló szerepének felismerésére építve, jog gal állítjuk, hogy a szocialista társadalom az alkotás, a munka társadalma. Ez az alapvető tendencia, amit nem fedhet el a fogyasztás szerepének növekedése, és a fogyasztással kapcsolatos, egyébként fontos jelenségek térnyerése a társadalmi köztudatban. FUKÁSZ GYÖRGY (Népszava) SZÉP TERVEK OJ TÉGLAGYÁR ÉPÜL # HÁZGYÁR A LÁTHATÁRON LESZ AZ ÜJ LAKÓTELEPEN ÖTSZÁZ LAKÁS A területi átszervezés előtt Tornaija járási székhely, élénk és forgalmas városka volt. Ma — központi fekvése ellenére is csak 5444 lakosa van. Kevés volt a munkalehetőség. Az utóbbi öt év alatt azonban egyre több a városkában is a munkaalkalom, és egyre jobbak a kilátások. Az eddigi eredményekkel és a távlati tervekkel kapcsolatos kérdéseinkre Viliam Svec elvtárs, a városi nemzeti bizottság elnöke adott választ. • A munkalehetőség hiánya a múltban sok gondot okozott. Mi a helyzet ma? — Tíz évvel ezelőtt három sürgős feladatot tűztünk magunk elé: a foglalkoztatottság kérdésének megoldását, a mezőgazdasági termelés fellendítését és a kommunális intézmények fejlesztését. Alapos felmérést készítettünk, de eredményt csak 1964-ben, illetve 1965-ben értünk el, amikor is a trenčíni ruhagyár egyik üzemrészfege az egykori katonai laktanyában megkezdte a termelést. Ma már itt mintegy 800-an találnak munkát, főleg asszonyok. Ha az új munkacsarnok is elkészül, 1400 embert foglalkoztat majd. Kétségtelen, ez már jelent valamit. Mi azonban nem elégedtünk meg, ugyanis a környékről is gondoskodni kell. A volt GTÁ-nak hatalmas, jól berendezett munkacsarnokai voltak, kihasználásuk azonban elégtelen. Mindenfelé jártunk, hogy üzemtelepítést érjünk el. Július 1-től a Kovohron vette át az épületeket gépkocsik és emelődaruk generáljavítására. Ehhez 300 munkásra lenne szükség. Ha azonban minden sikerül, autóalkatrészeket készítenek itt majd a Mladá Boleslav-i Autógyár részére. • Úgy hírlik, hogy az építőanyagok gyártása terén is előkelő helyet foglalnak el nemsokára ... — Ez igaz. A korszerű téglagyár építése már megkezdődött. Ha elkészül, évente 40 millió téglaegységet gyárt majd. A régi téglagyárban sem áll meg a termelés mindaddig, amíg az építőanyaghiány meg nem szűnik. A legnagyobb jelentőségű terv a házgyár építése, ha si

r kerül majd nyélbe ütni a dolgot. Királyi végén 12 hektáron épülne fel a házgyár, s évi 2000 lakáshoz elegendő előregyártott elemet gyártana. Mintegy 400— 500 ember talál itt munkalehetőséget. Ha minden sikerül, őt év múlva már megkezdik a termelést. • A házgyár kapcsán merül fel a kérdés: nem küzdenek-e lakáshiánnyal? — De igen. Miután a járási székhely elköltözött, az egyéni lakásépítésen kívül alig épült valami. Bizonyítja ezt az is, hogy 1961-ben 1284 lakás volt városunkban s az év végére 1513 lesz. A jég 1965—66-ban tört meg: 60 lakásegység épült nagyüzemi módszerrel és 36 lakásegység kisebb háztömbök keretében. Megkezdésére előkészítettek 80 lakásegységet, ebből 24 állami, a többi szövetkezeti építkezés keretében épül. Előkészületben van egy új lakótelep is, amelynek 520 lakásegysége, iskolája, üzletei és óvodája stb. lesz. Két internátus is helyet kap majd itt. A munkálatokat 1972 végén kezdik el és 1975-re illetve 1980ra készülnek el teljesen. Évente 20 egyéni építkezésre adunk engedélyt, s (íörülbelül ennyi is készül el. Mégis azt kell mondanom, a lakásépítkezés terén nagyobb ütemre volna szükség. Ha a szóban forgó 56 szövetkezeti lakás felépül is, még 100an várnak lakásra, ugyanakkor a vnb-nek is legalább annyira volna szüksége. • Az utak építése terén mi a helyzet? — Elég sok utcát már rendeztünk. Hogy esak a legutóbbiakat említsem meg: a tejfeldolgozó és a ruhagyár környékének a rendezése 1700 000 koronát igényel. Épül a B. Némcová utca, és jövőre a Szakszervezeti utca is elkészül. Ezután a királyi strandfürdő közötti utat tesszük rendbe. A város központjában a járdák kritikus állapotban vannak, de nem akarjuk fölöslegesen kiadni a pénzt, ugyanis vízvezeték- és szenny csatorna-hálózat kiépítése előtt állunk. Királyi és a ruhagyár közötti vízvezeték-hálózatot most fektetik le. Nagy munkát és jelentős költséget igényelnek ezek a munkálatok. f~A teljes szennyvízcsatornahálózat kb. 70 millió koronába kerül.) Ahol elkészül, ott nyomban hozzáfogunk az utcák rendezéséhez, portalanításához. • Eddig inkább az eredméményekről esett szó. Problémáik, nehézségeik nincsenek? — Nem is egy. Talán az iskoláknál kezdeném. Több mint harminc tanteremre volna szükség. Az alsó fokon két műszakban tanítanak, s a többi tanterem nagy része sem megfelelő, ami pedig a legrosszabb, szétszórva vannak elhelyezve a városban. A szakiskolákon kívül mintegy 1500 diák jár iskoláinkba, az iskolai éttermet azonban — a tantermek szétszórtsága miatt — csak 400-an veszik igénybe. Évek óta szó van egy 2? tantermes iskola építéséről. Hogy erre mikor kerül sor, sajnos, megmondani nem tudom. Az iskoláknak csupán egy tornatermük van. — További problémánk, hogy nem rendelkezünk megfelelő művelődési otthonnal. Arra számítottunk, hogy a ruhagyár építői elvállalják ennek építését is, de nem így történt. A tervek készek, pénz is volt. Most azonban az 1 millió koronán felüli építkezések megkezdését nem engedélyezik. Bosszant ez bennünket, mivel 2500 tanulónk van a szakiskolákkal együtt, és szórakozási és művelődési lehetőség vajmi kevés. • Az igények fejlődésével lépést tartanak-e a szolgáltatások? — Igen, bár nem akarom azt mondani, hogy e téren már nincs mit javítanunk. Jövőre a helyi közszolgáltatási üzem 5 900 000 korona forgalmat akar elérni. A pár évvel ezelőtt felépült szolgáltatási ház mögött műhelyeket építünk, s itt összpontosulnak majd a javítószolgáltatások. Két év múlva a gázvezeték-hálózat kiépítésére is sor kerül, ezért a javító-szolgáltatás fejlesztése során e célra a szakemberek nevelését, kiválasztását is szem előtt tartjuk. Van egy strandfürdőnk is, de még mindig épülőfélben. Az idén így is 50 000 koronát hozott a házhoz. Ha a Sajó melletti patakot megzabolázzák, egy sporttelep építését kezdjük meg a benzinkúttal szemben. NÉMETH JÁNOS Botrányokozásért börtön Pásztorcsaládból származott, de nem folytatta ősei mesterségét, kőművesnek tanult ki. Jó mesterember lett belőle, a baj csak az volt, hogy közben rászokott az italra. Ezt a szokását azután is folytatta, hogy 1956ban megnősült. Az volt az elve, hogy a kőművesnek a mesterségéhez tartozik az ivás, s a többiek kinevetnék érte, ha nem tartana velük, amikor munka után a vendéglő felé veszik az irányt. Amikor berúgott, kibírhatatlanná vált a természete, senki nem maradhatott meg a közelében. Nemcsak kötekedett, hanem ütött is, meg törte, zúzta, ami a keze ügyébe került. Feleségének, meg két kis gyermekének ilyenkor menekülniük kellett előle, mert a dühöngő ember senkire nem volt tekintettel, s könnyen kárt tehetett volna bennük. Tavaly is mire vetemedett. Megmelegítette a vasalót, és tüzesen a felesége combjához szorította. A megfélemlített asszony'nem merte jelenteni az esetet, önmagát gyógyítgatta, ugyanúgy, mint amikor férje késsel sebet ejtett a vállán. A botrányos jelenetek egyre gyakoribbak voltak. Csak részegen gorombáskodott. Míg azelőtt húsz féldecit is megivott, az évek múltán egyre kevesebb italt bírt el a szervezete és hamar lerészegedett. Hetenként háromszor, négvszer tért haza erősen ittasan. Máskülönben rendes napi italadai»ja reggel két deci, napközben két deci és este egy liter bor volt. Részegeskedés és a vezetővel szembeni gorombáskodás miatt két évvel ezelőtt kizárták a helyi egységes földművesszövetkezetből, ahol egy ideig dolgozott. Ezután a Kohóépítő Vállalat rimaszombati üzemében vállalt munkát. Keresztes István harminckilenc éves rimajánosi lakos említett viselkedése következtében nem éppen jó hírnévnek örvewdett falujában, s érthetően a rokonság sem kedvelte túlságosan. Kiérezte ezt a magatartásukból akkor is, amikor feleségével elhalálozott hozzátartozójuk temetésén vett részt. Észrevette, hogy kinézték maguk közül. Csupán egyik sógora tartott vele. A temetésről hazatérőben Keresztes azt indítványozta sógorának, hogy térjenek be a helyi vendéglőbe. A sógor hajlott a javaslatra, Keresztes ötven koronát kért a feleségétől. Az asszony negyven korona aprót szedett össze, azt adta oda. A féldeci vodkákkal fűszerezett néhány korsó sör hamarosan megtette hatását. Keresztes István a bíróság előtt később azt állította, hogy semmire sem emlékszik, ami azután történt, hogy kilépett a kocsmaajtón. A botrányos este emléke annál inkább megmaradt családjának tagjai és a szomszédos házak lakóinak emlékezetében. Az ittas embsr alighogv átlépte háza küszöbét, trágár szavakkal szidalmazni kezdte feleségét és gyalázta nemzetiségét (szlovák lányt vett feleségül). Az egyik gyerek náthakizban feküdt ágyában, annak is pizsamában kellett menekülnie dühöngő apja elől. Széket hajított az asszony után, szerencsére nem találta el, sikerült félrehajolnia az asztal elől is, amivel férje meg akarta ütni. A család a szövetkezet irodájába menekült. A férj meg módszeresen hozzáfogott a lakás berendezésének elpusztításához. Összetörte a bútort, kihordta az udvarra az ágyneműt, a dunnákat és a szomszéd házát is veszélyeztetve nagy tüzet rakott belőle. A szövetkezeti irodában remegő asszony és gyerekek a helyi nemzeti bizottság elnökének elmondták, mi történt. Az a szövetkezet elnökével együtt telefonon jelentette a történteket a közbiztonsági szerveknek. Visszatérőben találkoztak Keresztessel, aki sértegetni kezdte a hnb elnökét szlovák származása és kommunista párttagsága miatt. Nem először történt meg, hogy Keresztes ittas állapotban gyalázta az elnök nemzetiségét és meggyőző-lését. A szövetkezet elnökének is kifutott a „b.. s paraszt" meg* jegyzésekből. A rimaszombati járásbíróság garázdaság, csoportok és egyének elleni erőszak, mások nemzetisége, faji hovatartozása; • valamint meggyőződése gyalázásának bűntette miatt Keresztes Istvánt egyévi szabadságvesztésre ítélte. GAL LASZLO