Új Szó, 1970. szeptember (23. évfolyam, 207-232. szám)

1970-09-01 / 207. szám, kedd

< A szükséglet diktálja a termelés fejlesztésének ütemét Már hírt adtunk arról, hogy készül az új ötéves terv. A mezőgazdaságban éppen úgy, mint a töhhi termelési és nem termelési szakaszon. A növényter mesztésröl szólva megemlítettük, hogy a termelés tervezett növekedését több, mezőgazdaságon kiviili tényező befolyásolhatja. Többek között az is. hogyan tudjuk fokozni a műtrágya termelését. Ez csak egy. Az is sokat nyomhat a latban, hogyan igyekeznek az arra hivatottak majd fejleszteni egyes, sok kétkezi munkaerőt igénylő növényfajták (burgonya, cukorrépa. hüvelyesek stb.) termesztésének gépesítését. Az árpolitika rugalmasságát, a célnak megfelelő rendeződését sem lehet kihagyni a számításból. Az állattenyésztésben is sok a termelés növelését szolgáló tényező. A sok közül a leglényegesebb alapot itt a növénytermesztés, ezen belül pedig a takarinánytermesztés fejlesztése jelenti. Ez a kulcsfontosságú. Ám ezen túlmenően is van még néhány dolog, mely jelentős szerepet játszhat a terv teljesítésében Ismeretes, hogy hazánk lakossága az állattenyésztési termékek fogyasztásában világviszonylatban túl előkelő helyet foglal el. Ezt a túl előkelőt azért említem meg, mert az egy személyre jutó napi kalóriaértéket is figyelembe véve mármár ott tartunk, hogy az egyre nagyobb méretekben gépesített, automatizált korszakban az ember szervezete képtelen lesz elviselni az egyre növekvő kalóriamennyiséget, különösen vitaminok nélkül. Az egészséges étrend összeállítása tehát korprobléma. De maradjunk most az ötéves tervnél, illetve az állattenyésztési termékek termelésének távlatainál, annál, mit várhatunk ezen a téren. Kezdjük a hússal. Ebben az évben megközelítőleg 75 kilogramm hús jut egy-egy lakosra hazánkban. A terv szerint 1975ben hozzávetőlegesen 80 kg lesz az egy főre eső húsfogyasztás. Ezt kell a termelőknek biztosítaniuk. A 8,6 százalékos növekedés nem látszik soknak. De elárulhatom — a termeléstől függetlenül a húsfogyasztás növekedésének mutatóját évről évre kisebb és kisebb százalékkal szeretnénk kimutatni. Azt hiszem, hogy e téren az orvosoknak lenne a legtöbb szavuk. De nézzük a másik lényeges terméket, a tejet. Itt már sokkal több a probléma. Az egyik leglényegesebb, hogy a tehéntartásnál a legkisebb mértékben honosodik meg a komplex nagyüzemi termelés. Egyrészt azért, mert a nagy beruházás aránylag hosszú idő után térül meg, másrészt kevés a kor követelményeinek megfelelő építkezésre vállalkozó üzem, s mivel eben a dologban a munka erőprobléma is szerepet játszik, a tervezett 14—15 százalékos növekedést inkább az egy tehénre eső tejliozani növelésével lehet megoldani, mintsem azzal a sukkal egyszerűbb lehetőséggel, hogy növeljük a tehénállomány számát. A növekedési mutató itt ugyanis mindössze 3 százalék. És ez is merész terv, ha számításba vesszük, hogy a cseh országrészekben még ez év első felében is csökkent a tehénállomány száma, ugyanakkor a tejhozam alig növekedett. Az előzetes terv azzal számol, hogy 1975-ig az egy tehénre eső tejhozam 11 százalékkal növekedik. Talán a tojással a legkevesebb a probléma. Bár a teljes termelésben itt is 10 százalékos növekedésre számít a terv, az árutermelésnél pedig 17,5 százalékra, a nagykapacitású „tojásgyárak" ezt a feladatot megoldhatják. Még néhány megyjegyzés a tervvel kapcsolatban. Már említettem, hogy a tehenek számát három százalékkal akarjuk növelni, a kocákét pedig 12 százalékkal. Ezenkívül az is szerepel az új ötéves tervben, hogy az egy kocától, illetve 100 tehéntől elválasztott utódok számát növelni kell. Például egy kocától az 1970-re tervezett 18,9 malaccal szemben 1975ben 17,5 malacot fogunk elválasztani, 100 tehéntől pedig 91,8 borjút akarunk felnevelni, s ez 1,1-del több, mint amennyit erre az évre terveztünk. Sok részletét említhetnénk még a készülő tervnek, de maradjunk egyelőre annál: az állattenyésztés adatai az új ötéves tervben a lehetőségekre épülve a szükségletet foglalják magukban. S ennek tudatában nyugodtan állíthatjuk, hogy a mezőgazdaság a fokozódó igényeket ki is elégíti. HARASZTI GYULA ÖTSZÁZ ÉVE VÁROS Az első világháború évébun kiadott „Vágvölgyi Kalauz" alig néhány sorban számol be Puhó kisközségről, ahol a fehérhegyi ütközet után odatelepült morva és cseh lakosok honosították meg a posztóipart. A turistaút mutató kiemelte, hogy az élénk kereskedelmi helyen több jónevű vendéglő közt az özv. Lilienthalné étkezdéje a legjobb. S a vashídon kívül több említésre méltó nevezetesség, úgy látszik, már nem akadt. Pedig Púchovról, amelyet 500 évvel ezelőtt emeltek városi rangra, kellő történelemismerettel és szülőtájszeretettel köteteket lehetne írni. Ennek bizonysága a jubileumi 200-oldaias kiadvány is, amely áttekintést nyújt e helyről a település őskorától egész napjainkig. Fekvése miatt a várost az avarok, a rómaiak, a tatárok, a törökök, a husziták és más hadviselők seregei érintették, kereskedők útjai szelték át, vándor iparosok és telepesek keresték fel. Számos régészeti lelet tanúskodik Púchov szerepéről az emberiség műveltségének fejlődésében. Púchov ideiglenes lakói közül kétségtelenül a legnevezetesebb volt J. A. Commenius, a nagy pedagógus. Korunkbin is sok híres személyiség Indult el e városból, ezeket most meghívták az évforduló megünneplésére azokkal együtt, akik itt dolgoztak és érdemeket szereztek a város fejlesztése terén. Sokan közülük már meg sem ismerik városukat, amelynek panorámáját új lakótömbök, középületek, vállalatok és üzemek változtatták meg. A fejlett textil- és gumiipar világszerte hirdeti Púchov jó nevét. A Vág szabályozásával, vízművek létesítésével a környék természeti képe is megváltozott, és keresett kirándulóhely lett, amelyet mindenkinek érdemes megismernie. SZÄNTÚ GYÖRGY KAUCSUK A DUSLO-BÚL Tegnap utaztak vissza hazájukba Gurgen Avakjan és Albert Karahajan örmény kaucsukipari szakemberek, akik a vágsellyei Duslo vegyipari vállalatban részt vettek a kaucsukgyártó berendezések próbáján. A kaucsukrészleget szovjet tervrajzok alapján építették fel Vágselylyén. Az első termelés az idei év végére várható. A Duslo vegyipari kombinát a kaucsukot a KGST országaiba szállítja. fCSTK) JÖVŐNKÉRT DOLGOZUNK (Folytatás az 1. oldalról t A pedagógus a tanítási órákon, vagy az osztályon és iskolán kívül végzett munkájával akár közvetve, vagy közvetlenül kapcsolatba hozza a diákot az iskolával, s ily módon egész szocialista társadalmunk életével. Ez a biztosítéka nemcsak a politechnikai oktatás és munkára nevelés eredményességének, hanem az értelmi, az erkölcsi, az esztétikai nevelésnek is. Csak ezek összefonódásával és helyes alkalmazásával nevelhetünk sokoldalúan fejlelt és képzelt egyéneket. A< iskola és az élet kapcsolatának az elve, az iskola és a szocialista társadalom építésének az összekapcsolása az új tanévben ránk háruló feladatok és kötelességek egyik legfontosabb láncszeme. S ez egyben a szocialista iskola, a szocialista művelődés és nevelés egyik fő ismertetőjele. Nemcsak iskoláink, hanem az ifjú nemzedék, sőt egész társadalmunk is kárát látta annak, hogy ezt az elvet a gyakorlatban nemegyszer helytelenül érvényesítették, máskor vesztett jelentőségéből, vagy esetenként teljesen elhanyagolták. Kötelességünk azon munkálkodni, hogy visszanyerje jelentőségét és ismét időt és helyet kapjon iskoláink életében. A pedagógusokra és az iskulákra váró legfontosabb feladatokat részletesen elemeztük és vázoltuk a járási iskolaügyi szervek, az I. és II. ciklusú iskolák pártfunkcionáriusainak és vezető dolgozóinak a múlt héten Bratislavában megtartott szlovákiai értekezletén. Minden iskolán, minden iskolaügyi dolgozón, illetve mindennapi munkájukon múlik, hogyan teszünk eleget ezeknek a feladatoknak. Bár az iskola az ifjú nemzedék kommunista nevelésének és művelődésének legfontosabb tényezője, mégsem teljesíthet mindennemű feladatot. Tudatában vagyunk annak, hogy a neveié* csak akkor lehet célszerű és hatékony, ha az iskolán kívül a család, a gyermek és az ifjúsági szervezetek, illetve más tiimegszervezetek is részt vállalnak ebben a tevékenységben, ha a kommunista nevelés céljaival összhangban, nevelői szándékkal hatnak ifjúságunkra a tömegtájékoztatási eszközök, a kultúra, a művészet és a népművelés is. Az 1968 januárját követő politikai fejlődés meggyőzően igazolta ezek jelentőségét és súlyát, hiszen jelentős részük van az ifjúság szocialista tudatában és gondolkozásmódjában keletkezett károkban és deformációkban. Elvárjuk, hogy ezek a tényezők minden téren hathatós segítséget nyújtanak iskoláinknak felelősségteljes, bonyolult és sokrétű tevékenységükben. Iskoláink ez évi munkáját a CSKP megalapításának 50. és a párizsi kominmün létrejöttének 100. évfordulója hatja át. Tanítóink, nevelőink és oktatásügyi dolgozóink minden bizonnyal kellőképpen érvényesítik a kezdeményezést, élnek a pedagógiai hivatásuk adta lehetőségekkel, kihasználják tanítói mesterségüket és politikai fejlettségüket az oktató- és nevelőmunkában. Legfőképpen azon kell fáradozniuk, hogy elmélyüljön ifjúságunk bizalma Csehszlovákia Kommunista Pártja iránt, s ifjúságunk egyre nagyobb elszántsággal és aktívan vegyen részt a párt politikájának megvalósításában, hogy felújuljanak és elmélyüljenek az ifjúság baráti kapcsolatai a Szovjetunió és más szocialista országok népeivel, fokozódjék tiszteletük az egész világ munkásosztályának forradalmi harca iránt. A CSKP XIV. kongresszusára készülve az iskolapolitika elveinek kidolgozásán munkálkodunk, amely hosszú évekre körvonalazza az iskolák tevékenységét. Óvakodunk a kapkodástól és az elhamarkodott munkától; progresszív, ám reális programot szeretnénk kidolgozni, mely összhangban lesz társadalmunk szükségleteivel és lehetőségeivel. Dj tanév küszöbén vagyunk. Az új iskolaévben sok munka vár ránk. Meggyőződésem, hogy az egészséges erők együttes törekvésével az iskolaügyben és a társadalomban, a kommunista párt vezető szerepének az érvényesítésével a tanév végeztével eredményeink értékelésekor elmondhatjuk: polgári becsületünknek és kötelességtudatunknak, valamint pedagógusi küldetésünknek megfelelően tisztességesen és céltudatosan dolgoztunk; nőtt politikainevelömunkánk és az nktatótevékenység hatékonysága; hasznos munkát végeztünk szocialista társadalmunk sokoldalú fejlődése, a jövő érdekében. 21 — Megmondom neki — feleli Lida, és lassan elindul. — Lida elvtársnő! — szól utána az öreg Górázd. Lida akaratlanul elmosolyodik a megszólításon. Visszafordul. — Tessék, Górázcf bácsi. — Ugye, Nagyalmásdról elég sokan dolgoznak nálunk? — Elegen ... — Egyszer sem gondoltál arra, hogy élnek a mi munkásaink odahaza? A falujukban? Erről is írhatnál! — Jó ötlet, Górázd bácsi! Megbeszélem a főnökömmel. Cseng a telefon. Az osztályvezető veszi fel a kagylót. Néhány pillanat múlva a helyettesére, Frankenre tekint. — A feleséged hív — mondja, s átnyújtja a kagylót. — Szervusz, édesem, mi újság? — kérdezi Frankén. —• Levelet kaptunk ... — Tőle? — Igen. Felbontsam? Felolvassam? — Ne! Majd délután, együtt.». — Olyan kíváncsi vagyok, hogy mit írl — Legyünk együtt kíváncsiak, bogárkám! — Jó, de aztán siess haza! Ne úgy, mint tegnap ... — Jó, kis bogaram. De hisz nem voltam jó hozzád? ... — Ne beszélj róla, még meghallják! ... — Máskor mindig inni fogok, hogy nagyon jó legyek hozzád! Csókolom a szép szemedet! — mondja Frankén, és jóleső mosollyal teszi le a kagylót. Georgtól megérkezett a várva várt levél. Biztosan ebben a levélben tudatja vele, mikor kapja meg a már sürgetett „felszerelést". Hogy örömét palástolja, nevetve újságolja az osztályvezetőjének, milyen jó hatással van az ital a szeretkezésre ... Meglebben a vörös posztófüggöny. A szemüveges Klatz kikukkant az üzletbe. Négy vevő áll a pult előtt. Ica észreveszi a kíváncsiskodó órást. — Mi baj van, Klatz bácsi? — kérdezi halkan. — Semmi, majd később — válaszolja a görnyedt órás, és visszaengedi a posztófüggönyt. Kis papírlapot vesz kl a zsebéből, és a telefonhoz lép. Felveszi a kagylót, és figyelmesen tárcsáz. Nyugodtan telefonálhat, az asszonyok most nem zavarhatják. Jelentkezik a hívott szám. — Vrábel kapitány elvtárssal szeretnék beszélni... Néhány pillanat múlva ugyanaz a hang Jelentkezik. Vrábel ell.árs nincs a szobájában. — Sürgős dologról van szó! Nagyon sürgős! Ki helyettesíti? Kisvártatva Baksa őrnagy titkárnője jelentkezik. — Halló. Milyen ügyben akar Vrábel elvtárssal beszélni? — Itt Klatz órás beszél. Nagyon fontos dolgot szeretnék vele közölni. Jelentkezett a .'.. — Azonnal intézkedem. Várjon rá ... Vrábel húsz perc múlva benyit az órásüzletbe. Vidáman köszönti a két asszonyt. Most csak egy vevő áll a pult előtt. Nézegeti az órákat. Ica int az üzletvezetőnőnek, hogy vegye át a vevőt. — Nem is hittem, hogy ma délelőtt is találkozunk — mondja derűsen Ica. — Megint siet az órám. — Vegyen egy újat! — Klatz bácsi talán segítene rajta — mondja Vrábel, és lecsatolja a karóráját. — Beviszem hozzá ... Vrábel nyújtja az órát, de amikor keze Ica kezéhez ér, a tenyerébe rejti az órát. Ica mosolyog. — Felcsapott varázslónak? — Nem is „volna rossz. Az álmok országát a földre varázsolnám .. . — Fél óra múlva ebédszünet. Megvár? — Sok a munkám. De este beülhetnénk a Carltonba ... — Biztos, hogy nem utazik el? — Ma nem ... • — Siet az órája, vagy csak tréfálkozik? — Ogy siet, mint a gyorsvonatl — Akkor késik . . . Ojabb vevő nyit be az üzletbe. — Bevihetném magam Klatz bácsihoz? — kérdezi Vrábel. Közelebb hajol Icához. — Megengeded? — kérdezi suttogva, hogy az üzletvezetőnő meg ne halija. Ica bólint, s az új vevőhöz fordul. Vrábel a javítóműhelybe siet. — Jó napot, Klatz úr! Az órás hátrafordul, s amikor megpillantja Vrábelt, oldalt csúsztatja a székét, hogy felállhasson. — Maradjon csak! Vrábel Klatz mellé lép, s átnyújtja az óráját. — Megnézhetné az órámat? Csak nyissa ki... Az órás felpattintja az óra fedelét. — Mielőtt hívtam volna, egy ismeretlen telefonált — kezdi izgatottan Klatz, s még halkabbra fogja a hangját, s szemét le nem veszi a vörös posztófüggönyről. — Előbb szlovákul kérdezte, hogy Klatz vagyok-e. Mondom, igen. Erre németre fordítja a szót. A jelszót mondja. Éjszaka és köd . .. Válaszolok. Hosszú az éjszaka, és sűrű a köd. Aztán folytatom erre az esetre megbeszélt jelszót. Ismeri a testvéremet? Erre ő felel: Ajándékot hoztam tőle ... Ö lesz az! Antal küldte! — Hol kell találkozniok? — Azt mondta, este hat előtt legyek a Gorkij utcában, a színészbejáró közelében, az átjáró kapujában várjak rá ... — Az órás rimánkodva pillant a detektívre. — Ott leszntjk maguk is? — Ne féljen, Klatz úri Mindent csináljon úgy, ahogy tegnap megbeszéltük! — Mégis ... — Mondom, hogy nincs mitől félnie! Állandóan szemmel tartjuk azt az embert... Félrelibben a posztófüggönv. Ica a két férfi közé lép. A széken ülő órás vállára teszi kezét. — Késik, vagy siet az óra? Klatz Vrábel felé nyújtja az órát. — Remélem, most már pontosan fog járni. — Köszönöm, Klatz úri Viszontlátásra! — Én köszönöm... — szól halkan Klatz a távozó kapitány után. Szerencséjükre Ica nem hallja az órás furcsa szavait, mert megkérdezné, mit kell KlatZnak megköszönnie, amikor borravalót sem kapott!? A posztófüggöny előtt Vrábel szemébe néz. — Mikor látjuk egymást? — Hétkor a Carltonban. Klatz az átjáró kapujában várakozik. Kissé oldalt állt, hogy ne akadályozza a forgalmat. Kalapját mélyen a szemé-, be húzza, sötétszürke kabátjának gallérját is feltűri, mintha fázna. Pedig nem fázik, inkább úgy érzi, mintha lázas lenne, mert melege van, forró a teste. Kalapját azért húzta a szemébe, hogy kevesebb látsszék az arcából, Antal embere ki ne olvassa zavart tekintetéből a félelmet. Jönnek-mennek az emberek, a színészbejáró előtt csoportba verődve álldogálnak a kulisszatologatók, tréfálkoznak, felnevetnek. Klatz nem figyel a szavukra, a szeme előtt elmosódnak az arcok. Akaratlanul is Annát látja maga előtt I Folytatjuk i 1970 IX. 1.