Új Szó, 1970. szeptember (23. évfolyam, 207-232. szám)

1970-09-04 / 210. szám, péntek

& 4. „ o?- -íp*? , pKtXww^i i A strakonicei motorkerékpár-üzem dolgozói a brnói nemzetközi nagyvásárra kát újdonságét készítettek. Felvételünkön az egyik kiállítási tárgy, a kis univerzális csiszológép látható, amely elsősorban a finom műszeriparban alkalmazható. (Felvétel: J. Saroch — ČSTK) Ceruzajegyzetek Gyümölcsfák Kora reggel lépcsőházunk ablakából lenéztem az udvarra. Ekkor nagy meglepetésemre észrevettem, hogy az udvar teli van szétszórt, érett sárga barackkal. Az első percekben úgy tűnt, mintha gyerekek játszva dobálták volna egymást barackkal, de mert az ilyesmi valószínűtlennek. látszott, másutt kezdtem keresni a heverő, szétdobált barackok eredetét, így jöttem rá, hogy az udvarban levő egyetlen öreg ja termése a barack. Ez a fa évekig kitárt, száraz ágakkal terméketlenül állt az udvaron, még a gyerekek sem törődtek vele, mert magas, megmászhatatlan volt a törzse. Árnyékot sem nyújtott, mert gyér levelű koronája valahogy árnyék nélkül tűnt el a nagy magasságban. Egy napon azonban arra ébredtünk, hogy a tomboló vihar az éjszaka egyik hatalmas ágát letörte. Az ág egy ideig lógott rajta, majd az egyik rendszerető lakó megkönyörült rajta és lefűrészelte a fáról. Azóta a fa levelei zöldebbek, fényesebbek és sűrűbbek lettek, ez idén pedig újra virágzott és íme, most termést is hozott. Az érett, sárga barackok maguktól hullanak le az öreg fa megfiatalodott koronájáról. Amikor a földre érnek, amolyan koppanás-féle hang hallatszik, mintha a barackok utolsót sóhajtanának mielőtt megrepednek és édes nedvük az udvar, a föld porával összekeveredik. Senki a lehullott barackok felé nem nyúl, senki össze nem szedi őket, úgy rohadnak el, szinte az édességükben fulladnak meg. A látvány elszomorító, lehangoltan arra gondolok, micsoda sors jutott e fának, amelynek áldásos gyümölcsét sem fogadják el. II. Hasonló gyümölcsfával találkoztam Franciaországban, Párizs közelében. Vasárnapra egy család meghívott. A kertbe nyíló verandán ebédeltünk és íme, egyszerre csak ismétlődő koppanó hangokra kezdek felfigyelni. Később, utána jártam a kertben e különös hangoknak és akkor egyszerre előttem állt egy hatalmas körtefa, körülölte pedig ott hevert a megsebzett, mézédes körték tömege. A körtefa, akárcsak udvarunkban a barackfa igen magas volt, széles koronáján ott csillogtak a nehéz, vöröses árnyalatú, zamatos körték. Olyanok voltak a súlyuktól lehajló ágakon, mint hatalmas, mesebeli szőlőfürtök. De senki le nem szedte őket... Tűzoltó létra kellett volna hozzá, hogy az ember elérje őket. Ezt a munkát azonban úgylátszik nem volt érdemes vállalni, így hagyták magára a fát gazdag termésével és a fa koppanva — ez úgy hangzott, m/nt valami figyelmeztetés — hullatta körtéit, mint a mi fánk érett barackiaU. Antikvárium Évek óta szorgalmasan járom az antikváriumokat és ha ráaka lok egy könyvre, amelyre szü'-"- "j? van, nem nézem az árát : ' n?m megveszem. Most azoro a Duna utcai központi antikvuriumban mégis kénytelen voltam felfigyelni az árra. Először felfedeztem Zola, az Igazság című müvét, amelynek antikváriumi ára 35 korona volt. Sokalltam ezt az árat, — bár legújabban a magyar könyvek igen drágák, de ehhez mérten is sokalltam — elmentem hát a Magyar Könyvesboltba és ott megállapítottam, hogy ugyanez a könyv újonnan, mindössze harminc koronába kerül. Ezután újra elmentem az antikváriumba és tovább kutatva a magyar könyvek között felfedeztem egy teljes Petőfit. A könyvet egy gumi tartotta össze, mert fedőtáblái alaposan meg voltak rongálva. Megnéztem az árát, erre kiderült, hogy 75 koronát kérnek érte. Ezt az összeget is sokalltam és a bolt vezetőjének szóvá tettem a két könyv meglepő árát és azt is megemlítettem, hogy a Petőfi-kötet érdekel, de hozzátettem, hogy ez a könyv újonnan sem került többe. A bolt vezetője erre azt jelelte, majd megbeszéli a kérdést a bevásárló szakemberrel. A megbeszélés eredménye az volt, hogy a drága Zola-könyv eltűnt a boltból, a Petőfi azonban maradt a régi árával... A könyvet megvettem, mert nekem Petőfi széthulló fedőlappal is kedves, csak azt nem szeretem, ha valaki ebből tőkét kovácsol. Igaz, senki sem kényszerített rá, hogy megvegyem, mégis az a nézetem, hogy a szellemi termékek, mint más termékek árát, nem szabad túlhajtani. Nem jó ez a vevőnek, mert drágán fizet, sem a boltnak, mert előbb-utóbb lejárat ja magát. A könyöklő hölgy A hölgynek bronzvörös volt a haja, fehér gyöngy fülbevalót hordott, szép arcán méltósággal viselte az évtizedek nyomait, a villamoson pedig gyakorlattal használta elegáns könyökeit. De amikor egy másik hölgy is igénybe vette a saját könyökeit, a bronzvörös hajú oly megvetéssel mérte végig, hogy kifejező, ragyogó tekintete egy pillanatra arról győzött meg, hogy felháborodása indokolt, és neki van igaza. Aki nem hitt a temetőknek Tudta, hogy rá is hasonló sors vár, a temetők és a síremlékek tömegei ezt bizonyították ... mégis ő, aki a sír szélén állt, nem hitt a temetőknek, nem hitt abban, hogy egy napon meg kell halnia. A legszelídebb ember Kocsis volt, erős, hatalmas ember, orrlyukában szőrcsomók nőttek, talán ezért is egy kicsit a gorillára hasonlított és a városban az anyák apró gyer mekeiket vele szokták ijesztget ni. Azt mondták: — Seszták bácsi elvisz téged Ö pedig, a világ legszelídebb embere, aki a jó, a szép, az udvarias szó után vágyott, csak ügyetlenül és szögletesen mo solygott az apróságokra, de ez a mosoly nagyon szomorú é kényszeredett volt, egy kicsit a sírásra emlékeztetett. Aki a fizetéséből él Van, aki még most is nem a munkájából, hanem a l'zetésé bői él. SZABÓ BÉLA TÖBB MINT KORDOKUMENTUM Karol Aufricht fényképkiállításának margójára E szeszélyes nyár második hónapjában rendeztek meg egy valóban figyelemre méltó kiállítást a térviszonyok szempontjából szerény, de rendkívül agilis bratislavai Profil fényképészeti kamaratárlatban. Ezúttal Karol Aufrichtnak, a szlovák fotóművészet rangos művelőjének 30-as évekből származó szociális jellegű művészi felvételeit mutatta be. Sajnos, Aufricht művészi munkái közül csak egy rész maradt fenn, mely szinte emberfeletti törekvéssel mentődött át a 40es évek állandó üldözései során. A művész ugyanis jelentős illegális tevékenységéért börtönben sínylődött. A kiállított anyagot az egység jellemzi és nem csupán folytonossági sorrendben, ahol több felvétel, a „Munkanélküliek", vagy az „így is éltünk" ciklusszerű. Több felvételére oly egyértelmű hatóerő jellemző, mely valósággal elképesztően hat a mesterien választott, megfelelő pillanat szempontjából. Karol Aufricht ellentétben az akkori fényképészek túlnyomó többségével, akik mindnyájan impresszív-szecessziós jelleggel áthatott és romantizáló látószögű alkotásokat hoztak iétre, élesen elhatárolta magát mint szociális programú alkotó. Bratislavában 1935-ben a Szociofoto alkotó kollektíva kialakításának kezdeményezője lett. Már akkor rendkívül áttekintően, a kifejező szociális programon kívül, elsajátította az új tárgyiasság kifejezési felfedezéseit, melyek új lehetőséget nyitottak a művészi fényképezés terén. így tehát a gondolati és esztétikai avantgarde különleges szintéziséről beszélgethetünk, melynek eredményeképp olyan kiváló értékű fényképek jöttek létre mint pl. a „Gyermekek" (1932), „Szociális gondoskodás" (1932), „Domb" (1933) stb. Egységet alkot itt a detailt kiemelő kifejezési tisztaság, érzékenység s a szinte bámulatos téralakítás. A kiállítás pozitív eredménye háromféle. Rendkívül hiteles módon dönti meg a München előtti köztársaságról alkotott hamis elképzeléseket, főleg a fiatal nemzedék körében, továbbá fényképészeti fejlődésünk rendkívül jelentős mérföldkövét mutatja be, s nem utolsósorban Karol Aufricht — egy értékes ember — kommunista fényképész és újságíró megérdemelt értékelését jelenti, akinek szavait idézem befejezésül: „Az életben már ez így szokott lenni, hogy ott, ahol sok a fény, az árnyékból is bőven akad. Lehet, hogy igazán nem tehetek róla, hogy zsengéimben az a másik van túlsúlyban. Mindez talán azért van így, mert az akkori fényben a barikád másik oldalán álltam." JAROSLAV ČILJAK Egy felvétel a Munkanélküliek című ciklusból. (1932) Orvosi tanácsadó Az ételmérgezések és a fertőzések leggyakoribb oka Az élelmiszerek különböző fertőzések és mérgezések forrásai lehetnek. Bizonyos körülmények között az élelmiszer — különösen meleg időben — különféle kórokozó szaporodására alkalmas környezetet jelent. Az élelmiszer szennyeződése alapjában véve két módon történhet. Elsődleges szennyeződésről akkor beszélünk, amikor az élelmiszeri olyan állati eredetű nyersanyagból készítik, amely beteg állattól származik. Ilyen esetben a mikrobák még akkor hatoltak be az állat húsába, belső szerveibe, tejébe vagy tojásába, amikor még élt. Ilyen fertőzött állat lehet minden háziállat, főleg baromfi, de a vadonélö állatok is, ide számítva a madarakat és a halakat. Az állatoknál a fertőzés rendszerint lázas bélmegbetegedéssel jelentkezik, de néha más testrészek is gyulladásba jönnek, mint például a tüdő, az izületek, a szülőutak. Nagyobb háziállatoknál a fertőzés következménye elvetélés lehet. A betegség nagyon gyakran előfordul a fiatal háziállatoknál is. Baromfinál — különösen kacsánal — petefészekgyulladás lép fel, és így a mikrobák bekerülnek a tojásba is. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a megfertőzött állatok látszólag nem mindig betegek. A élelmiszer másodlagos szennyezésére a helytelen rak tározás közben kerülhet sor, amikor az élelmiszert a rágcsálók — az egerek, a patkányok — különféle baktériumokat tartalmazó váladéka fertőzheti meg. A helytelenül tárolt élelmiszert, esetleg nyersanyagot különféle bogarak, főleg a legyek és a svábbogarak is szennyezhetik. Feldolgozáskor, vagy eladáskor szennyezhetik az élelmiszert váladékukkal maguk az emberek is. A növényekből készült élelmiszert az emberi ürülékkel való trágyázással is meg lehet fertőzni. Az emberek megbetegedésének oka az olyan élelmiszerek fogyasztása, amelyek nagyobb mennyiségű kórokozó mikrobákat tartalmaznak. Ilyenek például a disznósajt, a felvágottak, a hurka, a pástétomok stb. Készítésüknél különböző darált húsokat, belső részeket és vért használnak fel úgy, hogy összedolgozásuk után a kórokozó baktériumok az egész készítményben elosztódnak és ha ezt nem tartják hideg helyen, a baktériumok elszaporodnak. Érvényes ez a különféle majonézekre, salátákra, krémiekre és fagylaltokra is. A fertőzés gyakori okozója a salmonella nevű baktérium. A fertőzött élelmiszer elfogyasztása után 12—36 órával jelentkezik a megbetegedés láz, hányás, hasmenés, hascsikarás, kedvteienség, fej- • és végtagiajás kíséretében. Ez néha különféle zavarokat okozhat, pl. agyhártya- és csontgyulladást stb. Az ételfertőzéstől meg kell különböztetni az ételmérgezéseket. Ezeket a stafilokokkusz nevű gennykeltő baktérium mérge okozza, amely csaknem 20 percig tartó 100 fokos hőmérsékletet is kibír, és igen veszélyes. Az ezt a mérget termelő baktériumok az ember orrában garatában találhatók meg, különféle gennyes gyulladásokat okoznak, mint például kiütéseket, sebgennyedéseket stb. Az ételfertőzéstől eltérően a mérgezés tünetei a romlott élelmiszer elfogyasztása után 2 —4 órával jelentkeznek. Tipikus ismertető jele a görcsös hányás, hasmenés, gyengeség, gyakori lábikra fájdalom; láz nem kiséri a betegséget. Különös formája az ételmérgezéseknek a botulizmus. Főleg a konzervekből készült ételekben, a földben, némely állat ürülékében, a vizben szaporodhatnak el a mérget termelő baciilusok. Mind állati, mind növényi eredetű ételben előfordulhatnak. A betegség első tünetei, az idegbántalmak, az élelmiszer elfogyasztása után 12 órával jelentkeznek. Meg kell még említeni, hogy az élelmiszer olyan különböző mikrobákkal is fertőződhet, amelyek a szervezetbe a szájon keresztül kerülnek be és a széklettel ürülnek ki. Az elégtelen személyi higiénia következtében piszkos kézzel lehet átvinni a csírát az élelmiszerbe. Nagy szerepe van ebben a szennyes víznek. Az ez úton terjedő fertőző betegségek közé tartozik a hastífusz, a paratífusz, a vörheny, a fertőző májgyulladás stb. És végül állati eredetű nyersanyagok felhasználásával terjednek a többi- tipikus fertőző állatbetegségek mint például a bangkór. Az ételmérgezést bizonyos előírások betartásával el lehet kerülni: Az élelmiszert hűvös helyen kell tartani. Nyári időszakban válasszuk meg helyesen az étrendet. Főleg a közétkeztetési üzemekben nem szabad hurkát, burgonyasalátát stb. fogyasztani, ugyanis ezekben a mikrobák tömegesen elszaporodhatnak. Be kell tartani a húsételek készítésénél a helyes időbeosztást. A fagyasztott hús, a baromfi, a halak, a vadak szállítása és feldolgozása között, csak 12—18 órának szabad eltelnie. Felhasználás előtt alaposan meg kell mosni a gyümölcsöt és a zöldséget. Tisztán kell tartani a konyhai berendezést, a robotokat, a darálókat, hogy ne maradjanak bennük húsdarabok, amelyek azután szennyezhetik a többi nyersanyagot. A kész ételeknek nem szabad nyers hússal érintkezniük, még a konyhai segédeszközök útján sem. A nyers hússal dolgozzunk külön asztalon, külön gyúródeszkán, külön edényben. Pasztörizálatlan tejet csak forralva szabad inni. A majonéz, a krémek és a fagylaltok készítéséhez nem szabad kacsatojást használni. A kacsatojást csak 8 perces főzés, vagy alapos sütés után szabad elfogyasztani. A haszonállatok egészséges védelmének érdekében nem szabad őket beteg állatok belsőségeivel etetni. Ugyanez vonatkozik a romlott tojásra is. Az élelmiszerek készítését, szállítását és eladását csak egészséges személyek végezhetik, ezért a munkaviszonyba lépés előtt orvosi ellenőrzésen és bakterológiai vizsgálaton kell átesniük. Az élelmiszeriparban dolgozóknak szigorúan be kell tartaniuk a személyi higiéna alapelveit, s mindenek előtt WC-használat és orrfúvás után kezet kell mosniuk. Füstöltáruk árusításánál és büfékben gondot kell fordítani a készítmények higiéniájára. Befejezésül hangsúlyozni kell hogy a felsorolt intézkedéseket nemcsak a közétkeztetési üzemekben, hanem minden háztartásban be kell tartani. Nagy gondot kell fordítani a házi vendéglátás előkészítésére, amelyeket vidéken családi események alkalmával szoktak rendezni. Dr. K. Elischerová CSs OLVASTUK Z. A. Trapeznyikov akadémikus: Manapság az Idő különösen drága. Számítások szerint minden befagyasztott rubel évente 15 kopejka veszteséget jelent a népgazdaság számára. Nálunk a műszaki-tudományos ötletek gyakorlati megvalósulásának átlagos ideje 8 év. Ha ezt az időt a felére csökkentenénk — egyebek között az építkezések meggyorsításával —, az hatalmas, több tízmilliárdos megtakarítást jelentene. Az idővel való gazdálkodás nemcsak közgazdasági kategória. A jó irányítási rendszer egyrészt kialakítja a vezető legfontosabb vonásait — a gyors, operatív cselekvőképességet —, s miközben erre ösztönzi, ugyanakkor a tétovázásért, lassúságért büntető szankciókat helyez kilátásba. Másrészt a dolgozó gyors cselekvése aktívan visszahat magára az irányítási rendszerre, fejleszti és tökéletesíti ezt a rendszert. LITYERATURNAJA GAZETA