Új Szó, 1970. szeptember (23. évfolyam, 207-232. szám)

1970-09-04 / 210. szám, péntek

Sajtószabadság és demokrácia JÓ ÚTON HALAD A »PARTIZAW « A kor lelkiismerete akartam lenni. Az eredmény: börtön, cenzúra, elkobzás. És mindez a paragrafusok nevében, a törvény nevében, a „demokrácia" nevében, a nép nevében. Az „Éhség legendájá"-t elkobozta a demokrácia valósága. A létező valóságot munkátlanok éhségét — semmivé tagadta egy fikció: a demokrácia. Az éhség valósága ellen tehát ki kell játszani a demokrácia legendáját. Magyarországon az állainszentség a „szent korona", Csehszlovákiában: a demokrácia. Magyarországon nincs király, de megvan a középkori jogalap. Látható és tapintható, grófoktól őrzött szimbólum. A demokráciának nincs szimbóluma, a demokráciának csak valósága lehet. Hol van? A demokrácia valósága a lotyó valósága: polgári államformák ágyasa! A von Papenek, Mussolinik, Bethlenek, ezek a kényes legények, nem tűrik meg maguk mellett, kidobják és ez a rablólovag-gesztus mindenesetre becsületesebb nyíltság, mint a demokrácia nevében űzött kapitalista játék. A demokrácia sosem létezett. Osztályok harcában nem létezhet. Amíg az államapparátus egész komplexuma az osztályállam jellegét mutatja: a demokráciáról beszélni — szemfényvesztés. A demokrácia mindig csak takaróköpeny volt, vitakérdés: ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhesl A demokrácia: legenda, mert ha valóság lenne, akkor könyvemet nem kellett volna elkobozni. De az „Éhség legendájá"-t el kellett kobozni. Ez az elkobzás a csehszlovák demokrácia igazi fokmérője. A Balkán-diktatúrák, a Horthycenzúra, u Mussolini-elhallgattatások, Hindenburg országa és Masaryk állama közt már nincs különbség. Közép-Európában az írás-, szólás- és gondolatszabadság felett a kor rendőrei őrködnek. A XX. század Közép-Európája lázasan várja az új Metternichet, a rendőrminiszterek egyforma ambícióval készítik elő az új Szent Szövetség bacillusmentes Hitlerlandját. Mi keresni valója van itt a kor lelkiismeretének? Mi köze a demokráciának a verchovinai éhséghez? Nagyobb dolgokról van Itt szó. A Metternichek nem botolhatnak meg egy darab kenyéren. A verchovinai lócitromot tehát el kell rúgni az útból, az éhséggel együtt, a könyvvel együtt, az íróval együtt! És ezzel az ügy el van intézve! Csodálatosak a demokrácia útjai Csehszlovákiában! Annak idején Rennel és HamiKonnal együtt jártam a Verchovinát. A két neves külföldi vendéget útjuk előtt Slávik belügyminiszter még kihallgatáson is fogadta. Akkor velük szemben a demokrácia még diszkusszió volt. Három hónap múlva ugyanez a demokrácia szőröstől bőröstől elkobozza az én írásomat, noha ugyanazt mondja, mint Renn és Hamilton! Könyvemet el kellett kobozni, mert valóságdokumentum, mert álarcrántás. A demokrácia pedig, éppen mert csak takaróköpeny, ezt az álarcrántást nem tűrheti. A félelem internacionáléja parancsol: a szemünket bekötik, a szánkat betömik, a tollúnkat kiütik. De a letagadott éhség most már hallgatni fog és az elkusliadt író most már jólnevelten eltűnik a balfenéken? Holicson az éhség tovább ínarsol. Garamfőn a proletárok újra hullnak, mint az őszi legyek. Hiába minden: a tömegek szólnak, mozdulnak, szólni, írni kell nekünk is: az idő nem hallgat, az idő nem áll, a kezemet még nem vágták le tőből, az írógépet még nem zúzták darabokra. Kinyújtott vádoló kezemet leüthetik, hangomat teljesen elfojthatják. A harc egyenlőtlen: az írógép ellen a szellem demonstrációja, a gondolat ereje ellen az egész mettérnichi apparátust mozgósítják: fizikailag kell, hogy alul maradjanak. És mégis élek, mert legyőzetésemben vagyok erős, most érzem, hogy vagyok valaki, több és erősebb hatalom mint ők. Legyőzhetetlen. Mert ha lelkiismeret vagyok, akkor elpusztíthatatlan vagyok: jövő! A történelem ítélete elől nem lehet csendőrszuronyokhoz és paragrafusokhoz menekülni. Aki fél, akinek csendőrszuronyra és paragrafusra van szüksége, az alul marad. Aki fél, annak nincs igaza, azt megöli, oldalra dobja a históriai törvényszerűség. Az államügyész hiába átkozta halálra az írásomat: csak a papírost téphette el, csak a nyomdászok munkáját semmisíthette meg, de mert agytekervényeímet nem kanalazhatta ki, a gondolat, hit és akarat továbbra is megmaradtak — erősebben, kötelezettebben — másokért, ezrekért, akikről tudom, hogy ott állnak mögöttem és akik tudják, hogy velük együtt elpusztíthatatlan jövő vagyok: lelkiismeret, számadásravonás, ítélet! FÄBRY ZOLTÁN (Megjelent Az Üt 1933. 4. számúban.) Egy magyar földműves találkozása Leninnel 1970 IX 4. 1916-ban engem, föld nélküli földművest 18 éves koromban besoroztak. Május elsején vonultam be. Az orosz frontra kerültem, és 1917-ben november 13-án már fogságba estem. Murmanszkba vittek, azután Turkesztánba. A fogolytáborban ért a forradalom. Megszöktem, de Taskenten túl nem tudtam menni, mert a sínek fel voltak szagattva. Taskentben szintén fogolytáborban voltam, onnan egy gimnáziumi tanár felesége kikért szakácsnak. Itt Taskentben láttam a bolseviki forradalmat. Eddig fogalmam sem volt a vörösökről és a fehérekről. Egyszer feltűnt egy tiszti különítmény páncélautókén Taskent főutcáján, amelyei négy nagy fasor szegélyezett, hatalmas fákkal. Akkor láttam, hogy egyszerű munkások harcolnak a fehérek ellen, olajos ruhában, puskájuk madzaggal a vállukra kötözve, köztük gyerekek, lányok, öregek. Néztem, kik is ezek tulajdonképpen. A fasor mindkét végén lefűrészeltek egy hatalmas fát, kötelet kötöttek a fa csúcsára, a kötelet felhúzták a szemben levő háromemeletes ház tetejére. A másik oldalon ugyanezt csinálták. Amikor a páncélautósor jnem a mostani harckocsi, ha. nem egyszerű autó, csak páncéllal volt védve) odaért, akkor lerántották a fát. A fehérek kiabálni kezdtek, hogy visszavissza. De a vörösök az utcasor túlsó végén megint csak lefektették a fákat. így bekerítették a fehéreket, sem előre sem hátra nem mehettek. Az ablakokból meg gránátokat dobáltak az ellenségre. Nagy lelkesetlés fogott el ennek láttán. Micsoda leleményesség! Milyen hadvezérük lehet, ha ők is ilyenek, ezek az egészen egyszerű munkásoki Ki vezeti őket? Később árulás következtében a feliérek egy időre felülkerekedtek. A városháza azonban sokáig tartotta magát. Három napig ostromolták a városházát, harmadnap bevették. Odamentem, hogy lássam, milyenek lehetnek azok a bolsevikok. A tanácsterem padlóján két ember feküdt a földön, a fehérek vesztett dühvel rugdosták őket. Kiderült, hogy a nagy tanácsterein egyik ablakából az egyik bolsevik gépfegyverrel tartotta sakkban a fehéreket, az utolsó előtti töltényig. A másik oldalon vagy 100 láda kézigránát volt. A gránátokat a másik dobálta az ostromlókra. Ütolsó golyólyukkal • főbelötték magukat. Néztem. Ezek hét a bolsevikok? Mondták körülöttem, hogy egyszerű munkások voltak. Az esemény hatására 1919 tavaszán beléptem a taskenti Csekához, ahol őszig őrségben voltam. Amikor a Vörös Hadsereg nehéz helyzetbe került, önként jelentkeztem a frontra. Harcoltam Orenburg mellett, Bokgara bevételénél, majd Andizsainbarí. A Vörös Hadsereg akkor nagyon sok fiatal önkéntesből állt, de volt hatvanéves, ősz szakállú önkéntes is. A hadsereg még természetesen nem volt olyan összetételű, mint később; ellenség is befurakodott közénk. Lövészárokban helyezkedtünk el a bokrok mögött, itt rejtettük el az ágyúkat. A mi katonáink, akik még ilyen rohamban nem vettek részt, megrémültek-a nagy túlerőtől, kiugráltak a lövészárokból, és elfutottak. Hiába mondtuk: ne szaladjatok el, úgyis utolérnek benneteket. Mi ott maradtunk öten négy ágyúval. Parancsnokunknak, egy fiatal orosz matróznak vezényszavára, amikor a kozákok kétszár méterre voltak, kartácstlizet zúdítottunk rájuk. Az első sorokat lekaszáltuk, az utánjövők legázolták azokat, akikben még volt élet. Fogalmuk sem volt, milyen kevesen vagyunk ezért megfutamodtak, hatalmas győzelmet arattunk felettük. A lovakat elfogtuk, ráültünk, és üldözőbe vettük a kozákokat. Másnap oda jött Frunze, aki akkor a turkesztáni csapatok főparancsnoka volt. Mind az ötünket kineveztek ütegparancsnoknak, és elküldtek Moszkvába katonai iskolára. Csak én voltam magyar az öt közül; egy osztrák, a többi orosz matróz volt. Amikor az előző évfolyam hallgatóit tisztté avatták, az ünnepségen megjelent Lenin. Készültünk a fogadására; legnagyobb büszkeségemre engem a díszszázadba tettek, jó magas voltam, a sor elejére kerültem. Rendkívül izgatottak voltunk, állandóan igazítottunk valamit magunkon, hol a patrontáskát, hol a derékszíjat. Amikor Lenin megérkezett Frunze kíséretében, odaköszönt nekünk: „Zdrasztvujtye!" Egetverő éljenzés volt a válasz. Lenin mosolyogva, gyors léptekkel köz«ledeft felénk, és megállt előttem. A szivem erősen dobogott. Megkérdezte, milyen megyéből való vagyok. Azt mondtam, hogy Budapest megyéből, gondoltani, igy jobban érti. Kísérőjéhez fordult, és így szólt tréfásan: „Ejnye, mindig úgy tudtam, hogy a magyarok alacsonyak, tömzsi emberek, most kisül, hogy milyen hatalmas legények." Lenin kezet fogott ve lem. Rámnézett, elgondolkodó, komoly arccal, és így szólt: „Ha hazatér, elvtárs, harcoljon otthon . is vitézül a mi közös ügyünkért." Felvilágosíthatlak, hogy miért küldték az iskolára, mert hangsúlyozta, hogy otthon is vitézül harcoljak. Mindenki irigyelt, mert Lenin ke . zet fogott velem. Mondták ls tréfásan: „Te csórt* magyar, éppen téged szúrt ki Leniíi elv társi" Van olyan emlék, amely bevilágítja az ember egész életét. Évtizedek múlhatnak el, s nem halványodik soha. Van olyan arc, van olyan tekintet, amelyet néhány pillanatra látunk csak, de soha . sem feledhetünk el. így őrzöm én a Nagy Öktó-. beri Szocialista Forradalmat, így őrzöm Lenin elvtárs tekintetét. (A Találkozások Leninnel című kötetből 1 VARGA JĎZSEF 'Ürdöntjös Pelsőctől Szlavosig kellemes az utazás. A Csetnek patak völgyét végig erdőborította hegyek veszik körül. A kevés szántóterületről éppen most takarítják be a gabonát. Amikor az ember Szlavosba ér, már-már azt gondolja, hogy tovább menni lehetetlen. Mégis ... Alig néhány kilométerre a Kakashegy és a Szlovák Érchegység lábánál festői tájon egy kis falucska húzódik ineg — Feketelehota (Čierna Lehota). A rozsnyói járásban partizánfaluként tartják számon. Amikor ugyanis huszonhat évvel ezelőtt kitört a Szlovák Nemzeti Felkelés, minden fa, minden szikla mögül partizánok tüzeltek a fasisztákra. A falucska lakosai nemcsak élelemmel látták el a partizánokat és ápollak sebesültjeiket, hanem nagy részük a partizánok oldalán harcolt. A németek nem is merték ide betenni a lábukat, s csak december vége felé szállták meg a falut, de nem sokáig időzhettek, mert egy hónap múlva megérkeztek a szovjet és a román egységek. A falu új életei kezdett. A legnagyobb változást, illetve a legnagyobb eseményt 1949ben jegyezte fel a falu krónikása. A rozsnyói járásban itt alakítottak elsőként földművesszövetkezetot. Hogy milyen volt a kezdet? Nehéz, igen nehéz. Hogyisne, gép alig volt, s az éj közös gazdaság földjei 800 méjler tengerszint feletti magasságiban, de egyes legelők és rétek 1400 méteren is felül voltak. A lejtők, a hegyoldalak fekvése 16-tól 45 fokig terjedt. így az amúgy is szegény föld megművelése igen nehéz volt és nehéz még ma is. Hatvan tehénnel kezdték. Az évi fejési átlag tehenenként 1400 liter körül mozgott. A fejlődés egyik mércéje, hogy — 106 tehénnél — tavaly tehenenként évi 2275 lit.ii.. i i go; értek el, s az idén elérik a 2400 litert. A burgonya tavaly 150 — 190 mázsás hektárhozamot adott. Hogy az idei 22 hektár milyen termést ad, azt nehéz megmondani. A csapadékdús időjárás ugyanis nem a legkedvezőbb a hegyes vidéknek. Bíznak azonban, hogy mint tavaly, az idén is legalább 20 vagon krumplit adnak el. Ha valaki Csallóközből vetődne ide, nehezen hinné el, hogy ebben a hegyaljai szövetkezetben — ahol a 915 ha mezőgazdasági területből csak 156 ha a szántó — gabonafélék termesztésével is foglalkoznak. Tavaly például a Mironovi búza 27,2, a rozs 31,2 és az árpa 28,8 mázsa átlagos hektárhozamot adott. Az idén a szeszélyes Időjárás miatt nem értek el Ilyen szép eredményeket. Búzából 24, árpából 26 mázsa az átlaghozam. Mint minden szövetkezet, ez is megpróbálkozott fajállattenyésztéssel és vetőmag — főleg krumpli — termesztésével is. A gazdasági udvar fejlődése azt mutatja, hogy az állattenyésztést választják. Ugyanis most is egy 98 férőhelyes tehénistálló épül, amely egyben 2500 mázsa takarmány befogadására is alkalmas lesz. A szövetkezet a múlt hagyományait tisztelve a „Partizán" nevet viseli. A közeli papírgyár miatt részben munkaerőhiánynyal küzdenek. Egy hűséges tag nevét azonban meg kell említeni. ján Tomes kezdettől agronómus volt. Két éve pedig a szövetkezet elnöke. Bízik abbmi, hogy a szövetkezet fejlődése nem áll meg, és a jelenlegi 20 koronás munkaegység értéke a jövőben növekedni fog. Amint mondja, a „Partizán" jó úton halad, és fog a jövőben is haladni. "IKÖBÖLKÚTI MOZAIK A központi fekvésű, 2700 lakost számláló községben az elmúlt 10 évben 150 új lakás épült, ezek közt több a négylakásos építkezés. Impozáns épületnek számít áz állomás közelében a háztartási cikkek modern áruháza, moly egy fedél alatt van a jednota korszerű vendéglátóüzemévek Ez év őszén kezdődik egy közös akció 1 millió 500 ezer korona értékben, mely végleges helyet biztosít a hnb fis a közbiztonsági szervek részére. A Jifilyi szövetkezet 105 hektárnyi szőlőiéből tavaly már 62 hektár teljesen termőre fordult és 86 vagoiinyi termést hozott. Többek közt ez is tette indokolttá, hogy a Párkányi Borászati Üzem éppen itt fog felépíteni egy 7V)' vagötíoS szőlőfeldolgozót. Kényes téma a 2200 vagonos gabonasfló építésének említése, mely az ország többi hasonló építkezésével szintén sokat várat a befejezésre. Ez a mulasztás azért is jelentős borsot tör a földművesek orra alá, mert az új létesítmény egyben szárítónak és takarmánykeverőnek Is szolgálna. Augusztus elején nagy öröme volt a község lakosságának: átadták rendeltetésének azt az új 25X12,5 méteres uszodát, melynek 1605 000 koronás értékéhez a lakosság hozzájárulása félmillió koronát tesz ki. A kabinokkal, öltözőkkel felszerelt létesítmény parkwiílásál máris megkezdték. Ez év elejpn megkezdték a Nyitramellékl. Téglagyárak legújabb s egyjien legmodernebb, 51 millió korona befektetéssel épült téglagyárának próbaüzemeltetését. A w üzem kapacitása 100 dolgozóvá; napi 80 000 tégla, vagyis éve

ťite kb. 25 millió egység. A gyúr környezete a szakértők szerint 60 esztendőre biztosít nyersanyagot. Közben halad az útépítés is: 1967-ben 1500 méternyi aszfaltos út készült el, ezt 1969-ben további 600 méterrel megtoldották. A követett járdák hossza 3500 méter, a? iskola és a templom körüli ki»t nagyobb park 5 hektárnyit tesz ki. Községi utak viszonylatában további 900 méter szilárd úttest építését végzik. A község büszkeségének számít a 4 millió korona költséggel épült, konyhával és tornateremmel ellátott 15-tP új iskola. Környékéne, ..ao sítása bármely fővárosi kertészet dicséretére válna, pedig az iskola pedagógusainak irányításával a füvészkedő tanulók végezték el. A falakon belül Gedai Sándor pedagógus a helyi nádas kitömött állatvilágát használja fel az oktatásnál, de a föld őskorából való leletekkel is találkozhatunk itt. A községi könyvtárak versenyében éppen a napokban nyerte el a helyi könyvtár szlovákiai méretben az első díjat. A könyvtárnak 500 olvasója van, de csak egyetlen helyiség áll rendelkezésre. Most kapott ugyan 18 új könyvespolcot, de még igy is több a könyv, mint a polc. A községből munkára való elvándorlás csekély, a lakosságnak alig 10 százaléka jár idegenbe munkára. De a szolgáltatásokért is jóformán csak a szabóság végett kell elutaznia a helyi polgárnak. A hnb egyesített üzemeiben 32 dolgozó 11 szektorban minden igyekezettel azon van, hogy elsősorban a lakosság igényeit elégítsék ki. Ezt igazolja az is, hogy tavaly az 1 329 000 korona értékű' teljesítményből 770 000 koronát tett k| a lakosság részére végzett szolgáltatások összege. A község szilárd alapokon nyugvó szövetkezete immár 35 milliós vagyon gazdája, és nemcsak gazdag jutalmazást nyújt a tagságnak, hanem a munkakörnyezet korszerűsítéséről is péitiísan gondoskodik. Ez idő szerint 640 000 korona költséggel egy modern szociális .épületen dolgoznak. A tanulmányi, ttdiilési kirándulások már megszokottak, sőt, az efsz vezetősége 100 000 koronát ajánlott fel a hnb-nek egy szabadtéri színpad építéséhez. S végül a jubileumi évben 2 692 000 korona értékű kötelezettségvállalással gazdagítják a közélelmezést. GÁBRIS JÓZSEF