Új Szó, 1970. szeptember (23. évfolyam, 207-232. szám)

1970-09-04 / 210. szám, péntek

Wlemrégien egy franciaországi levélhordóról írtak az újságok, aki a rosszul címzett leveleket és lapokat a folyóba dobta, mert lusta volt megkeresni a címzetteket. Valaki diszkréten megsúgta nekem, hogy állítólag ez nálunk is megtörtént már. Nekem is volt egy postaküldeményemre vonatkozó raklamációm, tehát a postai kézbesítöosztályra mentem, hogy felvilágosítást kérjek erre vonatkozólag. A kézbesítőosztály vezetőjével, majd több beosztottjával beszélgetek a problémákról. Egy nagy terem közepén, nagy nyüzsgésben, elég rossz körülmények között osztályozzák a küldeményeket. Zsákokat rakodnak körülöttük. Innen viszik a postások a küldeményeket az egyes körzetekbe. Levelek, amelyek rossz címezéssel, helytelen névjelöléssel, s gyakran szinte olvashatatlan kézírással érkeznek: ,,Nein kézbesíthető" jelzést kapnak. Ha a postás saját körzetében nem tud mit kezdeni velük, akkor reggel kihordás előtt még egyszer kikiáltják a címzett nevét, hátha egy szomszédos körzetben létezik. Ha ez is eredménytelen, akkor vissza kerül u postára. Itt az ún. cimnyomozó szolgálat veszi kezébe. Sokszor nagy fejtörést okoznak a hiányos címzések. Bizony néhány pontatlan levélíró alaposan próbára teszi a postai alkalmazottak idegeit. Az osztályvezető magyaráz: a közönségnek figyelemmel kell kísérnie ezt, hogy elsősorban a felületes és hiányos címzés okozza a tévedéseket, sokszor a késedelmes kézbesítést. Az első szabály az, hogy a címet olvashatóan és pontosan írják. Nem elég, ha a helység, vagy a város nevét feltüntették, hanem az utcát, házszámot, ha lehet az emeletet és ajtószámot is írják, mert sokszor hasonló nevűek laknak egy házban vagy utcában. A feladók gyakran olyan rövidítéseket használnak, amelyek érthetetlenek, nem általánosan Ismertek. Nagyon megnehezíti ez a munkát, Fontos, hogy mindig kiírják a vállalatok, intézmények teljes címét. Mindez csak hozzájárul a gyors kézbesítéshez. Helyes lenne, ha az alapfokú iskolában a gyermekeket arra is megtanítanák, hogyan kell postai küldeményeket megcímezni ill. csomagolni és felad.ni. — Mi történik azokkal a küldeményekkel, amelyek tényleg nem kézbesíthetők? — Ügynevezett nyomozó szolgálatot létesítettünk. Elláttuk különféle segédeszközökkel — amint látja. Vannak itt régi telefonkönyvek, városi útmutató, címtárak, utcanévjegyzék a régi elnevezésekkel, szaknévsorokkal. — A türelmen kívül — kérdezzük — mi szükséges még e sajátos munkabeosztáshoz? — Kombinációs képesség, helyismeret, nyelvtudás és jó emlékezőtehetség. Sok cirill-betűs írással címzett küldemény is érkezik. Ha nem tudjuk megfejteni, igénybe vesszük a közeli idegennyelvű könyvesbolt segítségét. Igen jó emlékezet sokszor döntő és meggyorsítja a mun kájukat. Fejből tudják sok száz politikus, funkcionárius, egyetemi tanár, szakember lakását, sől munkahelyét is. S ha már ez sem segít, akkor előveszik feljegyzéseiket, hátha már szerepelt ez a név vagy cím. A régi alkalmazottak közül sokan ismerik a mások által már régen elfelejtett régi utcaneveket, amelyeket már többször átkereszteltek. így pl. Srna, Oravec és több más postaalkalmazott-nyugdíjasok újból kisegítésképpen szolgálatba lépett, hogy lelkiismeretes példaš munkával segítsék pótolni a munkaerőhiányt. Itt a nyomozórészlegen a gyógyszerészekhez hasonló olvasási készséggel keli rendelkezni. Még talán recepteken sem látni olyan betűtípusokat, mint néhány levélen. — Tudnának néhány érdekes esetet gyakorlatukból? — Évekkel ezelőtt érkezett egy levél, amelyen sem cím, sem név, csak a Roland szobor volt rámázolva és innen nyíl vezetett az egyik mögötte fekvő házhoz az I. emeletre. Csak annyit írt rá a feladó: Anyicska. A szemfüles postás, megtalálta. Vagy egy másik eset. A borítékon kelet-szlovákiai tájszólással jelölték meg a Kék Templom közelében levő házat, melynek legfelsőbb emeletén lakott a keresett szépség. Ismeretes az is, hogyan tették próbára postánkat. Teljesen cím nélkül valamelyik színész vagy színésznő fényképét küldték el. Mi megtaláltuk őket. — De mutasson csak, kérem, néhány mostani küldeményt. Lapozok a levelek és lapok tömegében. Tiszai Éva a címzett (város nélkül) Nálepku 10/d Csehszlovákia. A feladó Sárközi Boris. Magyarország. Még a borítékra ráírta külön „választ kérek!" Hiszen várhat, ha nem nyomozzák ki a címzettet. A levelek tartalmáról a posta alkalmazottainak persze fogalmuk sinr.s. A küldeményeket felbontani szigorúan tilos. A levéltitok sérthetetlen. Csak ha már nem tudnak mit kezdeni a kézbesítetlen levelekkel, kerülnek Trnavára, ahol egy ideig elraktározzák őket. O

lykor nagy derűt okoznak a legkülönfélébb képzettársítások útján létrejött cimek. A levelüknél még megjárja, de ha pl. kézbesítetlen élelmiszercsomagok jönnek, azok még több fejtörést és kellemetlenséget vagy kárt okoznak a feladónak, címzettnek egyaránt. GREK IMRE Az Uh i hevesi Állattenyésztési Kísérleti imúzet az aimozás nel kiili állattenyésztés problémájává! foglalkozik. A képünkön látható istállóban matracok, rostélyok helyettesítik az almuzást. (Felvétel: Nősek — ČSTK) A VÁMSZEDŐ TISZA ' i&rtá J2I 'ÍŠÉĹ Farkas Barnabás fókertész: Kevés lesz a termes. Zavartalan fürdőzők vidám zajon- I hangos az országhatárt .iló, alig hat kilométer távon hazánkba látogató Tisza homokos partja a kistárkányi „strandon". Az iszapot már felszárította a melegen sütő nap. Viszont feltűnően kevés az ezelőtti években megszokott csokoládébarnára sült „rézbőrűek" száma. — Rövid volt az idei szezon — panaszkodik az egyik fürdőző —, a Tisza három ízben lépett ki medréből ... Bálint István, a Kistárkányi Efsz főkönyvelője pontosan jegyzékbe vette a dátumokat. — Először március 30-án öntötte el határunk 350 hektáros területét a Tisza vize. Hét napig áztál ta a 39 hektáros zöldségest, a közel 100 hektáros gyümölcsös jelentős részét. Másodszor május 16-án nyugtalankodott a Tisza — ez volt a legnagyobb áradás, sok helyen a vízből alig látszottak ki a gyümölcsfák koronái, június 14én veszélyeztetett harmadízben a folyó. A háromszori vízáradás igen nagy károkat okozott a szövetkezetnek. Az állami normák alapján számolva több mint 2,9 millió koronás a kár. Az évente közel 1,5 millió korona jövedelmet biztosító 39 hektáros zöldségest háromszor ültettük be, 77 hektáron a gyümölcsös is víz alatt állt. Tizenkilenc hektár árpa, 8 hektár takarmányrépa, 49 hektár lucerna és lóhere, 25 hektár takarmánykeverék kiázott, ki kellett szántani. Hatvanhálom hektár legelő és rét is heteken át víz alatt állt. A négy esztendő alatt telepített 25 hektáros fialal gyümölcsös 95 százalékában helyrehozhatatlan károk keletkeztek, ami csak újabb telepítéssel pótolható. A gyümölcsösben — amely évente átlagosan 40—50 vagon almát, sőt 1967-ben 70 vagon termést is adott —még ma, jóval a víz távozása után is, szembetünőek a károk. Ott találkoztunk Farkas Barnabással, a gyiimölcsészet fiatal vezetőjével. Máskor is jártunk ilyentájt a kistárkányi szövetkezet gyümölcsösében. Ilyen szomorú kép még sohasem fogadolt. Az előző években gyönyörű, fejlett gyümölcsök súlyától roskadoztak a fák. S most, általában apró, fejletlen, többnyire foltos almát látni a levéltelen ágakon. — Legalább ezer termő almaTa sínyli az idei árvizet — közölte Farkas elvtárs. — Aligha adunk el az idén 25—30 vagonnál több almát. Annak a kevésnek, ami megmaradt, a minősége sem a legjobb. Máskor hathét esetben végeztünk védőpermetezést, az idén pedig • — a víz miatt — csupán háromszor s ez meg is látszik ... Bálint főkönyvelőtől tudtuk meg, hogy csupán almából közel hétszázezer korona lesz a veszteség az idén. — Nagy kiesést jelent ez a pénzügyi tervben — hangsúlyozza Bálint István — de nem csüggedünk el. A vízparti embereknek ilyen rizikóra is gondolniuk kell. Szerencsénkre — ilyen értelemben — ritka vendég nálunk a Tisza, nem önt ki minden évben. Igyekszünk pótolni a veszteségeket, s valamit az állani is megtérít... A Tisza visszatért medrébe, eljátszotta „vámszedő" szerepét és szürkés, hűs habjait újból a fürdőzők vették birtokukba. (kulik! T 24 — Én meg várjak itt türelmesen, hőgy egyszer a sarkamra lépjenek, mi?—• Mi bőszített fel, Ondro bácsi? Ha akarod, megmondom nekik, hogy többé ne küldjenek hozzád senkit! Ondro az asztalra csap. — Azt meg ne merd tenni! — Jó, nem szólok egy szót sem. — Jobb is, ha csomót kötsz a nyelvedrel — dörmögi Ondro bácsi, és bort loccsant a poharakba. — Sok lesz, Ondro bácsi! — Csak igyál! — torkolja le indulatosan az éjjeliőr. A szájához kapja a borospoharat, s fenékig üríti. — Tudod, hogy miért iszom? — Mert a véred kívánja: — Azért iszom, hoijy el ne feledjem, miért vagyok ittl — mondja Tarabusz. — Te még gyerek voltál akkor. Negyvenötben, amikor visszajöttem a koncentrációs táborból... — Te még ott is voltál? — csodálkozik Pista. — Akkori ... — megretten a gondolattól. — Csak ne képzelődj! Nem szeretem a hosszú meséket. .. Ott voltam, hogy „beépítsenek" engem. Érted? Szakszerűen fejeztem kí magam? Azelőtt • partizánok között voltam, alig tudtam megszökni tőlük. A társamat agyonlőtték ... Nem mutatkozhattam az emberek között. Valaki gondolt egyet. Fejes halálfejes lehetett, mert azonnal megfogadták a tanácsát, s engem bezártak a koncentrációs táborba, hogy tisztára mossanak . .. Tudod, hogy mire kényszerítenek ott? Nem? Néhányunkat külön zártak, hogy senkivel se érintkezhessünk, és hozták hozzánk a foglyokat. Rájuk uszítottak bennünket, mint a kutyákat. . . így öldöstem őket, ni! — Ondro a nyakához kapja Vaskos ujjait, és szorongatja saját torkát. — Németet, csehet, lengyelt, Oroszt fojtogattam. Kiszorítottam belőlük a lelket Mielőtt összeomlott volna minden; megszöktettek. Szökés közben a „társaimat" agyonlőtték. Amikor „felszabadítottak", az. amerikaiak, írást kaptam. A nyilvántartási könyvből kiírták, hogy negyvennégy szeptembere óta a koncentrációs tábor foglya voltam. Pedig csak negyvenöt februárjában kerültem oda ... Hazajöttem. A házamat üresen találom. Több falusival együtt kivégezték az enyéimet, mert „vad partizán" voltain. Üliii tudtam volna keserűségemben, de nem mertem senkire sem kezét emelni..: Elfelejtettem mondani, mielőtt megszöktettek volna a táborból, megmagyaráztak mindent, mit kell odahaza csinálnom. És megmutatták a fényképeket. Több felvételt készítettek rólam, amikor összeroppantottain a foglyok gégéjét.. . Most hallgass! Egy szót se szólj! Ha nem csinálom azt, amire kértek, elküldik ide azokat a fényképeket, és végem van! Ezért mondtam neked, hogy köss csomót a nyelvedre! Ha nem fenyegettek volna meg, akkor sem lennék más. Nem lehetek más. Ezt megmondhatod nekik. Tönkre ment életemet már senki sem csinálhatja vissza. Igyál! Igyál, ha mondom! Ügy... Te itt nyugodtan aludhatsz, de én?! Minek is jöttél? Minek?! Hogy felkavarj bennem újra mindent?) Igyál! Van elég borom! Nem hallgatsz rám? Mondom, hógy igyál! Ma még megfojtok valakit! Még van érő a karomban... 11a láttad volna azokat a kékülő arcokat!.'.. Eh, nem értesz te semmit! ... Amikor negyvenöt őszén idejöttem, mert a falumban nem maradhattam, értékes papirosok voltak a kezembén.' Koncentrációs táborban voltarii, vagy nem?! Kocsmát nyitottam. Amikor elvették a kocsmát, inni . kezdtem, s amikor az ital élvette az eszemet, fojtogatni kezdtem az embereket. Annyira nem voltam részeg, hogy ne tudjam, kinek a nyakához kapok, s hogy mit beszélek. Azt ordítoztam, így fojtottam meg két fasiszta németet, amikor megszöktem a táborból! Azóta vagyok hóbortps. Az elvtársak rábeszéltek, hogy ne járjak a kocsmába, ne igyak annyit, kár értem, ha már annyit szenvedtem a háborúban ... Azóta nem járok a kocsmába, csak idehaza iszom ... Egyszer még elvesztem a fejem, és valóban megfojtok valakit ... Ondro elhallgat. A tömzsi, széles vállú férfi — Fritzsche, Pernek, Komora, Pista — feláll, s elgondolkodva járkálni kezd a szobában. — Miért hallgatsz? — förmed rá Ondro. — Most beszélj lel .—. Mit mondjak? Szomorú életed voll. — Ne keseríts el még jobban! — lakad ki a társa, és felkapja a demizsont. .— Ne igyál! — mondja határozottan Pisla. — Nekem le nem parancsolsz! — Mosl én parancsolok! •. — Na, nézd csakl... . — Teckl le a demizsont! Ondro az asztalra ejti a demizsont, A tömzsi, széles vállú férfi az órájára pillant. — Még csak tizenegy óra. Jól kezdjük a napot! Most egy-két órára lefekszel, aztán bemész a faluba, körülnézel, hogy nem szaglásznak-e utánam. Kávét, cigarettát is veszel. Holnap pedig bemész a városba, egy órás-. hoz, reggel majd bemagolod, mit kell neki mondanod, s egy kis csomagot hozol tőle! Aztán úgy vigyázz majd rá, mint a szemed fényére! — Talán csak nem pokolgépet kell idehoznom? — Egy rádióleadót, jelenteni akarom a mieinknek, hogy milyen jól érzem magam itt nálad! Ondro felcsillanó szemmel néz a tömzsi, széles vállú vendégére. — Valami mégiscsak történiki — sóhajtja, és az ágyhoz támolyog. Csak a kabátját' és bakancsát dobja le, s az ágyba veti magát. Az alacsony, kurtára nyírt hajú Müller néhány perccel tizenegy előtt kisiet a konstrukciós irodából. Lefut a lépcsőn, s nyugodt, lassú léptekkel a gyárkapu felé indul. Az egyik őr éppen a nagykaput nyitja, hogy az igazgató hatszázhármasa kigördülhessen az utcára. Benéz az őrszobába. Az öreg Górázd az asztal mellett ülve újságot olvas. Benyit hozzá. — Jó napot, Górázd báesil Az öreg leteszi az újságot. — Te vagy az? Megint vársa valakire? '" • Müller kinéz az'utcára nyíló ablakon. ' — Egy barátomat várom. — Hát csak várjad — mondja Górázd, s az asztalán széttárt üzemi újságra mutál.' -'- Olvastad, hogy mit írnak H másik kedves barátodról? — Olvastam. — Mit szólsz hozzá? — Kordíkné jól tud írni. — Más véleményed nincs róla? — Most már biztos, hogy Frankéul felveszik a. pártba! (Folytatjuk i IX.