Új Szó, 1970. szeptember (23. évfolyam, 207-232. szám)
1970-09-27 / 39. szám, Vasárnapi Új Szó
A z ősi Babilon egyik uralkodója megparancsolta, építsék fel „Bábel tornyát", hogy betekinthessen az egek birodalmába. A tisztességtelen kevélyekre megharagudott az isten, lerombolta a tornyot és azzal büntette építőit, hogy összekeverte nyelvüket, ne érthessék meg egymást. Ezt mondja az ősi legenda a bábeli toronyról, önkéntelenül ls eszembe jutott a bibliai legenda, amikor érdekes utazást tehettem Bábel romjaihoz. Máig is rejtély Babilon alapitójának neve és alapításának időpontja. Feltevések szerint időszámításunk előtt a XXIV. és a XXI. század között sumérek alapították és Kandingirrának, azaz az „Isten Kapujának" nevezték el. Állítólag Szumuabum, az amoriták egyik vezére tette meg a várost a babilóniai állam fővárosává. A régészeti ásatások máig sem derítettek fényt e kérdésre. Mezopotámiában, azaz a Tigris és Eufrátesz folyók közelében, ahol kétszer virágzott fel és kétszer indult hanyatlásnak a babilóniai állam, sem fém, sem kő — az akkori idők legszilárdabb anyagai nem fordulnak elő. Babilon fénykorában a harcosok fémfegyvereiket más népekkel vívott ütközetek során szerezték meg, vagy más országokból hozták be dísztárgyakkal együtt, ez tehát nem lehet kulcs Biibilon történetéhez. Az akkori városi épületek -rendszerint napon szárított téglából épültek. Téglaégetéshez ugyanis fa kell, Babilon vidékén viszont nincsenek erdők. Égetett téglát csak hivalkodó paloták és templomok kikészítésére alkalmaztak. Mezopotámia száraz éghajlatának viszonyai között évekig fennállhattak volna ezek az épületek, de a háborúkat, tűzvészeket és áradásokat nem tudták átvészelni. Múlt idők tanúi Ugyanez a sors érte azokat a napon szárított agyagtáblákat is, amelyekre az első babilóniai uralkodók idején Bábel krónikáját írták. Csak később, a legfontosabb feljegyzéseket tartalmazó agyagtáblákat égették ki kemencében. Bábel romjai mégis sok titkot árultak el a régészeknek. Amikor időszámításunk előtt 1792-ben Hammurapi lett Babilon királya, egy történész szerint a város szürke tartományi központ volt, melynek uralma jelentéktelen területre — észak-dél irányban mintegy 130 kilométernyi, nyugat-kelet irányban legfeljebb 35 kilométernyi területre terjedt ki. Eredményes hadjáratokkal alátámasztott politika eredményként Hammurapi 42 évi uralkodása alatt Babilon egy akkori erős állam központjává fejlődött, s az akkori államhatárok körülbelül egybeestek a mai Irak határaival. Hammurapi uralkodása idején pontosan megjelölt funkciójú, erősen centralizált államapparátus fejlődött ki. Napjainkig 55 olyan agyagtáblácska maradt fenn, amelyek az uralkodónak a kormányzókhoz, a katonai vezetőkhöz, az idegenben működő babilóniai követekhez és más hivatalos személyekhez intézett parancsait, utasításait tartalmazzák. A feljegyzések tisztségviselők leváltására és kinevezésére, a lakosság népszámlálására és mozgósítására, az adók nagyságának megállapítására stb. vonatkoznak. El tudjuk képzelni a hivatalos ügyekkel foglalatoskodó Hammurapit. Az egyik babiloni palotában mellette ül titkára és nádpálcával puha agyagtáblákra jegyzi fel az uralkodó utasításait. A különleges módon forgatott pálca ékszerű nyomokat hagyott az agyagban, s innen ered ennek az Írásmódnak az elnevezése: ékírás. Utána a titkár homokkal szórta be a nyers agyagot, majd sima agyagréteget borított rá. Lepecsételés és borílékozás sajátos módja. Felületére a titkár ráírta a címet, aztán az égetőbe küldte a csomagot. A homok megvédte a szöveges agyaglapot attól, hogy a „borítólaphoz" ragadjon, az égetéskor keletkező kemény réteg pedig a szöveg elmosódásától és kíváncsi szemek elől védte meg a szöveget. Az így készült üzenetet aztán királyi futár továbbította rendeltetési helyére. A küldönc átment a nagy palotaudvaron, amelyen egy emelkedés állott, ahonnan ünnepélyes alkalmakkor Hammurapi leereszkedett alattvalói közé, aztán az éjjel-nappal éberen őrzött egyetlen palotakapun át kilépett, lóra pattant és útnak indult. Hammurapi óriási és fényűző palotájának belső helyiségeiben, a trón- és fogadóteremben, a műkincsekkel és falfestményekkel díszített áldozati teremben és a lakószobákban aligha fordulhatott meg a küldönc. Akkoriban még a palotahelyiségeknek sem voltak ablakai. Ajtóréseken és a mennyezetben fúrt környílásokon keresztül kapták a fényt. Esős és hideg időben egyszerűen befedték e nyílásokat. Viszont a palotában már akkor volt csatornahálózat, amit belső bituménburkolatú agyagcsövek maA. MATYUSIN IRAKI RIPORTJA BÁBEL TORNYA Beszélő romok • Az ember civilizáció bölcsője? # Babilon fénykora • Legenda és valóság • Fény derül-e évezredek titkaira? radványai tanúsítanak. Az egyszerű emberek hajlékaiban természetesen nem volt ilyen kényelem: a hulladékokat egyszerűen kihajították az utcára. A küldönc télen szennyben úszó, nyáron porral borított, rendszertelenül szétszórt ablaktalan agyagházak közti utcákon Babilon egyik kapuja felé igyekezett. Az erődfalakon belül ugyanis kevés volt a föld, ezért az utcák szélességén takarítottak meg földet. Annyira keskenyek voltak az utcák, hogy nem mindegyiken mehetett át felmálházott szamár, nem ls szólva fogatokról. A bagdadi Iraki Nemzeti Múzeumban őrzik egy fekete dioritból készült műemlék másolatát. Eredetije a párizsi Louvre-ban van. Ez lényegében Hammurapi törvénytára. Az emberi történelem egyik legérdekesebb és legértékesebb lelete, amelyre az iráni Susa városban bukkantak. Ismeretlen mester keze 282 paragrafust örökített meg rajta, melyek képet adnak a babiloni . birodalom lakosságának jogi, igazságszolgáltatási, kereskedelmi, vagyoni és más helyzetéről. Hammurapi halála után hanyatlásnak indult a babiloni birodalom. Elszakadt tőle Suméria, majd kasszita, aztán hettita, végül ismét kasszita törzsek fosztogatták Babilont. Az asszírok hadjárata után a sivatagi szelek homokkal borították be a romokat. Századok teltek el, míg Babilon kiemelkedett romjaiból és híre ismét elterjedt a világ minden országában. Ez Natopalaszar idejében történt, aki uralkodása alatt — időszámításunk előtt 626 és 604 között létrehozta az új babilóniai, avagy kaldeus államot. A város időszámításunk előtt 604 és 562 között II. Nabukodonozor alatt érte el legnagyobb felvirágzását. Rabszolgák új városokat építettek és helyreállították a régieket, a földeken dolgoztak, bővítették az öntözőcsatornák hálózatát. A legnagyobb figyelmet azonban Babilonnak szentelték. Hérodotosz ógörög történetíró, aki már a perzsa hódítás után járt Babilonban, elragadtatással írt a város szépségeiről. A régészek számításai szerint Nabukodonozor idejében százezer állandó lakosa volt a városnak, s mintegy 1180 nagyobb és kisebb templom ékesítette az utcákat és tereket. Istar kapuja Babilont magas, tornyos erődfalak három soron és vízcsatornák védelmezték a külvilágtól. A falak felső részén kettős sorban négylovas kocsik mehettek végig, hogy sürgősen átcsoportosítsák a katonaságot arra a pontra, ahol az ellenség betört. Különösen szép volt a város az Ojév ünneplésekor, rendszerint tavasszal. Ünnepi menet vonult Istar kapujához. Az utcát vastagkék fényezésű lapokkal burkolt falak szegélyezték. Ezekről 60 pár fehér talpú félelmetes oroszlán nézett a tömegre — ezek testesítették meg lstart — a szerelem és a háború istennőjét. Adad és Marduk isten ábrázolása az Istar-kapun. Az Istar-kapu maradványai. Ezután az utca szüküim kezdett és a menet lassan bevonult az Istar-ka pun, amely hosszú fedett folyosó volt az erőd őrségének céljaira szolgáló, oldalról hozzá zárkózó helyiségekkel. A kapu homlokzatáról és belső falairól Marduk isten vörös-fehér sárkányfigurái és Adadot, a vihar és a villám istenét megtestesítő bikafigurák néztek a tömegre. A félhomályos alagútban a boltívek alatt tompán hangzott az imádkozók éneklése és a fáklyák vörös fénye különös színekként verődött vissza az emailozott kék táblákról. A kapu építői nemcsak a hadászatban, hanem a lélektanban is kiismerték magukat. Kétségtelenül előre kiszámították azt a hatást, amikor a félhomályból kilépő embereket elvakítja a napsütés és az ég kék színe. Nagy hatással volt aztán a királyi palota fenséges látképe, a vörös, kék, sárga, és fefcér állat- és virágfigurákkal ékesített falak . .. A felkelések leverésével és adóbegyűjtéssel elfoglalt babilóniai uralkodók túl későn szereztek tudomást Kiirosz perzsa uralkodó betöréséről. A legenda szerint Kürosz katonái csatornát fúrtak és ezen keresztül a szomszédos völgybe vezették le az Eufrátesz vizét, s a kiszáradt folyómederben előnyomulva i. e. 538 egyik ünnepi éjszakáján, amikor a lakosság és az őrség mit sem sejtve lakomázott, betörtek Babilonba. Kürosz a kor hagyományaitól eltérően nem gyújtotta fel a várost és nem hányta kardélre lakóit. Józanul úgy gondolta, hogy többet jelent nekik a meghódított ország gazdasági rendszere, mint a pusztítás. A babiloni tisztviselőket is meghagyta bizonyos állásokban, Így aztán az egyszerű halandók számára a perzsa hódítás nem volt más, mint szokásos kormánycsere. Mégis a perzsák pusztították el Babilont. I. e. 482-ben Xerxész a satrapál elleni felkelések megtorlásául leromboltatta a templomokat és palotákat, a földdel tette egyenlővé aa erődöket. Ekkor következett be a babilóniai birodalom második s egyben utolsó hanyatlása. Makedóniai Nagy Sándor elhódította Babilont a perzsáktól, s helyre akarta állítani nagyságát, de tervel megvalósítására már nem kerülhetett sor. A Felvonulások utcájának kicsorbult kőlapjain közelítettem meg aa Istar-kapu maradványait, amelyek helyenkint a 12 métert is elérik. A bitumennel kötött sárgásszürke téglák felületén Itt-ott még látszanak az istennőt megtestesítő oroszlánok domborművei. Nehéz elképzelni, hogy ez az utca már több ezer éves. Mégis évezredekkel ezelőtt ezen az utcán vonultak az Imádkozók tömegei, a hadjáratok gazdag zsákmánnyal viszszatérő részvevői és a hadifoglyok ezrei. Ezeken a kőlapokon vonulva hajtották fogságba a kasszlta, hettita, asszír és perzsa katonák a fogoly babilóniaikat. Bizonyára ezen az úton szállították hazájában a maláriában elpusztult Nagy Sándor holltestét is. A múlt nyomában Nabukodonozor királyi palotájából, a hozzáépített függőkertekből, a többi palotából és templomból ma már csak romok maradtak meg. A régészeknek nehézséget okoz a bábeli torony pontos helyének a meghatározása is. A háborúk, a tűzvészek, áradások meg az idő sok mindent elpusztítottak a babilóniaiak alkotásaiból. A babilóniaiak tudományos és technikai eredményei azonban máig is fennmaradtak: matematikusaik meg tudtak oldani másodfokú egyenleteket — ezeket a földterületek kijelölésénél alkalmazták, ismerték azt a teorémát is, amelyet jóval később Püthagorász-tételének neveztek el. A mag(B erődfalakat, óriási tornyokat, hidakat és vízvezetékeket lehetetlenség volt megfelelő mechanikai ismeretek nélkül építeni, mint ahogy a függőkertek, a szivattyúberendezések és eléggé bonyolult öntözőrendszerek ls hidraulikai ismereteket kívántak. A „bábeli tornyot" és más templomok tornyait nem véletlenül építették hétlépcsőzetű piramisok formájában. Ez azzal függött össze, hogy e templomok papjai — babilóniai csillagászok — tudtak a hét bolygó létezéséről és tanulmányozták mozgásukat. A holdhónap hosszának általuk és a modern csillagászok által történt meghatározása közti eltérés mindöszsze 0,4 másodperc. Napjainkban is széleskörűen érvényesül a hatvanas rendszer, melyet a babilóniaiak fedeztek fel. Az órát hatvan percre, a percet hatvan másodpercre, a kört 36 fokra osztjuk. Az eddigi babiloni ásatások az ősi város eseménydús történelmének csak egyes korszakairól árultak el valamit a régészeknek. Lehet, hogy a sok-sok domb és sírhalom, amelyeket még nem érintett emberi kéz, sok titkot fog még elárulni ennek az évezredekkel ezelőtt élt népnek életéről.
