Új Szó, 1970. szeptember (23. évfolyam, 207-232. szám)

1970-09-19 / 223. szám, szombat

Jk Világ proletárjai, egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1970. szept. 19. SZOMBAT BRATISLAVA • XXIII. ÉVFOLYAM 223. szám Ára 50 fillér Köszöntjük az 50 esztendős RUDÉ PRÁVO-t TISZTELT ELVTÁRSAK! Ötven esztendő a történe lemben nem nagy idő, de az elmúlt fél évszázad nemzeteink és nemzetiségeink történelmében a legjelentősebbek közé tartozik. Nem kevésbé jelentős ez a korszak a Rudé právo, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága lap ja szempontjából. V'él évszázad telt el a Rudé právo első számának megjelenése óta és ma ezt a jelentős jubileumot joggal ünnepli nemcsak sajtónk és pártunk, hanem idehaza és külföldön is mindazok, akik a szocializmusban és a kommunizmusban látják a világ jövőjét. Ezekben a napokban meg emlékezünk a Rudé právo harcáról a burzsoá Csehszlovák Köztársaságban az úri rend, az osztályellenség és a saját soraiban megnyilvánít ló különféle elhajlások el len, s egyben a kizsákmá nyolt és elnyomott tömegek jogaiért, szebb holnapjáért, az igazságos társadalmi rendért. Emlékezetünkben felidézzük lapjuk harcát a fasiszta rémuralom éveiben, az illegalitás súlyos feltételei között a náci megszállók ellen, hazánk felszabadulásáért. Nem feledkezünk meg azokról az áldozatokról, amelyeket ebben a küzdelemben hoztak. A Rudé právo odaadó és elvhü segítőtársa volt pár- . tunknak azután is, hogy a Csehszlovák Köztársaságot felszabadította a hősi Szovjet Hadsereg. Iránytű volt 1948 februárja előtt a burzsoá pártok elleni harcban, majd a munkásosztály győzelme után fontos szerepet vitt a szocializmus építése időszakában. Ünnepük alkalmából emlékezetünkbe idézzük a Ru dé právo együttműködését az első köztársaság magyar kommunista sajtójával. Nagyra becsüljük azt a körülményt, hogy szerkesztőségük az elmúlt két évtizedben az Oj Szó munkaközösségének is rendszeres elvtársi segítséget nyújtott, amelyet mindig a proletár internacionalizmus megnyilvánulásának tekintettünk. TISZTELT ELVTÁRSAK! A Rudé právo, a közelmúlt válságainak leküzdése után, nem kis érdemeket szerzett a konszolidálás folyamata ban, és napjainkban is szilárdan halad Csehszlovákia Kommunista Pártja által kijelölt úton, rendületlenül küzdve a CSKP KB marxi— lenini irányvonalának ér vényre futtatásáért. Ezen az úton a szívünk mélyéből sok sikert kívánunk önöknek. AZ Of SZÓ SZERKESZTŐSÉGE Kiállítás a Rudé právo harcos útjáról A Rudé právo első száma ötven esztendővel ezelőtt, szép temt>er 21-én látott napvilágot. Ezen a napon nyílik meg a prá gai Klement Gottwald Múzeum ban a CSKP lapjának fél évszázados harcos múltját idéző rendkívül érdekes és tanulságos kiállítás. A kiállítás a Rudé právo ötvenéves gazdag tevékenységéi Nemzeteink és nemzetiségeink egysége társadalmunk egyik alapelve Köztársaságunk elnöke a partizánskej dolgozók nagygyűlésén (CSTK) — Ludvík Svoboda köztársasági elnök Ondrej Klokočnak, az SZNT elnökének, Pe ter Colotkának, a szlovák kormány elnökének, František Hagarának, az SZSZK erdő- és vízgazdálkodási miniszterének, valamint kísérete további tagjainak társaságában tegnap a reg-, geli órákban látogatást tett a topolčanyi bölényrezervációban. További útján az államfőt lelkesen üdvözölték Skýcov partizánközség lakosai és a gépkocsikat virágokkal árasztották el. Köztársaságunk elnöke délelőtt 11 órakor érkezett kísére tével a partizánskej Augusztus 29 Üzem elé, ahol a lakosság, az Üzem dolgozói és a fiatalság ismét virágokkal fogadták. Az államfő és felesége kíséretében tartózkodtak Ondrej Klokoč, az SZNT elnöke, dr. Pe ter Colotka, a szlovák kormány elnöke feleségével, dr. Eugen Turzo, az SZLKP nyugat-szlovákiai kerületi bizottságának vezető titkára, Emília Lenártová, a Szlovák Nőszövetség Központi Bizottságának elnöke, dr. Ján Pudlák, a köztársasági elnöki iroda vezetője és mások. Az üzem épülete előtt az államfőt és a vendégeket Ján Gregor, szlovák iparügyi miniszter és a topolčanyi járás képviselői: Ľudovít Cakajda, az SZLKP járási bizottságának vezető titkára és Michal Kmef, a jnb elnöke, valamint a cipő- és bőripar vezető képviselői, Dezider Goga, a Szlovák Cipő- és Bőripari Szakigazgatóság vezérigazgatója és Michal Halló, a* (Folytatás a 2. oldalon) Ludvík Svoboda elvtárs méltatja, mely elválaszthatatlan a párt tevékenységétől megala kulásától kezdve napjainkig. A kiállításon figyelemmel kísérhetők a Rudé právo, és így természetesen a párt múltján is végigvonuló, köztársaságunk bo

v nyolult bel- és külpolitikai viszonyaira jellemző események. —km — Elvtársak! Mindenekelőtt Szeretnék önöknek őszintén, szívből jövő köszönetet mondani a szép és me leg fogadtatásért. Ügy érzem, hogy ezzel kife jezik szeretetüket szocialista hazánk iránt és azt, hogy támogatják a párt és az állam vezetését. Bratislavai látogatásom alkalmából elfogadtam üzemük meghívását. Szívélyesen köszöntöm a gyár valamennyi dolgozóját. Az üzem és városuk — Partizánske — büszke, dicső nevet visel. Ez az egész vidék örökké emlékezetes marad történelmünkben, mint a partizánmozgalom egyik fontos központja, a Szlovák Nemzeti Felkelés egyik jelentős helye. Gyáruk dolgozóinak 80 százaléka részt vett a Szlovák Nemzeti Felkelésben. Őszinte szívvel köszöntöm a nemzeti és állami szabadságért küzdő 800 harcost, akik ma is itt dolgoznak. Dicsőség annak a 147 hősnek, akik életüket áldozták a hitleri és ludák fasizmus ellen, az új szabad Csehszlovákiáért folytatott harcban! A Szlovák Nemzeti Felkelés vezető ereje Szlovákia Kommunista Pártja volt, mely hatékony politikai és szervező munkával a fasizmus elleni harcra egyesítetté a népet és a fasisztaellenes erőket. Együtt harcoltak itt szlovákok, csehek, oroszok, ukránok, franciák és más nemzetek fiai. A szlovák nép jelentős támogatást kapott a Szovjetuniótól. A tapasztalt partizánvezérek, a fegyverek és a szovjet hadsereg harci akciói, mindez igazi testvéri segítség volt. A Szlovák Nemzeti Felkelés kitörülhetetlen Csehszlovákia történelméből, annak egyik legdicsőbb szakaszát jelenti. Hagyatéka ezért örökérvényű számunkra és az új felnövekvő nemzedék számára is, melynek a szocialista társadalmunk fejlesztésére irányuló tettekben kell megnyilvánulnia. Partizánskeba látogatva lehetőségem nyílt arra, hogy meglássam, mi minden változott meg itt azóta, hogy utoljára jártam errefelé. Nagy élmény ez számomra, éppenúgy, mint nemrégén a kelet-szlovákiai utam. Több, mint negyed évszázaddal ezélőtt a legnehezebb körülmények között mentem keresztül Szlovákián. Annál jobban szívemhez nőtt a szlovák nép, a szlovák városok és falvak, a gyönyörű táj. Annál inkább értékelem minden sikerüket. Ezek a sikerek még szebbé tették a szép Szlovákiát, és' Kedden, szeptember 15-én emlékeztünk meg a Fravda chudobynak, a mai Pravda elődje születésének ötvenedik évfordulójáról. Hétfőn, szeptember 21-én a Rudé právo sziileiésének köszöntjük az ötvenedik évfordulóját, egyben megünnepeljük a sajtó na;>ját. A két évfordulóra emlékezve egy harmadikra is gondolunk: a Kassai Munkás jubileumára. Immár fél évszázad áll a csehszlovákiai magyar nyelvű kommunista sajtó mögött is. Lapunk hetek óta az évforduló jegyében él. Visszaemlékezéseket közöltünk az élő tanúk, a kommunista lapok egykori szerkesztőinek, levelezőinek, terjesztőinek és történészeknek a tollából. -A kommunista sajtó írásaiból cí.mü sorozatban a Kassai Munkás, a Munkás, a Munkás és Parasztnaptár, Az út és a Magyar Nap című lapból vett szemelvényeket mutattunk be. Akciónkat azzal a szándékkal indítottuk, hogy a mai olvasóval megismertetjük e lapok egykori szerkesztőit és munkamódszerét, felelevenítjük a kommunista sajtó harcos szellemét, lerójuk tiszteletünket elődeink: a kommunista újságírás úttörői előtt. Az élők által írt és a már lezárt életművekből vett írásokból összeállított sorozatot a tegnapi számunkban közölt cikkel befejeztük. Nem feladatunk eldönteni, hogv sorozatunknak mi az értéke, és menynyire teljesítettük célkitűzésünket. Ügy érezzük azonban, ha nem is mindenre kiterjedően, és ha nem is a filológus pontosságával, a huszonegy eredeti és a tizennyolc átvett írással sikerült bepillan tást nyújtanunk a múltban készült kommunista sajtó műhelyeibe, sikerült érzékeltetni, hogy milyen viszonyok között dolgoztak elődeink, miért küzdöttek, hogyan álltak helyt. Sokan írtak, elmondták a kommunista sajtóhoz fűződő emléküket. Az igazságért és a dolgozók felszabadításáért folytatott küzdelmet idéző epizódok mindegyikét gyöngyszemként értékeljük. Ezek az emlékek a haladás minden hívének sokat mondanak. Azoknak azonban, akik a múltat már csak a szájhagyományból vagy a leírásokból Ismerik,- különösen értékesek. A múltunk teljesebb megismerését elősegítő írásokat ezúttal is köszönjük. A sajtó feladatáról már rengeteget írtak és beszéltek a politikusok, az írók, a kritikusok és maguk a szerkesztők. Elmondták, hogy az újság a „történelem krónikása", „egynapos irodalom", „tiszavirágéletű hírforrás", a „napi események közlönye", „csomagolásra alkalmas papír" stb.,' stb. Az 1968-as januárt követő események előtt azonban nagyon kevesen beszéltek arról, és talán még kevesebben tudatosították — amiről azóta mindenki meggyőződött —, hogy igen sok hivatása mellett a sajtó nagyhatalom. Nem rendelkezik nukleáris töltettel, nincs állig fel fegyverzett hadserege. Módszere sem „háborús". Fegyvere: a szó. E mindennél erősebb eszköz azonban legyőzhetetlen. A sajtó sajátos természetű nagyhatalom. Akinek a kezében van, a sok egyéb mellett zavart kelthet, becsaphatja az embe rek millióit, elhazardírozhatja akár egy ország sorsát. Ugyanakkor — ha akarja —, megnyerheti az emberek szívét, lelkét, lehet tettekre ösztönző, lehet az igazság bajnoka, lehet megbízható tájékoztató, maradéktalanul teljesítheti a szervező, a nevelő ós az agitátor szerepét. A harčokban edződött, a dolgozók jólétéért'és igazságáért küzdő sajtónk történetének van egy vargabetűs fejezete. Az akkori időszak, amikor visszaéltek szeretjével, hamis eszme szolgálatában állt, és — akarva akaratlanul — eredeti céljával ellentétes érdeket képviselt. Az útvesztés nem tartott sokáig. A kilengés után sajtónk az elődökhöz méltó helyes útra tért, és visszakapta rangját, becsületét. Legyünk azon, hogy e „nagyhatalom" az említett két lehetőség közül a jövőben mindig a másodlkat válassza. Nyerje meg az emberek szívét,"lelkét, ösztönözzön tettekre, legyen az igazság bajnoka, mégbiz ható tájékoztató, jó szervező, nevelő és agitátor. BALÁZS BÉLA megerősítették egész szocialista köztársaságunkat. Jogosan állapíthatjuk meg, hogy Szlovákia a kapitalizmusban nem fejlődhetett volna anynyit gazdasági, szociális és kulturális téren, mint Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével a köztársaság szocialista fejlődésének folyamatában. Egyetlen kapitalista ország sem büszkélkedhet a nép életszínvonalának ilyen jelentős emelkedésével. Szlovákia színvonala megközelítette a Cseh Szocialista Köztársaság színvonalát. Egyes alapvető gazdasági mutatókban pedig ma már jobb eredményeket ér el. Azt mondták, hogy a szlovákok sokat tanulhattak cseh testvéreiktől. Ma már azonban sok területen a csehek sok jót tanulhatnak Szlovákiától. És ez a helyes. A közös munka, a kölcsönös tanulás egymástól, ez az erős szocialista köztársaság, a közös gyönyörű jövő felépítéséhez vezető megbízható út. A kapitalizmusban az uralkodó osztály nem tudta és nem is akarta megoldani Szlovákia fejlődésének problémáit, sem pedig nemzeteink kapcsolatait az egyenjogúság alapján. Szlovákia a szegény, elmaradott országok közé tartozott. A megoldatlan nemzetiségi és osztályellentétek a ludák, fasiszta erők érdekeit szolgálták. Csak Csehszlovákia Kommunista Pártja törekedett már az első köztársaságban is a nemzetiségi kérdés igazságos megoldására, Szlovákia gazdasági fellendítésére. Csak a kommunista párt védelmezte a szlovák nép jogait, és nemcsak szavakkal, hanem elsősorban tettekkel. Csehszlovákia Kommunista Pártja már a háború alatt felvetette az egyenrangúság elvét. Szlovákiában a háború után sok minden lényegesen megváltozott. Iparosítása során sok eszközt fordítottak a termeifi alap fejlesztésére, de egyúttal az iskolaügy, a tudomány és kutatás fejlesztésére is. Új, öntudatos, szakképzett munkásosztály, új művelt szlovák szocialista értelmiség keletkezett. A háború után sem érvényesítették azonban teljes mértékben azt az elvet, hogy a cseh és a szlovák nemzet maga fogja irányítani ügyeit, együtt intézi közös dolgait. A nemzetiségi politika lenini elveinek mellőzése sok nézeteltérést okozott kapcsolatainkban. A január előtti párt- és államvezetőség súlyos hibája volt, ezeket a problémákat és nem hogy nem oldotta meg idejében (Folytatás a 4. oldalon)