Új Szó, 1970. szeptember (23. évfolyam, 207-232. szám)

1970-09-18 / 222. szám, péntek

A

lévai járásban a szódói szövetkezet a jól gazdálkodók közé tartozik. Az első félévi mérleg eredménymutatói szerint járási viszonylatban a hetedik helyen állnak. Ez már igen szép eredménynek számít, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a járásbm 102 szövetkezet vajh. Ebben az évben a növénytermesztésben egy hektár'u 4010 kóroltík bruttó termelést végeztek. A valóságban 4250 koronát értek el. Az összjövedelem, szintén egy hektárra számítva, a .tervezett 6680 koronával szemben 7061 korona. Egy munkaegység értéke pedig 25 korona. Tóth Árpád, szövetkezeti el nök, már tizenhetedik éve dolgozik ebben a munkakörben. Ennyi idő után nem tűnhet túl zásnak, ha azt mondjuk, hogy már szinte a „kisujjában" v;m a szervezés ďs a vezetés minden csínja-bínja. Ahol pedig ilyen sokat tapasztalt szakem ber áll az élen, ott aligha lehetnek problémák — gondolhatná a kívülálló. Az elnök gondterhelt arca azonban másról árulkodik. — Az idei kedvezőtlen időjárás már eddig is alaposan késleltette az egyes munkafolyamatok végzését. Napokkal, sőt hetekkel tolódtak el az ag rotechnikai határidők. Ennek hatása pedig lépten-nyomon megmutatkozik. Szerencsére a gyakori esőzések a sok rossz mellett egy kis jót ls hoztak, mert éppen ennek következtében most lényegesen könnyebb a talajelőkészítés, mint más években. — Mennyire vannak ezzel? — kérdeztem. — Eddig 274 hektár tarlót szántottunk föl. Ennek 35 százalékán már elvégeztük csak nem az összes szükséges műveleteket. — Mikor kezdik a vetést? i— A hét végére tervezzük. Először nyolcvan hektáron a Bezosztája, majd száz hektáron a Mironovi búzát vetjük el. Ha semmi váratlan nem jön közbe, akkor az ősziek vetését tíz, tizenegy nap alatt szeretnénk elvégezni, mert alig néhány nap időkülönbséggel megkezdjük a cukorrépa szedését is, amelyet 55 hektáron termesztünk. Ezt szorosan követi majd a kukorica törése. A szövetkezet vezetőinek " már előre is gondot okoz az őszi munkák ilyen torlódása. Annál inkább, mert kevés a munkaerő. Az alig száztíz állandó dolgozó közül mindössze huszonötre tehető a fiatalok száma, ötszázkilencven hektár szántóterületre ez bizony kevés. S ami még fájóbb: «i tagok átlagéletkora ötven év körül mozog. Ez ugyan pillanatnyilag még nem égető, de könnyen azzá válhat, ha néhány éven belül nem történik változás ezen a téren. Addig azonban csak a megfelelő fokú gépesítésre lehet számítani. A szövetkezetnek tíz kerekes, három lánctalpas és kát RS—09-es traktora van u szükséges munkagépekkel együtt. ŐSZI GONDOK — A gépek számát illetően nem panaszkodhatunk — mond. ja az elnök. Minőségüket tekintve már annál inkább. Nem árulok el titkot azzal, hogy mezőgazdasági gépgyártásunkban bizonyos lemaradás észlelhető más országok színvonala mögött. Jócskán akad kifogásolni való a konstrukciót, a szerkesztést illetően. A mi esetünkben például nem váltak be a tolóhengeres vetőgépek, fnert gyakran nem pontos az adagolásuk. Már csupán ebből a szempontból is szerintem megbízhatóbbak a kanalas szerkezetűek. Ezeknél a gépeknél szinte dekányi pontosságra ki lehet számítani az egy hektárra elvetendő magmennViséget. Ezek viszont már kevésbé kaphatók. Ezért nemrégen már arra kényszerültünk, hogy néhány használt darabot vásároljunk. A vetőgépek pontos adagolása minden növénynél fontos. A kapásnövényeknél kétszeresen érvényes ez, mert a vetésterületnek jelentős hányadát képezik. Ezzel párhuzamosan sok élőmunka is szükséges termesztésüknél. S a munkaerőhiány a mezőgazdaságban általános jelenség. Az ilyen „apróságok", mint a kapások esetében a pontos adagolás, már jelentős mértékben csökkenthetik az élőmunka-szükségletet. Főleg most, mikor az eddigieknél jobb magyar és jugoszláv kukoricafajtákat kezdjük egyre szélesebb körben alkalmazni. — Jelenleg négy SVBZ— 250-es típusú vetőgépünk van — folytatja az elnök. Régebbiek ugyan; de még használhatóságuk mellett szól többek között jó teljesítményük. Egy géppel naponta húsz-huszonöt hektárt tudunk bevetni. Igaz, ebben nagy szerepük van a gépkezelőknek, Sztankó Sándornak, Bóc Jánosnak, Popka Pálnak és Kovács Lászlónak ls, akik már évek óta állandóan együtt dolgoznak. A jó gazdálkodáshoz a gé** péken kívül sok másra is szükség van. Szódón még ha jók is az ere'dmények. a munkaerőhiányon kívül más tényezők is gyakran fékezik a gazdálkodás gördülékenységét. A nagy terméshozamok elérésének egyik alapfeltétele a talaj szükséges tápanyagtartalmának állandó biztosítása. Ennek értelmében a vetésterületnek legalább negyed részét kell évente istállótrágyázni. A termesztett növények igényei szerint 200—400 mázsával hektáronként. Ebben a szövetkezetben viszont a 640 hektár mezőgazdasági területnek alig húsz százalékára elegendő a rendelkezésre álló trágya. Így a különbözetet műtrágyákkal igyekeznek pótolni, hogy egy hektárra 280—290 kiló tiszta tápanyagot lehessen juttatni. — Sajnos, ez sem mindig egyszerű — mondja Tóth elvtárs. Sokszor már a műtrágyák helytelen időrendi elosztásánál kezdődik a baj, mert a gyártó üzemek negyedéves tervek szerint termelnek. Figyelmen kívül hagyják a mezőgazdaság idényjellegét. Leggyakrabban csak késve kapjuk meg a majdnem nélkülözhetetlen trágyaféléket. Mostani körülményeink között viszont nincs olyan tárolóhelyiségünk, amelyben hónapokra előre tartalékolhatnánk. S ha mégis erre a megoldásra kényszerülünk, ezt csak jelentős minőségbeli elértéktelenedéssel tudjuk megoldani. Például csak a nitrogénműtrágyák esetében aránylag rövid idő alatt a tápanyagoknak 25—30 százaléka veszik el éppen a helytelen tárolás következtében. A szövetkezet zöldségkertészetében már az első félév kimutatásai szerint mintegy 250 ezer korona a lemaradás. Ebben más tényezőkön kívül az elégtelen trágyázásnak is szerepe van. Ezt pedig az év végéig nem lesz könnyű behozni. Főleg ha már a szövetkezet kertésze is emiatt elhanyagolja kötelességét. G

ondok, problémák tehát szép számmal vannak. Sikerek és nehézségek. Körülbelül ez jellemzi a szódói szövetkezet hétköznapjait. Vagy ahogy az egyik közmondás tartja: „Amit megnyernek a réven, sokszor elvesztik a vámon". Ötven éve az ember szolgálatában A jubiláló PALMA Hu az ember 50. születésnapját ünnepli, emeli poharát és felsóhajt: „Életem javát leéltem." Egy üzem történetében azonban ötven év gyerekkor kecsegtető távlattal, tervekkel, a fejlődés sok-sok lehetőségével. Így van ez a PALMA esetében is, amely ez év szeptember 25-én ünnepli fennállásának fél évszázados évfordulóját. S most, hogy visszalapozunk a gyár krónikájában, hogy előttünk vannak a kimutatások, a számok garmadája, meg kell állapítanunk, hogy termékeivel az ember egészségét szolgálja: növényi zsírokat és olajokat, tisztítószereket és szappanokat termel. Szlovákia területén elsőként 1920-ban Bratislavában kezdtek gyártani étolajat. A nyersanyagot akkor a Dunán délkeletről szállították mostani fővárosunkba. A mai PALMA üzem alapkövét 1942-ben rakták le, s azóta két fióküzemével együtt — Nové Mesto nad Váltómban és Senkvícén — egyre bővítik, modernizálják, új gépekkel szerelik fel. Pillanatnyilag 1200 embert foglalkoztatnak. Nem egy szakaszon a munkafolyamat teljesen automatizált, a gyárat a legmodernebb NDK-beli, angol, francia, olasz gépekkel szerelték fel. 1970-ben 12 féle mosdószap pánt, négyféle tisztítószert és nyolcféle növényi olajat és zsírt állítottak elő. Természetesen a laboratóriumban újabb és újabb gyártmányokat kísérleteznek ki, amelyek minőségben felülmúlnák az eddigieket. Az idén pl. piacra adták a Heliol olajat, amely napraforgómagból készül A és E vitamin hozzáadásával, s így főként a hidegételek elkészítésére alkalmas. Még ebben az évben megvásárolhatjuk majd a Palmador és a Sága elnevezésű luxus mosdószappant, amely bármely külföldi készítménnyel felveheti a versenyt. Hazánkban egyre inkább terjed az étolaj használata. Ezt bizonyítja a következő számadat is: 1937-hez viszonyítva az étolajfogyasztás 17-szeresére növekedett. Hasonló a helyzet a modern mosószerek terén is: 1960-hoz viszonyítva 15-szörösére emelkedett. Egy gyár emberek nélkül nem létezhet. Ezért hát a PALMA bemutatásakor ne szorítkozzunk csupán a számokra, a termékekre, hanem nézzük meg, milyen körülmények között élnek azok, akik az árut termelik. • Elmondottuk már, hogy a gyárat folyamatosan bővítik, modernizálják, új gépekkel szerelik fel. Olyan munkaszakaszok is vannak, ahol az ember dolga csupán a műszerek kezelése. Persze, torz képet nyújtanánk, ha nem szólnánk arról is, hogy pl. más szakaszon a mechanizálható, automatizálható munkát kézzel kell elvégezni. Az üzem vezetősége azonban arra törekszik, hogy az ilyen részlegeket minél előbb felszámolja. Az utolsó újjáépítésnél befejezték a modern szociális helyiségek építését. Az üzem vezetősége arra törekszik, hogy alkalmazottai, necsak a munkahelyen, a munkapadnál érezzék magukat jól, hanem szabad idejüket is kellemesebbé tegyék. Ezért a festői szépségű Sitno alatt, a Počúvadlo-tó mellett és az ugyancsak gyönyörű Harmónián üzemi üdülőt létesítettek. Két autóbuszt is vásároltak, amit szükség szerint használnak ki pl. külföldi utakra, és Bulgáriában kempingtábort bérelnek. A gyárnak modern étterme és egészségügyi központja is van. A lakáskérdést még itt sem sikerült megoldani, de a lehetőségek szerint íizenti lakásokat utalnak ki. S most, a jubileum évében még inkább igyekeznek, hogy kifejezésre juttassák a jó szakemberek, a gyárhoz hű munkások megbecsülését. Néhány dolgozót állami kitüntetésre javasoltak, mások üzemi emlékplaketteket, jutalmat, hűségpénzt kapnak. Van a gyárnak néhány olyan alkalmazottja is, akik már 40 éve a PALMÄ-ban dolgoznak. Az ünnepségre meghívják a nyugdíjasokat is. S akik 15 évnél hosszabb ideig dolgoztak az üzemben, jutalomban részesülnek. Köszönet jár valamennyiüknek: azoknak, akik irányítanak, azoknak, akik termelnek, azoknak, akik 40 éve állnak a gép mellett, s azoknak is, akik az elmúlt napokban léptek munkaviszonyba, — hiszen valamennyien a mi érdekeinket szolgálják, mint ahogy az üzem jelszava ls bizonyítja: „Népünk egészségéért és tisztaságáért". —ozb— Orvosi tanácsadó Mikor tanácsos a mandulák kivétele A mindennapi orvosi gyakorlatban gyakran teszik fel nekünk a betegek azt a kéidést, hogy tanácsos e beteg mandulák kioperálása. Azok a betegek, akiknek már mi javasoltuk u mandulák kivételét, sokszor vonakodnak a műtéttől, mondván, hogy ezzel állapotuk nem javul. Az orvos olykor ne héz helyzetben van, amikor lelkiismerete szerint akarja a feltett kérdést megválaszolni. Minden sebészeti műtét ugyanis komoly beavatkozást jelent a szervezet életébe. Ez az állítás érvényes a mandulák eltávolítására is. Mivel olyan sebészett beavatkozásról van szó, amely nem kimondottan életmentő beavatkozásnak számit, mint például az üszkös, lefagyott végtagok amputálása, vagy a vérző erek bevarrása stb., a mandulák kioperálásához az orvosok világszerte ki szokták kérni a beteg, vagy hozzátartozói beleegyezését | ha még nem nagykorú a beteg). A garatmandulák krónikus gyulladása jtonsillitis chronicaj nagyon komoly betegségnek számít. Előfordulhat az újszülöttnél és az idősebb embereknél egyaránt, de leggyakrabban a bölcsödés, óvodás és iskolás gyerekeknél találko zunk ezzel a komoly betegséggel. Klinikailag e kór a mandulák gyulladásával, megnagyobbodással és a mandula szövetének barázdáltságával tűnik fel. A barázdált és duzzadt mandulák sokszor apró gennyes gócokkal vannak tele. Néha e mandulák nincsenek meg nagyobbodva, de a nyaki, mandu la környéki nyirokcsomók szintén gyulladásban vannak, megnagyobbodnak és fájnak. Itt jegyzem meg azt a tényt, hogy a mandulák — különösen kis gyermekkorban — megnagyobbodhatnak anélkül, hogy gyulladásban lennének. E gyulladást a beteg torokfájáskép pen érzékeli, és néha ez fulladásos tüneteket is kiválthat. Néha a beteg úgy érzi, mintha a torkában valamiféle idegen test lenne. A be teg általában nagyon fáradt, étvágytalan, fejfájásai, vagy klsgye rekednél hasfájásai vannak. Gyakoriak az izületi fájdalmak és a hőemelkedések is. Ami a betegség fő veszélyét illeti, az abban rejlik, hogy némely esetben a krónikus mandulagyuliadás komoly komplikációk, szövődmények keletkezését okozhatja, mint pl. reumatikus lázat, amelynek keretében megbetegszenek az Izületek (izületi reumatizmus), szív (carditis reumatica), idegek (Vitustánc — chorea minor), vagy kiválthat komoly vese gyulladást is. Az orvosi praxis és tudományos kísérletek egyöntetűen rámutatnak arra, hogy e betegségek kiváltá sáná.l elsődleges szerepe van a krónikus és főképpen gennyes utandulagyulladásoknak, és itt u beteg mandulák e komoly megbetegedések fókuszát, vagyis gócát képezi^, amelyeket mindenáron el kell távolítani, ha ei akarjuk kerülni a még nagyobb bajokat. Legfontosabb lenne megelőzni a krónikus mandulagyulladást. Ezen a téren nagy szerepe van a testedzésnek, az ésszerű táplálkozás nak, a szabad levegőn való tartóz kodásnak, a napozásnak és nem utolsósorban annak, hogy minden akut, heveny mandulagyulladást komolyan vegyünk és e szerint kezeljük teljesen ki. Sajnos a legtöbb ember nem ezt teszi, hanem szervezetét még legyengíti dohányzással. szeszfogyasztással és az ésszerűtlen életmód minden formájával. Ezért a legtöbb ember kisebb, vagy nagyobb mértékben krónikus _ mandulagyulladásban szenved. * A tonslllitis chronica gyógyszeres kezelése sokszor sikertelen, és ebben az esetben fordul az orvos a tonsillectómiához, vagyis a mandulák sebészeti eltávolításához. Helyénvaló és szükséges ez a sebészeti beavatkozás ott, ahol a páciens átesett a reuma első rohamán, ahol szívmegbetegedéshez vezetett, alioi a vesék vannak megtámadva, vagy a fent említett Idegbetegség tüneteit észleljük IVitustánc különösen az első is kolai évben fordul elő a gyermek nél). Ugyanúgy javasoljuk a beavatkozást ott, ahol a mandulák nagyságuk miatt légzési, nyelési nehézségeket okoznak, vagy a gyulladások gyakran ismétlődnek. Tapasztalatból tudjuk, hogy sok gyermeknél, ahol megmagyarázhatatlan láz, hőemelkedés és súlyos étvágytalanság volt azelőtt, e tünetek szinte varázslatszerűen eltűnnek a mandulák kivétele után. Nem helyes a mandulák kioperálása azoknál a betegeknél, ahol a mandulagyulladás csak a krónikus légcsőhurut vagy torokgyulladás kísérője, mivel Itt a mandulák kivétele után a beteg állapota még rosszabbodhat. Végezetül még annyit, ne becsüljük le sohasem a mandulagyulladást. És akkor, ha már a betegség krónikussá kezd válni, keres síik fel a szakorvost, akire nyugodtan rábízhatjuk a döntést, kl kell e venni vagy sem megbetegedett mandulánkat. Dr. (UHÁSZ ISTVÁN, Tisiaszekcsd A fokozott verejtékezésről Régi előfizetőnk, R. Istvánné kérdi: „Miért nem izzadnak egyesek még a legnagyobb kánikulában sem, egyeseket pedig elkeserít a csorgó verejték? Mi az izzadás lényege és hogyan szüntethető meg. ha kellemetlenné válik?" Olvasónk olyan kérdést vet fel, amely csaknem mindenkit érint. Sokan csak tudomásul veszik az izzadás tényét, de keveset tudnak róla és nem tulajdonítanak neki jelentőséget. Tudni kell, hogy nem csupán a,megerőltető izommunka és a meleg környezet, pl. a nyári hőség vagy a túl meleg munkahely okozhat verejtékezést, hanem a szervezet rendellenes, beteges állapota is. Fokozott verejtékeiválasztás egyik tünete a testi gyengeségnek, a lelki felindulásnak, a szervi idegbetegségnek, a vérszegénységnek, a tuberkulózisnak, a belső elválasztási! mirigyek zavarainak stb. Igen fontos az alapbetegség felismerése és kezelése, ami többnyire véget vet a beteges izzadásnak is. Olvasónkat különösen az arcIzzadás érdekli. A testfelületen levő mintegy kétmillió verejtékkiválasztó mirigyből egy négyzetcentiméter területen 75 kivezető pórus van az arcon, 170 a homlokon. (A talpon kb. 350, a tenyéren 400.) Nyáron sokkal több folyadék távozik el a testből izzadság, mint vizelet formájában. Az említett pórusokon át nemcsak látható cseppek, hanem szinte észrevétlenül, párolgás formájában is távozik a verejték. A normális izzadás igen fontos hősaabályzó tényező: testünk hőveszteségének kb. egynyolcad részét verejtékezéssel adjuk le, ez naponta 1—114 liter. A kiválasztott víz minden grammjával kb. 530 kiskalória hő távozik a szervezetből. Nagy hőségben és nehéz izommunkánál az izzadság mennyisége több liter is lehet. Az általános verejtékezésen kívül a test bizonyos pontjain is jelentkezhet fokozott izzadás. A különböző testtájakon jelentkező izzadás pl. az elhízott emberekre jellemző, akiknél a testhajlatokban, a tokán és másutt egymásra fekvő bőrredők alatt fokozottan működnek a verejtékmirigyek. A szűk ruha vagy cipő, a fertőzéses és fájdalmas gyulladások ídegizgalmai is áttevődhetnek a verejtékmirigyek idegeire, s ez fokozott izzadást válthat ki. Egészséges embernél a inunka vagy a hőség által kiváltott izzadáskor a bőr vérbő és meleg marad. Lelki izgalmak során izzadhat a tenyér, a hónalj, a talp, és a különösen nagy felindulásnál az egész testet elöntheti a verejték, közben a bőr lehűl. Látjuk tehát, hogy a verejtékezésnek igen sok válfaja van. A rendellenesnek tűnő, fokozott izzadás esetében helyes a legközelebbi orvosi vizsgálat alkalmával megemlíteni ezt a körülményt. Akár rendes, akár beteges izzadásról van szó, tudnunk kell, hogyan enyhíthetjük kellemetlen mellékhatásait. Rendszeres mosdás, gyakori fürdés, nedvszívó fehérnemű viselése és annak rendszeres váltása minden embernél Igen fontos. Munkahelyünkön is viseljünk megfelelő alsónemüt és munkaruhát. A ruházat és a lábbeli olyan anyagból legyen, amely nem gátolja a test párolgását. Naponta többször is váltsunk cipőt. Szappanra, bőrápoló és izzadsággátló szerekre, valamint fehérneműre, harisnyára és cipőre ne sajnáljuk a pénzt. Amennyiben orvosunk megállapítja verejtékezésünket kiváltó betegség okát, fogadjuk meg tanácsait az élet mód, a táplálkozás, a munka és a higiénia tekintetében, és ne hanyagoljuk el a gyógyszeres kezelést. Az izzadás csökkenésével arányosan javul az általáncs közérzet. Dr. SZÁNTÚ GYÖRGY 1970 IX. 18.