Új Szó, 1970. szeptember (23. évfolyam, 207-232. szám)

1970-09-13 / 37. szám, Vasárnapi Új Szó

DÉL-AMERIKÁBAN A kis dél-amerikai államban halálra Ítélnek egy katonaszökevényt. Már bekötötték a szemét, feláll a kivégzőosztag, a vezénylő tiszt magasra emeli kardját, amikor hírnök érkezik a közeli parancsnokságról, és közli, hogy az elítélt amnesztiát kapott. Azonnal leveszik a kendőt az elítélt szeméről, mire a katonaszökevény körtilnéz és gúnyosan megszólal: — Mi az, hát már golyójuk sincs elég? PÁRBESZÉD Két barátnő arról beszélget, hogy közös ismerősük, Kudlacsekné négyes ikret szült, majd az egyik hozzáteszi: — Tudod drágám, hatvanezer esetből mindössze egyszer fordulnak elő négyes ikrek. Mire a másik asszony csodálkozva összecsapja a kezét: — Istenem, hogy tudta emellett még a házimunkát is elvégezni! Ez is az is. Művészekből mindig van elegendő. Művészetből már nem mindig. • * • Vannak olyan nők, akik az életben sokat akarnak elérni. Olyanok is, akik sokat akarnak — mutat ii. X. mondja: Az életben úgy teszünk, mint a zsúfolt autóbuszban. Igyekszünk a saját lábunkon állni. Természetes, hogy a nagy gondolatok sok ember fejébe nem férnek bele ... A vadászatok gyakran fejeződnek be úgy, hogy a kiszemelt áldozatok kergetik meg a vadászt... • • • Nem ateista az, akinek semmi sem szent. Z.-nek új öltönye van, csak a könyöke kopott. Nehéz dolog egy időben szerelmes lenni és értelmesen cselekedni. > • • Ha mindenki elsöpörné a háza elől a szemetet, akkor az egész utca tiszta lehetne... FÉRFIAK EGYMÁS KÖZT — Hallottad mi történt szegény Kováccsal? — Nem, mi történt vele? — Megszökött a feleségemmel! VADNYUGATON Egy vadnyugati gyógyszertárba belép egy farmer, zsebébe nyúl, előhúz két receptet és így szól a patikushoz: — Kérem uram, itt van felírva két gyógyszer. Egyik a feleségemnek, másik a lovamnak. Vigyázzon, nehogy összekeverje a kettőt, mert nem szeretném elveszíteni a lovamat! SZÁLLODÁBAN Egy jóképű fiatalember tévedésből belép egy idős hölgy szobájába. — Bocsánat hölgyem — dadogja ijedten —, eltévesztettem az ajtót.... — Nem, fiatalember, csak 40 évet késett... NEM OLYAN Az egyik koppenhágai kereskédő kedvenc újságját lapozgatva egyszerre csak felhördül, és így szól feleségéhez: — Te, kedvesem, nézd ezt a képet. Nem szégyenli magát ez az alak? Anyaszült mezítelenül Jelent meg egy fővárosi szórakozóhelyen! Az asszony alaposan megszemléli a pucér fiatalemberről készült felvételt, majd így felel: — Ennek nem kell szégyellnie magát fiam. Más lett volna, ha te jelentél volna meg így a mulatóban ... RÉSZEG Az ittas Cicvarek egy sötét lépcsőházban elesik, legurul a lépcsőn. Szerencsétlenségére eltörik a zsebében

1 levő boros üveg. Nedves Ujját tapogatva, halkan mormogja maga elé: — Remélem, véri SZABADTÉRI ELŐADÁS Szabadtéri színházi előadás folyik. A zsúfolt nézőtéren mindenki izgatottan figyeli az előadást. Egy néző dühösen fordul a szomszédjához, aki ideoda fészkelődik és egy pillanatig sem marad nyugton. — Üljön már nyugodtan, az isten szerelmére, ne mocorogjon! Nem gondolja, hogy zavarja az előadást? A szomszéd szemrehányóan tekint nézőtársára. — Maga csak hallgasson!... Én sem szóltam semmit, amíg a bolha magán volt! HALÁLOS Az egyik mulatóban irtózatosan összekéseltek egy férfit. Hívnak egy orvost, hogy vizsgálja meg a sebesültet. Hozzátartozói aggódva kérdezik: — Komoly? Az orvos egy pillanatig tűnődik, majd így nyilatkozik: — A fejseb feltétlenül halálos. Szerencsére azonban a többi sérülés jelentéktelen. TENGEREN Egy hatalmas tengerjáró hajón menet közben potyautast fedeznek fel, mégpedig egy rendkívül csinos lányt. Azonnal a kapitány elé vezetik. Jelentik, micől van sző. A hajóóriás legfőbb parancsnoka magán kívül kiabálja: — Az ördögbe is, most mit tegyek magávall A lány értelmetlenül pislog az öregedő tengeri medvére és megkérdi: — Uram, ön még csak nemrég tengerész, ugye? Mai számunkban a humoroldal rajzait Ľubomír Kotrha, szlovák karikatúrista munkáiból állítottuk össze. A tehetséges fiatalember rajzainak többségében napjaink fonákságait állítja pellengérre, az irónia és a groteszk görbetükrén keresztül. Az itt közölt karikatúrákon minden bizonnyal kedves olvasóink is derülni fognak. JANUSZ OSENKA: M

onoton egyhangúsággal kopogtak a vonatkerekek. A velem egy fülkében üldögélő utasok már néhány órája csevegéssel igyekeztek kel lemesebbé tenni az utazást. Mikor már szinte valamennyi elképzelhető témát kimerítettek, az ab laknál ülő férfi ezekkel a szavakkal törte meg a csendet: — A mi gyárunk benevezett a Példás Üzem elnevezésű versenybe. A többlek bágyadtan vették tudomásul a hallota. kat, csak én figyeltem föl: — Milyenek e verseny feltételei? — kérdeztem. A férfi készségesen felelt: — Hát kérem, a verseny lényege az, hogy a részt vevő üzem a nevezés napjától fogva gondosan ügyel a náluk előállított termékek megfelelő minőségére. Ha az előirt mutatókat huzamos Ideig teljesíti, akkor ezt az üzemet példás üzemmé nyilvánítják. — Ez azt ls jelenti, hogy a nevezés előtt maguknál nem nagyon törődtek a termékek minőségével? — Legalábbis nem annyira mint most. — És mondja, hazánk minden gyára benevezett ebbe a versenybe? — Tudtommal nem. — Tehát ezek szerint — folytattam — azokban =1 gyárakban, ahol nem versengétnek ezért a kitüntetésért nem mindenhol folyik minőségi munka, sőt, talán még olyan üzem ls létezik, ahol kimondottan rosszul dolgoznak és sok a selejt? — Bizony, még ilyen ls előfordul. Mi tagadás, kissé meglepődtem. A csendet az egyik utas szakítota meg, aki az órájára nézett és így szólt: — Nemsokára a hídhoz érünk. Felkaptam a fejem. — Mondják, melyik üzem építette ezt a hidat? S ami a legfontosabb: beneveztek a Példás üzem elnevezésű versenybe? Az utazás viszontagságai Az utasok a fejüket ráztäk. Senki sem tudott felvilágosítani. Ez még jobban felidegesített. — Ebben az esetben én nem kockáztatom az életem. Hiszen lehetséges, nogy a munkások roszszul dolgoztak és a híd pont most omlik össze. Szavaimat tett követte. Hirtelen meghúztam a vészféket, s mikor a szerelvény csikorogva megállt, leugortam a kocsiról és gyalog folytattam az utam a folyópart mentén, egészen akidig, míg egy gázlón nem jutottam át a túlsó partra. Néhány óra gyaloglás után végre beértem a kívánt városba, de már annyit késtem, hogy csak repülővel folytathattam az utamat. — Megy ma repülőgép? — kérdeztem az irodában. — Jgen, nemsokára iudul — felelte egy csinos egyenruhás nő. — Mondja, kedves, hol gyártottál- azt a repülőgépet? -— Ugyanott aliol a többi gépet — hangzott ez egykedvű felelet. — És mondja, példás üzem az a gyár? — Fogalmam sincs. Nem kockáztattam. Inkább elrohantam a kikötőbe. Itt ís tndUlt hajó, de azt viszont senki sem tudta (megmondani,, hogy hajógyáraink vajon versengenék-e a Példás üzem című kitüntetésért. Igy végül ls .lemondtam az utazásról. Letörten és kimerültem tértem haza, de azért lélekben megnyugodtam, hogy legalább nem kockái lattam és nem kullett távoznom az élők soraiból. De a balszerencse tovább üldözött. Amikor hoszszú gyaloglás után hazaértem és lakásomba Igyekeztem. a felvonó hirtelen megillt a harmadik és a negyedik emelet között, több órát vesztegeltem a sötétben, míg a házmesterünk hazajött a kocsmából s észrevette csengetésemet. Teljesen azonban akkor omlottam össze, amikor megtudtam, hogy ezt a felvonót egy példás üzem gyártotta... Fordította: —

y—1