Új Szó, 1970. szeptember (23. évfolyam, 207-232. szám)

1970-09-02 / 208. szám, szerda

Jánosnak igaza van Találkozás egy emberrel, aki a gépekben és az emberekben jól kiismerte magát 4I Napbarnított arcú férfi. Nyílt, egyenes jellemű: ami a szívén, az a száján. A Nagykürtösi GTÁ-ban a legjobb traktorosok közé tartozott. Tizenhét évig naponta öt óra előtt kelt, tizenhat kilométert utazott autóbuszon oda, este vissza. . Öt évvel ezelőtt a lukanényei szövetkezet elnöke és a hnb titkára megnyerték szülőfaluja szövetkezete számára. „Kommunista vagy, a gépekben és az emberekben kiismered magad, dolgozz otthon. Szükségünk van rád." Mivel a GTÄ nem akarta elengedni kiváló dolgozóját, a járásnak kellett beavatkoznia. Azóta a traktorokról, a kombájnokról, a tehergépkocsikról és a szövetkezet egyéb gépei ről gondoskodik. A traktorosok — csupa fiatal ember — csak Jánosnak szólítják. De tisztelik és megbecsülik. Eleinte nem volt könnyű dolga. Megtörtént, hogy valamelyik traktoros éjszakai mulatozás után, alvás nélkül, jó hangulatban jött munkahelyere. Nem engedte a kormány mellé. Aludd ki magad, azután gyere józanul" — mondta ellentmondást nem tűrő hangon a vétkesnek Egyszer a teherautó fülkéjéből húzta ki a sofőrt, aki szeszgőzös állapotban akart vezetni. Előbb mindenkivel jó szóval próbálkozott, de azután nyíltan megmondta nekik, ha ez még egyszer megtörténik, csomagolhatnak. Olyanok is akadtak akik „szaván fogták es hárman elmentek. De ez nem a szövetkezet kára volt — a karbantartással úgyis keveset törődtek. „Majthényi baro nagybirtokán, ahol annak idejen apámmal és fivéremmel dolgoztam, a száraz kenyérre valót sem keresnétek meg. Léhűtokre a szocializmusban sincs szükség." fgy beszélt a naplopokkal. ,Már sokszor megmondtam, inkább leszek traktoros. Ugy is megkeresném azt a havi kétŕzret, méghozzá gond és felelősség nélkül. A pótalkatrészek megkeserítik az életemet. Román traktorunk már rég üzemképtelen. Alkatrész nélkül kijavíthatatlan. A jugoszláv silókombájn szintén kihasználatlanul vesztegel. Az istennek sem szerzel csapágyakat hozzá. Utazunk Pozsonyban, Brnóban, Olomoucban hajszoljuk a pótalkatrészeket. Sokszor csak pár koronás apróságról van szó. Hiába. Nem értem, miért vásárolunk gépeket külföldön, ha a szállító képtelen szervizt is nyújtani. Irigylem a galgagútai barátaimat, akik ilyen gondokat nem ismernek." Igazán furcsa helyzet: a szomszédos magyarországi „Táncsics" szövetkezet, amelylyel a Nényei Efsz baráti szö4 vétségét tart fenn, elegendő pótalkatrésszel rendelkezik a mi zetorjaink számára is . . . Bár sok a gond az alkatrészek körül. a nényei határban gazdag termést takarítanak be az idén is. Az eirtberek és a gépek, megállás nélkül dolgoznak: ünnepnapon, vasárnap is. Ez a gépesítő érdeme. Ö azonban elhárítja a dicséretet: „Az áldozatkész kombájnosokat, traktorosokat és a többi szövetkezetest illeti az elismerés" — mondja. Két évvel ezelőtt érdekes dolgot olvastam a közép-szlovákiai kerületi pártbizottság közlönyében, amely a pártaktíva belső tájékoztatására szolgált: „A nényei falusi pártszervezet taggyűlésén a kommunisták bírálták A. DubCeket, a CSKP KB első titkárát határozatlanságáért és behódolásáért a jobboldali erőknek." Már akkor azzal okolták, hogy a köztársaságban és magában a pártban káoszt okozott, és az ellenséges elemeknek lehetővé tette a szocializmus alapjai elleni támadást. Nemcsok János gépesítő akkor ezt mondta nekem: „Az istenért, ha már a pártvezetőség képtelen, legalább nektek a szerkesztőségben legyen eszetek, és ne hagyjátok szóhoz jutni a szocialistaellenes elemeket. Leplezzétek le azokat, akik uszítanak a Szovjetunió ellen. Hát nem látjátok, hová irányul mindez?! Rövidesen akasztani fogják a kommunistákat. Hiszen a magyarországi ellenforradalom is ilyen „ártatlanul" kezdődött — azután a sajtóban rágalmazással folytatódott, végül fehér terrorban és öldöklésben csúcsosodott ki." Nem tudtam akkor meggyőzni, hogy az újság tartalmáról nem a riporterek döntenek, hanem mindenféle botesináló megváltók, az emberarcú szocializmus ideológusai, mégpedig (ma már tudjuk!

J a párt- és az államvezetés legfelsőbb képviselőinek oltalma alatt. Amikor később megjelent Vaculík Ismert pamflettje, a Kétezer szó, Nemcsok gépesítő , ezt mondta nekem: „Látod, már itt van. A párt és a kormány legfelsőbb tisztségviselői benzinnel leöntötték az országot és fütyülnek ránk. Mi kommunisták idelenn látjuk, hogy elég egy szikra és kitörhet a katasztrófa. Még szerencse, hogy nálunk, falun az embereknek nincs idejük üres szalmacséplésre. Nekünk dolgoznunk kell? hogy a népnek kenyere legyen." Szerencsére a benzinnel leöntött ország felrobbantására nem került sor, mert a szövetséges hadseregek áthúzták az ellenforradalom terveit. Bejövetelük után a „legális" rádió hálózata azonnal megkezdte a szövetségeseink elleni uszítást. Egy nényei fiatal sofőr is megijedt a sok uszítástól és félt bevinni Besztercebányára a zöldségrakojnányt. Hogy ő bizony nem teszi kockára az életét, mert a szovjet katonák megállítják az autókat és viszik az árut. . . így hát a gépesítő maga ült a kormány mögé. Amikor megérkezett a besztercei piacra, az asszonyok majd összecsókolták. Ük voltak az egyetlenek, akik délről zöldséget hoztak. Negyven mázsa paradicsomot és paprikát hozott ekkor a kommunista Nemcsok János Besztercebányára. Senki sem állította meg útközben. „Megállítani nem állítottak meg, de lerakni a zöldséget már bizony nem tudtuk rendben. A városi hangszórók bömbölték a felhívást: „Polgárok, hazafiak, a szakszervezeti tanács hív benneteket: pontosan 13 órakor állítsatok le minden munkát és sztrájkoljatok tíz percet. így demonstráljátok támogatástokat és szolidaritástokat Dubčekkel, Smrkovskýval és a köztársaság többi legális vezetőjével." így bizony. Mi faluról behoztuk az árut a városba, de ott a forrófejűek rá akartak kényszeríteni minket, hogy ne rakodjunk le, mert országos sztrájk van. Remélem, azt a nagyhangú bemondót már leleplezték és nem adnak többé mikrofont a kezébe . .." Nemrég ismét meglátogattam Nemcsok János gépesítőt. A Nemcsok János, a gápesítő. párttagokkal folytatott beszélgetésről jött éppen és izgatott volt. ..Képzeld, egyik tagunk, amikor mondtuk neki, hogy az új pártigazolványt nem kapja meg, ránkförmedt, hogy ki. a csudának van joga az igazolványra. ha neki nem?! Emellett többször részeg, mint józan. Pártunknak pedig részegeskedókre és asztaldöngető erőszakoskodőkra igazán nincs szüksége. Nem jobboldaliák ezek. Csak jellemileg és erkölcsileg kificamult emberek. Ilyeneket a pártba nem lett volna szabad felvenni. Mit gondolsz, igazam van?" Jánosnak igaza van. Nemcsokéknek két fiuk van. Mihály 22 éves, szintén a szövetkezetben dolgozik, János kovács az efsz-ben. Vera lányuk a háztartásról gondoskodik, mert édesanyja kora reggeltől késő estig a baromfitenyészet gondját viseli. Igazi szövetkezeti család. A fiúk el akartak ugyan menni a faluból munka után. de ennek nincs értelme. Otthon, a szövetkezetben is jól keresnek. Az efsz 40 000 koronás ajándékkölcsönt nyújtott nekik azzal a feltétellel, hogy legalább tíz évig a szövetkezetben dolgoznak. És így családi ház építésébe kezdtek. „Megnőttek a gyerekek, rövidesen nekik is lesz családjuk. Lakjanak külön. Az új házban fürdőszoba és garázs is lesz. Elvégre ma már előre is tervezhet az ember. A politikai kalandorok pünkösdi királysága véget ért. És ez jól van így ... Csak zetorjainkra pótalkatrész lenne több . . ." BATORI JÁNOS Szükség van a kaszákra is Nem mondunk utat azzal, hogy az idei aratás a legnehezebbek egyike. A későn jött tavasz, a gyakori esőzés és az erős szélviharok számtalan ne-, hé z órát okoztak a mezőgazdaságban. Sok helyütt teljesen lefeküdt a Mironovt, sőt néhol még az erősebb szárú Bezosztája búza is. Ezért Kelet-Szlovákia egyes részein, ahol egyébként is körülményes a gépi betakarítás, gyakran kellett elővenni a kaszát is. A Pelsőci Béke Egységei Földmüvesszövetkezet egyik búzatábláján a múlt hét végén tizenöt ember vágta a rendet. — Nincs más megoldás, a szükség kényszerít az ilyen betakarításra — mondogatták az aratók. Annyira megdőlt a gabona, hogy gépekkel már csak kárt tennénk benne. A szövetkezet 1301 hektár földjéből csak négyszáz a szántó. A többi rét, legelő. Gabona féléket 155 hektáron termesztettek ebben az évben. 67 ha őszi búzát és 88 ha tavaszi árpát. — Más években ilyenkor már el is szoktuk felejteni az aratást — mondja Becske István>, a szövetkezet elnöke. Pedig az idén alaposan felkészültünk rá. A kaszások mellett két kévekötő-aratógépet, egy rendvágót, egy SZK-4-es kombájnt és két cséplőgépet is a csatasorba állítottunk. A terméshozamok jelöl érdeklődve az elnök így válaszolt

r — Sajnos, nem dicsekedhetünk. Gabonából átlagosan 24 — 25 mázsa az átlag. Az időjáráson kívül ebben más tényezők is közrejátszottak. Elsősorban a talajviszonyok. Földjeinkben a laza kavicsostól egészen a kötött talajig a talajtípusok minden változata előfordul. Az ala csony termésátlagok további okozója a Sajó gyakori kiöntése. Az idén a négyszeri áradás mintegy 600 000 korona kárt okozott azzal, hogy tönkretette a vetést, kilúgozta a talajt és hátráltatta a munkálatokat. — Mennyire vannak az eladással? — Eladási tervünk az idén mindössze húsz vagon szemes termény volt. Ezt lényegében már teljesítettük is. Kint a határban tizenöt emmer kezében suhog a kasza. Szívesen végzik ezt a megerőltető munkát, mert tudják, hogy minden szem termésre szükséq van. LALO KÁROLT 22 Prágából ideköltözködik. Gyakrabban fogja látni, gyakrabban beszélhet vele. Hiába tiltja, hogy gondoljon rá ... Nélküle elvesztem volnál Ha nem beszél rá, hogy mondjak el mindent, most a börtönben ülnék. Vrábel figyelt engem. Én meg azt hittem, hogy csak Ica új udvarlója ... Időnként óvatosan körültekint. Szemügyre veszi a Gorkij utcába betérő járókelőket. Ki lehet Vrábel embere?... Biztosan figyelnek! Most is figyelnek ... Egy arc sem fordul feléje, senki sem kapja le róla sunyi tekintetét. Az órájára néz. Hat óra öt perc! Már húsz perce várakozik. Moccanni sem tud. Görnyedten áll. A lélegzetét is visszafojtja. Az átjáró előtt elsiető emberek alakja elmosódik, mintha piszkosan gomolygó köd nyelné el őket, s ő egyedül áll a nagy, szürke mindenségben, kitéve minden veszélynek. Síri csend veszi körül, s a síri csendben halk léptek neszét hallja. Hallja, érzi, hogy valaki megáll mögötte. — Jöjjön hátrábbl — suttogja az ismeretlen. Mintha dróton rángatott bábfigura lenne, olyan engedelmesen tesz eleget az ismeretlen felszólításának. Behúzódnak az átjáró kapuja mögé. Tömzsi, széles vállú férfi áll előtte, kezében aktatáskát szorongat. Közelebb lép hozzá. — Éjszaka és köd ... — suttogja németül az ismeretlen. — Hosszú az éjszaka, és sűrű a köd — feleli alig hallhatón Klatz. — Ismeri a testvéremet? — Ajándékot hoztam tőle ... Fogjál Klatz megmarkolja az aktatáska fülét. — Köszönöm — válaszolja, hogy csak mondjon valamit. — Maga látott engem? — kérdezi morogva az ismeretlen. — Soha az életben! — Nem lehet valami jó megfigyelő, kétszer is elmentem maga előtt... — Elgondolkodtam. — Én meg nem tudom, mit gondoljak magáról! Máskor nyissa ki a szemétl Ha valaki kétszer elmegy maga előtt, fel kell, hogy figyeljen rá! — Ideges voltam, először történik ... — Nem azért jöttem, hogy kioktassam, de máskor legyen éberebb! — az aktatáskára pillant. — Tudja, hogy hová kell rejtenie? — Igen. — Amit meg kell kapnia, minden a táskában van. Addig ne csináljon semmit, amíg nem kap utasítást! — Azt az üzenetet kaptam, ha segítségre lenne szüksége ... — Remélem, nem lesz rá szükségem! De a biztonság kedvéért adja ide a kapukulcsát! Klatz az ismeretlen kezébe csúsztatja a kapukulcsot. — Nem változott a címe? A vár alatt lakik? — Nem változott. Az utca felőli épület udvarán kell keresztülmenni. — Ezt tudoml Most pedig felejtsen el! Siessen haza a cákmók jávai! Fél hetet mutat a sarki villanyóra. A közeli újságosbódé előtt kék esőköpenyes férfi álldogál. Cigarettázik, s figyeli az ívlámpák fényében sétálgató embereket. Egy szürke kabátos ember lép eléje, és tüzet kér. — Most ment be a szállóba — súgja oda neki a szürke kabátos. — Egy darabig követte az órást, aztán visszasétált. Nem változott a terv, kapitány elvtárs? Vrábel nemet int. — Úgy, ahogy megbeszéltük. Attól függ, hová megy előbb, az étterembe vagy a kávéházba ... A szürke kabátos búcsút int. — Köszönöm a tüzet! — mondja, s elindul a szálló felé. Vrábel körülnéz, a színház felé tekinget, nem jön-e még véletlenül Ica. A villanyórára tekint. Tizennyolc óra harmincöt perc. Hatkor zártak. Míg hazamegy, átöltözködik, eszik valamit s elbeszélget az anyjával — egy órába is beletelik. Ha sietne, háromnegyed hétkor betoppanhat a kávéházba. Elindul a kávéház felé. Ha Fritzsche előbb mégis az éttermet választaná, megüzenik neki, s Icával átül az étterembe. Frissen, legényesen lépked. Tekintetét végigfuttatja a szálló előtt várakozó hosszú autósoron. A kocsik között feketéllik a fecskefarkú Chevrolet! Kissé távolabb ott áll a biztonságiak szürke Volgája. A sofőr a volán mögött ül, és fújja a füstöt. Meg sem rebben a szeme, amikor megpillantja Vrábelt, csak akkor mosolyodik el, amikor a százados int feléje, nehogy elaludjon. Vrábel bemegy a kávéházba s a ruhatárnál leadja az esőkabátját. Előbb az utca felőli részen sétál végig. Ide nem ülhet le, a vaskos oszlopok miatt nem láthatja a kávéházba érkező vendégeket. A hátsó sarok felé tart. Befordul a két széles oszlop között. A sarki zsöllye szabad. Jobbra pillant. Csak most veszi észre, hogy a jobb oldali sarokban Fritzsche ül! Amikor betért a kávéházba, azért nem figyelhetett fel rá, mert az asztala előtt állt a pincérnő. Leül a bal oldali sarokba. Cigarettára gyújt. Nem is néz Fritzschére. A bejáratot kémleli. Nyílik, csukódik az ajtó. Ez sem Ica! Az sem Ica! A pincérnő az asztalhoz lép. Kávét rendel. Hallja Fritzsche hangját. Németül szólítja magához a pincérnőt. Újabb konyakot kér ... Végre! Megérkezett Ica. Int neki. Ica mosolyogva közeledik feléje. Vrábel is mosolyog. A legjobbkor érkezett! Fritzschében még a gyanú árnyéka sem ébredhet, hogy a szőke férfi őmiatta foglalt helyet a szemközti sarokban. — Sokat késtem? — kérdezi Ica. — A legjobbkor jöttél — mondja akaratlanul Vrábel. — Miért? Meg sem akartál várni? — Már nagyon hiányzott » közelséged... — Pedig úgy siettem, mint a gyorsvonat! — Csakhogy a gyorsvonatolt mindig késnek! Elnevetik magukat. A pincérnő hozza a kávét. Ica narancslevet rendel. És beszélgetnek, csevegnek. Amikor Vrábel újabb cigarettára akar gyújtani, Ica a karjára teszi a kezét. — Ne dohányozz annyit, Dezső! Vrábel rágyújt, s Icára mosolyog. — Most még csak kérsz, de később tiltani fogod, ugye? Ica kuncogva rábólint. — Ilyenek vagytok tl... Vrábel megfogja Ica kezét, S lopva Fritzschére pillantgat. Napközben nem tudták megállapítani, hogy Fritzsche azonos-e Komora Jánossal. Komora szülei csak annyit árultak el, hogy fiuktól 1947-ben kaptak utoljára levelet. Azóta azt sem tudják, hogy él-e vagy hal ... Most megtudjuk! Reccsen a hangszóró, öblös férfi hang szólal meg. „Komora Jánost Losonc hívja... Komora János jöjjön a telefonhoz ... Komora Jánost Losonc hívja ... azonnal jöjjön a telefonhoz ..." — s újabb recscsenés után elnémul a hang szóró. / Folytatjuk i 197(1