Új Szó, 1970. szeptember (23. évfolyam, 207-232. szám)

1970-09-02 / 208. szám, szerda

Dunaszerdahely fejlődése és problémái BESZÉLGETÉS GYURCSIK JÓZSEF ELVTÁRSSAL. A VÁROSI NEMZETI BIZOTTSÁG ELNÖKÉVEL Dunaszerdahelyi látkép. Baloldalt a Dunaj szálloda kerthelyisége, háttérben az északi lakó­telep. (Vlado Balažic telv.J 1970 IX. 2. Az elmúlt hetekben — egy olvasónk levele kapcsán — két ízben is foglalkoztunk Duna­szerdahellyel. Igaz, hogy „csak" gyermekjátszóterek létesítésé­nek szükségességéről volt szó, ám ugyanakkor — ha csak rö­viden is — szó esett a város nagyarányú fejlődéséről, s a vá­rosi nemzeti bizotttság elnöké­nek válasza rámutatott e fejlő­dést gátló akadályokra is. Nem utolsósorban éppen ez az ügy késztetett arra, hogy Dunaszer­dahely fejlődéséről és problé­máiról beszélgessek Gyurcsik József elvtárssal, a városi nem­zeti bizottság elnökével. Milyen fejlődést ért el Du­naszerdahely az elmúlt 10 évben? Gondolok itt most az új lakótelepek építésére, a középületekre éppúgy, mint az úf üzemek létesítésére és az üzlethálózat fejlődésére. — Pontos a megfogalmazás — válaszolja a vnb elnöke — ékkor, ha az elmúlt 10 év fej­lődéséről kérdez. Ugyanis nem túlzás, ha azt mondom, hogy a város fejlődése 1960-ig lényegé­ben stagnált. Ennek illusztrálá­sára elég megemlíteni azt, hogy 1960-ig mindössze 24 állami la­kásegység épült fel. Ezzel szem­ben 60-tól a mai napig két, a Kukučín utcai és az északi la­kótelep épült fel, az előbbiben 358, az utóbbiban 750 lakásegy­séggel. Ezek a lakások korsze­rűek, összkomfortosak, 2—3 —4 szobásak. Ezenkívül több válla­lat is épített lakásokat önsegé­lyes alapon (a leendő lakástu­lajdonosok maguk is részt vesz­nek a munkákban). így pl. az építkezési vállalat mellett meg­alakult lakásépítő szövetkezet eddig 63 lakásegységet épített fel, további 24 építése pedig fo­lyamatban van. Hasonló módon épít lakásokat a járási egész­ségügyi központ, a ČSAD, az efsz, az állami gazdaság és több más vállalat. Még ebben az év­ben elkezdjük az óvárosnak ne­vezett negyed újjáépítését, ahol 560 lakásegység, üzleti központ, bölcsőde és óvoda lesz. Igen nagyarányú a családi házak építése. További családi házak építése már komoly ne­hézségekbe ütközik, mivel a te­lekigénylőket nem tudjuk kie­légíteni, egyszerűen nincs elég teleknek alkalmas terület. Mindezek alapján elmondhatom, hogy a város lakosságának 65 százaléka modern, a kor köve­telményeinek megfelelő laká­sokban lakik. jelentős sikereket mondha­tunk a középületek, illetve in­tézmények építése terén is. Felépült a járási kórház, a jnb, a járási pártbizottság épülete, a 9, illetve a 12 éves szlovák és magyar iskola, a Geodéziai és Kartográfiai Intézet, a váro­si" nemzeti bizottság, és még több más intézmény költözhe­tett új épületbe. Szóljak néhány szót az üzlet­hálózat építéséről is. 1960 óta épült fel a Dunaj Szálloda, ét­teremmel és kávéházzal, a köz­szolgáltatások háza, 13 külön­féle üzlethelyiség. Most adták át rendeltetésének a Centrált, a Jednota egyemeletes, iparcik­keket árusító üzletét. Ezenkívül több régi üzletet újjáépítettek. Sajnos, mindezek ellenére sok még az elavult üzlet, de az új lakónegyedek építésével párhu­zamosan új üzleteket építünk s így a helyzet tovább javul. Ha már ezekről a dolgokról beszélünk, akkor szeretnék egy dolgot megjegyezni. A vasútál­lomás épülete olyannyira elha­nyagolt, hogy egyre inkább kirí a város arculatából. Az állo­másépületet egyáltalán nem ta­tarozzák, már pedig legalább annyit megtehetne az államvas­utak igazgatósága. Városunk fejlődése eredmé­nyeinek felsorolásában nem vé­letlenül hagytam a végére az új üzemek létesítését, amelyek­nek léte és tevékenysége egy­re inkább meghatározója a to­vábbi fejlődésnek. Tulajdonkép­peni fejlődésről itt is csak 1960 óta beszélhetünk. Azóta felépült a cukorgyár, az épít­kezési vállalat üzeme, a Prefa üzem, a 600 vagon befogadó­képességű gyümölcstároló, a mezőgazdasági termékek szárí­tó üzeme, a csökkent munkaké­pességűek üzeme, a Tesla be­dolgozó részlege és több kisebb üzem. Befejezés előtt áll a fa­feldolgozó üzem. Mindezek az üzemek 2500 embernek biztosí­tanak munkát és megélhetést. Mindazok az eredmények, me­lyeket városunk fejlesztésében az utóbbi 10 évben elértünk, csakis a járási pártbizottság, a járási nemzeti bizottság és ter­mészetesen a városi nemzeti bi­zottság megértő segítőkészsége tette lehetővé. A város fejlődésében elért eredményeket tekintve úgy tűnik, mintha mindez a leg­kisebb zökkenő nélkül tör­ténne. Már pedig hogy nincs így, az kitűnik abból a vá­laszból is, melyet elnök elv­társ a játszótér ügyében adott, s amelyben csupán ezzel az egy dologgal kap­csolatban is számos nehéz­séget hozott fel. — Való igaz, hogy így van. Sajnos, egyáltalán nem mond­ható el, hogy nincsenek problé­máink, nehézségeink. Talán több Is mint kellene. Miből ered­nek nehézségeink? Abból, hoyy nincs meg a kellő összhang a beruházók és a kivitelezők munkája között, nem beszélik meg, nem hangolják össze egy­egy építkezés harmonogramját. Ha már állandóan kiindulópon­tunk a játszótér ügye s ezzel kapcsolatban az északi lakó­telep, ha járt most ott, akkor láthatta, hogy a lakótelep kör­nyéke úgy fel van túrva, mint­ha egy kisebb bombatámadás érte volna. Felbontották a jár­dákat, néhol az úttestet is és olyan árkokat, gödröket ástak, hogy szinte életveszélyes a közlekedés. És mindezt miért? Azért, mert a kivitelező válla­lat harmonogramjában csak most kerüli sorra az öntöző­rendszer kiépítése. Pedig benne volt a tervben, mégis, előbb le­betonozták a járdákat, most pe­dig felbontották. Csupán ez az egy dolog több százezer koro­nás többletkiadást jelent, nem is beszélve az ott lakók ten­gernyi bosszúságáról, kellemet­lenségeiről. Ezek azok a hibák és fogyatékosságok, amelyekre a lakosság joggal mutat rá. Gyakran megtörténik az is, hogy a városi nemzeti bizott­ság megkérdezése nélkül kez­denek el olyan munkákat, me­lyeket az adott esetben nem volna szabad megkezdeni. És hogy kritikai megjegyzéseim ne legyenek anonimojt, a kivitele­zők a trnavai, valamint a nyit­rai építővállalat. Ez úton is azt kérjük tőlük, hogy az egyes munkálatokat beszéljék meg ve­lünk, illetve a főberuházó brati­slavai Stavoinvestával. Meggyő­ződésem, hogy sok minden más­képp mehetne, ha ez így tör­ténne. • A hibák és nehézségek elle­~ nére is szembetűnő Duna­szerdahely fejlődése az el­múlt 10 évben. Lényeges dol­gokról esett már szó: a la­kásépítésről, az üzlethálózat­ról, a középületekről és az üzemekről. Csupán egy do­logról nem beszéltünk még: a kulturális életről, illetve az ezt biztosító intézmények­ről. Mi a helyzet ezen a té­ren? — Sajnos, nem jó. Ugyanis az a helyzet, hogy a népmű­velési otthon kivételével egyet­len kulturális intézmény elhe­lyezése sem kielégítő. Például a járási és a városi könyvtárnak egyszerűen nincs hova elhelyez­ni a könyveket, mivel lényegé­ben csak egy helyiségük van, s ugyanakkor 10 dolgozójuk. Nincs msgfelelö mozihelyisé­günk s így csak hetenként há­romszor tarthatunk előadást. A járási múzeum kérdése megol­dódik azzal, hogy a sárga kas­télyt erre a célra átalakítják. A tervünk egy olyan kultúrház építése, amelyben az összes kulturális intézményeket elhe­lyezhetnénk. Megvan rá már a költségvetésünk is, a nyitrai építővállalat építi majd fel és szeretnénk, ha» legalább 1972­ben megkezdődnék az építkezés. Befejezésül szeretném hang­súlyozni: hazánk felszabadulá­sának 25. évfordulója tisztele­tére városunk lakossága, a vá­rosi nemzeti bizottság, valamint a különféle üzemek és intézmé­nyek számos kötelezettségválla­lást lettek, melyek mind Duna­szerdahely további fejlesztését és szépítését célozzák. AZ IFJÚ GÁRDA PÉLDÁJA A Kommunista Ifjúsági Inter­nacionálé 1920. június 9—15-én tartotta meg második nemzetkö­zi értekezletét, amelyen félmil­lió tag képviseletében már 23 szervezet jelent meg. Itt szüle­tett meg a határozat is, hogy zeptember 5-én mindenütt meg­tartják a nemzetközi ifjúsági napot. Szlovákiában ebben az idő­ben a Szocialista Ifjúmunkás Szövetség működölt, amelynek tagjai már erősen radikálizá­lódtak. Kelet-Szlovákiában, ahol a Szlovák Tanácsköztársaság idején már kommunista csopor­tok léteztek, terrorral megfé­lemlítették az Ifjúságot, de nem sokáig. Itt éledtek fel tespedé­sükből először az ifjak. Jó ha­tással voltak rájuk a Kassán emigrációban élő magyarorszá­gi elvtársak. Tanították őket, és az ő segítségükkel megalakí­tották az első szervezeteket. Itt jelent meg az első magyar nyelvű ifjúsági lap Az ifjú gár­da címen. Az ifjak forradalmi tüze átterjedt a felnőtt munká­sokra is. 1920. augusztus 15-én akarták megtartani első kong­resszusukat. A bratislavai ifjak akkor még nem fejtettek ki jelentősebb po­litikai munkát. Ténykedésük in­kább ön képzőköri jellegű volt. A politikailag érettebbek azon­ban ezzel nem elégedtek meg. Szervezkedtek a Duna utcai Munkásotthonban, felvették a kapcsolatot a vidékkel, vala­mint Kelet-Szlovákiával és csakhamar elkészült a tervük. Elhatározták, liugy megtartják a nemzetközi ifjúmunkás napot. A kormány megijedt és statá­riumot hirdetett, de az ifjúmun­kások nem riadtak vissza attól sem. hogy sok helyen engedély nélkül rendezték meg az össze­jövetelt. A Szocialista Ifjúmunkás Szö­vetség szintén 1920. szeptember 5-re hívta össze kongresszusát a pozsonyi Munkásotthon Pető­fi termébe. Itt székelt akkor a szövetség első kerületi titkár­sága. A kongresszuson cseh, szlo­vák, m:igyur, német, ukrán és zsidó ifjúmunkás küldöttek 51 helyi csoport és 8250 tag kép­viseletében vettek részt. Dele­gátusok jöttek Bécsből, Prágá­ból, Berlinből, Pécsről és más­honnan. A küldöttek kimondták, hogy csatlakoznak a Kommunista If­júmunkás Internacionáléhoz. A legforradalmibb elemet akkor a kelet-szlovákiai küldöttek kép­viselték, akik nagyon erélyesen követelték a „kommunista ' jel­ző használatát. A pozsonyi A KOMMUNISTA EJE3E3E3 El kongresszus kitűzte a szövetség új programját, összeállította szervezeti-szabályzatát és gaz­dasági követeléseit. Kezdeményező lépés és fel­emelő érzés volt, hogy éppen Szlovákiában és Pozsonyban történt meg, hogy az ifjúság megelőzte a felnőtteket az egyesítő törekvésben. Ennek emlékét a Duna utcai egykori Munkásotthon falán elhelyezett emléktábla hirdeti. A szlovákiai ifjúmunkás kong­resszus mindvégig a III. Inter­nacionálé forradalmi szellemé­ben folyt le. Útmutatás volt ez a munkásság számára, hogy az idő már megérett az egységes forradalmi front kibontakozásá­ra. Nagyon jelentős volt a cseh­országi küldöttek felszólalása, mivel hivatalosan a cseh és né­met csoport itt juttatta először kifejezésre a szlovákiai forra­dalmi munkásokkal való teljes együttérzését. A Kassai Munkás is lelkesen írta: „A forradalmi küzdelem­ben megritkult sorok pótlása a proletárifjúságra vár. Üdvözöl­jük tehát a proletárforradalom tartalékcsapatát!" Az ifjúság sajtószerve Az ifjú gárda pedig látnokian fejezte ki az ifjú pro­letárok nézetét: ... „Nem tud­hatjuk mikor kerül rá a sor, hogy fegyveres katonái legyünk a proletariátus felszabadításáért folyó harcnak, de készen kell állnunk, hogy amikor itt a pil­lanat, mint egységes, jól felké­szült hadsereg álljon az ifjú gárda és vigye győzelemre a kommunista lobogót." A bratislavai első ifjúmunkás kongresszus egy fiatal, még jó­formán alig elindult mozgalom első nagy megnyilatkozása volt. Itt kapcsolódott össze az ifjú­munkások egysége minden nem­zetiségi, nyelvi, faji és feleke­zeti különbség nélkül — a pro­letár nemzetköziség jegyében. Később ráeszméltek arra is, hogy területileg különváltan és flBaajMSKKhmftmtnám'. vrmm ttímm*** *nemzetiségek sze­AZ IFJÚ GARDA gS^^lf , y wftw VH^ Í ?£ f ^niťif yMÍirtfBiílíi1l i fi" rint elszigetelvjo sem létezhetnek. Decemberben Prá» gában megterem­tették a kapcsola­tokat a Csehszlovák U^ ^-' j jj ^feaferér txrňssžr Köztársaság összes ifjúmunkás szövet­H -. den erejüket latba­•* ----- • ségei között Mi n­V." y -fAáC v * : ... ........ :-.•:•:•:••­ixxxx MWMíntnrntut w ^ŽFZFĹZ?*^:. ? *** Rt tfíWjfclC* • . •ÜRJM < . w... .„.. -"t ggS ' m m ­vetve előkészítet­ték az egyesülési kongresszust. Az ifjú gárda egykori jóslata is Ne­veltjei, az egykori ­ÍS5S3M beteljesedett. -- t-t •;•,•/»•. W^S^M^ Svrr 'Sŕ -"'^ • ifjúmunkások, föl­- - > m fi'., .T " h**.- i 'ÍM. >* : . íi . ( fit y v— W^H — . Í,: BÁTKV LÁSZl AZ IFJŰ GÁRDA CÍMLAPJA nőttek a további harcokban meged­ződtek és eljött az idő, hogy átvehes­sék az idősebbektől s a stafétabotot. A •| párt vezetésével p sok viharon ke­I resztül megvalósít­hatják régi álmai­kat. GREK IMRE Aratási ünnepély Besenyőn Az idei nehéz aratás mindenhol sok gondot okozott. Besenyőn ép­pen az időjáráson múlott, hogy az érsekújvári járásban nem ők fejez­ték be elsőként az aratást, mert a koinbájnosok igen jó munkát vé­geztek. Terven leiül fizetett a ga bona is A betakarítás végeztével, augusz­tus 27 én megtartatták az aratási iin'iepžlyt is. amit egybekapcsol tak a szövetkezet megalakulása 20. évfordulójának az ünnepségei­vel. A délutáni műsor fő száma a már hagyományos aratási felvo­nulás volt. A koszorúkat zeneszó kíséreté­ben adták át a szövetkezet veze­tőségének. A rövid kultúrműsor után reggelig tartó táncmulatsá­gon szórakoztak a szövetkezeti ta­gok. Takács, Erzsébet, Besenyő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom