Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1970-07-10 / 162. szám, péntek

Jozef Lenárt elvtárs beszéde az SZLKP KB plenáris ülésén 1970. VII. 10. (Folytatás a 2. oldalról) A legközelebbi Időben — a GSKP Központi Bizottsága júliusi plenáris ülésének döntéséből eredően — a pártszerveknek és -szer vezetőknek ideológiai téren a következő kérdésekre kell figyelmű ket összpontosítaniuk: a pártoktalás rendszerének foko zalos kialakítása; a pártpolitika és a marxizmus — leninizmus alapvető kérdéseinek, különösen a proletár internacio nalizinus alapelveinek és a munkásosztály feladatainak, valamint a CSKP leiadatainak a szocialista állam építésében és a népgazda ság és a társadalom fejlesztésével összefüggő kérdéseknek tisztázása; a káderek nevelése az ideológiai ••unkára; az agitációs munka felújítása (eltételeinek kialakítása, mivel ez a lakosság között végzendő párt politikai munka alapvető módsze re; az ideológiai munka tervezése, amelynek összhangban kell állnia a gazdasági feladatokkal és a társadalom szociális szerkezetével. Az utóbbi időben Szlovákiában is megtették az első lépéseket a belső pártnevelés módszerének fokozatos felújítására. A realizációs irányelv elfogadása óta az ideológia szakaszán több hasznos akciót szerveztek. Néhány tematikailag érdekes tanulmányi segédeszközt, szöveget és brosúrát adtak ki szlovák és magyar nyelven. Bizonyos, hogy ez is pozitív módon járult hozzá a társadalmi tudat konszolidálódásához. A kor igényeit figyelembe véve meg kell mondani, hogy ez csupán az első lépés a céltudatos marxista nevelés útján. A szervezési-politikai, és főleg az eszmei egység, valamint a jobboldali opportunizmus és revizionizmus legyőzése érdekében az eszmei-nevelő rendszerből ki kell iktatni a vontatottság és a véletlenszerűség elemeit. Az eszmei munka tartalmának rugalmasabban kell reagálnia az antimarxista és antileninista nézetekre és elméletekre. Fokozatosan fel kell újítani és ki kell építeni a párt ideológiai aktíváját, a lektori testületeket és csoportokat, fel kell újítani a tanácsadók, a tanulmányi létesítmények és a párt eszmeinevelő berendezésének az utóbbi években elsorvasztott tevékenységét. Kívánatos, hogy az egész párt a propaganda és a politikai agitációk területére összpontosítsa figyelmét. Támaszkodni kell a múlt jó tapasztalataira és ezeket kell gazdagítani új elemekkel, nemcsak tartalmilag, hanem a módszerek és a formák tekintetében is. Ezen a téren nem várhatunk. Az élet szüntelenül bizonyítja, hogy a kommunistaellenes propaganda állandóan keresi az új lehétőséget és teret arra, hogy negatív módon befolyásolja népünket, megakadályozza a konszolidálódás folyamatát és programunk megvalósítását. Múlt évi munkánkban jelentős helye van annak a törekvésünknek is, amely a tömegtájékoztatási eszközökben a párt vezető szerepének felújítását célozta. Az 1968. és 1969. évi tapasztalatok megtanítottak bennünket arra, hogy ez pártmunkánk rendkívül jelentős és fontos helye. Ezért a sajtó, a rádió és a televízió problematikáját nagyon elővigyázatosan közelítjük meg, szem előtt tartva lenini küldetésüket. Azok a pozitív változások, amelyek itt az utóbbi időben kétségtelenül bekövetkeztek, éppen azt a célt szolgálják, hogy a tömegtájékoztatási eszközök kifejezetten marxi—lenini szellemben tevékenykedjenek. Ma már elmondhatjuk, hogy ezen a téren sikerül felújítani a párt vezető szerepét. A jobboldali opportunista nézetek hordozóinak, a szovjetellenesség képviselőinek és más eszmeileg idegen elemeknek távozniuk kellett a szerkesztőségekből és a Szlovákiai Újságírók Szövetségének szerveiből. A tisztogatás azonban még mindig nincs befejezve, mert az elmúlt időszak mélyebb megismerésének feladata a beszélgetésekkel és az elemzések feldolgozásával kapcsolatban egyre mélyül. A szerkesztőségekben az elmúlt hónapokban végrehajtott személyi változások mérete jelentős. A döntő fontosságú napilapoknál kicseréltük a főszerkesztőket, valamint a rádió és televízió igazgatóit. Távozniuk kellett más vezető dolgozóknak is, akik a párt és a nyilvánosság előtt politikai felelősséggel tartoznak azokért a hibákért, amelyeket főleg 1968-ban és 1969 elején követtek el. jelenleg főként a Pravda és a Csehszlovák Rádió szlovákiai adásának elkötelezettségét kell értékelni a pártpolitika kiharcolásában. Ugyanakkor az új vezetőség politikai irányvonala melletti erőteljesebb elkötelezettséget várunk mindazoktól az elvtársaktól, akiket felelős tisztségekkel bíztunk meg a sajtóban, a rádióban és a televízióban. Határozottságot és elvhűséget várunk tőlük a káderproblémák megoldásában úgy, hogy valamennyi tömegtájékoztatási eszköz aktívan és elkötelezetten támogassa pártunkat, és teljes mértékben kihasználják őket a legszélesebb tömegek sokoldalú kommunista nevelése, politikai és munkaaktivitásuk megszervezése érdekében. Ez feltételezi, amint Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága legutóbbi ülésén hangsúlyozta, sajtónk színvonalának szüntelen emelését az eszmei határozottság és az újságírói művészet hatékonyságát. Ezen a téren teljes elkötelezettséget várunk más újságíróktól is, akik őszintén akarják támogatni a párt és az állam vezetőségét. Végül pedig — azok pótlásaként, akiknek a szerkesztőségekből távozniuk kellett —, a fiatal tehetséges újságírók bevonására számítunk, akiknek a kiválogatásában és nevelésében segítséget kell nyújtaniuk a kerületi és járási pártbizottságoknak. A Központi Bizottság elvárja, hogy valamennyi szerv és szervezet a következő időszakban, amikor megemlékezünk a Rudé právo és a Pravda fennállásának 50. évfordulójáról, különös figyelmet szentel majd a pártsajtónak és gondoskodik a párt napilapjai és folyóiratai terjesztéséről és kihasználásáról. Jelentős erőfeszítést szenteltünk iskoláink konszolidálásának. Abból indulunk ki, hogy az iskolák fontos társadalmi szervezetet képeznek, amely különös érzékenységgel reagál a társadalom politikai és eszmei problémáira. Ma látjuk, hogy ezen a területen a politikai válság mélyebb volt, mintsem eredetileg feltételeztük. A jobboldali és antiszocialista erők működésének itt súlyos következményei vannak. Az ifjúságot eszmei, politikai és erkölcsi szempontból annyira félrevezették, hogy a kommunistáknak és a társadalom összes egészséges erőinek rendkívüli figyelmet kell fordítaniuk az ifjúság szocialista nevelésének legalapvetőbb kérdéseire. Természetes, hogy az ifjúság kommunista neveléséért vívott küzdelemben a fő szerep az iskoláé és a szocialista öntudatossággal bíró tanítóé. De meg kell mondani, hogy a pártszervek és aktíváik minden igyekezete és összpontosított erőfeszítése ellenére is csak az utóbbi hónapokban került sor az iskolákon működő pártszervezetekben mélyebb differenciálódásra, és csak most kezd kialakulni a marxista—leninista derékhad. Ebben az időszakban a pártszervek és szervek fő feladata az, hogy minden erejéből segítsék a tanítókkal helyesen megérttetni az utóbbi évek eseményeinek lényegét és biztosítani, hogy minden egyes iskola következetesen teljesítse a szocialista iskola küldetését, az iskolákban új légkör alakuljon ki és valóban alkotó, marxista—leninista szellemű, nevelő és oktató munkát végezzenek. A tudományos munkahelyek helyzete lényegében megegyezik az iskolaügy, elsősorban a főiskolák helyzetével. Számos becsületes tudományos dolgozónak semmi köze sem volt a szocializmus tudatos ellenségeihez és azokhoz az emberekhez, akik pártellenes platformokat alakítottak ki és különféle jobboldali opportunista elméleteket hoztak be. Kitűnt azonban, hogy nem eléggé alaposak a marxizmus—leninizmus ismeretében, fokozatosan a legkülönfélébb burzsoá és reformista elméletek hatása alá kerültek, sőt végül maguk is hirdetni és propagálni kezdték ezeket az elméleteket a széles közvélemény előtt. A párt, valamint a marxizmus—leninizmus pozícióin szilárdan álló tudósok nagy erőfeszítése ellenére csak vonakodva határolják el magukat hibáiktól, főként az 1968 és 1969-es években elkövetett tévedéseiktől, s csak lassan kapcsolódnak be a párt Központi Bizottságának vezetésével kibontakozó politikai aktivitás áramlatába. Meggyőződésünk, hogy a tehetséges és az osztálypolitikai szempontból öntudalos tudományos dolgozók visszatalálnak a következetesen marxista—leninista esz mei pozíciókra, és tehetségüket, energiájukat a dolgozók érdekeit szolgáló tudomány fejlesztésének szolgálatába állítják. Ez főként a Szlovák Tudomáuvos Akadémia intézeteire vonatkozik. Elvárjuk, hogy a Szlovák Tudomáuyos Akadémia új vezetősége és az egészséges marxista—leninista mag, amely a pártigazolványok kicserélésével kapcsolatos beszélgetések folyamatában most van kialakulóban az Akadémián, szervezetileg kiegészül és elmélyíti erőfeszítését a sikeres politikai konszolidációért valamennyi tudományos munkahelyen. A jobboldali opportunista nézetek kihatottak Szlovákia kulturális életére is. Ezért nagy jelentőségű a realizációs irányelv erre vonatkozó szándékainak helyes megértése és fokozatos megvalósítása. A szlovák művészek szövetségeinek bizottságaiban levő pártcsoportok tekintélye emelkedett, miután állást foglaltak a tavalyi áprilisi és májusi plénum eredményei mellett. A kommunista művészek kezdik megérteni, hogy a pártélet lenini alapelveihez való visszatérés nélkül nem érhető el a kommunisták egysége és a felsőbb pártszrrvezetek határozatainak kötelező ereje nélkül nem lehetnek akcióképesek a pártcsoportok. Ez megnyilvánult Vlagyimir Iljics Lenin születése 100. évfordulójával kapcsolatos aktivitásban is. A művészi szövetségek vezetőségei a pártcsoporlok tárgyalásai után bíráló álláspontot foglaltak el az utóbbi években folytatott politikai és szervezési tevékenysé gükkel kapcsolatban. Egyelőre azonban túlnyomórészt csak a kiilsö jelenségek elemzéséről van szó. s kevésbé halóinak a problémák mélyére. A szlovák kultúra igazi eszmei és erkölcsi politikai arculatának képét, valamint a jelenlegi helyzetből kivezető utakat csupán megbízható elemzés alapján dol gozhatjuk ki. Örömmel állapítjuk meg, hogy szövetségeseink megértették a realizációs irányvonalnak azt a részét is, amely arról szől, hogy a pruletár internacionalizmus szellemében kapcsolatokat kell létre hozni a szocialista országokkal. Ezen a téren íőként a Szlovákiai írók Szövetségének vezetősége járt el kezdeményezően, amely már együttműködik valamennyi szocialista ország írószövetségével. Ezt a feladatot mielőbb sikeresen teljesíteni kell a többi szövetségnek is, amint ezt kimondja e szövetségek tagjainak hazánk felszabadulása 25. évfordulója alkalmából hozott határozata is. Megtörténtek az első reális lépések a Szlovák Film koprodukciós tevékenysége területén is. A párt vezető szerepének felújítása a társadalomban Elvtársak! Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága májusi realizációs Irányelvében kitűzte a feladatot, hogyan kell felújítani a párt vezető szerepét a társadalomban, főként a társadalmi szervezetekben és a Nemzeti Front szervezeteiben, az állami szervekben, valamint gazdasági és kulturális téren. Habár a párt munkájában Szlovákiában ezen a téren számos pozitív eredményt ért el, a megkezdett irányvonal teljesítését tovább kell folytatni. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának legutóbbi plenáris ülése helyesen mutatóit rá, hogy az elmúlt időszak a Nemzeti Front rendszerében és annak szervezeteiben is számos eszmei és szervezési problémát hagyott megoldatlanul. Ez így volt Szlovákiában is. A Nemzeti Frontban, amelynek felépítése viszonylag bonyolult, 1968-ban számos helytelen szocialistaellenes elmélet, nézet és akció fordult elő, főként a Nemzeti Front, illetve annak egyes szervezetei helyzetének és küldetésének kérdésében. Mindennek lényege arra irányult, hogy felszámolják a kommunista párt vezető szerepét. Ma megállapíthatjuk, hogy ezeket az irányzatokat leküzdötték. Most pedig néhány szót a szakszervezetekről. Nem véletlenül folytak támadások a szakszervezeti mozgalomban a lenini elvek, a lenini tanok, a szocializmus ellen. Ezekből a pozíciókból támadták a szakszervezetek aktív részvételét a népgazdaság fejlesztésében, és csupán az érdekvédelmi tevékenységét szorgalmazták. A szakszervezetek múltbeli munkájának semmibe vevése az egység megbontására és végeredményben a szakszervezetek meggyengítésére, valamint munkájuknak érdekvédelmi és más egyesületekre való szétforgácsolására irányult. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának realizációs irányelve a szlovákiai szakszervezeti mozgalom számára is ösztönzést és egyúttal támaszt jelentett ahhoz, hogy felújuljon a szakszervezetek lenini értelmezése és küldetése a szocializmusban. Husák elvtárs a CSKP Központi Bizottságának júniusi plénumán mondott beszámolójában hangsúlyozta: „Lépésről lépésre fel kell újítani és meg kell szilárdítani a szakszervezetek egységét az üzemekben, a járásokban és köztársaságokban, valamint a központban is, hogy megerősödjék a szakszervezetek integrációjának irányzata és leküzdjék a jobboldali opportunisták bűnös tevékenysége miatt bekövetkezett szétforgácsoltságukat. Csupán így újulhat meg a szakszervezeti mozgalom ereje és tekintélye." A Szakszervezeti Szövetségek Szlovákiai Tanácsa jóváhagyott intézkedéseivel megkezdte a realizációs irányelv teljesítését főként a jobboldali irányzatok elleni harcban, valamint a munkakezdeményezés, a szocialista munkaverseny egészséges formái, s a szervező és politikai- nevelő tevékenység fejlesztésében. Az FSZM szervei és szervezetei tevékenységének az eddigi jó tapasztalatokra kell épülnie. A szakszervezetekben levő kommunistáktól elvárjuk, hogy következetesen kiharcolják pártunk politikai irányvonalát mind a központban, mind pedig a munkahelyeken. Az ifjúsági mozgalom egységéért Elvtársak! A szlovákiai ifjúsági mozgalom fejlődésének feltételeire is teljes mértékben érvényes Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága legutóbbi plénumának a megállapítása: „a volt pártvezetőség jobboldali részének egyik legnagyobb bűne az volt, hogy az ifjúságot kitette a revizionista és antiszocialista befolyások összpontosított hatásának, körmönfontan mesterkedett a fiatalok érdekeivel és érzéseivel. Az ifjúság jelentős része tájékozatlan volt, és sok esetben visszaéltek vele saját érdekeivel szemben is. Ezzel összefüggésben különös szigoríal kell elbírálni a tömegtájékoztatási eszközök, a kulturális-művészeti front és a pedagógusok egy részének a felelősségét." Ma egy évvel a realizációs irányelv jóváhagyása után abban a helyzetben vagyunk, hogy már megalakult Szlovákia Szocialista Ifjúsági Szövetsége, leküzdötték a dezintegrációs irányzatokat. Az egységes ifjúsági szervezet pozitív programot fogadott el. Az eddigi eredményeket olyan kétségtelen sikernek ' tekintjük, amelynek alapján a fiatalok megteremtik sokoldalú tevékenységük kibontakoztatásához, az ifjúsági szervezetek lüktető életéhez szükséges feltételeket. Most a továbbiakban arról lesz szó, hogy az ifjúság képességeit, erejét, sajátos ifjúi lendületét és kritikai érzékét helyes irányban érvényesítse a szocializmus megszilárdításáért és továbbfejlesztéséért. Meg fog felelni a mi elképzeléseinknek is, ha a bíráló állásfoglalása például a naplopás és a fegyelmezetlenség elleni harcra irányul. Elvárjuk, hogy a fiatalok a szocialista társadalom adta kedvező feltételeket teljes mértékben felhasználják ahhoz, hogy minden téren érvényesüljenek az életben, mert csupán a szocialista társadalom nyújt mindenki számára lehetőséget ahhoz, hogy jól, becsületesen és igazságosan éljen. Az ifjú nemzedék problémái továbbra is a párt figyelmének homlokterében állanak, és a múlt évek rossz tapasztalatai megtanítottak bennünket arra, hogy az ifjúságról való gondoskodás végeredményben a párt jövőjéről, a szocializmus jövőjéről való gondoskodást is jelenti. A realizációs irányelvből következett az államapparátus valamennyi láncszeme megszilárdításának a feladata. Az állami szervek konszolidálása és a szocialista demokrácia továbbfejlesztése a káderpolitika helyes érvényesítésétől függ. Ez kifejezésre jut a képviseleti szerveknek és az államapparátusnak a jobboldali opportunista, antiszocialista és szovjetellenes erőktől való megtisztegatásában és ugyanakkor az alkalmas, a tehetséges dolgozók kiválogatásában és nevelésében is. Habár e téren bizonyos pozitív eredményeket már elértünk, szükséges, hogy a Szlovák Szocialista Köztársaság kormányának kommunista tagjai és a többi központi szervben levő kommunisták rendkívüli figyelmet szenteljenek e feladat teljesítésének. A Szlovák Nemzeti Tanács és a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya szerveinek további feladata gondoskodni a gazdasági, a pulilikai és a kulturális-társadalmi élet fejlesztéséről, keresni a szocialista állam megszilárdításának és tevékenysége tökéletesítésének új formáit, módszereit. Az élet diktálta igény az állami struktúra olyan elrendezése, hogy az jobban szolgálja a dolgozókat és a szocializmus építését. Ennek keretében szükségessé válik kerületi méretekben a nemzeti bizottságok hatáskörének rendezése. Az S7I.KP Központi Bizottságának elnöksége bizottságot hagyott jóvá, amely a kerületi pártbizottságok jaiaslatai és a saját tapasztalatai alapján rövid időn belül javasla tol terjeszt elő a további eljárásra és a megoldásra vonatkozóan. Államunk föderatív elrendezésének gondolata helyesnek bizonyult, előnyösen befolyásolja köztársaságunk politikai és társadalmi fejlődését. E gondolat valóra váltása során fokozatosan olyan tapasztalatokra teszünk szert, amelyek megkívánják az állami mechanizmus tökéletesítését. Ilyen lapasztalatok alapján szükséges volt, és ma is szükséges rendezni az állami terv és a szövetségi köllsegvelés kidolgozásával és valóra váltásával, a külkereskedő lemmel kapcsolatos kérdéseket és sok inás területen is meghatározni a szüvelségi szervek üsszehanguló szerepét. Egyértelműen meg kell cáfolni az olyan híresztelése ket, amelyek szinte a föderáció felszámolásának tüntetik fel a szövetségi mechanizmus működésének javítására tett lépéseket. A realizációs irányelv kiemelte a biztonsági, az ügyészségi és az igazságügyi szervek jelentős szerepét a közrend ás a szocialista törvényesség biztosításában, az össztársadalmi érdekek védelmében s az állampolgárok jogbiztonságának megszilárdításában. A szocialista állam e szerveinek fontosságával tisztában voltak a jobboldali opportunista és a szocialistaellenes erők is. főleg pedig a külső ellenség. Igyekeztek ezeket a szerveket belülről megbontani s egyidejűleg bizalmatlansá gol, viszolygást kiváltani velük szemben a közvéleményben, hogy a szocialista állam és társadalmi rendje védelmében semlegesítsék akcióképességüket. Ezzel megnyitották ellenforradalmi célkitűzéseik elérésének útját. Tanúi valtunk annak, hogy a szocialista állammal szemben felhasználták ezeknek a szerveknek jelentős meggyengülését és sokhelyütt > (Folytatás a 4. oldaloa)