Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)
1970-07-09 / 161. szám, csütörtök
v~ Konszolidálódik a párt helyzete A TAGKÖNYVCSERÉVEL KAPCSOLATOS BESZÉLGETÉSEK IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI A jobboldali opportunista erők elsősorban a Dubček vezette pártvezetőség részeként 1968—69-ben mély nyomokat hagytak a párt egész szervezetében. Ebben az időszakban a párt az eszmei, politikai és szervezeti bomlás jegyeit viselte. Csökkent a párt vezető szerepe és aláásták tekintélyét a közvélemény szemében. Ennek következtében nem teljesítette alapvető funkcióját, nem volt a szocialista építés vezetője és szervezője. Ráadásul ebben az időszakban meglazultak kapcsolataink a többi, elsősorban a szocialista országok kommunista és munkáspártjaival. Abból a politikai válságból, amelybe a jobboldali opportunista és szocialistaellenes erők vezették társadalmunkat, az egyetlen kiutat jelentette a párttevékenység súlyos fogyatékosságainak kiküszöbölése, az egység, az akcióképesség és a forradalmi harciasság felújítása. A CSKP Központi Bizottságának plenáris ülései, elsősorban a májusi és a szeptemberi plénuma ebből a szempontból határozott lépést jelentett előre. A párt vezető szerepének felújítása megköveteli, hogy könyörtelen harcot folytassunk a jobboldali opportunista irányzatok és képviselői ellen. Ez azt jelenti, hogy meg kell tisztítani a pártot a revizionista és opportunista erőktől, és ezektől szervezetileg is meg kell válnunk. Ezzel aktivizáljuk a párt egészséges magvát a párton betűit nehézségek, valamint a politikai, gazdasági és társadalmi élet területén {elmerülő nehézségek kiküszöbölésére. A CSKP Központi Bizottságának januári plénuma erre irányította egész pártunk tevékenységét, a párttagokkal folytatott beszélgetések tehát a pártnak az egység felújítására és az egészséges erők egyesítésére kifejtett törekvéséhez tartoznak. Ez azt jelenti, hogy a beszélgetéseken igazságosan, tapintatosan, de egyúttal marxista—leninista elvhűséggel kell értékelni minden egyes párttag politikai állásfoglalását és tevékenységét. A tapintatos hozzáállás nem jelenti az együttérzést, nem eredményezhet elvtelenséget, a hibák elnézését, a társadalommal és a párttal szemben elkövetett vétségek megbocsátását. Nem maradhatnak a pártban azok, akik a pártellenes akciókat kezdeményezték és szervezték, valamint azok sem, akik ezeket az akciókat aktívan támogatták. Ezen a téren nem engedhető meg semmilyen kompromiszszum. A párt egészséges erői üdvözölték a CSKP Központi Bizottsága januári plénumának a tagkönyvcseréről hozott határozatát. A beszélgetések első szakaszának eredményei felkeltették a tagság és a pártonkívüliek érdeklődését is. Külföldön is visszhangot keltenek. 1970. június 15-ig Szlovákiában az alapszervezetek 43 százalékában befejezték a beszélgetéseket, amelyeken a párttagok 56 százaléka vett részt. A párttagok 50,7 százalékának javasolták az új tagkönyv kiadását. Kizárásra vagy a tagság törlésére a tagok 3,6 százalékát javasolták. A tagok 2,74 százalékának felfüggesztették tagságát, illetve fegyelmi eljárást indítottak ellenük. Eddig aránylag jó eredményeket értünk el a pártszerveknek a jobboldali opportunistáktól, a karrieristáktól és az elvtelen emberektől való megtisztításában. Helyettük olyan elvtársakat kooptáltak ezekbe a szervekbe, akik az elmúlt időszakban szilárdan a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elvein álltak. Emelkedett az anyagi termelésben dolgozók arányszáma ezekben a szervekben. A pártszervek megtisztítása és megszilárdítása megteremtette a feltételeket az alapszervezetek és az egész párt következetes megtisztításához. Kialakult és tovább bővül, szilárdul a pártaktíva. Növekszik a párttagok és a funkcionáriusok aktivitása, •személyes elkötelezettsége. Ezek pozitívumok, amelyek egyértelműen alátámasztják a CSKP Központi Bizottsága januári plénuma határozatának helyességét. A mostani idöszukban a beszélgetések súlypontja az alapszervezetekbe tevődött át. Miután megkezdtük a beszélgetések második szakaszát, megmutatkozott e politikai akció bonyolultsága és igényessége. Most látjuk, milyen mély válságba került pártunk 1968-69bpn, sőt már régen 1968 januárja előtt is. Azáltal, hogy a beszélgetések most elsősorban az alapszervezetekben folynak, több probléma és nehézség merül fel. Sok alapszervezet eszmeileg, politikailag és szervezetileg sem készült fel a fontos és nehéz akcióra. Kevés figyelmet szenteltek a májusi irányelveknek, valamint a CSKP Központi Bizottsága szeptemberi plénuma határozatainak. Sok esetben nem elemezték az 1968—69. évi tevékenységet, illetve nem mutattak rá, kik felelősek személyesen a negatív jelenségekért. Á Központi Bizottságnak az alapszervezetekhez és a párttagokhoz intézett levelére sem fordítottak kellő figyelmet. Tény, hogy sok az olyan párttag, akik már részt vettek a beszélgetéseken, nem ismerték e levél tartalmát, sőt akadnak olyanok is, akik még ma sem ismerik. Olyan esetek is előfordulnak, hogy a beszélgetést vezető csoportok tagjai és az alapszervezetek funkcionáriusai sem ismerik a levelet. így tehát a januári plénum idejében sok pártszerv és szervezet, sok kommunista még nem készült fel az elfogadott határozatok teljesítésére. Ezt a kedvezőtlen helyzetet még a mai napig sem sikerült teljes mértékben kiküszöbölni. Hatékonyabbaknak kell lennie a politikai, szervezési és ideológiai munkának. A beszélgetésekkel kapcsolatban ma problémaként merül fel, hogy nem egyforma a tagkönyvcsere üteme a kerületekben és a járásokban. Nemcsak a befejezett beszélgetések számában mutatkozik különbség, hanem a minőségében és az igényességében is. A párttisztogatás eredményeinek különbözősége nincs arányban azzal, mennyire sújtotta az egyes kerületeket és járásokat a jobboldali opportunizmus. Ennek oka elsősorban az, hogy egyes járásokban nem eléggé igényesek, és nem irányítják megfelelően ezt a politikai akciót. A közeljövő legfontosabb feladata ezért, hogy még több figyelmet összpontosítsunk a tagkönyvcserére minőség, mennyiség és idő szempontjából is. A CSKP Központi Bizottsága elnökségének ez év április 14-i határozata rámutatott az erősen jobboldali opportunista hatás alá került alapszervezetek problémájára. Ezek megtisztítása eddig még nem fejeződött be. Ez ínég bonyolultabbá teszi a pártszervek munkáját, és negatívan hat a kommunisták egészséges derékhadára, valamint az alapszervezetek munkájára. Problémaként merül fel a kommunisták és a kizárt párttagok kapcsolata. A szocializmus és a párt kimondott ellenségein kívül olyanokat is megfosztottak a tagságtól, akik ugyan támogatják a szocializmust, de ellentétbe kerültek a párt alapszabályzatával. Célunk az, hogy ezek ne váljanak elfenségeinkké, sőt ellenkezőleg, mint pártonkívülieket meg keli nyernünk őket a szocializmus érdekében kifejtendő alkotó munkának. Ha nem nyerjük meg őket a párt politikájának, fennáll az a veszély, hogy a jobboldal felhasználja őket a párt és a szocializmus ellen. A CSKP Központi Bizottsága elnökségének április 14-i határozata rámutat a beszélgetések első szakaszában felmerült fogyatékosságokra, melyek veszélyeztették a párt megtisztításának eredményeit. Az utóbbi időben szemmel látható fordulat állt be a politikai akció irányításában. Nem sikerült azonban teljes mértékben kiküszöbölnünk a liberalizmust, a szocialistaellenes és szovjetellenes nézetek, állásfoglalások megtürését. Az ilyen megnyilvánulások súlyosan hátráltatják a párt megtisztítását. A megalkuvás és elvtelenség olyan következményekhez vezetnek, amelyek felett el kell gondolkoznunk és melyek ellenintézkedéseket követelnek majd. A járásokban és a kerületekben több példa van arra, hogy a jobboldali opportunista erők átcsoportosulnak, felújítják megszakadt kapcsolataikat. A beszélgetések során megnyilvánuló liberalizmus aktivitásra ösztönzi őket. Gondos figyelemmel követik a beszélgetések eredményét és ennek alapján új eljárást és taktikát választanak. Amint elvszerűen tárgyalnak velük párttagságuk megszüntetéséről, mandátumuk megfosztásától, azonnal befő lyásos ismerőseikhez fordulnak. Az ilyen kapcsolataik segítségével próbálják aztán megmagyarázni állásfoglalásaikat, valamint a párt, a szocializmus és a Szovjetunió ellen kifejtett jobboldali opportunista tevékenységüket. Sajnos, meg kell állapítanunk, hogy egyes esetekben az ilyen igyekezetük eredményes. Amint látják, hogy harcukat elvesztették, fenyegetésekhez folyamodnak, jóslatokba bocsátkoznak és rágalmazzák a becsületes kommunistákat. C^yre több alapszervezet^ ben adják át az új tagkönyveket. Mielőtt még a tagkönyveket átadják, a pártszervekben újból felül kell bírálni, hogy az alapszervezetben helyesen folytatták-e le a beszélgetéseket, és nem fogadtak-e el elvtelen döntést. Oj tagkönyvet nem kaphatnak a jobboldali erők tagjai és a karrieristák. Súlyos hiba lenne, ha az egyes pártszervek és szervezetek nem tartanák szem előtt ezt a tényt. Az új tagkönyvek átadásához méltó keretet kell biztosítanunk, mivel határkövet jelent, utána intenzívebben fog fejlődni a párttagok politikai és munkakezdeinényezése. ha a pártéletnek az alapszabályzatban lefektetett elveit és normáit a párttagok nemcsak hirdetni, hanem becsületesen teljesíteni is fogják. ŠTEFAN BLAŠKO A ZENE GYÓGYÍTÓ HATÁSA Űsidók óta mágikus erőt tulajdonítottak a zenének. Régi tudósok müveiből értesültünk arról, hogy Epidaur templomában, az antik orvostudomány központjában „bűvös dalokat" használtak a „szellemi fogyatékosok" gyógyítására. Pithagorasz is azt mondta, hogy a zene visszaadhatja az embereknek „az elvesztett eszüket." A pedagógusok is azt tartották, hogy a zene közelebb hozza az embereket az istenekhez, megjavítja természetüket és megkönnyíti a tanulást. Természetesen úgy tartották, hogy mindez csak a kiválasztott személyekre érvényes. Sokáig nem tudták, milyen folyamat megy végbe a szervezetben a zene Itatására. A XX. század elején komoly tudományos kísérleteket kezdtek ezen a téren. Bebizonyosodott, hogy az érzékelés a szervezet, elsősorban a központi idegrendszer bonyolult reakcióját jelenti. Az ember hallószervével érzékeli a hangokat. A hanghullámok fizikai energiája váltja ki a hallás ideg folyam a tát. Az idegszálak közvetísésével az agy kérgébe kerül. Az agy határozza meg a zene gyógyító hatását is. Vlagyimir Behterev (1857—1927) orosz tudós megállapította, hogy a zene hatására fokozódik az ember alkalmassága a fizikai munkára, fokozódik az agy és a szívrendszer tevékenysége. Érdekes, hogy maga a szervezet is „játszik". Minden egyes szívverésnél, az izmok összehúzódásánál a szervezet sejtjeiben élő elektromosság, biofolyamatok keletkeznek. Ezeket a tudósok különleges műszerekkel figyelik meg. Dzsavdjan szovjet tudós érdekes kísérletet végzett. A biofolyamatok magnetofonfeljegyzése segítségével rájött különböző betegségek gyógyítási módjára. Természetesen a biofolyamatok hangja nem zene. Bebizonyosodott azonban, hogy nemcsak a hegedűhang vagy az ének lehet gyógyító hatású. A tudósok megállapították, hogy a zene mágikus hatásának titka nem dallamosságában, hanem a hanghullámok sűrűségében rejlik. Alekszander Dogel orosz orvos (1852—1922) tanulmányozta azokat a mondókákat, melyek segítségével a kuruzslók megállítják a vérzést. Rájött, hogy a gondosan összeválogatott szavak hanghatása meggyorsíthatja, vagy ellenkezőleg, lelassíthatja a szívverést. Dogel szerint a vérkeringés ingadozása elsősorban a hangszínezettől függ. Azt is megfigyelte, hogy a kuruzslók elsősorban akkor értek el sikert, amikor a természetben, az erdőben vagy a folyóparton gyógyítottak. A kísérletek bebizonyították, hogy a természet hangja jó hatással van a szervezetre. Az orvostudományban egy új szakágazat — a liangterápia — keletkezett. Számos kísérlet során megállapították az egyes hangszerek gyógyító hatását. Így pl. a fuvola és klarinét hangja a szív és érreniszer tevékenységét befolyásolja, a hegedű hangja pedig az idegrendszerre hat. A különböző színezetű hangok más szervekre, így a belső kiválasztódású mirigyekre és az izomzatra is hatással vannak. A ritmikus zene hatására fokozódik az izommunka. Bebizonyosodott a zene hatása az agy biofolyamataira is. A zene már sok esetben nagyon jól hatott az ingerlékeny gyermekekre. Az agy biofolyamataival függ össze a „színes hallás" nevű szokatlan jelenség. Egyes zeneszerzők, így pl. Csajkovszkij, Borogyin és Ralimanyinov a hangokat színesen képzelte el. Az orvostudomány több ágazatában a hangterúpia már lúljutott a kísérleti stádiumon. A fogorvosi gyakorlatban, a szülészetben és egfyes sebészeti beavatkozásoknál a zenét nyugtalószerként és fájdalomcsillapítóként használják. A tudósok kutatásai azt mutatják, hogy a zene nagy mértékben felhasználható a gyógyításban. A tudósok most külön figyelmet fordítanak a természetes hangok tanulmányozására. A statisztikák ugyanis azt mutatják, hogy az erdőkben, a tengereken vagy a folyókon dolgozó emberek között lényegesen kevesebb az ideg- vagy a szívbeteg, mint a városi lakosok között. Ebben nyilván szerepet játszanak a természet hangjai is. Ezért tanulmányozzák, hogyan lehetne ezeket a hangokat gyógyászali célokra felhasználni. I Szputnyik-1 Mindenki és senki? A CSEMADOK KETTŐS „ÉRTÉKELÉSE" Uónapok óta azt terve" zem, hogy megírom, mi történt a CSEMADOK-ban és a CSEMADOK-kal az 1968 januárját követő időszakban. Úgy vélem, nekünk is számot kellene adni arról, hogyan hatott január és a januárt követő időszak a csehszlovákiai magyar nemzetiség életére és szellemi megnyilatkozásaira. Erre igen nagy szükség lenne mind a történelmi igazságért, mind pedig azért, hogy reálisan tájékozódhassanak azok is, akik a CSEMADOK életét és tevékenységét csak kívülről figyelték, és az eseményeket csak ferde, esetleg egyoldalú magyarázat alapján ismerik. Tervem mindmáig azért nem valósult meg, mert nem tudom, hogy a problémákat elemzé cikkek a kibontakozást, a szövetség munkájának a fellendítését segítenék-e elő, vagy csak tovább bonyolítanák az amúgy is bonyolult kérdéseket!? Ám ettől függetlenül — ha nem is „mindent feltáró" szándékkal — a CSEMADOK-ról beszélnünk kell, és el kell oszlatni azokat a téveszméket, amelyek a szövetség tevékenységével kapcsolatban az utóbbi hónapokban életre keltek. A CSEMADOK munkája mostanában általában kétfajta megvilágítást kap. Egyesek a szövetséget kizárólag feketének, mások meg kizárólag fehérnek ábrázolják. Az egyik fél a CSEMADOK-ot mindenestől rossznak, szükségtelennek, szélsőséges és nacionalista szervezetnek igyekszik beállítani. Akadnak, akik odáig mennek, hogy minden rosszat, arai ebben az országban január után történt, a CSEMADOK nyakába szeretnének varrni, és a CSEMADOK-ból eredeztetik azt a nacionalista hullámot is, amely 1968-ban Szlovákia-szer te dühöngött. A másik fél azt próbálja elhitetni magával, és másokkal is, hogy a CSEMADOK „ártatlan bárány", hogy a szövetségben minden jó, hogy ott nem történtek hibák, sőt a tagok az 1968-os kilengéseket is csak „a párt és az állami szervek téves információi alapján" követték el. Azt hiszem, mind az egyik, ** mind a másik beállítás helytelen, antimarxista, ellentmond a valóságnak. A tényleges igazság az, hogy a CSEMADOK nem tekinthető szükségtelennek, nem szélsőséges, nem nacionalista szervezet. Az- 1968 ban fellángolt nacionalizmust sem a szövetség váltotta ki, hiszen a nacionalizmus már 1968 előtt is létezett. Erőszakolt és igazságtalan eljárás a szövetséget más — a nálánál jóval több hibát vétett — szervekkel összemosni, és mindenestől elítélni. Aki mégis ezt teszi, az vagy rossz szándékú, vagy nem ismeri a szövetség életét és sokrétű, a szocialista társadalom érdekében a Nemzeti Front tagjaként kifejtett eredményes munkáját. Nem állítható viszont az sem, hogy a CSEMADOK nem követett el hibát, hogy a CSEMADOKban mindig és mindenki jó volt és ma is jó A CSEMADOK r sem élt légüres térben. Az ideológiai fertőzöttség a szövetségre is hatott. Néhány egészségtelen jelenség itt is megnyilvánult mind 1968 augusztusa előtt, mind 1968 augusztusa után. A túlkapások, az egyéni kilengések ismertek. Tisztázásukra előbb-utóbb sor keriil. A kérdés csak az, hogy mikor, ki által és milyen szándékkal. A CSEMADOK-ra, mint a párt segédcsapatára, és mint olyan szervezetre, amelyre a csehszlovákiai magyar dolgozók körében még nagy feladatok várnak, szükség van. Éppen ezért nem engedhető meg, hogy a szövetségeit felelőtlen egyének belülről vagy kívülről megbénítsák, esetleg szétverjék. Ahhoz azonban, hogy megőrizzük a szövetség pozitívumait és tovább fejleszthessük a helyesnek bizonyult munkaformáit, az szükséges, hogy a CSEMADOK tagsága és a CSEMADOK vezetőségének az a része, amely mentes a múlt tévedéseitől, maga keresse a kibontakozás útját, maga mutasson rá a hibákra, a visszásságokra. A Közjxmti Bizottság legutóbbi ülése már jelezte, hogy a CSEMADOK vezetőségében is kibontakozóban van egy szilánl mag, amely ismeri a történteket, szembe mer nézni a tényekkel, és tudja, hogy mi a teendő. Többen az útvesztést még nem ismerték fel. Nem VJ1 9 tudják azt sem, hogy a szövetség és a csehszlovákiai ma- » gyár dolgozók érdekét nem azok védik és képviselik, akik " íHlli ls/