Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1970-07-09 / 161. szám, csütörtök

néhány sorban ľJfTT) VLASTISLAV REICHL altábornagy, Csehszlovákia moszkvai katonai attaséja tegnap emlékérmeket adott át a Lenin Katonai Politikai Akadémia és a Szovjetunió Fegyveres Erői Vezérkari Katonai Akadémiája több dolgozójának. Az emlékérméket Svoboda elnök adományozta nekik a csehszlovák néphadsereg parncsnoki, pártós politikai káderei előkészítésében szerzett érdemekért. KEVALA SINGH, az indiai külügyminisztérium titkára befejezte párizsi látogatását. A látogatásról kiadott közlemény szerint a tárgyaló felek csaknem azonos nézeteket vallanak a legfontosabb nemzetközi problémákban. AZ AMERIKAI nagykövetség épületében Bécsben tegnap megtartották a szovjet—amerikai megbeszélések további ülését a stratégiai fegyverkezés korlátozásáról. AZ AFRIKAI országok államfőinek következő konferenciáját szeptember 4-én tartják meg Addisz Abebában*— jelentette be hétfőn Accrában Diallo Telli, az Afrikai Egység Szervezetének főtitkára. AZ AMERIKAI szenátus kedden végleg jóváhagyta a NASA költségvetését. A NASA hárommilliárd 319 millió dollárt kap. AZ OLASZ Újságíró Szövetség kedden újabb 48 órás munkabeszüntetés mellett döntött. A mostani sztrájk az új kollektív szerződéssel kapcsolatos követelések támogatását szolgálja. AZ ENSZ Emberi Jogok Bizottságának egyik szakértői csoportja előtt kedden vallomást tett George Lindsay amerikai ügyvéd. Lindsay szerint a közelmúltban 15 bennszülött rendkívül gyanús körülmények között halt meg a dél-afrikai börtönökben. A NIGÉRIAI közép-keleti állam kormánya széles körű mezőgazdasági programot valósít meg, melynek célja a volt szakadár Biafra területén uralkodó elégtelen táplálkozás megszüntetése — közölte Obibauku, a helyi kormány mezőgazdasági megbízottja. ALFREDO OVANDO CANDIA bolíviai elnök leváltotta a fegyveres erők főparancsnokát,Jjuan Jósé Torrez tábornokot. Ovando röviddel azután intézkedett, hogy kormányának egyik nemrég lemondott minisztere kijelentette, hogy reakeiós vezetők puccsot terveznek az elnök megdöntésére. Kommentárunk A bonni Pompidoü—Brandt megbeszélések befejezése után a kapcsolatokat nagyon kedvező fényben feltüntető hivatalos beszámolók hangoztak el. A megbeszélések fő témájaként Bonn keleti politikája és a Közös Piac kiszélesítése szerepelt. Francia részről szükségesnek tartották hangsúlyozni a kialakult egyetértést, a Bonn keleti politikájának nyújtott párizsi támogatását. A tárgyalások eredményét összegezve Brandt kancellár hangsúlyozta: Bonnak azt az óhaját, hogy normális kapcsolatokat létesítsen a szocialista országokkal, a francia kormány erkölcsileg és politikailag támogatja. A francia kormány külön kiemelte a nagyhatalmak felelősségét Németországgal és Berlinnel kapcsolatban. A szocialista országok budapesti memorandumát Brandt és Pompidoü aktuális kérdésként értékelte. Francia felfogás szerint az európai biztonság ügyét nem a tömbök között, hanem minden érdekelt állam közvetlen bevonásával kell megvizsgálni. A nyugat-európai politikával kapcsolatosan Pompidoü hangoztatta, milyen mélyreható változást jelent majd a Közös Piac kiterjesztése. Ezzel kap1970 csolatban Brandt előterjesztette egy terv elvi körvonalait. A terv arra vonatkozik, hogyan 3

lehetne a nyugat-európai gazdasági és valutauniót lépcsözeA szovjet párt- és kormányküldöttség hazautazott Romániából Bukarest — Szerdán délelőtt elutazott a román fővárosból az Alekszej Koszigin miniszterelnök vezette szovjet párt- és kormányküldöttség. A reggeli órákban a delegáció szálláshelyén még elvtársi beszélgetést folytatott vendéglátóival. A kedden délután megtartott barátsági nagygyűlés után este Bászov, a Szovjetunió bukaresti nagykövete fogadást adott a delegáció tiszteletére. A meleg, baráti légkörben lefolyt fogadáson Mihail Szuszlov és Paul Niculescu-Mizil mondott pohárköszöntőt. Szuszlov a delegáció nevében köszönetet mondott a baráti fogadtatásért, majd a szocialista országok együttműködésének fontosságát hangsúlyozva rámutatott, hogy a „kommunisták történelmi alkotótevékenységének elválaszthatatlan része a népeik és államaik közötti új kapcsolatok kiépítése és megszilárdítása. Ezen kapcsolatok mentesek mindenfajta egyenlőtlenségtől, barátiak, a kölcsönös szocialista segítségen, a sokoldalú elvtársi együttműködésen, a kölcsönös érdekek tiszteletben tartásán alapulnak. Joggal mondhatjuk, — jelentette ki Szuszlov —, hogy a most aláírt új szovjetromán szerződés fontos lépést jelent ebben a nagy műben." Paul Niculescu-Mizil arról beszélt, hogy a román—szovjet kapcsolatokban minden lehetőség megvan ahhoz, hogy közös erőfeszítéssel kibővítsék és elmélyítsék azokat. Kijelentette, hogy az aláírt szerződés szellemében Románia a jövőben is hozzá fog járulni az imperialista körök agresszív akciói elleni harchoz, a népek szabadságának és függetlenségének megvédéséhez. A Román Kommunista Párt minden tőle telhetőt megtesz, hogy leküzdjék a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban jelenleg fennálló nehézségeket, hogy fejlesszék kapcsolataikat és együttműködésüket minden kommunista- és munkáspárttal. Tegnap Bukarestből visszatért Moszkvába az Alekszej Koszigin vezette szovjet párt- és kormányküldöttség. A Bukarest melletti otopeni repülőtéren az ünnepélyes búcsúztatáson Alekszej Koszigin és 1. G. Maurer rövid beszédet mondott. Értékelték az új szovjet—román szerződést, amely megszilárdítja a két ország testvéri barátságát. A szovjet párt- és kormányküldöttség a Szovjetunióba való visszatérése alkalmával a repülőgépről táviratot küldött N. Ceausescunak és /. G. Maurernek. A távirat szövege így hangzik: | £§ " - r ÍV? Maurer román miniszterelnök búcsúztatja Koszigin szovjet miniszterelnököt az otopeni repülőtéren. (Agerpress felv.] „A Román Szocialista Köztársaságból hazatérőben a szovjet párt- és kormányküldöttség őszinte köszönetét fejezi ki a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának, a Román Szocialista Köztársaság kormányának és személy szerint Önöknek, valamint az egész román népnek azért a vendégszeretetért és figyelmességért, amelyben a küldöttség részesült. Újból kifejezzük mélységes megelégedésünket az új román—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés megkötése felett, abban a meggyőződésben, hogy ennek alapján a szovjet—román baráti kapcsolatok továbbra is a két ország népei érdekében, a béke és a szocializmus javára fognak fejlődni." SELJEPIN A SZAKSZERVEZETEK FELADATAIRÓL Moszkva — Alekszandr Selfepin, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának plénumán az SZKP KB júliusi plénumának határozataiból eredő feladatokról beszélt. A Moszkvában tegnap megkezdődött plenáris ülésen hangsúlyozták, hogy a kolhozparasztok és a szovhozok dolgozói a városi dolgozók aktív segítségével az 1966—1969-es években növelték a mezőgazdasági termékek termelését. E sikereket a kommunista párt irányvonalának következetes gyakorlati érvényesítésével, a mezőgazdasági termelés belterjesebbé tételével, gépesítésével, a műtrágyák széles körű felhasználásával, a talajjavítással, valamint a kolhozok és szovhozok fejlődésének fokozott gazdasági ösztönzésével érték el. A felszólalók egyetértésüket nyilvánították az SZKP KB júliusi plénumának a szovjet mezőgazdaság további fejlesztésére hozott határozatával, és hangsúlyozták, hogy a feladatok teljesítése során fontos feladat hárul a szakszervezetekre, amelyeknek széles körű felvilágosító munkát kell végezniük. E munkát úgy kell megszervezni, hogy minden egyes munkás, kolhozparaszt, szakember és dolgozó tudatosítsa, miszerint a mezőgazdaság igen gyors ütemű fejlesztése a szovjet nép egyik legközelebbi fő feladata. % Geofizikai központ Tádzsikisztánban Moszkva — A Tádzsik SZSZK kormánya elhatározta a Szovjetunió egyik legnagyobb geofizikai központjának a felépítését, amelyhez földrengésjelző állomások sűrű hálózata tartozik majd. Természetes, hogy e központot Tádzsikisztánban építik fel, mert területének kilenctizedét hegységek alkotják és igen gyakran fordulnak elő földrengések. A tádzsikisztáni geofizikai központ létesítése lehetővé teszi a földrengések előrejelzését a legújabb technika segítségével. tesen megvalósítani. Az egyes lépéseket Franciaország és az NSZK e terv szerint párhuzamosan tenné meg. Az erre vonatkozó tárgyalásokat — amint a francia elnök hangoztatta — kapcsolatot, amelyet Willy Brandt felvett az NDK-val, a Szovjetunióval, vagy Lengyelországgál, hanem meg is kellene könnyíteni, hogy a béke irányába* valóságos fordulat Szavak és tettek VII. 9. Párizsnak és Bonnak „közös szellemben" kell folytatnia, ami persze „nem zárja ki az együttműködést a másik négy közös piaci tagállammal". Pompidoü külön utalt arra, hogy a francia—nyugatnémet együttműködés nemcsak a nyugat-európai politika szempontjából, hanem bizonyos mértékig a Kelettel létesítendő kapcsolatok szempontjából is alapvető jelentőségű. Ezzel szemben az Humanité rámutatott, hogy a francia kormánynak fenntartásai és hátsó gondolatai vannak Bonn keleti politikájával kapcsolatban, és ezeket különböző alkalmakkor kifejezésre is juttatja. A valóságban — írja a lap — Franciaországnak nem attól kell félnie, hogy Nyugat-Németország az enyhülés irányába fordul, hanem attól, hogy ne térjen vissza a hidegháborúhoz, amelybe az adenaueri politika húsz esztendeje olyan mélyre süllyesztette. Nem elég tehát foghegyről helyeselni azt a következzék be a nyugatnémet politikában. A legjobb bátorítás ezen a téren is a példamutatás lenne. Helyes azt javasolni, hogy „minél több kapcsolatot, minél több együttműködést, minél több egyetértést" alakítsanak ki, minden európai állam között, de még jobb lenne valóban keresni is azt. Ez azonban összeegyeztethetetlen például azzal a megkülönböztető politikával, amelyet a francia kormány ma is az NDK-val szemhfen folytat. Bár a francia—nyugatnémet csúcstalálkozók a még annak idején de Gaulle elnök és Adenauer kancellár között létrejött „barátsági egyezmény" alapján rutinos rendszerességgel valósulnak meg, ezúttal szokatlanul nagy figyelem kísérte a bonni megbeszéléseket. Mindenekelőtt azért, mert szőnyegre került az európai biztonság kérdése. Pompidoü, mielőtt Bonnba utazott, sajtóértekezletén hasznosnak és kívánatosnak minősítette a szocialista országok által javasolt európai biztonsági értekezletet. A bonni találkozón a Varsói Szerződés külügyminisztereinek budapesti memorandumát a tárgyaló fe lek pozitívnak minősítették, és megállapították, hogy az európai biztonság kérdésében fontos új elemeket tartalmaz. Pompidoü azonban magát az európai értekezletet illetően megint csak kormánya régebbi kifogásait hangoztatta. Az elhangzott nyilatkozatok szerint azonban sem Párizs, sem pedig Boun nem ítéli meg negatívan a biztonsági értekezlet kilátásait. Ez az óvatos megfogalmazás elsősorban Párizs aggályait juttatta kifejezésre, minthogy Franciaország — az NSZK-val ellentétben nem írta alá a római NATOülésnek a fegyveres erők „kiegyensúlyozott" csökkentésére vonatkozó dokumentumát. Ugyancsak eltérés mutatkozik a szépen hangzó nyilatkozatok és a tettek között Bonn keleti politikájának francia támogatása tekintetében is. Politikai megfigyelők szerint a ke netteljes szavak csak a Brandt kormány támogatását szolgálják a CDU/CSU ellenzék egyre hevesebb támadásaival szemben. Az igazi enyhülés érdekében azonban — amint az Humanité is leszögezi — a francia kormánynak Bonnt politikája tényleges és őszinte megváltoztatására kellene bírnia. P. LEA győzelme Nemcsak latin-amerikai, hanem országos viszonylatban is békésnek jellemezték a napokban lezajlott mexikói elnökválasztást, amellyel hat évig szóló megbízatással Luiz Echeverria Alvarez eddigi belügyminiszter került az államfői székbe. A választás eredménye nem is keltett meglepetést: hónapok óta népszerűsítették a belügyminisztert, akit nevének kezdőbetűiből csak LEA-ként emlegettek, másrészt Mexikóban a már negyven éve kormányzó Intézményes Forradalmi Párt adja az államfőt. A párt nevéből arra következtethetnénk, hogy a haladás fáklyavivője. A látszat csal. A mexikói közhangulatra ugyanis jellemző, hogy minduntalan forradalomról beszélnek, forradalomról, amely jó félszázada játszódott le, s amely valójában nem ért véget. Legalább is nem érték el azokat az eredményeket, amelyeket a forradalom célul tűzött ki. Pancho Villa és Emiliano Zapata szabadságharcának leverése óta a politikai és társadalmi reformok befejezetlenek. Mexikó gazdag ország: ónban, vasban, kőolajban, ezüstben, szénben, kénben szerfölött bővelkedik. Csakhogy az ország természeti kincseinek jórészét idegen tőke aknázza ki. 1967ben például az észak-amerikai beruházások 133 millió dollárt tettek ki, az amerikai tőke pedig összesen kétmilliárd dollár volt. Érthető, hogy időszakonkint kirobban a nép haragja, ilyenkor a munkásság és a diákság koordinált akciói, a sztrájkok és tüntetések forró percekeit szereznek a kormányzatnak. Ezt láttuk 1968-ban, az olimpiai játékok Idején is, amikor a most elnökké választott Echeverria Alvazer belügyminiszterként á tüntető tömegbe lövetett és elfojtotta a lázongást. Érdekes, hogy a december 1-vel távozó államelnök, Diaz Ordaz is előzően belügyminiszter volt. Ez azonban csak véletlen egyezés, az viszont hagyomány, hogy az elnököt hat évre és csak egyszer választ-" hatják meg. Ezzel magyarázzák azt, hogy Mexikóban — až egyszeri választhatóság miatt — a kormánytisztségekben nagyon burjánzik a korrupció. Echeverria Alvazer a szava-> zatok 80 százalékát szerezte meg az erősen jobboldali Nemzeti Akció Párt jelöltjével, Gonzalez Morfinnal szemben. Ez utóbbi párt az Egyesült Államokkal, elsősorban a nagy észak-amerikai monopóliumokkal érdekszövetségben állő nagybirtokosok-nagyiparosok pártja. Nincs nagy esélye a hatalomra jutásra, viszont a „forradalom" útján megrekedt állandó változásoknak van kitéve. Kénytelen a nemzeti érdekeknek legalább valamelyest megfelelő orientációt keresni, ha nem akarja élezni a tömegek elégedetlenségét és nem akar még nagyobb társadalmi viharokat előidézni. Bár a szakértők szerint aligha fog változni az ország politikai irányvonala, ami azt jelenti, hogy Mexikó bizonyos keretek között keresni fogja a közeledést és ápolni fogja kapcsolatait a szocialista világgal, elsősorban a Szovjetunióval és közeledni fog a forradalmi Kubához, a nemzeti érdekek védelmezése mellett nem fog szakítani az USA-val. A nemzet igazi érdekeit a hol legalitásban, hol illegalitásban működő kommunista párt fejezi ki, mely távol .tartotta magát az elnökválasztástól, s felhívásában a demokrácia védelmében politikai harcra szóllította fel a tömegeket, mozgósította az imperialistaellenes erőket. L. U