Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1970-07-01 / 154. szám, szerda

A CSKP Központi Bizottsága 1970 júniusi LADISLAV ADAMEC elvtárs A púrt megtisztításának folyamata azt jelenti, hogy a párt-, a gazdasági, az állami és a társadalmi szervekből, valamint szervezetekből eltávoznak azok a párttagok, akik nem tudtak helytállni abban az időszakban, amikor a párt harcot vívott marxista—leninista jellege megőrzéséért. A pártnak a társadalomban ezentúl kisebb számú tagsággal keH megőriznie vezető szerepét, miközben 9orait ideológiailag meg kell szilárdítania. Felmerül a kér- dés, hogyan sikerül majd betölteni az eltávozott káderek helyét. Elsősorban felül kell bírálnunk a pártkáderek felkészültségét, miközben nem szabad meghátrálniuk a kitűzött elvek És követelmények előtt. Fontos probléma az állandó kádertartalék kiépítése, a tagság és a funkcionáriusok káderének kiegészítése és fiatalítása. Figyelembe kell vennünk, hogy egészében véve egészséges fiatalságunk van, jó szaktudással rendelkezik, a tényeket nagyon konkrétan, frázisok nélkül ítéli meg. Ezért azt igénylik, hogy mindazt, amit ígérünk, meg is valósítsuk. Valamennyien tudjuk, hogy az elmúlt években milyen sokat ígértünk és menynyit valósítottunk meg ebből. Amikor a fiatalok erre rámutattak, mi azzal érveltünk, hogy kevés élettapasztalattal rendelkeznek. A nevelésnek a jövőben is forradalmi, kommunista jellegűnek kell lennie, azonban a legalapvetőbb iskola a gyakorlat. Adamec elvtárs a továbbiakban foglalkozott a fiatalok kedvezőtlen lakáshelyzetével és több javaslatot tett a helyzet megjavítására. VLADIMÍR MEDUNA elvtárs Meduna elvtárs beszéde bevezető részében megemlítette, hogy azon a területen, amelyről beszélni akar, eddig sajnos a konszolidálási folyamat csak kis eredményekkel járt. A felépítményről akar szólni, elsősorban az építészetről és az urbanizációról. Szocialista társadalmunknak nagy figyelmet kell szentelnie az építészetnek. Az építészet fejlődése szorosan összefügg a szocialista rendszerrel, mivel csak ez adja meg az összes feltételt az építészet és a városfejlesztés sokoldalú fejlődéséhez. A kapitalista köztársaságban az építészek többsége tudta ezt, és ezért a csehértelmiség haladó részéhez tartoztak. 1948 februárja után lelkesedéssel kapcsolódtak be az építésbe. Sajnos, az elitréteg elmélete sok építészt félrevezetett, és ezért a jobboldal jelentős pozíciókat szerzett még 1968 januárja előtt a Csehszlovákiai Építészek Szövetségében. A szövetség központi bizottsága már 1968 márciusában egy nyilatkozatot adott ki, melyben támadta a pártot és azt, hogy az állam irányította az építészetet. Ez a nyilatkozat rossz hatással volt a szövetség valamenynyi szervezetére s tagjára, és sajnos az építészeti főiskola diákjaira is. Ez a nyilatkozat hozzájárult az alkotó szövetségek koordinációs bizottságának megalakulásához, amelyben a Csehszlovák Építészek Szövetsége vezető szerepet játszott. Az építészek részt vettek a koordinációs bizottság valamennyi akciójában, és tavaly novemberben csak nagyon kevesen csatlakoztak a Művelődésügyi Minisztérium, és a művészek nyilatkozatához. A Cseh Építészek Szövetsége még ma is jobboldali pozíciókon áll. Egyre többen döbbennek rá azonban, hogy a helyzet tarthatatlan és a szövetség tulajdonképpen nem működik. Ügy gondolom, megérett a helyzet arra, hogy a szövetségben rendet teremtsünk. EUGEN TURZÓ elvtárs Sok munka vár még ránk a CSKP Központi Bizottsága irányelveinek teljesítésében, elsősorban a pártegyíégj vragszilárdítősa és vezető szerepe elplenáris ülésének vitája mélyítése terén. A beszélgetések megmutatták, hogy nagyon hosszú az út a Központi Bizottság határozatainak jóváhagyásától a konkrét érvényesítésükig. Mivel a januári plénum határozatát nem applikálták a helyi viszonyokra, a beszélgetések során is gyakran találkozunk alibizmussal. Az elvtársak a szervezetek munkájának és az egyének állásfoglalásának értékelésekor nem indultak ki a párt alapszabályzatából. Említsük csak meg példaként a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola pártszervezetét, amely már 1968 augusztusa előtt több olyan akciót szervezett, amely ellentétben állt a párt alapszabályzatával. Az augusztusi napokban hisztéria uralkodott a főiskolán. A főiskola pártszervezete még 1969 elején is jobboldali opportunista irányzatot követett. Annak ellenére, hogy számos bizonyíték van a szervezet, valamint a szervezet tagjainak állásfoglalására, a pártszervezet nem volt hajlandó tárgyilagos elemzést készíteni. Végül a járási pártbizottság a szervezet egészséges magvával új elemzést készített. A funkcionáriusok többsége azonban ezek után sem akart felelősséget vállalni, azt állították, nem csináltak semmi olyat, ami ellentétben állt volna az akkori Központi Bizottság állásfoglalásával. Ezért feloszlattuk a pártbizottságot, majd később az egész alapszervezetet, és az egészséges magból új alapszervezetet alakítottunk. A kerületben több ilyen szervezetünk van. A pártellenes akciók szervezői sok esetben magyarázkodni próbálnak, és arra hivatkoznak, hogy ők is tévedhetnek. Sokan csak a feletteseiket bírálják, míg a saját munkájukat kevésbé bírálóan értékelik. A jobboldali erők mindent megtesznek azért, hogy megnehezítsék a beszélgetéseket folytató csoportok munkáját. A Központi Bizottság elnökségének áprilisi határozata óta á helyzet megjavult. A szervezetek többségében az általános értékelés helyett konkrétan elemzik munkájukat és értékelik az egyes párttagok állásfoglalását. A párt megválik a jobboldali opportunista és szovjetellenes akciók szervezőitől. ANTONÍN PŠENIČKA elvtárs Päenička elvtárs beszéde bevezető részében megemlítette, hogy felkeltette érdeklődését a párttagok szociális összetétele. Husák elvtárs bírálóan nyilatkozott erről. Nem egyszerűsíthetjük le a problémát csupán arra, hogy meggyőzzük a munkásokat a pártba való belépésre. Komolyan el kell gondolkoznunk a politikai munka irányításáról. A párt vezető szerepének érvényesítése a gazdaságban még mindig nem tisztázott. Az alapszervezetek pártbizottságai nem tudják, hogyan fogalmazzák meg a konkrét felelősségről szőlő határozataikat úgy, hogy ne kövessenek el valamilyen deformációt, hogyan lépjenek a közvélemény elé, hogy ne sértsék meg az egy felelős vezető elvét. JAN JANIK elvtárs Beszéde bevezető részében a bratislavai városi pártszervezet helyzetéről beszélt. A városi pártbizottság elnökségének és a kerületi bizottságoknak az átszervezése után növekedett a városi pártszervezet akcióképessége és határozottsága. A továbbiakban a városi pártszervezet ideológiai munkájáról szólt. 1968-ban és 1969-ben ezt a tevékenységet lebecsülték. Az alapszervezeteket magukra hagyták, senki sem irányította őket és a városi pártbizottságnak nem volt áttekintése a pártoktatásról. Ezenkívül helytelenül avatkoztak bele az ideológiai osztály struktúrájába. 1968-ban megbénult az ideológiai bizottság, valamint az egész Ideológiai aktíva munkája. Tavaly ezért újjá kellett szerveznünk az egész pártoktatást és az ideológiai munkát. Annak érdekében, hogy jól előkészítsük a funkcionáriusokat, a lektorokat és a kommunista gazdasági dolgozókat, városi szemináriumokat rendezünk, amelyeken a legidőszerűbb problémákkal foglalkozunk. Tavaly november óta hét ilyen szemináriumot rendeztünk, elsősorban a párt ideológiai munkájáról, a proletár internacionalizmusról, a szocialista hazafiságról, a jobboldali opportunizmus elleni harcról, a gazdasági politikáról, valamint a párt vezető szerepéről. Ezeken 300—1000 párttag vett részt. A szemináriumok nagyon jó hatással voltak a párt -és a gazdasági élet konszolidálására. Ezenkívül szűkebb körű szemináriumokat és beszélgetéseket is rendezünk a különböző belpolitikai és külpolitikai kérdésekről. Ezeken eddig 500 alapszervezet funkcionáriusai vettek részt. A politikai-ideológiai uevelőmunka rendszerének felújítása során újból megalakítottuk a lektori csoportokat, és a városi pártbizottság mellett különböző bizottságokat alakítottunk. Az új pártoktatási évben az alapszervezetekben megszervezett oktatáson kívül különböző tanfolyamokat szervezünk a marxista—leninista egyetem mellett. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a párton belüli oktatást időben megkezdjük és jobb eredményeket érünk el, mint az elmúlt évben. Janik elvtárs ezután foglalkozott a bratislavai üzemek munkakezdeményezésének fejlesztésével. VLADIMÍR PIROŠÍK elvtárs Pirošík elvtárs beszéde bevezető részében arról beszélt, hogyan folynak a beszélgetések a közép-szlovákiai kerületben. Hangsúlyozta, hogy a beszélgetések a párt szervezeti és ideológiai egysége megszilárdításához vezetnek. Javulás mutatkozik a pártgyűlések terén is. Ugyancsak megjavult a helyzet az ideológiai és politikai munka területén is. A járási pártbizottságok megjavították kapcsolatukat az egyes szervezetek kommunistáival. 1969 második felében megkezdték a társadalmi szervezetek tevékenységének értékelését. Pozitív változások történtek az ifjúsági mozgalom szerveiben is. Aránylag bonyolult a helyzet a szakszervezetekben. A közép-szlovákiai kerületben aránylag a szakszervezetek kerültek leginkább a jobboldali opportunizmus befolyása alá. Legfontosabb feladatunk, hogy elmélyítsük a párt vezető szerepét a gazdaságban is — mondotta Pirošík elvtárs. A jobboldali opportunista és revizionista erők tevékenysége következtében kerületünkben elsősorban 1968-ban nehézségek merültek fel a gazdasági feladatok teljesítésében. Lelassult a termelés növekedésének üteme, és csökkent a munkatermelékenység. A májusi plénum irányelvei leállították ezt a negatív fejlődést. A Szlovák Nemzeti Felkelés 25. évfordulója méltó megünneplésének előkészítésével kapcsolatban három Garam menti vállalat kezdeményezően hívta fel a kerület és Szlovákia összes üzemét a gazdasági eredmények megjavítására. A felhívás több mint 200 üzemben és vállalatban pozitív visszhangra talált, és így 1969 második felében az ipari termelés növekedésének tervét már 107,6 százalékra teljesítettük. A gazdasági élet konszolidálása folytatódik. OLDŔICH PAUL elvtárs Paul elvtárs beszédében elsősorban mezőgazdasági problémákkal foglakozott. Beszélt a szállítók felelősségéről a mezőgazdaság számára szükséges termékek gyártásában. Ezen a téren nagyon kedvezőtlen a helyzet, így pédául az egyes járásokban csak előre meghatározott számú gépet osztanak ki, a mezőgazdasági üzemek dolgozói több száz kilométert tesznek ineg a pótalkatrészek keresése során, a szállítmányok késése miatt pedig károk keletkeznek. Ezért teljes mértékben helyesnek tartja, hogy minden egyes párttag az új tagkönyv átvételével teljes felelősséget vállal a párthatározatok teljesítéséért. FRANTIŠEK TESAR elvtárs Tesar elvtárs felszólalása bevezető részében elismerően szólt arról, hogy a Központi Bizottság elnöksége ellenőrzi az irányelvek teljesítését, majd hangsúlyozta, hogy egy év alatt jelentős előrehaladást értünk el. Felhívta a figyelmet arra, hogy nem szabad az elért eredményeket túlértékelni, mivel csak most teremtjük meg a feltételeket ahhoz, hogy a pártban és a társadalom egész életében felújítsuk azokat a normákat, amelyek az elmúlt évek során feledésbe merültek és ez legyengítette a párt ideológiai és szervezeti erejét. Most, a tagkönyvcsere során látjuk, hogy milyen mély válságba került pártunk. Ezen a helyzeten csakis a párt következetes megtisztításával segíthetünk. A tagkönyvcsere során ma nagy veszélyt jelent a túlzott radikalizmustól való félelem. Ez a félelem okozta, hogy a tagkönyvcsere lebonyolítása folyamán alaptalan liberalizmus érvényesült. Nem akarom a kérdést leegyszerűsíteni, de állandóan ugyanarról a kérdésről folyik a vita. Egy irányelvről van szó. A múltban a fő veszélyt mindig a liberalizmus és az opportunizmus jelentene, melyet ki kell küszöbölnünk. Ellenkező esetben a párt nehezen oldja meg a mai helyzetet. Tesar elvtárs elmondta, liogy azoknak a kommunistáknak a száma, akik nem kannak új tagkönvvet. nem tér el- nagyon attól az elkénzeléstől. melyhez a kerületi oártbizottsás elnöksége az 1968—69-es időszak értékelése alaDián jutott. Ezután összehasonlította a kerületi beszélgetések eredményét a prágai köznonti intézmények eredménveivel. Kijelentette, hogy a központban a helyzet nem kielégítő. Nemcsak a köznonti szervekről van szó, egyes problémákat még a Központi Bizottság apparátusában sem oldottak meg. Itt is vannak még olyanok, akik nem maradhatnak a Központi Bízottság apnarátusában. Azt hiszem, a Köznonti Bizottságnak komolyan el kellene gondolkodnia e kérdés felett. A kerületben a tagkönyvcsere során még mindig érvényesül a liberális irányzat elsősorban az iskolák a hivatalok, a járási nemzeti bizottságok, üzemigazgatóságok és más egységek szervezeteiben. Ez viszszatükröződik a pártból kizárt tagok szociális összetételében is. Az alapszervezetek és a beszélgetést vezető bizottságok nem értették meg, hogy a kommunista munkások többségének esetében aktivizálásukról ós félrevezetettségiik kiküszöböléséről van szó. Kevés figyelmet szentelnek egyes munkások passzivitása okának. Ki okozta passzivitásukat? Az üzemi alapszervezetek tevékenységének elemzése leleplezte a különböző veszélyes akciók szervezőit. Egyes helyeken még mindig meghúzódnak a jobboldali gazdasági vezetők. Ez kedvezőtlenü befolyásolja a munkások állásfoglalását és gondolkodását. Sokan közülük különböző aggodalmak miatt inkább maguk lépnek ki a pártból. Ugyancsak sok a tennivaló a párt akcióképességének és harciasságának fokozása, valamint a párt vezető szerepének érvényesítése terén. MIROSLAV MAMULA elvtárs Az észak-morvaországi kerületben a párt megtisztításának folyamata a befejező szakaszhoz érkezett. Ezzel kapcsolatban biztosíthatjuk a párt Köz ponti Bizottságát, hogy szervezeteinkből eltávoztak a jobboldali eszmék hordozói, szervezői és támogatói. Kétségesebb eredményeket éftiink el a passzít párttagokkal kapcsolatban. Ennek oka, hogy a passzivitás eredője többféle lehet, és előidézhette saját helytelen politikai gyakorlatunk is. Mamula elvtárs a továbbiakban rámutatott, hogy a kerületi szervezet összetétele a munkásosztály javára kedvezőbben alakult és sokkal egységesebb lesz. Ezek után beszélt a legközelebbi hetekben megvalósítandó két fő feladatról. Az egyik feladat az — mondotta —, hogy azokkal az emberekkel, akik távoztak a pártszervezetekből, továbbra is differenciáltan dolgozzunk, mert ha ezt nem tesszük, fennáll a veszély, hogy azok, akiket a pártból kizártak, vagy töröltek, szembe kerülnek velünk. Sokau még mindig nem értik meg, hogy a kizártak között vannak olyanok is, akik megsértették a párt alapszabályzatát, anélkül, hogy a párt ellen programszerűen harcolni akartak volna. A másik alapvető probléma, hogy kialakítsuk kerületi pártszervezetünk munkásokból álló centrumát. Ez olyan feladat, amely megköveteli, hogy növeljük a munkások számát a kerületi szervezetben, fejlesszük politikai öntudatukat, mélyítsük a párthoz fűződő tudatos politikai kapcsolatukat. Ez egyidejűleg olyan politikai gyakorlatot követel, amely érthető lesz a munkásosztály számára, ennek osztályérdekeiből indul ki, és Dlyan eszközökkel és módszerekkel hajtjuk végre, amelyeket a munkásosztály megért, elfogad, védelmet és érvényesít. Ide tartozik természetesen a kommunista munkások és az egész munkásosztály intenzív nevelése. Mamula elvtárs a passzivitást vizsgálva rámutatott ennek okaira is. Ezek közé tartozik, hogy éveken át nem neveltük kielégítő módon a funkcionáriusokat, és a pártszervezeteket éveken át nem ösztönözték következetesen arra, hogy a politikai problémákat saját helyi, vagy üzemi hatáskörökben oldják meg. így például elfelejtettünk agitálni, nem tartottuk fontosnak az agitációt, mint a kommunisták mindennapi ráhatását a pártonkívüli állampolgárokra. A passzivitás okai között bizonyosan megtalálhatók a felsőbb pártszervek és az appaátus irányítási és szervezési munkájának a fogyatékosságai. Tehát tisztában vagyunk azzal — folytatta —, hogy a kerületi szervezet aktivizálását nem érhetjük el csak azzal, hogy megtisztítjuk a pártot a jobboldaliaktól és a passzív tagok egy részétől. A tisztogatás nem oldja meg automatikusan a párttagok alapvető kötelességei teljesítésének problémáját. Bizottságaink jelenleg nagyon helyesen igyekeznek megfogalmazni a jövő korszak feladatait. További kérdés a párt és a munkásosztály kapcsolata. A kommunista munkások esetében ez a kapcsolat aránylag egyértelmű, és megmutatkozik a jobboldal elleni harcban pártunk marxi—lenini tisztaságáért és az Internacionális jellegéért vívott küzdelemben. De ne hallgassuk el, hogy a munkásosztály egy részének közömbös a pártunkhoz való viszonya. Ez véleményünk szerint a múlt bűne, amit pártunk és a munkásosztály ellen követtek el. Ezért gondolkodunk afelett, hogyan kell a pártban és a tömegek között a gazdasági, a politikai, az eszmei és a kulturális problémák megoldásával kapcsolatban úgy dolgozni, hogy ne csak mi mondjuk a munkásoknak — mi, akik pártotok vagyunk, hanem a munkások mondják nekünk, kommunistáknak — ti vagytok a ml pártunk. 197ü VII. 1.