Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1970-07-28 / 177. szám, kedd

EJD-aaDDDDanoiaaaaD -OJ FILMEK• ••••••••S0DE1DDD HAJSZA (amerikai) Lehetne a címe Embervadászat is, mert végtére valóban arról: egy ember halálra kereséséről van szó ebben az Arthur Penn rendezte kalandfilmben. Kalandfilmről írok, ám ez itt, amint nem szokványos amerikai filmről beszélünk, azonnal vitatható. Van ebben a Hajszában ugyanis egy jó adag társadalombírálat, sőt az amerikai fajelmélettel kapcsolatos politikai mondanivaló is — bár igazán csak annyi, hogy az amerikai producer és néző felháborodás nélkül elviselje, azaz ne bántson-fájjon túlságosan. Viszont éppen mivel amerikai filmről van szó, ezt a keveset is becsülnünk kell, még ha különben a filmet a „közönségszórakoztató müvek" nem nagybecsű kategóriájába kell is sorolnunk. Milyen egy tipikus hétvége Texas valamelyik jellegzetes kisvárosában? Penn filmje meggyőz róla: bizarr és unalmas. Az emberekben s a „levegőben" minden percben robbanásra készen feszül a féktelenség vadnyugati hagyománya, s Igazán nem kell hozzá sok, hogy a napközben papucshős férfiakon a szombat esti vigalom szeszgőzétől amolyan texasi úri muri stílusban kitörjön. Penn filmjében természetesen ez a „nem sok" sem hiányzik. A városka raboskodó fenegyereke egy kalandor társával éppen megszökött a közeli börtönből. Űtjuk legkalandosabb első részén autószerzés közben megölnek egy üzletembert, s ennek híre gyorsan terjed. Ám mindez csak amolyan kulissza. A fő téma a szombat estéjét alkoholmámorban töltő amerikai kisváros, amely ráadásul texasi. Arthur Penn és Lillian Hellman (aki a forgatókönyvet rapszodikus hézagossággal Horton Foote regénye alapján készítette) voltaképpen nem árul el nekünk semmi olyat, amit a texasi polgárok kegyetlenkedéseiről ne hallottunk volna. Sőt a cselekmény sémája is ismerős, s a mese fordulataiban sincs semmi meglepő. Ami filmTÁVOL A ZAJOS tOMEGTÖL jüket mégis figyelemre méltóvá és értékében az átlagosat meghaladóvá teszi, az az unaloműzőén, oktalanul kegyetlenkedésben tobzódó úri társaság kíméletlen, szinte naturalisztikus leleplezése. Bátorság kellett ahhoz, hogy ennek az unalomból, majd alkohol tüzelte gyűlöletből lincselni, seriffet verni, gyújtogatni és nyilvánosan gyilkolni képes úri hadnak valaki a szeme elé tárja, milyen a tisztes déli polgár, ha átalakul vadállattá. Persze, Penn mondanivalója nemcsak ennyi. Nem éppen a leghitelesebben, de bemutatja például azt is, milyen keserű kenyér a pénzzsákoknak kiszolgáltatott, megvásárolt ember sorsa, továbbá: mit jelent négernek lenni ott, ahol részeg texasiak szórakozásra vágynak, vagy aztán: mit jelent a házastársi kötelék a szexuális szabadság Amerikájában ... Nem vihetjük természetesen túlzásba: Penn filmje a művészi erényekért távolról sem mond le a kasszasikert biztosító látványosságról, a jó iparosmunka hatáskeltő eszközeiről. A film szereposztása is olyan, hogy húzza-csalogatja a nézőt. A „megvásárolt", de törvénytisztelő seriff szerepét például a nagy hollywoodi egyéniség, Marion Brando játssza, meg kell hagyni, különös tehetségének megfelelő színvonalon. A nem sok színészi bizonyításra alkalmat adó szökevény Bubber szerepét Róbert Redjord, az amerikai nézők mostanság egyik legnépszerűbb kedvence alakítja, míg Anne keveset mutatkozó, de annál igényesebb alakjának temperamentumos megjelenítője Jane Fond, a hollywoodi filmégbolt legtündöklőbb csillagainak egyike. Persze, ezzel nincs vége a sztárok listájának. A Hajsza öt évvel ezelőtt készült, néhány hónappal Kennedy elnök meggyilkolása után. Nem véletlen, hogy nézőit erre a brutális gyilkosságra is emlékezteti. (angol) Julié Christie, az egyik legtehetségesebb és legnépszerűbb angol filmszínésznő. Híres alkotók neve fémjelzi ennek a filmnek a kiválóságait, azaz a kiválóságokat csak jelezné, ha minden — mint a sportban mondogatják — papírforma szerint végződött volna. Az angolok századfordulói nagy klasszikusa, Thomas Hardy regénye nyomán Frederic Raphael írt forgatókönyvet, amelyből Julié Christie főszereplésével UTÖDOTTEK John Schlesinger készített csaknem háromórás, színes, térhatású filmet. Szerelmi dráma áll története középpontjában, s ennek kapcsán tárul elénk a múlt század végi vidéki Anglia: rendkívüli igényességgel kimunkált, maximális korhűséget adni kívánó pompás képekben. Az angol kritika a filmnek ezt a célját és eredményét ismeri el az alkotók fő érdeméül. Dicséri Schlesingert a századvég emberének és légkörének hiteles ábrázolásáért, viszont elmarasztalja a Hardy alkotta regényalakok felületes megjelenítéséért. Valóban. Schlesinger filmregénye (talán ez a legtalálóbb kifejezés rá] nagyszerűen leíró és elbeszélő, de korántsem enynyire jó jellemábrázoló alkotás. A cselekményben s a kor jellegzetességeiben hűen másolja Hardy regényét, viszont hősei lelkivilágának, a cselekményt kiváltó lobogó lelkitusáknak az érzékeltetésével adós marad. Művét ez a hiány szegényebbé teszi, viszont távolról sem értéktelenné. Angliában az utóbbi évek jó filmjei közt tartják számon, s bár ez túlságosan bizonytalan meghatározás, annyi feltétlenül igaz, hogy nem válik szégyenére sem az igényes angol filmművészetnek, sem nagynevű alkotóinak. (francia—olasz) Elődjét és mintaképét nemrég láthattuk azokban a „csodálatosan röpködő férfiakban" és a „nagy versenyt" produkáló gépkocsiszáguldásban. Hogy érdekesebb legyen a dolog, ezúttal a kerékpározók viaskodnak, méghozzá 1901-ben Párizs és San Remo között. Az Ütődöttek főhőse a Franciaországban „1. számú ütődöttnek", azaz a nézősereg komikus-kedvencének tartott Bourvil. (A 2. számú ütődött Jean Lefebvre.) Mókázásában s a film tréfáiban nem lelünk fel egynél-kettőnél több eredeti ötletet, s így igazi szórakozás helyett csak egy kis nyáresti kikapcsolódásra nyílik alkalmunk, ha rávesszük magunkat, hogy megnézzük. Különben az elhatározás nem is születik majd meg olyan nehezen, a mozik nyári műsora agyanis valahogy szokatlanul vígjátékszegény. (zaj Ifllfllll A rádióelektronika távlatai A rádiócsillagászok számára már megszokott dolog, hogy a világmindenséget „.hallhatják", hogy a több százmillió fényév távolságra levő galaktika rádiójeleit veszik. Ha ma volnának már olyan űrhajók, amelyek el tudnának jutni a naprendszer térségébe, vagyis több száz vagy több ezer millió kilométeres távolságra, a velük való rádióösszeköttetés nem okozna különösebb nehézséget. Ezt bizonyítja egyebek között a kétoldalú rádiókapcsolat a Mars-1 és a Venus-4 kozmikus űrhajókkal, valamint az, hogy a szovjet tudósok rádiólokációs összeköttetést létesítettek a Vénusszal, a Merkúrral, a Marssal és a Jupiterrel. Szuperérzékeny vevőkészülékek fir kozmikus rádiókapcsolat természetesen sok müidenben különbözik a földi rádiókapcsolatoktól. Az utóbbi ugyanis a feiső ionoszféra rétege alatt megy végbe. Az ionoszféra terelő közeg, amely arra kényszeríti a rádióhullámokat, hogy körülkerüljék a Földet. A kozmikus rádiókapcsolat esetében viszont a rádióhullámoknak át kell haladniuk ezen a rétegen, amelynek tulajdonsága állandóan változó. És erre csak az ultrarövid hullámok képesek. Ma deciméter nagyságrendű hullámokat alkalmaznak, de várható, hogy a technika tökéletesedése és a rendkívül érzékeny vevőberendezések kidolgozása a még rövidebb rádióhullámok vételét engedi meg. A mai szuperzékeny vevőberendezések még a 12 fényévnyi távolságra levő — a földiekhez hasonló — forrásokból származó jeleket is érzékelni tudják. Az egész „bűvészet" tulajdonképpen az, hogy ezt a gyenge jelet ki kell választanunk abból a kakofóniából, amelyet a készülék saját zaja okoz. így például 1961-ben, amikor a Venus lokációjára került sor, egy egész napi megfigyelés eredményeit kellett feldolgozni. hogy a jelet kiszűrhessék a kísérőzajokból. Ma már ezt a feladatot — hála az ún. kvantumerősítőknek —, jóval egyszerűbben tudják megoldani. Kétségtelen, hogy a jövőben a lézersugarak is helyet kapnak a világűr távközlésében. A lézerjel keskeny sugárnyalábban közvetíthető, igen nagy távolságokra. Csak azt kell megtanulni, hogy kidolgozzák a lézersugár modulálásának módszereit és megfelelő érzékenységű vevőket készítsenek a jelek vételére. Ám ennek is megvannak a maga nehézségei. Először ls az optikai sáv hullámait nagymértékben elnyeli a Földünket körülvevő páraburok. Másodszor: a keskeny sugárral nehezebb eltalálni az összeköttetés objektumát, rendkívül pontos irányzásra van szükség. Globális összeköttetés A globális rádió- és televízió-összeköttetés létrehozása már nem a távoli jövő feladata. Ha figyelembe vesszük a tájékoztatás terjedelmének óriási növekedését, ez a probléma egyre időszerűbbé válik. Már ma is van tv-összeköttetés a kontinensek között. Az erre a célra használt rövidhullámú rádióösszeköttetésnek azonban sok fogyatékossága van. Igaz, a mai modern világvevő készülékekkel bárki az egész világ minden adását veheti. A televízióprogramok vételével azonban távolról sem ez a helyzet. A világvevő tv-készülék és a globális televízió még jelentős tökéletesítésre szorul. A mesterséges holdak segítségével azonban ezek a problémák is megoldhatók. Segítségükkel egyidejűleg akár több televízióműsor, köztük színes műsor is, és nagy menynyiségű telefonbeszélgetés közvetíthető. A távközlő mesterséges hold ma még különlegesség. Reméljük azonban, hogy a jövőben mindennaposak lesznek az ilyen szputnyikok és az ipar sorozatban gyártja majd őket, akárcsak a repülőgépeket, vagy az autókat. A hullámsávok további kihasználása A jelenleg rendelkezésünkre álló hullámsávok telítettsége közismert. A kutatók most azon fáradoznak, hogy a hullámsávok határait bővítsék. Ennek eredményeként a rádióelektronika ultrahosszú és ultrarövid hullámokkal bővül. Az ultrahosszú hullámok a víz- és földalatti közvetítésre alkalmasak, míg az ultrarövid hullámok a világűrben vagy a Földön, az infrahullámok pedig a hőfolyamatok kutatásaiban használhatók fel. A manapság használt elektromágneses hullámok spektrumában lényegében csak a milliméteres és a szubmílliméteres nagyságrendű hullámok jelentenek fehér foltot. E hullámok gerjesztésére és vételére alkalmatlanok azok a módszerek, amelyeket a centiméteres és az ennél hosszabb hullámokra dolgoztak ki, és nem alkalmasak azok a módszerek sem, amelyeket a fényhullámokra alkalmaznak. A rádiófizikusok intenzíven kutatják a még ismeretlen sáv hullámai gerjesztésének a módszereit. Lehetséges-e az ionoszféra irányítása? Mint minden geofizikai jelenség, úgy az Ionoszféra is állandó változásoknak és háborgásoknak van kitéve. E jelenségekből még sok mindent nem értünk, ezért mindenekelőtt tökéletesen meg kell ismernünk az ionoszféra sajátosságait, e sajátosságok hatását a rádióhullámok terjedésére, és csak azután gondolhatunk az Ionoszféra állapotának irányítására az összeköttetés megbízhatósága érdekében. A szovjet kutatók ezzel a kérdéssel kapcsolatban tekintélyes mennyiségű anyagot gyűjtöttek össze, sok minden azonban még hátra van. Egyelőre nincsenek tisztázva például az ionoszférában — főképp a sarki térségekben intenzíven — észlelhető különneműségek jelenségének okai. Tisztázatlan továbbá az ezzel összefüggésben levő északi fény keletkezésének oka. Az északi fény esetében a rádióhullámok terjedésének képe éles változást mutat, és egészen váratlan jelenségek is lehetségesek. Kétségtelen azonban, hogy a rádióhullámok terjedésének pontosabb adatai lehetővé teszik a rádióhullámok teljesebb felhasználását. Az, hogy mesterséges hatást gyakoroljunk az ionoszférára, a mesterséges klímaváltoztatásokhoz hasonlóan, szükségtelen és irreális. A Földön, az atmoszférában és az lonoszférában végbemenő folyamatok közötti kölcsönhatás annyira bonyolult, hogy még aktív ráhatással sem lehet megbontani az egész természetes egyensúlyt. Reális azonban a lokális, részleges hatás az ionoszférára. Már most beszélhetünk arról, hogy mesterséges holdak és rakéták segítségével megzavarjuk az ionoszférát, és mesterséges ionizáló forrásokat hozunk létre. Lehetséges, hogy a jövőben sikerül rájönni, milyen módszerekkel létesíthetünk bizonyos feladatok megoldásához szükséges ideiglenes feltételeket az ionoszférában. A szilárd testek fizikája és a rádióelektronika A rádióelektronlka és rádiófizika fejlődésében ma alapyető irányzat a szilárd testek tulajdonságainak széles körű hasznosítása. A szilárd testben levő rendkívül nagy töltéssűrűségek, továbbá a kristályok és a vékony lemezek értékes mechanikai tulajdonságai lehetővé teszik, hogy a szerkezeteket rendkívül kicsiny térfogatban helyezzék el. Ez nem csupán a kicsinyítés szempontjából fontos, hanem elvileg új jelenségek alkalmazása szempontjából is. így például a tranzisztorok széles körű alkalmazása lehetővé tette az emberek ellátását gazdaságos és olcsó hordozható rádiókészülékekkel. A számítógéptechnika fejlődését a ferritek, diódák és más félvezető elemek megjelenésének köszönheti. A lézerek és a kvantum-erősítők felfedezése megnyitotta a kozmikus rádióösszeköttetés korszakát. A még kompaktabb, megbízható és gazdaságos generátorok, vevő- és erősítőberendezések létrehozása a jövőben a legfantasztikusabb feladatok megoldását is lehetővé teszi. Megoldhatóvá vá^ lik például az egyéni rádióösszeköttetés, vagy a rádióhullámokat felhasználhatják a gépekben végbemenő folyamatok megfigyelésére és irányítására. (dj) Az első „mesterséges gén" Génnek az élő szervezet tulajdonságainak a szülőkből az utódokba való átadásával kapcsolatos, feltételezett örökléstani tényezőt nevezi a tudomány. A gén fogalmát W. L. Johannsen (1857—1927

j vetette fel; eszerint minden tulajdonságnak a csírasejtekben egy vagy több gén, anyagi hordozó felel meg. Ezt az elméletet T. Morgan (1866—1945) fejlesztette tovább. Szerinte a gének a kromoszómában helyezkednek el, és ezek a tulajdonságoknak egyedüli hordozói. A Wisconsini állami egyetemen (USA) most egy tudóskollektíva a Nobel-díjas dr. Góbind Khorana vezetésével „mesterséges gént" állított elő. A mesterséges gén dezoxiribonukleinsav alapú. A tudósok sikere a jövőben talán mélyreható beavatkozásokat tesz lehetővé a szervezet fejlődésébe. — A képen a Nobel-díjas dr. Góbind Khorana. D. J.