Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1970-07-26 / 30. szám, Vasárnapi Új Szó

EGYIK TERMÉS UTÁN MÁSIK JÖN Alcide Ce rvi — a kommunista # „Töl gyf aoriás" olasz földben • Aki mindenkinek „papa" volt • Nem sújtották le a megpróbáltatások Fesztivál keretében nemrég mutatták be nálunk Gianni Puccini olasz rendező A hét Cervi fivér című filmjét. Tör­ténete egyszerű, de nem hét­köznapi: az olasz ellenállási mozgalom hőskorszakát eleve­níti fel, s benne hét testvér­partizán hősi halálát meséli el. Nem költött történet: a for­gatókönyv alapján egy öreg pa­rasztember visszaemlékezései alkották. így a rendező azt vit­te filmre, amit Alcide Cervl Hét fiam volt című könyvében megírt. Húsvét táján hírül adta a saj­tó: egy Reggio Emilia környéki faluban 95 éves korában el­hunyt Alcide Cervi. Ő volt az az olasz parasztember, akinek hét fiát agyonlőtték a fasisz­ták és felgyújtották otthonát.. Ű volt az, aki az Olasz Kom­munista Párt veteránjaként se­gítette a megszállt Olaszország­ban működő partizánokat, segí­tett özvegyeken és árvákon, akin csak tudott. Pedig őt ér­te a legnagyobb veszteség és fájdalom .. 1943 NOVEMBERI ÉJSZAKÁJA ... A Ceivi család a negyvenes megfelelő helyeken operált és zavarta a nácik olaszországi terveit. Nagyon természetesnek tartották, hogy a Hét Cervi fiú is elnent partizánnak. Az apa, régi meggyőződéses kommunista volt, olyan ember, aki hitt a kommunisták, szocialisták és keresztények testvériségében, összefogásában, s minden áldo­zatra kész volt jó ügy érdeké­ben. 1943. november 25-én este a Cervi fivérek hazaosontak élel­miszer-utánpótlásért és fehér­neműváltásért. Zuhogott az eső, mintha dézsából öntötték volna. A Cervi család mit sem sejtve nyugovóra tért, de hirtelen or­dítozásra és lövödözésre riad­tak fel. A koromsötétben senkit sem láttak, csak a fasiszták hang­ját hallották: „Adjátok meg ma­gatokat!" Nem kapituláltak. Kinek mi­lyen fegyvere volt, lőni kez­dett. Az asszonyok a lőszerlá­dákat hordták oda az ablak alá. A fasiszták erre felgyújtották a szénakazlat, meg az istál­lót, s a tűz fényénél akarták rohamozni a házat. Végül ér­telmetlennek látszott minden ellenállás: a Cervi fiúk meg­adták magukat, hogy baja ne essék a családnak. alább is az őrizetbe vett gya­nús elemeket, de valakinek az az ötlete támadt, hogy a fasiszta meggyilkolásáért bosz­szúből végezzék ki a hét Cer­vi fivért. Az ötlet általános tet­szést aratott. A merényletet kö­vető napon, december 28-án a Reggio Emiliai lőtéren mind a hetet agyonlőtték a faiszták ... Cerviék házát pedig felperzsel­ték. ...Lassan, „adagolva" tudat­ták az öreggel fiai halálának hírét. A kemény öreg zokogás­ba tört ki. Élete büszkeségét — a fiait letarolta a halál. Még sem tört meg. Mert nem törhetett meg, négy özvegy és tizenegy unoka gondozása várt rá. A tizenkettedik unoka még a világon sem volt. Egy év múlva hű hitvestársa is követte fiait, akiknek tragédiája végze­tesen hatott az anyai szívre. Ekkor mondta az országszer­te csak „papa Cervi"-ként em­legetett veterán szállóigévé vált mondását: „Dúpo un raccol­to ne viene un altro ...", vagy­is „egy termés után másik nő, de nem magától. Gondozni kell, dolgozni..." Hét fia volt az öreg Cervi­nek. A legidősebb 40, a legfia­talabb 20 éves volt, amikor a fasiszták golyói kioltották éle­tüket. Gyilkosaik Villa Osnizio kisvárosban temették el őket, de a bombázások során a vá­roska egyenlővé vált a föld színével. A háború után Praticello vá­roska temetőjében helyezték örök nyugovóra a hét hős Cer­vi fivér maradványait, s emel­tek nekik pompás emlékművet. Itt alussza örök álmát Gelin­ALCIDE CERVI 93 ÉVES KORÁBAN EMLÉKFAL A CERVI-PORTA BEJÁRATÁNÁL ( L. t > ÖSSZEALLITASA) EGY VETERÁN ÖRÖKE A 95 éves korában elhunyt Alcide Cervi az utóbbi években sokat betegeskedett, kemény természete a korral is dacolt. Ágyhoz kötve sem ismerte az unalmat: az ország minden ré­széből, sőt külföldről is gyak­ran keresték fel kedves láto­gatók. Volt partizánok, ellen­állási harcosok, vagy özvegyek, fiaik. Hisz annak idején Cer­viék szovjet, amerikai, kanadai, új-zélandi, dél-afrikai s más nemzetiségű partizánokat is rejtegettek. Mindenkinek volt hozzá néhány vigasztaló szava, amelyet az öreg életbölcsessé­gének továbbadásával hálált meg. — Gyermekeim, az élet soha­sem áll meg. Itt van az én családom. Hét fiam volt, most tizenkét unokám van, sőt már dédunokáim is vannak. így az­tán családunk tagjainak száma a harmícat is meghaladja. Azt mondjátok, hogy sokan va­gyunk? Annál vidámabb az élet és összetartunk. Közösen gaz­dálkodunk. Igaz, nyakig va­gyunk adósságban, van mit tör­lesztenünk vagy harminc évig. De ez már az unokáim dolga. Persze, szeretném életben lát­ni fiaimat, de mit tehet az e^a ber. Igaz ügyért haltak meg, legyen nekik a föld könnyű. Fő, hogy ne legyen áldozatuk hiábaváló, hogy ne üsse fel a fejét ismét gyűlölet az embe­rek között, gyűlölet, mely há­borút és bajokat okoz ... Sem­mitől sem félek, s főként nem szégyellem leélt életemet. Nyu­godtan halok meg, mert jó termést hagytam magam után — ezek voltak Alcide Cervi, a veterán kommunista szavai, amelyeket nemrégen egy nála járt szovjet újságíróhoz inté­zett. Alcide Cervi — Olaszor­szág nemzeti hőse sok hazai és külföldi érdemrend, köztük a szovjet Nagy Honvédő Háború Érdemrend első fokozatának viselője, hét hős fiú apja nincs többé. években semmiben sem külön­bözött a többi szegényparaszt családtól. A családfő — Alci­de Cervi 1899-ben nősült, házas­ságából hét fia és kőt lánya született. Szerette a földet, mint apja és nagyapja, akik minden­kor harcoltak a mezőgazdasági proletárok jogaiért. A föld és a szabadsás e~i—őseitől örökölte A Jervi család életében 1943 Július 25-e után történt fordu­lat. Ekkor buktatták meg Mus­solini fasiszta diktatúráját. Ezt a nagy napot a Cervi családban is lakomával ülték meg. Azt hitték, vége a zsarnokságnak, nemsokára a béke napjai is fel­virrad. Reményük korai volt. A hitleristák közbeléptek csat­lósuk érdekében. Skorzeny SS­főrohamvezető Gran Sasso-i ak­eiőja után világos lett, hogy a fasisztík folytatni akarják az értelmeten háborút. Az olasz hazafiak erre azzal válaszol­tak, hogy harci alakulatokba tVmörülve partizánhadsereget Alakítottak. mely jellegének FASISZTÁK BOSSZÚJA A foglyokat Reggio Emilába szállították és ott kínvallatás­nak vetették alá. Egy szót sem tudtak belőlük kicsikarni. Nem vallottak. A közvélemény is megmozdult a Cervi család meg­mentése érdekében. A fasiszták azonban gyorsabbak voltak. Al­cide Cervi hét fiát elkülönítet­ték tőle, s kérdésére azt felel­ték, hogy Pármába vitték őket a bíróságra. Nem volt igaz. Az igazat Cervi papa csak hóna­pokkal később tudta meg, amikor 1944. január 7-én bom­batalálat érte a börtönt és a foglyok, köztük Cervi is meg­szöktek. Azonban a viharos napokban egy partizán sikeres merény­letet követett el egy tartomá­nyi fasiszta fejes ellen. A ha­talmukat féltő és a közelgő bu­kást sejtő fasiszták bosszút li­hegtek. Először meg akarták tizedelni a lakosságot, vagy leg­do, Antenore, Aldo, Ferdinan- irat figyelmezteti a látogatókat: do, Agostino, Ovidio és Ettore „A ti szabadságotokért haltak Cervi. Sírjuk fölött ez a fel- meg." A PRATICELLOI TEMETŐ. A KÖZÉPSŐ BOLTÍVES HELYISÉGBEN NYUGSZANAK A CERVI FIVÉREK HAMVAI

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom