Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1970-07-24 / 174. szám, péntek

jr Falusi körkép A JÁRÁSI SZÉKHELYTŐL, Rimaszombattól a Rimaszécsbe vezető főútvonaltól alig két kilométernyire fekszik a járás legkisebb községeinek egyike, Iváni. Bán Zoltán, a szövetkezet elnökhelyettese fogadott, s mindJárt az elején megjegyezte: — Nálunk elég ritkán fordulnak meg az újságírók. Beszélgetésünk során sok érdekeset tudtam meg a szövetkezetről, a falucska életéről és az emberekről általában. 1952ben alakult meg a községben a földművesszövetkezet. A kezdeti nehézségek ellenére egyre erősödött és gazdagodott a közös. Már évek óta a járás közepes eredményeket elérő szövetkezetei közé tartozott. Aztán elkövetkezett 1969 januárja, amikor az alig 1 km-nyi távolságra levő szomszéd községben, Cakóban gazdálkodó, hasonló eredményeket elérő szövetkezettel egyesülve megalakltották az „Aranykalász" nevet viselő egyesített szövetkezetet. Jelenleg 940 hektár mezőgazdasági területen gazdálkodnak, amiből 608 hektár a szántó. Az elért eredmények igazolják, hogy helyes lépés volt az egyesülés. Bán elvtárs kíséretében megtekintettem a gazdaságot. A szorgalmasan dolgozó munkások túlnyomó része már túl volt az ötödik X-en, s ami még szembetűnőbb, a dolgozók 80 százaléka nő. Kísérőm homlokán megsűrűsödtek a ráncok, amikor megpendítettem ezt a témát. — Sajnos, munkaerő szempontjából elég gyengén állunk. Összesen 140 tag és 150 állandó dolgozó munkálkodik a szövetkezetben. Az átlagos életkor 56 év. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincsenek fiatal dolgozóink. Vannak, de olyan kevesen, hogy rágondolni is rossz, ml lesz itt 10—15 év múlva. Ki fog dolgozni a földeken?! A szövetkezet jelenlegi dolgozói szorgalmas, ízig-vérig földművesemberek. Minden idejüket a munkának szentelik. Főleg az asszonyokat kell megemlíteni, akik a szövetkezet számára a legnagyobb támaszt jelentik. A SZÖVETKEZET EGYÉBKÉNT tejtermelésre és sertéshizlalásra van specializálva. Itt azonban felmerült egy nehézség; a szövetkezet nem rendelkezik elég sertésistállóval, s ezért nem tudják növelni a kocák számát. így természetesen máshonnan kell beszerezniük az elválasztott malacoltat, ami elég körülményes és nem utolsósorban költséges is. Már sokat gondolkoztak a nemkívánatos helyzet megoldásán, de egyelőre saját költségen nem képesek építkezni. Elbeszélgettem a szövetkezet tagjaival, fiatalokkal és öregekkel egyaránt. Sok szó esett a mindennapi munkáról és a falusi életről általában. Az idősebbek szavaiból kicsengett az elégedettség, de a fiatalok ajkáról panaszos szavak is elhangzottak. Egyre jobban kezdett érdeklődni ennek a kis falucskának mindennapi élete, s végül Is felkerestem a HNB elnökét — Szepessy Zoltán elvtársat —, hogy tőle kérjek részletes felvilágosítást. — Egészen kicsi község a miénk, hiszen mindössze 246 a lakosok száma. Falunkat szerény, nagyjából elégedett emberek lakják, akik csak a munkájuknak élnek. És ezt a szó szoros értelmében kell venni. Az emberek a munka gondolatával kelnek és fekszenek. Sajnos, nem érdekli őket a szórakozás, a kultúra, nem követelik színdarabok bemutatását, sem a filmvetítést. Amint később kiderült, a fiatalok már igényesebbek, de az ő kívánságaiknak nem tudnak teljes mértékben eleget tenni. Nincs új kultúrház, moziterem, vagy könyvtár. A hnb tavaly átadott új épületében ugyan helyet kapott egy ifjúsági klubhelyiség, de az édeskevés. A fiatalok többet akarnak. A sport is eléggé pang, talán úgy is mondhatnám, hogy nincs sportélet. A szombat-vasárnaponként összejövő fiatalság csak a teke-, népi nevén kuglipálya körül csoportosulhat. Ez az egyetlen szórakozás, amit számukra biztosítani tud a község. Itt meg kell említeni, hogy ezt a pályát is csak a szövetkezet hathatós segítségével tudták felépíteni. A tények összegezése után nem is lehet csodálkozni, hogy a fiatalok inkább elmennek a faluból és a szövetkezet, annak ellenére, hogy sokoldalúan támogatja tagjait, munkaerőhiányban szenved. Mert ami a támogatást illeti, az valóban sokoldalú. Nincs hiány az anyagi és az erkölcsi támogatásban sem, de mindez kevés, ha a fiataloknak már nem kielégítő ez a falusi életforma. — Sajnos, költségvetésünk olyan szerény, hogy abból a jelenlegi tervfeladatok félét sem tudjuk fedezni. Így aztán csak nagyon-nagyon szerényen tudunk lépést tartani a rohamos fejlődéssel — fejezte be beszámolóját Szepessy elvtárs, aki egyébként a szövetkezet dolgozója, s csak mint tisztségben feladatot végzi a hnb elnökének vállára nehezedő feladatát. MÉG EGYSZER végigjárattam pillantásomat a kicsinosított házakon, a zöldellő díszfákon és a tiszta utcákon, aztán a buszmegálló felé indultam. Az autóbusz ablakából még sokáig néztem a falucska csinos házait, melyekben ez a maroknyi szorgalmas és becsületes ember éli részben boldog, részben gondoktól terhes, mindennapi munkáséletét. (kádek) Mint minden évben, ez idén is a Pardubice melletti Cholticei várban rendezik meg az orosz nyelv nyári tanfolyamát, amelyet a CSSZBSZ pardubicei járási bizottsága rendez. A jelvételen: Társalgás a ]ák árnyékában. (Foto: Havlíček — ČSTK] A

múlt év végén és ez év elején a legmagasabb szinten (6 illetékes minisztérium részvételével) széles körű felmérés és vita indult meg a mezőgazdasági termelés gépesítéséről. Ez alatt a jelszó alatt folyt a vita. Kétszer ad, aki gyorsan ad. Ez természetesen a mezőgazdasági gépeket gyártó vállalatoknak szól, de nem utolsósorban azoknak is, akik ezzel az üggyel foglalkoznak s valamit tehetnek is. Mezőgazdasági üzemeink — termelési feladatainkhoz igazodva — benyújtották igényeiket, hogy melyik mezőgazdasági gépből, mechanizáciős eszközből, kiegészítő felszerelésből milyet és mennyit akarnak vásárolni. Már a minisztériumok egyezkedésénél kiderült, hogy az igényeket az idén sem tudják kielégíteni. Itt most csak a cukorrépa és a burgonya betakarításához szükséges gépek helyzetével foglalkozunk. Ugyanis ezekből a gépekből a legnagyobb a hiány. S most lássuk a hiány következményeit. Kezdjük talán azzal, hogy mind a cukorrépa, mind a burgonya termesztési területe — annak ellenére, hogy államháztartási szempontból kulcsfontosságú növényekről van szó — az utóbbi években lényegesen csökkent. A cukorrépa vetésterülete például az utóbbi öt évben 40 000 hektárra) kevesebb lett. Még súlyosabb a helyzet a burgonyánál. Nyolc év alatt kétszázezer hektár a csökkenés. És mindez a munkaerőhiány, illetve a nagyon alacsony színvonalú gépesítés miatt. Tudomásul kell vennünk, hogy a mezőgazdaságban a kétkezi munkások száma állandóan csökken, s ezt csak a mechanizáció növelésével lehet pótolni. Persze a gépekhez is emberek kellenek, méghozzá szakemberek, de erre a feladatra — a tapasztalatok bizonyítják — a fiatalok sokkal szívesebben vállalkoznak, mint a kétkezi munkások. Ami országos méretben a gépek mennyiségét illeti, a mechanizáció foka között nagy a különbség az egyes országrészekben. Vegyük alapul az 1969-es statisztikát. Csehországban ezer hektár mezőgazdasági területre (Í5 lóerős traktoregységre átszámítva) 32,6 traktoregység jutott. Szlovákiában 22,8, ami 30 százalékkal kevesebb. A többmenetes cukorrépa-be takarításhoz (elöl mindig a cseh országrészek) 18,5 illetve 13,3 gép. Ez 28 százalékos különbség. Sokkal nagyobb az eltérés a burgonyabetakarító gépeknél. (Itt ls az ezer hektárra jutó gépek számáról van szó.) Burgonyakombájn 11,2, illetve 0,5 jut, vagyis Csehországban több mint huszonkétszer több. A burgonyaásó-gépeknél 43, a felszedőgépeknél 42 százalék a különbség a cseh országrészek javára. Ha az adatokat összehasonlítjuk, feltétlenül azt a következtetést vonhatjuk le, hogy e két növény, főleg a burgonya betakarítását Szlovákiában az eddiginél sokkal gyorsabb ütemben kell gépesíteni. Országos méretben még a cukorrépánál is csupán 20 százalék a komplex gépi betakarítás. Szlovákiában ennek a fele sincs. Hát még a burgonyánál, ahol Szlovákiában 1969-ben kétezer hektárra jutott egy kombájn! Mint korábban említettem, ebben az évben még nem számíthatunk lényeges javulásra a két fontos növény gépi betakarításánál. Ez pedig azt jelentheti, hogy a már megtermett mennyiségből még sok kárba veszhet — munkaerőhiány, illetve megfelelő gépesítés hiánya miatt. És minderre ki fizet rá? Természetes, hogy a termelők is, de a népgazdaságot is sújtja a kár, hiszen a piac ellátásáért nem csupán, s talán úgy is mondhatnám, nem elsősorban termelők, hiszen ők megtermelték, de arra már nem futja erejükből, hogy segítség nélkül be is takarítsák a gazdag termést. S mi következik ebből? Az, hogy a következő évben — a szükségletnek megfelelően — nem nagyobb, hanem kisebb lesz a vetésterület. As mi ennek a következmé|- nye? Az idén tavasszal már megmutatkozott, amikor a burgonya erős hiánycikk volt a piacon. Behozatalra szorultunk. Nem véletlen, hogy a gabonatermesztés olyan gyors ütembén fejlődésnek indult az utóbbi években. A sík vidékeken a gabonatermesztést, beleértve a betakarítást is, úgyszólván 100 százalékra gépesítették. Helyes, sőt szükséges lenne, hogy illetékeseink mindent megtegyenek, hogy a cukorrépa és a burgonya — e két fontos növény betakarítását is a gabonáéhoz hasonló szinten gépesíthessük. VINCENT RAPANT Magyarországi tapasztalatok Az új gazdasági mechanizmus CSAK LEHETŐSÉG (de máris okosan hasznosított lehetőség) Nem idealisták .(8). Ogy vélem, hasznos kirándulás lesz, ha néhány percre még elbarangolunk az anyagi érdekeltség elvei gyakorlati érvényesítésének kusza ösvényeire, közvetlenül a termelésbe. Válasszuk a Sinatelepi Állami Gazdaságot, amelyről itt-ott már szó esett. A gazdaságnak 420 állandó dolgozója van, ebből a létszámból 69 a nem közvetlenül termelőmunkát végző alkalmazott. Érdekességként, de egyben nem mellékes információként említem, hogy a legjobb magyarországi állami gazdaságok sorában a huszonkettedikként tartják számon, tehát korántsem a legelőkelőbb mintagazdaság, amelyet a „bőség kirakataként" szoknak mutogatni. Az átlagkereset 2100 forint körül van, számítva az ételhordó lányok 800 forintját és a tehéngondozók 4500 forintját. A dolgozók 80 százaléka teljesítménybért kap. Ehhez fizetik az évközi prémiumot. A dolgozók havonta; a brigádvezetők negyedévenként, a brigádvezetők /üzemegységvezetők, telepvezetők) félévenként, a legfelsőbb vezetés tagjai pedig (az igazgató és két helyettese) az év végén kap prémiumot. Prémium csak norma-, illetve tervtúlteljesítésért jár. A dolgozók a tényleges tervtúlteljesítésért kapnak prémiumot, a brigádvezető a csoportja tagjainak kifizetett prémium 15 százalékát kapja negyedévenként (a csoportja összes tagjának az egész negyedévben kifizetett prémium 15 százalékát), e brigádvezetök fölött álló vezetők pedig a brigádvezetők mindkét negyedévben kapott prémiumának 40 százalékát kapják. A legfelsőbb vezetők prémiumát az év végén a mezőgazdasági minisztérium megyei főosztálya határozza meg az egész gazdaság eredményei alapján. A nyereségrészesedést az év végén fizetik — mindenkinek az elért jövedelmével arányban. A 69-es részesedés átlagosan 4000 forint volt egy főre. Az érdekeltségnek ebből a láncolatából nyomban nyilvánvaló, hogy e jutalmazás célja az egyéni honoráláson túl a termelési eredményekben való kölcsönösség és egymásra utaltság kifejezése. Ha a tehenészek például nem érnek el a tervezettnél nagyobb fejési átlagot, nem kapnak prémiumot, de nem kap a brigádvezetöjük sem, és tejhozamért nem kap a telepvezető sem. Ugyanakkor az ő nyereségrészesedésük is kisebb az év végén, mint például a napraforgó termesztésben (ezt magasan premizálják, mert az állam jól fizeti) jő eredményeket elérő növénytermesztési csoport, vagy mint a juhtenyésztők csoportja, akik gondosan ügyelnek a legeltetésre, a szaporulatra és a gyapjúra is (a gazdaságnak kb. kétezres juhállománya is van). Persze, ez a sinatelepi prémiumrendszer nemcsak ebből áll. Tekintettel vannak a részeredményekre és a különféle komponensekre is. Ha az állatgondozók például túllépik a takarmányozási önköltségkeretet, bizonyos százalékot levonnak a prémiumokból, de ezt vissza is kaphatják, ha a következő hónapban, negyedévben megtakarítást érnek el és ezzel kiegyenlítik a mérleget. Emellett figyelemre méltó az értékelési rendjük, illetve a vezetők és a dolgozók kapcsolata. Minden hónapban konkrét személyekre lebontva értékelik a tervteljesítést, és negyedévenként minden részlegben (összesen 12 helyen) a legfelsőbb vezetőség jelentést tesz a dolgozóknak az egész gazdaság eredményeiről. Ez azonban már nemcsak egyszerű 'munkaszervezési kérdés, ez már politikai munka is, amely fölött a pártszervezet vállalt „védnökséget". Általánosan is jellemző, hogy amit a reform kidolgozásával és bevezetésével kapcsolatban a legfelsőbb szinten, a párt vezető szerepéről elmondtam, az vonatkozik a pártszervezetek munkájára a reform alkalmazásával kapcsolatban a vállalati szférában is. A pártszervezetek itt is úttörői a reform bevezetésének és alkalmazásának, egyúttal azonban a társadalmi érdekek védelmezői is, noha ez igen sokszor bizony nehéz feladat. Magyarországon meg van á lehetőség arra, hogy a vállalatok kifejezésre juttassák vállalati érdekeiket, hogy a jelenlegi érdekhierarchiában a vállalati vezetőség a vállalat érdeke szerint cselekedjék, viszont a felső pártszervek elvárják a pártszervezetektől, hogy tekintettel legyenek a társadalmi érdekre is. Ez azonban nem csupán önkéntes, vagy egyének, szervek belátására bízott akciók kérdése, hanem központi szabályozással is támogatott fejlődési folyamat, amelyben a pártszervezetek vezető szerepének teljes érvényesülési lehetősége van. A Csepel müvek pártbizottsága például megvétózta a gazdasági vezetőségnek azt a javaslatát, amely szerint a vezetők és az alkalmazottak jövedelme gyorsabban növekedett volna, mint a munkásoké. A vezetőség átdolgozta a javaslatot anélkül, hogy bármilyen más szerv közbeavatkozására szükség lett volna. Természetesen a magyar elvtársak is szeretnék, ha a pártszervezetek a gazdasági kérdések mellett többet foglalkoznának az eszmei-politikai munkával, és ezzel összefüggésben a vállalatok belső emberi viszonyainak fejlesztésével. Helyesen látják, hogy az üzemek, vállalatok nemcsak termelőegységek, hanem társadalmi intézmények is, és az ilyen szélesebb értelemben felfogott vállalatban kell érvényesíteni a pártszervezetek irányító szerepét. Az új mechanizmus egyik alapelve, hogy a vállalati érdekviszonyokat úgy kell alakítani, hogy ha realizálódnak a vállalati érdekek, az javára váljék a népgazdaságnak is. Persze, a magyar elvtársak tudják, hogy ez a folyamat nem ellentmondásmentes. Amikor azonban ellentmondás mutatkozik a vállalati és a társadalmi érdek között, azt is feltételezik, hogy nem a vállalatban van a hiba, hanem hiba lehet a szabályozóban, a kormányrendeletben is. Engedik, hogy az ellentmondások felszínre kerüljenek, mert így tudják megtalálni leghatásosabb megoldásukat. Vallják, évezredes tapasztalat, hogy a racionálisan elsajátított ismeretanyag és a cselekvés között olykor eltérés van. Ezzel is számolnak. Idealisták lennének, ha nem számolnának. • » • Lényegében vázlat, innét onnét kiragadott példa csak az, amit elmondtam, Még egyszer szeretném hangsúlyozni: a magyar mechanizmus a magyar népgazdaság viszonyai közt jött létre, a magyar népgazdaság sajátosságainak felel meg. Hazai utalásaim esetleges okulásainkra vonatkoznak. Mert ha nem is lehet párhuzamot vonni a két ország gazdaságának fejlődése között, az irányítási megoldások összevetése legkevesebb elgondolkoztató. Azt hiszem, kölcsönösen örülnének annak, ha ezentúl csak egyre jobb megoldásokkal lepnénk meg egymást. SZABÓ GÉZA 1970 VII. 24.