Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1970-07-24 / 174. szám, péntek

Megteremtjük a szocialista építés feltételeit Pham Van Dong nyilatkozata a Rudé právoban A megoldás kulcsa Bonn kezében van Tizenhat évvel ezelőtt július 20-án írták alá Genfben Vietnamról, Kambodzsáról és Laoszról szóló békeszerződést. Ebből az alkalomból közli a Rudé právo Pham Van Dong-nak, a Vietnami Munkáspárt Politikai Bizottsága tagjának a VDK miniszterelnökének nyilatkozatát: Arra a kérdésre, hogyan értékeli az elmúlt tizenhat év fejleményeit Vietnamban és Indokínában, Pham Van Dong azt válaszolta, hogy az elmúlt tizenhat évben az amerikai imperialisták elárulták az 1954-ben Genfben ünnepélyesen vállalt kötelezettségeiket, lábbal tiporják Vietnam, Laosz és Kambodzsa népeinek alapvető jogait és lépésről lépésre kiterjesztették a háborút egész Indokínában. Az elmúlt tizenhat év népünk szüntelen harca nemzeti jogaiért, függetlenségéért, szuverenitásáért, területi sérthetetlenségéért és a genfi szerződés elismeréséért. Mindenki jól tudja, hogy sz a végtelen hősi harc számtalan sikert hozott és győzelemmel fog végződni. A vietnami néppel együtt küzd a testvéri laoszi és kambodzsai nép is. Az amerikai imperializmusra elkerülhetetlen vereség vár, csapatait és a csatlós államok egységeit kénytelenek lesznek feltétel nélkül kivonni Indonkínából, és akkor az itt élő népek idegen beavatkozás nélkül, maguk dönthetnek sorsukról. Ez az álláspont teljesen egyezik az 1954-es Indokínáról és 1962-es Laoszról kötött genfi szerződés alapelveivel. A második kérdés így hangzott: Közeledik a VDK kikiáltásának 25. évfordulója, milyenek a kormány kül- és belpolitikai tervei? Pham Van Dong válaszában leszögezte, hogy a háborús megpróbáltatások ellenére a VDK minden téren fejlődött. A szocialista Észak nemcsak azt bizonyította be, hogy képes visszaverni az amerikai agreszszor légi és tengeri támadásait, hanem intenzíven támogatta a déli frontot is. Közben gazdasági, kulturális és szociális téren is fejlődött az ország. A VDK állandóan éberen őrködik, hogy ne érje váratlanul az imperialisták esetleges támadása. „Minden erőfeszítést megteszünk azért, — mondotta a VDK miniszterelnöke —, hogy helyreállítsuk az amerikaiak pusztító háborújának következményeit, növeljük a termelést, főleg a mezőgazdaságban, és a közszükségleti cikkekben, hogy lépésről lépésre emelhessük népünk anyagi és kulturális színvonalát. A baráti szocialista országok segítségével igyekszünk gazdasági és védelmi képességünket fokozni, hogy teljesíthessük a déli „nagy front" „nagy hátországának" feladatait. A VDK miniszterelnöke megemlékezett Ho Si Minh elnök tanításáról, aki mindig hangsúlyozta, hogy harcolni kell az amerikai agresszor ellen, Dél felszabadításáért, Észak szocialista építéséért és a békés egyesítésért. „Ho Si Minh igazi internacionalista érzelmeihez hűen, kötelességünknek tartjuk a szocialista táboron belüli szolidaritás, a kommunista és munkáspártok közötti szolidaritás elmélyítését a marxizmus —leninizmus és a proletár nemzetköziség alapján, a testvéri barátság és elvtársi szolidaritás erősítését a három indokínai nemzet között. A harmadik kérdésre adott válaszában Pham Van Dong kijelentette, hogy a vietnami nép nagy figyelemmel kíséri Csehszlovákiában az imperialisták és szocialistaellenes erők felforgató tevékenységének likvidálását. Örömmel állapítja meg, hogy a Husák elvtárs vezette CSKP, a munkásosztály, a testvéri csehszlovák nép erőfeszítéseket tesz a proletárdiktatúra konszolidálására, a gazdasági, társadalmi élet stabilizálására. WALTER ULBRICHT BESZÉDE A szovjet—nyugatnémet szerződés aláírása, amely kizárná az erőszak alkalmazását, kulcsfontosságú a két német állam viszonyának a rendezése és általában az európai biztonság szempontjából. Erre a végkövetkeztetésre jutott Walter Ulbricht, az NDK államtanácsának elnöke, a Balti-tenger Hetének ünnepségein elhangzott beszédében. Hangsúlyozta, hogy a szóban forgó szerződés aláírása lényegesen csökkentheti azt a gondolkodási időt, amelyben a két német állam küldöttsége Kasselben megegyezett. Így tehát, mint már annyiszor, a megoldás kulcsa Bonn kezében van. Walter Ulbricht hangoztatta, hogy a szovjet—nyugatnémet megbeszéléseknek rendkívüli jelentőségűek az európai biztonság legégetőbb problémái megoldásának szempontjából. A szerződés aláírása nagyszerű feltételeket teremtenek a két német állam tárgyalásaira. Sajnálatos, hogy* néhány kérdés, így például az egyenjogúság kérdése a kétoldali kapcsolatokban, mind a mai napig nem érett meg a megoldásra a nyugatnémet kormányban. Ugyanakkor Walter Ulbricht pozitívnak minősítette, hogy Brandt kormányának politikája új útra tért. Viszont nyugtalanító, hogy a Német Szövetségi Köztársaság jobboldali erői nyíltan szabotálják a szövetségi kormány politikáját, s mindenképpen torpedózzák a szovjet— nyugatnémet szerződés aláírását. Nyilvánvaló, hogy az NSZK jobboldali körei lehetetlenné akarnak tenni minden olyan kezdeményezést, amely az európai feszültség enyhítéséhez vezethetne. Walter Ulbricht beszédéből kitűnik, hogy a Német Demokratikus Köztársaság megérti és támogatja Brandt kancellár kormányának igyekezetét. Ennek a kormánynak a pozitív lépéseit az összes szocialista országban, sőt további államokban is támogatják. Bonn magatartása a német kérdés nyitja Genf — Georg Stibi, az NDK külügyminiszter-helyettese, aki. egy kormányküldöttség élén Genfben tartózkodik, s megbeszéléseket folytat a leszerelési konferencia egyes küldöttségeivel, szerdán nyilatkozott az AFP francia hírügynökség tudósítójának. Az NSZK Brandt kancellár hatalomra jutása óta követett politikájának egyes aspektusaival foglalkozva kijelentette: „jóllehet a Német Demokratikus Köztársaság már 20 év óta létezik mint állam, nyugatnémet részről első alkalommal Brandt mert erről beszélni, megállapítván, hogy két német állam létezik." — Ha Brandtnak lesz bátorsága a Franz Jozef Strauss vezette revansista erőkkel szembehelyezkedni, s ha létrejön az erőszak alkalmazását kizáró szovjet—nyugatnémet szerződés, akkor ez jobb feltételeket teremthet a két német állam békés egymás mellett élésen alapuló kapcsolataink kialakításához is. Készen vagyunk támogatni az NSZK összes haladó erőit e feladat megvalósításában, hogy az NSZK a békés politika útjára léphessen, amely az európai területi status quo mindennemű megváltoztatásáról való lemondáson alapszik." E

UTTf 1970 VII. 24. |"\ecember óta tárgyalások ^ folynak a Szovjetunió és az NSZK között a két ország kapcsolatairól és ezeken belül az erőszakról való lemondásra vonatkozó szerződés megkötésének lehetőségeiről. E tárgyalások, valamint a lengyel—nyugatnémet eszmecsere és a két német állam közti megbeszélések kezdettől fogva kiváltották a nyugatnémet "jobboldali és revansista erők nemtetszését. Ezek az erők ugyanis igyekeznek mindenképpen akadályozni az európai államok kölcsönös megértését. A nyugatnémet reakció az utóbbi hetekben maximálisan fokozta támadásait az NSZK és az európai szocialista országok közti megállapodásra irányuló törekvések ellen. A Quick és a bulvár Bildzeitung június első felében, röviddel a három tartományban rendezett parlamenti választások előtt nyilvánosságra hozta az ún. Bahr-iratot, ami olyan jegyzet, amely előzetesen öszszefoglalja azokat a kérdéseket, amelyekben a Szovjetunió és az NSZK képviselői egyetértettek. Egon Bahr, bonni külügyminisztérium államtitkára, Brandt kancellár személyes barátja, akivel még nyugat-berlini főpolgármesterként együttműködött. Bahr vezette azt a nyugatnémet küldöttséget, amely az utóbbi hónapokban a Szovjetunió képviselőivel tárgyalt. A két ország képviselői abban állapodtak meg, hogy a tárgyalások folyásáról nem tájékoztatják a sajtót. Mindkét fél betartotta ezt a megállapodást, s nem kétséges, hogy a bonni kormánynak is érdeke volt, hogy sajtókampányok ne zavarják a tárgyalásokat. Ha tehát a Bahr-feljegyzések mégis hívatlan kezekbe kerültek, akkor feltételezhető, hogy az indiszkréció elkövetőjét azok soraiban kell keresni, akik ellenzik az NSZK, a Szovjetunió és a többi szociaiista ország megegyezését. A bonni külügyminisztériumban sok olyan egyén ül, akik évtizedekig szolgálta Adenauert és utódait, s ma is a hidegháború elveit vallja. Közülük egyesek még Hitlert is híven szolgálták. Ezek az egyének nyilván politikai merényletet akarnak elkövetni a Brandt-kormány és külpolitikája ellen. Ezért adták át Bahr feljegyzéseit a sajtónak. Kétségtelen, hogy szolgálataikat nagyon jól megfizették. Kommentárunk Támadás a közeledési kísérletek ellen Június végén, röviddel a jobboldali Kereszténydemokrata Unió kongresszusa előtt a Quick és a Bildzeitung a Bahrfeljegyzések további részét hozta nyilvánosságra, s ezzel jelt adott a jelenlegi bonni kormány elleni kampány fokozására. A jobboldali, és revansista klikkek azért támadják a jelenlegi kormánykoalíciót, hogy „kiárusítja Németországot" és „kiszolgáltatja a kommunistáknak". A legélesebben a feljegyzések harmadik pontját támadják, melyben szerintük az áll, hogy a Szovjetunió és az NSZK egyetért abban, hogy az európai béke csak akkor biztosítható, ha senki sem sérti meg a fennálló európai határokat. E verzió szerint mindkét ország kötelezné magát, hogy tiszteletben tartja az európai államok területi épségét a jelenlegi határok keretében, és kinyilatkoztatja, hogy sem most, sem a jövőben egyetlen állammal szemben sem támaszt területi igényeket. E harmadik pont kimondottan leszögezi, hogy ez az Odera — Neisse határra és a két német állam közti határra is vonatkozik. Élesen támadják a Bahrfeljegyzések 8. pontját is, amelyben arról van szó, hogy az NSZK és a Szovjetunió között nézetazonosság van abban is, hogy a müncheni egyezmény érvénytelenségének kérdését Csehszlovákia és az NSZK között mindkét fél számára elfogadható tárgyalással kell rendezni. Támadás céltáblája a hatodik pont is, amelyben az áll, hogy az NSZK kormánya kész olyan megállapodásra az NDK kormányával, amely más, az NSZK és az NDK által más országokkal kötött egyezményekhez hasonlóan szokásosan kötelezi mindkét államot. Az említett és még további pontok körül nagy lármát csaptak a nyugatnémet jobboldali körök azzal a céllal, hogy kényszerítsék a bonni kormányt: álljon el attól a szándékától, hogy szerződést köt a Szovjetunióval. A Jobboldali erők nyílván azt is hitték, hogy indiszkréciójukkal lehetetlenné teszik Scheel külügyminiszter moszkvai látogatását. Arra számítottak, hogy már csak azért is elhidegülés következik be az NSZK és a Szovjetunió kapcsolataiban, mert az NSZK nem tartotta be a tárgyalások diszkrét kezelésére vonatkozó megállapodást. A Szovjetunióban és általában világszerte azonban nagyon jól tudják, hogy az ún. Bahr-feljegyzések közlése nem a jelenlegi nyugatnémet kormánynak, hanem ellenzékének, az NSZK és a szocialista országok közti megértés ellenzőinek a műve. A nyugatnémet jobboldal a Keresztényszociális Unió július 4-i müncheni kongresszusán is újabb támadásokat indított a Brandt-kormány és a szocialista országokkal való megértésre irányuló törekvések ellen. Franz Josef Strauss, a párt elnöke pártjának céljául tűzte ki a jelenlegi kormány megdöntését, s a Brandt-kormány eltávolításának szükségességét azzal indokolta, hogy annak külpolitikája „a legrosszabb várakozásokat is felülmúlta". Most már csak az a kérdés, megijedt-e Brandt a reakció támadásaitól, meghátrál-e a reakció nyomására, vagy pedig minden erejével síkra száll az említett egyezmények aláírásáért és ratifikálásáért. Ha ugyanis egyszer meghátrál, többé már nem tud megállni. A meghátrálás sohasem jelent menekvést. Csak a jobboldali körökkel való nyílt összecsapás szilárdíthatja meg Brant tekintélyét és helyzetét. JAN BLANSKÝ LÉPÉST TARTS... A bonni ellenzéki klerikális uniópárt vezetői — Strauss (CSU) és Kiesinger (CDUJ országszerte nyílt revansizmust hirdetnek. (Oganov rajza a Komszomolszkaja Pravdában) Duckwitz derűlátó Varsó — Tegnap Varsóban megkezdődött a lengyel—nyugatnémet kétoldali tárgyalások ötödik menete. A megbeszélések homlokterében mindenekelőtt a két ország viszonyának normalizálásával kapcsolatos szerződés, illetve annak egyes pontjai állanak. A lengyel küldöttséget Józef Winiewicz külügyminiszter-helyettes vezeti, az NSZK küldöttségének az élén Georg Ferdinand Duckwitz külügyi államtitkár érkezett a lengyel fővárosba. A tárgyalások megkezdése előtt Duckwitz államtitkár fogadta dr. Stefan Jedrychowski lengyel külügyminisztert. Duckwitz röviddel megérkezése után derűlátóan nyilatkozott a sajtó képviselőinek. Annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a tárgyalások légköre hasonlóan kedvező lesz, mint a múltban volt. U Thant fogadta Heyerdahlt New York — U Thant ENSZfőtitkár szerdán fogadta a New Yorkba érkezett Thor Heyerdahl norvég tudóst és a Rá—2 expedíció legénységének többi tagját. Átnyújtotta neki az ENSZ 25. évfordulója alkalmából alapított ezüstérmeket. Heyerdahl a fogadáson elmondotta, hogy útja során aggodalommal tapasztalta; az óceán vize egyre szennyezettebbé válik. Olajmintákat is átnyújtott az ENSZ-főtitkárnak azzal a céllal, hogy a világszervezet nemzetközi szinten kezdeményezzen akciót az óceánok tisztaságának megőrzésére. Heyerdahl kijelentette, nincs szándékában bizonyítani, hogy időszámításunk előtt három évezreddel az óegyiptomiak hozták el civilizációjukat az amerikai kontinensre, de a RÁ—2 sikeres vállalkozása igazolta egy ilyen elméleti feltevésnek a létjogosultságát. néhány sorban KUNSZTANTYIN KATYDSEVNEK, az SZKP KB titkárának a vezetésével szovjet küldöttség utazott Havannába, hogy részt vegyen a forradalmi nemzeti felkelés évfordulójának július 26-1 ünnepségein. AZ ANDRIS BETTANCOURT tervezési és fejlesztésügyi miniszter vezette francia kormányküldöttség befejezte a Kínai Népköztársaságban tett látogatását. Bettancourt kijelentette, hogy a látogatás pozitív volt. Megemlítette, lehetséges, hogy Csou En-laj, a Kínai Népközársaság Államtanácsának elnöke meghatározatlan időpontban Párizsba látogat. GEORGE HARDIN húszéves amerikai néger katona, megkísérelte, hogy a saigoni nemzetközi repülőtéren hatalmába kerítsen egy dél-vietnami utasszállító repülőgépet. Kísérlete nem sikerült. IZRAEL kereskedelmi mérlegének deficitje 1970 első felében rekordmagasságot — 338 millió dollárt ért el. Az izraeli hivatalos személyek hangsúlyozták, hogy a deficit nem foglalja magában az Izrael által importált haditechnika értékét. AZ AFRIKAI EGYSÉG SZERVEZETÉNEK Addisz Abeba-i központja nyilatkozatot tett közzé, amelyben hangoztatja: Nagy-Britannia elhatározása, hogy felújítja a fegyverszállításokat a fajüldöző Dél-afrikai Köztársaságnak, ellenséges cselekmény az afrikai államok és népek ellen, s egyidejűleg a fegyverembargóra vonatkozó ENSZ-határozat megsértését is jelenti. DOBRI DZSUROV bolgár nemzetvédelmi miniszter szerdán vacsorát adott Grecsko marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere, valamint a kíséretében levő szovjet katonai személyiségek tiszteletére. Todor Zsivkov tegnap fogadta a Grecsko masall vezette szovjet küldöttséget.