Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)
1970-07-03 / 156. szám, péntek
KEDVES CIRYLLA SIMIČKOVA, aki Nový-Ilein a jednatelka Ijegyző) tisztét töltöd be, tudom, hogy sok a dolgod, de azért egy percig tégy félre mindent, szentelj egy kis időt nekem, hadd beszélgessek veled az itteni viszonyokról. Nem lesz károdra, sőt azt hiszem, sok olyat fogsz hallani tőlem, amit az agitáció révén fel fogsz tudni használni. 13 éves koromban bekerültem az eddig előttem ismeretlen, nagyarányú gyár termeibe, szédült a fejem. Amikor megszoktam a levegőt, a környezetet, figyelni kezdtem, Láttam a sok mindenkorú aszszonyt, akik nyomorúságról, bajról, az élet nehézségeiről, férjeik jó vagy rossz voltáról, gyermekeik rajongó szeretetéről beszélgettek. Ezeken kívül ritkán szociális ügyekről is folyt a diskurzus, igaz, hogy csak halkan és igen szűk körben, mert maga a szociális szó kimondása is veszedelmet rejtett. S ha valaki a vezetők részéről meghallotta ezt, egyikmásik munkásnőtől, akkor el lehetett készülve arra, hogy a gyárból négy hétre szabadságolják. Ez a rabszolga-rendszer több mint 10 évig tartott, míg végre egy elkeseredett pillanatban, amikor már nem bírták munkástársnőim a kizsákmányolást, megtört. Azóta bekapcsolódtunk a munkásság nemselközi szervezetébe, harcostártásban rejlik a munkásság ereje. Ti, akik viszonylagosan, csendesen éltétek át a mostani idők nagy hullámzásait, el sem tudjátok képzelni, mennyi szenvedés, mennyi nyomorúság és gyötrelem jutott osztályrészül nekünk. Ügy szeretnélek elvezetni a tőlünk elszakadt testvéreinkhez, hogy lásd, mit fizet a kapitalizmus azoknak, akik Magyarországon most börtönökben lezárva, táborokban internálva sínylődnek. Több ezren az életükkel fizettek, s a vezetők, akik a tömegeket irányították, tanították, jobb megélhetési viszonyokat, szociális intézkedéseket csikartak ki időről idóre, azok most, ha élnek, megkínzott testüket vonszolják. A ml szakmánk vezetőjét, nem kevesebb, mint háromszor véresre LEVÉL CSEHORSZÁGBA sai lettünk az elnyomott és kizsákmányolt proletártestvéreinknek. Ami azután történt, azt híven leírnom ez idő szerint nemigen lehet, mert a cenzor piros irónja végig kaszálna rajta. Ezt majd egyszer, amikor szabad lesz a gondolat, az írás, » beszéd, akkor megírom neked. Ott folytalom, hogy mintegy kilenc hóval ezelőtt kirekedtünk a gyárból, nem volt munka, nem volt kereset a ml számunkra. Még szinte jólesett a pihenés, de később, amikor fojtogatni kezdett a létfenntartás, megkezdődött a gyűlés, deputáció, feliratkozás, melyek révén heti 15 korona alamizsna, később heti 30 korona munkanélküli segély, majd pedig ezen összegeknek a munkásnők egy nagy részénél, heti 6 koronára való leszállítása, mindez egy-egy tüske, melyet a kapitalizmus apránként belénk szúrt. Ugy-e különös, hogy milyen kevésre becsülnek. Hiába a 10-től 50 évig tartó becsületes munkája a proletárnak, nincs elismerve, méltányolva, s mindez csak azért, mert igen későn ébredtünk annak tudatára, hogy az összetarA KOMMUNISTA E3E3E3E3 EJ verték, úgyhogy alig lehet ráismerni. Pedig mindezt el lehetett volna kerülni, ha meg lett volna az összetartás, az áldozatkészség és egy kis belátás. Sajnos, ez hiányzott. Amíg 4 és fél évig minden cél nélkül, tisztán a kapitalizmus nemtelenségén alapuló világháború tartott, amikor ezerszámra maradtak a különböző harctereken szeretteink, nem hallatszott egy árva szó sem a mi asszonyaink szájából, de amikor a hatalom részesei voltak, amikor volt célja annak, hogy a legnagyobb mértékben lefokozzák igényeiket, amikor százszorosan kellett volna visszafojtani magukba az elégedetlenséget, nem tették. Igen sokszor láttam, amikor proletárasszonyaink serege hangos volt, a zöldség- és húspiacon követelödztek, elégedetlenkedtek, sőt ezt az elégedet-, lenséget átplántálták elvtársaink lelkébe, akiket a nagy, gigászi küzdelemben elkeseredetté, kedvetlenné tettek, s amikor a katasztrófa bekövetkezett, és szeretteiket körükből elhurcolták, megnémult ajkuk, s ott látni őket a börtönök, az internált táborok közelében, ahol kis cók-mókot hónuk alá szorítva lesik a pillanatot, hogy a tőlük elszakítottakal láthassák, s ami kévésük van, azt nekik odaadják. Milyen •szomorú látvány, és milyen nagy ellentél rövid ezelőtti viselkedésükhöz képest. Csak egy századrésznyi a mostani szenvedésből és lemondásból, s akkor ina is a helyzet urai volnánk. Ne értse félre, nem azért írom mindezt, mintha nem tudnám őket megérteni. Megéttein. Nem voltak eléggé osztálytudatosak, nem ismerték csak a bálványokat, hittek az alakoskodóknak, a bujtogatóknak és nem azoknak, akik a proletariátus nagy és szent ügyét szolgálták. Jó lesz hát ezen egy kissé elgondolkozni, ki tudja, nem lesz-e rá szükségünk, s akkor vigyázzunk, nagyon vigyázzunk. Most, hogy a csatlakozással szorosan hozzátok kapcsolód tunk, fogadjátok testvéri üdvözletünket és ne higyjétek, hogy mi nektek csak egy pillanatig ellenségeitek 'lettünk volna, mert hiszen mi már megtanultuk azt, hogy a kapitalizmus csupán a maga uralmának a fenntartásáért dobja a proletárság közé a nemzetiségi, faji és vallási ellentéteket. Mindezek bennünket már nem tévesztenek meg, s végtelen örömömre szolgálna, ha ti is hasonló felfogással volnátok, amit kétségbevonni egy pillanatig sincs szándékom. Egyébként, ha a nagy cél felé való törekvés első fázisán túl leszünk, még fel foglak keresni, addig is üdvözlet valamennyieteknek, akik a proletariátus nagy ügyét szolgáljátok. S ha fárasztó, agitációs munkátokból hazatérve, gyönyörködtök gyermekeitek nyugalmas álmában, gondoljatok ránk, akik álmatlanul gyötrődünk azon, hogy mit fogunk adni éhező gyermekeinknek. KACSKOS JÚLIA (Megjelent a Kassai Munkás 1920. április 9-i számában) FIATALOK, HÍV AZ EGYENRUHA A néphadseregnek feladata teljesítéséhez ütőképes, fiatalokból álló tisztikarra van szüksége. Katonai iskolarendszerünkben csak nemrég hajtottak végre reformot, így ma még nem tudja biztosítani kellő számü tiszt és tiszthelyettes nevelését. Ezért jelenleg a közép- és főiskolás diákok, valamint a tartalékos tisztek, tiszthelyettesek, altisztek és katonák körében toboroznak. Az említettekkel összefüggő kérdéseinkre DEZIDER TUZlNSKÝ őrnagy, a bratislavai kerületi katonai parancsnokság dolgozója adott választ. 1970 VII. 4. # Őrnagy elvtárs, milyen lehetőségek állnak az érettségivel rendelkező fiatalok előtt? — A szak- és az általános középiskolákban érettségizett, lényleges katonai szolgálat előtt álló fiatalok tiszti és tiszthelyettesi karba jelentkezhetnek katonai szolgálatra. A tiszti pályára jelentkező fiatalok egy év alatt elvégzik a tiszti iskolát — alhadnagyi rangot kapnak —, s ezzel párhuzamosan „letudják" a tényleges katonai szolgálatot is. Ezután öt évre mint továbbszolgáló tisztek a néphadseregben maradnk. Leszereléskor havi átlagfizetésük ötszörösét kapják kézhez. A tiszthelyettesi pályára jelentkezők ugyancsak „letudják" tényleges katonai szolgálatukat az egyéves iskolában és legalább nyolc évig szolgálnak a hadseregben, mint hivatásos tiszthelyettesek. Ezek a fiatalok a középiskola minden sikeresen elvégzett évfolyamáért 5400 koroila térítést kapnak, vagyis 21 600 koronát. 9 Főiskolások is jelentkezhetnek a hadseregbe? — Igen. Azok, akik a főiskola négy szemeszterét már befe jezték, és kötelezik magukat, hogy a főiskola elvégzése után 10 évet mint hivatásos tisztek a néphadseregben töltenek, minden eddig befejezett évfolyamért 7200 koronát kapnak és a főiskola befejezéséig havi 800 korona ösztöndíjban részesülnek. Azok, akik főiskolai tanulmányaikat már befejezték, nem idősebbek 30 évnél és 10 éves kator.ai szoJgálatra kötőidül magukat, minden főiskolai évfolyam után 7200 koronát (ötször 7200 = 36 000) és hadnagyi rangot kapnak. # Azok is jelentkezhetnek továbbszolgálatra, akik már tartalékos tisztek, tiszthelyettesed, aľiisztek ej eme, közlegények? — Ha nem idősebbek 30 évnél, igen. A tartalékos tisztek 5 éves iuvJĹ»L;-.zuigálatra jelentkezhetnek. Ha tényleges katonai szolgálatuk alatt egy évnél" tovább szolgáltak,, az ezen felüli minden többlethónapért 1000 koronát kapnak és leszerelésük alkalmával az egyhavi fizetésük öt—, illetve hatszoro sát. A főiskolával rendelkező tartalékosok 10 éves hivatásos tiszti szolgálatra jelentkezhetnek. A főiskola minden évfolyamáért ők is megkapják a 7200 koronát, valamint olyan tiszti rangot kapnak, mint a katonai főiskolát végzett növendékek. — A tartalékos tiszthelyettesek, altisztek és katonák' — ha nem múltak még el 30 évesek -i ugyancsak jelentkezhetnek továbbszolgálatra. Az a fiatal, aki 3 évre írja alá a szolgála tot, 5000 korona juttatást kap és megtartja azt a tisz'h -Ivet lesi rangját, amivel rendelkezett tényleges katonai szolgálatai ideje alatt, illetve, szakaszvezetővé léptetik elő. Az pedig, aki 5 éves továbbszolgálatra jelentkezik és ténvjeges katonai szolgálatot teljesített, a szolgálatba álláskor 12 000 koronát kap kézhez és leszerelés kor hathónapi fizetését. Azok, akik érettségivel rendelkeznek és legalább 8 évig hivatásos tiszthelyettesek akarnak lenni, 12 000, plusz a középiskola minden sikeresen befejezett évfolyama után 5400 koronát kapnak. 0 Hol lehet jelentkezni? — Minden járási katonai parancsnokságon. A félreértések elkerülése végett jó lesz, ha az érdeklődők bővebb felvilágosításért az említett szervhez fordulnak. NÉMETH 1ÁMQ? A soporhai szövetkezet dolgozói (galántai járás) mintegy 12 hektárnyi területről már betakarították az őszi takarmány keveréket. E napokban a talajt káposzta és kelkáposzta aia készítettékelő. (Felvétel: Ivan Dubovský - ČSTK Harcban a jobboldali opportunizmussal A rimaszombati járás kommunistái következetesen teljesitik a párt irányvonalát A rimaszombati járási pártbizottság nagy figyelmet fordít a tagkönyvcserével kapcsolatos beszélgetésekre. A pártbizottság részletesen megvitatta a CSKP Központi Bizottsága elnökségének 1970. IV. 14-i intézkedéseit, majd kidolgozta ezek érvényesítésének tervét. A beszélgetéseket vezető csoportok tagjait ennek alapján tájékoztatták a feladatokról. Aprólékos, gondos munkát végeztek, és a beszélgetések eddigi lefolyása azt bizonyítja, hogy munkájuk eredményes. A csoportok nagvon felelősségteljes magatartást tanúsítanak a beszélgetések során. Az SZLKP járási bizottságának képviselői még a beszélgetések előtt a szervezetekben elemzik minden egyes párttag munkáját. Csak ezután vonják le a következtetéseket. Ennek ellenére előfordul, hogy a csoportok egyes tagjai csak a beszélgetés után mondják el véleményüket a párttagokról. Az is megtörténik, hogy egyes esetekben a kizárás helyett csak a tagság törlését javasolják, annak ellenére, hogy elegendő ok lenne a kizárásra. Ezért az SZLKP járási bizottsága lelassította a beszélgetéseket. Ez lehetővé teszi, hogy valantennnyi szervezetben a járási pártbizottság dolgozói részvételével valósítsák meg a beszélgetéseket. A járási pártbizottság dolgozói a csoportok többi tagjaival megvitatják az alapszervezetekben a járási pártbizottság elnökségének intézkedéseit, valamint más problémákat is. A rimaszombati járási pártbizottság célul tűzte ki a párt alapos megtisztítását. így a CSKP Központi Bizottsága elnökségének irányelvei értelmében feloszlatták a Hnúsfa—Likler-i 8. számú pártszervezetet, valamint a Rimaszombati Mezőgazdasági Műszaki- Középiskola és a tanonciskola pártszervezetét. Ezekben a szervezetekben a tagok többségének párttagságát felfüggesztették, mivel 1968ban és 1969-ben helytelen magatartást tanúsítottak. Már megtartották a beszélgetéseket a jobboldali opportunisták képviselőivel, és az egyes eseteket a rimaszombati és jesenskéi nemzetbiztonsági szervekben, a Rimaszombati Járási és Városi Nemzeti Bizottságon, a Járási Iparvállalatban, az Állami Biztosítóban már le is zárták. Az alapos előkészítést és a becsületes hozzáállást bizonyítja, hogy a rimaszombati járási pártbizottság a CSKP Központi Bizottsága elnökségének határozataival össszhangban a Közép-szlovákiai Konzerv- és Szeszgyárban, valamint a lenártovcei vámhivatalban maga nevezte ki a beszélgetést vezető bizottság tagjait. Ez azért történt, mert nem volt biztosíték arra, hogy ebben a két szervezetben a beszélgetést a küldetésének megfelelően bonyolították volna le. Az SZLKP járási bizottsága elnökségének intézkedése értelmében egves. a taggyűlések által már jóváhagyott beszélgetések eredményét hatálytalanították. A járási pártbizottság titkárainak értekezletén még a beszélgetések eredményének ismertetése előtt megtárgyalják a helyi szervezetek életével öszszefüggő problémákat, bonyolultabb ügyekben a járási bizottság elnöksége elemzi a helyzetet. Ez azt jelenti, hogy a taggyűlést csak a járási pártbizottság beleegyezésével hívják össze. így, miután a taggyűlés jóváhagyja a beszélgetések eredményét, már nem kell ismételten visszatérni az egyes tagokhoz, és ugyanakkor biztosítva van az is, hogy a pártot megtisztítjuk azoktól, akik nem tartoznak a soraiba. A rimaszombati járásban a legielentősebb szervezetekben már befejezték a beszélgetéseket. Azokban is lefolytatták már, ahol az opportunista irányzat kerekedett felül. A kizárások esetében egyes párttagok gyakran arrogánsan viselkednek és magatartásukkal a döntés megmásítására akarják kényszeríteni a beszélgetéseket vezető csoport tagjait. A kizárt párttagok többsége műszakigazdasági dolgozó. Környezetükben mártírként lépnek fel, azt hirdetik, hogy sérelem érte őket, más esetekben hősként tetszelegnek azt állítva, hogy nézeteik miatt üldözik őket. i Az SZLKP járási bizottságának dolgozói a CSKP Központi Bizottsága elnöksége határozatának végrehajtása során olyan esetekkel Is találkoznak, amikor az alapszervezetek pártbizottságai vagy a beszélgetést vezető csoportok megjelölik azokat a párttagokat, akikkel újabb beszélgetést kell folytatni, de a tagságuk kérdésének tárgyalásakor mégis a védelmükre kelnek. Azzal érvelnek, hogy fel kell hívni a figyelmet a hibáikra, de nézetük szerint továbbra is maradjanak párttagok. Ilyen esetekben a teljes felelősség az SZLKP járási vezetőire hárul. A beszélgetések eredményének jóváhagyásakor csak a Rimaszombati Magasépítő Vállalat és a Hnúšťa—Likier-i üzem pártalapszcrvezetében merültek lel nézeteltérések. A taggyűlések hiányossága, hogy csupán a beszélgetések eredményének jóváhagyásával foglalkoznak és nem intézkednek az akcióképesség fokozásáról. A cukorgyárban, a sörgyárban és a Közép-szlovákiai Konzerv- és Szeszgyárban a munkások támogatják a CSKP Központi Bizottsága elnökségének 1970. április 14-i intézkedéseit, és hangsúlyozzák, nem helyes az a gyakorlat, ahol eluézik egyes párttagok hibáit, így például a passzivitásukat, a vallásosságukat és a tagsági illetékek nem fizetését stb. Ez a tény elkedvetleníti azokat, akik becsületesen teljesítik a párttagságukból eredő feladatokat és elkötelezetten támogatják a párt politikáját. JAftOSLAV DUŠEK