Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1970-07-19 / 29. szám, Vasárnapi Új Szó

első huszonöt fénykép között felismerték a 7412-est, a lopá­sért és sikkasztásért büntetett előéletű 27 éves K. Ernőt. Néhány perc múlva a fel­ügyelő már a tettes lakásán volt. K. Ernő édesanyja fogad­ta és az sem csodálható, ha az idős asszony, aki igyekezett becsületes embert nevelni fiá­ból, még akkor is az anyai ösz­tönére hallgatott, amikor meg­tudta, hogy a minden szülői igyekezet ellenére lezüllött fiú immár nem csak tolvaj, sik­kasztó, hanem — gyilkos is. Édesanyát saját gyermeke el­len vallomásra kényszeríteni nem lehet. A nyomozóknak csak annyit mondott, hogy fia most már rendesen dolgozik, ő úgy tudja a munkahelyén van, nem hiszi, hogy a fia embert ölt és azt sem tudja, hogy je­lenleg hol tartózkodhat. Megkezdődött a terep felde­rítése, vagyis a kérdezősködés a szomszédoknál, ismerik-e a tettest, hova szokott járni, hol laknak a barátai... Az ötödik szomszéd elmondta, hogy K, Ernőnek van egy nő­vére, házmester egy pozsonyi házban címe ez és ez ... A rendőrautó ismét elindult és Sétaffy felügyelő néhány perc múlva már óvatosan bené­zett a földszinti házmesterla­kás ablakán. A tettesnél fegy­ver van — ezt tudta — egy em­bert már megölt... bizonyos, hogy a revolverben nemcsak egy töltény volt és — a sarok­ba szorított patkány veszett kétségbeesésében mindenre ké­pes. Egy ember az ablakhoz — lö­vésre kész fegyverrel! Sétaffy felügyelő pedig bekopogtatott az ajtón. Bajtársa mögötte állt és amikor ai. ajtó kinyílt, azon­nal oldalra húzódtak, hogy egy esetleges lövés ne érhesse őket. A tettes nővére nyitott ajtót és először azt állította, hogy sen­ki nem tartózkodik a szobában, de mire kimondta, a felügyelő már a szobában állt és revol­verét a díványon fekvő K. Er­nőre szegezte: — Fel a kezekkel! A törvény nevében letartóztatom! Mire az autó a rendőrigazga­tóság épülete elé ért, K. Ernő már mindent bevallott. A nyo­mozás kilencven percig tartott. P. GY. APRÓHIRDETÉS ADÁSVÉTEL fl Octávia személygépkocsi el­adó. Bratislava, telefon IS óráig 508 09, 17 órától 278-86. 0-1026 • Eladó MB 1000 DL, 15 000 km, az átírást fizetem. Merva, Trhová Hradská, okr. Dun. Streda. 0-1027 • Eladó jó állapotban Ievö, ga­rázsolt Moszkvics 403, ár meg­egyezés szerint. Fehérpataky, Bra­tislava, Fučíková 6., telefon 527 90 18 óra után. 0 1031 • Jutányosán eladó jó karban le­vő 150 literes Maneta jégszekrény. Cím: Bratislava, Szabóová 11/b, II. em. 32. 0-1028 • Eladó tehergépkocsi V3S, mo­tor generáljavítős után. Cím: Mol­nár Tibor, Sídl. II. bl. 29/41. Ko­márno. 0-1022 • Komáromi egyszobás lakáso­mat elcserélem hasonlóval Brati­slavában. Jelige: Értéktöbbletben biztosan megegyezünk. 0-1019 KÖSZÖNTŐ, H Raŕy V i 1 ni u s n a t 33. születésnapja alkalmából sok sze­rencsét és hosszú boldog életet kívánnak szülei, testvérei, sógornői és sógorai 0-1029 ;.niininii!iiit(ni!niipiiiniinniiiiiiiiiiniiiiiiHiui Hirdessen Ö n i s a z ÚJ S 1 Ó-ban lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllltllll új szokás — szép szokás A családi öröm meg­osztásának egy új formá­jával találkoztam a na­pokban, amikor a posta kartonlapra nyomtatott kis levélkét kézbesített számomra. Ez volt a szö­vege: ELSŐ LEVEL Nagyon friss az élmény— Alig, hogy születtem ... Apukám! Anyukám! írjatok helyettem! Ne sokat! Csak annyit: Eggyel több a létszám . .. Majd—ha szeretni kell — Számítsanak énrám! Örömmel tudatom a né­nikkel és bácsikkal, hogy 1970. VI. 21-én megérkez­tem. Súlyom 3 kg. Édes­anyámmal együtt jó egészségben vagyunk. Sok puszit küld: BAB­CSÄN KATIKA. Harmadik gyermek a családban Katika. Érke­zését hozzátartozói bol­dogan fogadták. Szülei­től, a Béke bútorgyár dolgozóitól kaptam a fen­ti szövegű értesítést s tőlük tudtam meg, hogy a losonci nyomdában ké­szen lehet kapni, csak a dátumot, a súlyt és a ne­vet kell beírni a nyomta­tott értesítésbe. Jó ötlet. KANIZSA ISTVÄN A FELÜGYELŐ NAPLÓJA A II. VILÁGHÁBORÚ KRÓNIKÁJÁBÓL 1945 elején egy magyar ka­tonai alakulatot helyeztek el Morvaországon. A közelmúlt­ban dokumentumokat hoztak a nyilvánosságra ezekről a kato­nákról, akiket a nácik vezé­nyeltek Csehszlovákia területé­re. Egy dr. Todenhöffer főhad­nagynak címzett levél közli, hogy a magyar katonákat ban­diták (értsd partizánok) tá­madták meg a kromeŕíži járás­ban, és elrabolták fegyvereiket. Február 23-án K. H. Frank aláírással levelet küldtek Hein­rici vezérezredesnek. A levélben ez állt: „Továbbra is jelentése­ket kapok a Morvaország terü­letére vezényelt magyar kato­nai egységek rendbontásairól és bomlásáról. A banditák (parti­zánok j több ízben lefegyverez­ték őket. Kérem, azonnal tájé­koztassanak, mit tettek ez el­len. Amennyiben a legrövidebb időn belül nem teremtenek ren­det ezekben a bandákban, meg­teszem a szükséges lépéseket a vezérnél. K. H. Frank." Ez a levél nem éppen a leg­udvariasabban nyilatkozik a szövetséges katonaságról, pedig Frank a felettesének címezte. Azt bizonyítja, hogy a cseh te­rületek akkori ura arrogánsan viszonyult a magyarokhoz, és a magyar katonák nem akarták életüket áldozni a nácikért, in­kább ellenkezőleg, a partizá­nokkal szövetkeztek, és átad­ták nekik fegyvereiket. Heinrici tábornok nem is válaszolt K. H. Frank üzeneté­re. Bizonyára tudta, hogy nem tehet semmit. K. H. Frank to­vábbi jelentéseket küldött a Wehrmacht parancsnokainak a magyar katonákról. „Nagy magyar katonai egysé­get vezényeltek Morvaországba — áll az egyik jelentésben. A katonák fegyelme, hangulata és viselkedése minősíthetetlen, és amennyiben nem akarjuk veszé­lyeztetni a nyugalmat ée a ren­,det, nem szabad tűrnünk ezt az állapotot. A bolsevik bandi­ták (partizánok) és a cseh la­kosság naponta fegyvereket kap a magyar katonáktól. A legszigorúbb intézkedéseket kell foganatosítanunk ellenük. Véleményem szerint az egye­düli megoldás az lenne, ha a magyar honvédelmi miniszté­rium a Morvaország területén állomásozó csapataikhoz kato­nai statáriális bíróságokat ne­vezne ki, melyek a legszigo­rúbban megbüntetnék a szabá­lyokat sértő magyar katonákat. A magyar katonai parancsnok­ság körülményes tevékenysége azonban eddig nem Járt ered­ménnyel. Ismereteim alapján úgy vélem, hogy a magyar hon­védelmi minisztériumnak nem lesz ellenvetése kérésünkkel szemben, mivel érdeke, hogy csapatai ne bomoljanak szét. Minden perc drága, és ezért azonnal ki kell nevezni a rög­tönítélő bíróságokat." A háborús események azon­ban nagyon gyorsan zajlottak. A magyar honvédelmi miniszté­riumnak már nem volt ideje a rögtönítélő bíróságok kineve­zésére, és a csehszlovák parti­zánok továbbra is együttműköd­tek a magyar katonákkal. Ezt bizonyítja az 1945. március 13-i olomouci jelentés, miszerint Divoceban „megtámadták" a magyar katonai pékséget. A partizánok itt nagy mennyiségű fegyvert, puskát, pisztolyt, go­lyószórót és lőszert zsákmá­nyoltak. A jelentés szerint a „banditák" magyar egyenruhá­ban voltak, és magyarul, oro­szul és csehül beszéltek. A magyarok eszerint nemcsak fegyverrel látták el partizán­jaikat, hanem sok esetben csat­lakoztak hozzájuk, és velük együtt harcoltak. (Az Obrana lidu nyomán). Kilencven perces nyomozás Lopástól a gyilkosságig % Izgalmas letartóztatás Sétaffy József nyugal­mazott I. osztályú detektív felügyelő ismét kinyitotta naplóját és visszapergettük az idő filmszalagját, felidéz­ve a pozsonyi bűnüldözés eseményeit. AZ INTERNÁTUS TITKA 1944 februárjában a pozsonyi Meyerberger úti leánygimná­ziumban titokzatos dolgok tör­téntek. A bennlakó tanulók ék­szerei, ruhadarabjai, kisebb-na­gyobb értéktárgyai eltűntek és a tanulók, valamint a tantestü­let tagjai hiába keresték a ti­tokzatos tolvajt, nem tudtak nyomára bukkanni. Lopott és nyomtalanul eltűnt. Egy idő múlva — bár bizonyítékuk nem volt — csak egy személyt gya­núsíthattak — az internátus portását, aki akkor még csak rövid ideje volt szolgálatban. A gyanú azonban nem elegendő, ezért a lányok megkérték Bíró István 21 éves műegyetemi hallgatót, legyen segítségükre, figyelje a portást, talán sikerül rajtakapni, amikor éppen elkö­vet valamit. A gyanúsított akkor még nem sejtett semmit és február 15-én, vasárnap este 6 órakor, eltávozott munkahelyéről, aho­vá csak hétfőn délben tért visž­sza, de akkor is csak azért, hogy elvigye a portásfülkébe zárt bőröndjét. Ekkor már Bíró István két barátja társaságában figyelte a férfit és amikor a távolból látták, hogy bőrönd­del együtt lép ki az épületből, Bíró — társait maga mögött hagyva — előre sietett. Bíró az egykori Schmidler vendéglő kö­zelében találkozott a gyanúsí­tottal és két barátja a távolból csak annyit látott, hogy társuk és a portás verekedni kezdtek és jó ötven méternyire lehettek a dulakodóktói; amikor revolver­lövést hallottak és látták, amint Bíró István lassan a ha­vas földre zuhan, a bőröndös férfi pedig ellenkező irányban elrohan. Emberileg érthető, hogy egyik sem vette üldözőbe a tettest, hanem rémülten siet­tek barátjuk segítségére, akin azonban már nem lehetett se­gíteni, mert a golyó a szívét érte. A TETTES NEVE ISMERETLEN A Központi Ügyeleten éppen Sétaffy felügyelő tartott szol­gálatot és így néhány perc múlva már a nyomozó bizottság tagjaként a helyszínre érkezett és átvette a nyomozás irányí­tását. Az első pillanatban „egy­szerűdnek látszott a tények tisztázása, hiszen a tettes nevét ismerték, a tett elkövetését két szemtanú igazolta. Ilyen ese­tekre mondja a kriminalista, hogy „kötélre érett", hiszen ilyen és ennyi bizonyíték alap­ján szinte az előkészítő rend­őri munka mellőzésével is vá­dat emelhet az ügyész. De húsz perc alatt megálla­pították, hogy a tettes nem a saját neve alatt szerepelt, nem a saját címét diktálta be, te­hát a nyomozók csak a sze­mélyleírását ismerték, más adat nem állt a rendelkezésükre. A felügyelő azonban abból indult ki, hogy a gyilkos a vé­res tettet megelőzően, lopott. Apró kis tolvaj volt, nem nagy­szabású vagány, revolveres gengszter. Valószínű, hogy már előzőleg is volt valami „bal­héja", esetleg sitten (börtön­ben) is volt, akkor pedig fény­képe megtalálható a „sztárfo­tók" között, vagyis a bűnügyi nyilvántartóban. Persze az ilyen kiindulópont minden esetben csak hipotézis, de ebben az esetben bevált: az (Prochádzka István felvétele) KÁRTYÁSOK

Next

/
Oldalképek
Tartalom