Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1970-07-19 / 29. szám, Vasárnapi Új Szó

s A HET KEPEKBEN 1970. július 19. A NAP kel: 4.05, nyugszik: 19.35 órakor. A HOLD kel: 20.22, nyugszik: 4.18 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük EMÍLIA - DUŠANA nevű kedves olvasóinkat • 1845 ben halt meg GABRIEL KOVÁČ MARTINI szlovák fizikus, matematikus, botanikus, asztronómus (szül.: 1782) • 1900-ban született REMENYIK ZSIG MOND író (+ 1962). • 1910-ben született BÓKA LÁSZLÓ irodalomtörténész, a Nyugat harmadik nemzedékének egyik jelentfis egyéni hangú költöje és prózaírója [+ 1964). Ezúttal a pedagógusokhoz Elérkezett a szabadságok időszaka: az „uborkaszezon". Az újságok példányszámai ilyenkor általában csökkennek, és szerkesztésük is több gondot okoz, mint máskor. Ebből a szempontból örömmel állapíthatjuk meg; a Vasárnapi Új Szó példányszámának néhányszázas csökkenése lényegtelen, úgymond „szóra sem érdemes". Ez azt jelenti, hogy olvasóink kitartanak lapjuk mellett. Nem szakították meg velünk a kapcsolatot — olvassák és írják lapjukat az „uborkaszezonban" is. Ezt bizonyítja a levelek száma, mely nem csappant meg. Hadd idézzünk egyet a sok közül: Böjtös János ipolynyéki pedagógus írja: „Járásunk — a nagykürtösi — fiatal járás, így az itt elért eredmények — szerintünk — értékesebbek, mint a már kiépített, vasúttal, kisebbnagyobb üzemekkel rendelkező járások eredményei. Ezért szeretnénk, ha néha a mi sikereinkről is értesülnének mások, hogy lássák: az új járás polgárai mindent elkövetnek, hogy megközelítsék a már fejlettebb járásokat. Gondolom hasznos lesz, ha egy-egy eseményről beszámolok néha. Iskolánkba öt községből járnak tanulók, akik figyelemmel kísérik falujuk életét, így a környék eredményeiről és problémáiról is beszámolhatnánk." Szívesen vesszük Böjtös elvtárs jelentkezését. Már eddig is számos pedagógussal vettük fel a kapcsolatot, akik egyrészt tudósítják lapunkat, másrészt rendkívül hasznos munkát végeznek az ifjú tudósító körök szervezése és Irányítása terén. S ha levelére ezen a helyen válaszolunk, tesszük ezt azért, mert még több pedagógust szeretnénk üdvözölni tudósítóink táborában. S bár jelenleg megérdemelt pihenésüket töltik valahol, hozzájuk fordulunk: keressék velünk a kapcsolatot — hasznos, közérdekű tevékenységükkel munkálkodjanak velünk együtt Mi minden támogatást megadunk. A következő ÚJSZÖ tartalmából TÁJAK, EMBEREK (Tudósítóink híradása a hazai Duna-kanyarból) BESZÉDES ADATOK Hírt adtunk róla, hogy a legfelsőbb szintű szlovákiai törvényhozó szerv elfogadta a Szlovák Szocialista Köztársaság 1969. évi zárszámadását. Hangsúlyoztuk, hogy a föderatív államforma megalapozása óta első ízben megvont mérleg aktívnak bizonyait, a költségvetési többlet meghaladta a 194 millió koronát. Mellesleg mmmiva, olvasóink számára nem érdektelen megjegyeznünk, hogy az SZNT plénuma megbízta a kormányt, hogy ennek a többletnek jelentős hányadát, összegszerűen 146 millió koronát, a lakosságnak nyújtott célkölcsönök fedezetére fordítson. Akadhatnak a számok világában járatlan emberek, akik ennek az eredménynek jelentőségét kétségbevonják. Ügy mondják, hogy a ta valyi szlovákiai költségvetés majdnem 42 milliárd koronányi globáljában a 194 milliós többlet tétele eltörpül. Valóban ez az összeg önmagában nem nagy. A fítymálásra azonban senkinek sem lehet oka. Elsősorban azért nem, mivel az ál lam pénzügyi politikájában nem törekszik öncélúan tekintélyes költségvetési összegek megtakarítására, hanem arra, hogy ésszerűen szabályozza gazdaságunk fejlődését. A költségvetési bevételek arra vannak, hogy azokat a társadalmi szükségletnek, igényeknek megfelelően céltudatosan felhasználjuk, befektessük, gyümölcsöztessük. Arra viszont ügyelni kell, hogy csak addig nyújtózkodjunk, ameddig a takarónk ér. E tekintetben — az elért eredmény tanúbizonysága szerint, — az illetékes szervekre nem lehet panaszunk. Tisztában kell lennünk továbbá azzal, hogy az aktív költségvetési mérleg nemcsak financiális és gazdasági siker, hanem politikai is. Annál kimagSslóbb, mivel 1969 első felében a rendkívül nehéz fellételek, a súlyos gazdasági és társadalmi válságjelenségek aligha kedveztek a költségvetés teljesítésének. Ki ne emlékezne az akkor uralkodú zűrzavaros, szinte anarchikus helyzetre, a jobboldali op portunista erők licitálására, a meglazult állami és munkafegyelem számtalan megnyilvánulására! Ezen túlmenően, ebben a fél esztendőben még nem sikerült megerősíteni a kötelező állami terv szerepét és ilyformán a költségvetést sem támasztották alá a vállalatok és az üzemek konkrét és progresszív termelési tervei. Arról mái nem is beszélünk, hngy gazdaságunk fejlődésére nagyon kedvezőtlenül hatottak az előző években kialakult aránytalanságok, a korábbi, elhibázott gazdaság- és pénzügyi politika súlyos következményei. A fordulat kezdetét a CSKP Központi Bizottságának májusi reali zációs irányelve hozta meg, amelynek következetes valóra váltása tette lehetővé — alig egy fél esztendő leforgása alatt — a veszett fejsze nyelének megmentését. Azóta számos intézkedés, így például az ármoratórium bevezetése, a beruházási tevékenység szigorú korlátozása, a meggondoltabb bérrendszer érvényesítése stb., elhessegette az infláció veszélyét és elindította gazdaságunk konszolidálásának folyamatát. A zárszámadás eredménye ilyfajta törekvéseink első nagyobb sikerét jelzi. Ez nem kevés, de korai lenne megpihennünk a babérokon. A költségvetési többlet ugyanis elsősorban annak köszönhető, hogy lényegében adminisztratív beavatkozásokkal csökkentettük a költségvetési kiadások merítését. A bevétel tételeinél éppen a legfontosabb tényezőnek számító üzemek nem tettek maradéktalanul eleget állam Iránti kötelezettségeiknek. Márpedig a jövőben éppen itt, a gazdaságfejlesztés területén kell megteremtenünk költségvetésünk valóban egészséges stabilitásának, kiegyensúlyozottságának alapvető feltéleleit. GÁLY IVÁN KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK A MÁSODIK MENET Korai, s a megfelelő információk híján reménytelen vállalkozás lenne megvonni a SALT-tárgyalások bécsi fordulójának mérlegét. A rendszeres időközökben sorra kerülő megbeszélésekről kiadott nyilatkozatok lakonikus tömörséggel csupán arra szorítkoznak, mikor és hol tartják meg a következő tárgyalást, hangsúlyozzák, hogy szigorúan munkajellegű tanácskozásokról van szó, esetleg egy-egy udvariassági gesztusról, így a Szojuz—9 sikeres útjához szóló amerikai gratulációról adnak számot. Ennek ellenére, úgy véljük, s emellett szólnak a bécsi tárgyalások kezdetén elhangzott nyilatkozatok, hogy a közeli napokban a két küldöttség, a tanácskozást árgus szemmel figyelemmel kísérő újságírók búcsút mondanak az osztrák fővárosnak. Kiszivárgott hírek szerint ősszel ismét csak Helsinkiben ül össze a szovjet és az amerikai küldöttség, hogy a nukleáris fegyverkezés korlátozása körül felmerülő temérdek problémát rendszerezze, a vitás kérdéseket tisztázza, megfelelő alapot teremtve így a magasabb szintű megbeszélések megindulásához. Tény, hogy mindkét fél rendkívül nagy figyelmet szentel a megbeszéléseknek és érdeke a párbeszéd folytatása. Legutóbb Washingtonból érkezett hír, hogy Nixon elnök átmenetileg egy „korlátozott megállapodás" tervezetének a kidolgozására utasította a Smith vezette amerikai küldöttséget. A sokszor ellentmondó hírügynökségi jelentésekből végül is kiderült, hogy a Fehér Ház gazdája bizonyos „irányszámokat" is javasol az egyes fegyvernemekre, sőt az elhárító rendszerekre vonatkozóan. Nos, nem tudni, vajon az említett irányszámok a nukleáris fegyverkezés milyen méretű korlátozását vonnák maguk ntán, azokat ugyanis mindeddig titokban tartják. Ugyanakkor ez a momentum arra enged következtetni, hogy a puhatolózás első szakaszában csupán a kölcsönös véleménycserére szorítkozó tárgyalások a konkrét javaslatok megvitatásának a stádiumába jutottak. Mindehhez valószínűleg jelentős mértékben hozzájárultak a nemzetközi politikai élet legutóbbi fejleményei is. A Varsói Szerződés tagállamainak budapesti külügyminiszteri értekezlete, az ott elfogadott memorandum felfigyelhető visszhangot váltott ki Európában, sőt a tengeren túl is. S tán nem véletlen, hogy ezt a memorandumot szintén a konkrét javaslatok jellemzik, hiszen körvonalazza az európai biztonsági értekezlet napirendjét, sürgeti az egyes országok előkészítő bizottságainak megalakítását stb. Ezzel párhuzamosan észre kell vennünk azt is, hogy mind a Szovjetunió, mind az Egyesült Államok javaslattervezetet terjesztett elő a közel-keleti válság megoldására, amelyek U Thant ENSZ-főtitkár véleménye szerint kölcsönösen kiegészítik egymást. Tehát a közel-keleti válsággal összefüggő eszmecsere is újabb lendületet kapott, attól függetlenül, hogy véleményünk szerint az amerikai javaslat sok kívánni valót hagy maga után, s jelenlegi formájában az arab országok számára elfogadhatatlan. E két példa tán jól illusztrálja, hogy a nemzetközi politikai élet alakulása, annak újabb áramlatai mennyire befolyásolják a nukleáris fegyverkezés korlátozására irányuló szovjet—amerikai megbeszéléseket. Tagadhatatlan ugyanis, hogy azok csnpán a nemzetközi feszültség csökkenése esetében vezethetnek eredményre. BALOGH P. IMRE Jozej Lenárt, az SZLKP KB első titkára, Peter Colotka, az SZSZK miniszterelnöke, fán Janovic, az SZSZK mezőgazdasági és közellátásügyi minisztere további vezető személyiségek kíséretében július 11-én ellátogatott Dél-Szlovákia mezőgazdasági dolgozói közé. Személyesen akartak meggyőződni az idei termés betakarításáról. Felvételünkön Lenárt, Colotka, janovic és további elvtársak a hetényi szövetkezeti dolgozók körében. (Felvétel: V. Pribyl — CSTK) július 13-án a Szlovák Szocialista Köztársaság legfelsőbb bíróságának 13 hivatásos bírái Ondrej Klokočnak, az SZNT elnökének kezébe letette a törvényben előírt fogadalmat. A bírák nevében dr. Štefan Danis mondott köszönetet a bizalomért. (Felvétel: Ján Lofaj — CSTK) Az athéni különleges katonai bíróság 11 görög hazafi perében hozott ítéletet. Életfogytiglani börtönre ítélte a betiltott Görög Kommunista Párt Központi Bizottságának több tagját. Balról jobbra: Joannisz Jannarisz 47 éves könyvelő, Zenon Zorzovilisz 48 éves újságíró és az 53 éves Nikholasz Klaudisz. (UPI felvétele) Eligazítás a saigoni főparancsnokságon — Uraim, nem találunk megoldást a vietnami kérdésre, ha csak nem lendülünk nagyszabású békeoffenzívába. Ez pedig azt jelenti, hogy a rendelkezésünkre álló fegyverek összes válfaját be kell vetnünk. (A Washington Post karikatúrája)