Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1970-07-19 / 29. szám, Vasárnapi Új Szó

Štefan Šutka szlovák közlekedés- és posta ügyi miniszter válasza AZ IGÉNYEKET CSAK FOKOZATOSAN ELÉGÍTHETJÜK Kl A Vasárnapi Gj Szú május 17-i számában Štefan Šutka mérnökkel, szlovák közlekedés- és postaügyi miniszterrel beszélgetést közöltünk: „Déli vasútvonal — kérdőjelekkel" címmel. Az interjúhoz kommentárt fűztünk, melyhez a minisztérium állásfoglalása a következő: A közutak javítása és karbantartása a nemzeti bizottságok jogkörébe tartozott és tartozik. Ezt a kötelességüket a Szlovák Nemzeti Tanács 72/69. Tgy számú törvénye határozza meg. A nemzeti bizottságok által az utak karbantartására előirányzott összeget a nemzeti bizottságok költségvetése határozza meg, és ezt az összeget az állami költségvetésből merítik, így nem megy a társadalmi, a gazdasági tevékenység más ágazatainak rovására. A Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumnak nincs lehetősége arra, hogy megoldja az utak építésének és karbantartásának problémáját. Az illetékes terveket a nemzeti bizottságok, illetve a járási nemzeti bizottságok és a Szlovák Szocialista Köztársaság Tervezésügyi Minisztériuma készíti. E tervek pénzügyi fedezetét a nemzett bizottságok biztosítják a Szlovák Szocialista Köztársaság Pénzügyminisztériuma által. Minisztériumunk elsősorban az elsőés a másodosztályú állami utak építését biztosítja. Reszortunk 1970-ben nem tudott betervezni 13 beruházási akciót, 216 millió korona beruházási költséggel, és további 244 millió korona hiányzik a beruházási építkezésekre. 180 millifi koronára lenne szükségünk az állami utak javítására. 1969-ben a Közlekedésügyi Minisztérium keretében működő szerv (Cestný investičný útvar) a volt Közép-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság közlekedési bizottságának 1969. február 25-i 19/1969. számú határozata alapján egymillió koronát tervezett a nagykürtösi járás állami útjainak karbantartására, de a tervek késői átadása miatt az előirányzott összeget nem tudták kimerítem. A Szlovák Szocialista Köztársaság Közlekedés- és Postaügyi Minisztériuma meghozta a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy 1970-ben határidőben kimerítsék a nagykürtösi járás számára tervezett összeget. Ami a nagykürtösi járás autóbuszforgalmát illeti, a járásban 21 útvonalon közlekednek autóbuszok, összesen 1411 km-es hosszúságon. A munkanapokon 268 vonalon közlekednek autóbuszok. Az autóbuszok úthálózatába eddig 76 községet kapcsoltak be. Selce község nincs rákapcsolva a hálózatra, mivel nincsenek megfelelő útjai. 1969-ben a járásban 37 autóbusz és 10 pótkocsi biztosította a személyforgalmat 1970-ben a Csehszlovák Autóbuszközlekedési Vállalat Modrý Kamefi-i helyi üzeme a terv szerint négy autóbuszt és két pótkocsit kapott volna, Tekintettel arra, hogy a helyzetet meg kellett oldani, a terv által előirányzott számot a járási nemzeti bizottság és a többi járási szerv kérésére további három autóbusszal emelték. Az alábbiakban ismertetjük az 1969. évi eredményeket és az 1970-re előirányzott adatokat: 1969 1970 a szállított személyek száma (ezrekben) 4679 4700 a megtett kilométerek száma (ezrekben) 2673 2710 a férőhelyek napi száma 2562 2733 A táblázat azt mutatja, hogy a teljesítmény állandóan növekszik. Ennek ellenére arra törekszünk, hogy eleget tegyünk minden jogos kérésnek az új útvonalak bevezetését illetően. Három új útvonalat vezettünk be: Modrý Kameň—Zvolen—Krupina—Veľký Krtíš, Rim. Sobota—Vefký Krtíš—Bratislava, Modrý Kameň—Vefký Krtíš—Cerovo— Krupina. Az új menetrend érvénybe lépése óta módosították az egyes útvonalakat, néhány esetben a járás szükségleteinek megfelelően meghosszabbították őket. Sajnos, nem tehetünk eleget minden kérésnek. Továbbra ls probléma marad az utasok reggeli szállítása úgy, hogy 7 órára érjenek munkahelyükre. Ennek érdekében újabb közlekedési eszközökre lenne szükségünk, de ezeket, tekintettel az utasok számára, nem használnák ki megfelelően. A nagykürtösi járásban a teherforgalomban ugyanúgy, mint a személyszállításban, aránytalanság mutatkozik az igények és a járás teherszállító eszközeinek kapacitása között. Az aránytalanság megoldása érdekében 1969-ben Modrý Kameňban a Csehszlovák Autóbuszközlekedési Vállalat önálló üzemet létesített, mely fokozatosan újabb és újabb gépkocsikat kap, hogy a járásban teljes mértékben kielégíthesse az igényeket. Ezért már 1968-ban "négy gépkocsival, 1969-ben pedig hat gépkocsival bővítették az üzem gépkocsiparkját. Ebben az évben az üzem további négy gépkocsit kap. Meg kell jegyeznünk, hogy ezzel még nem elégítjük ki teljesen a tehergépkocsi-szükségletet, és ez a kérdés továbbra is minisztériumunk és a Csehszlovák Autóbuszközlekedési Vállalat Banská Bystrica-i üzeme figyelmének központjában áll. A tehergépkocsi-szükséglet teljes kielégítése a minisztériumok számára kiutalt tehergépkocsik számától függ. Nyíltan meg kell mondanunk, hogy ezen a téren kedvezőtlen a helyzet. Az igényelt 677 tehergépkocsiból ez évben csak 302-t kapunk. Ebből az következik, hogy a teherforgalom kibővítését nem lehet egyszerre megvalósítani, hanem csak fokozatosan. A helyzet ismerete alapján utasítottuk a Csehszlovák Autóbuszközlekedési Vállalat Banská Bystrica-i üzemét, hogy a nagykürtösi járás szükségleteinek kielégítésére a szomszédos közlekedési vállalatokból irányítsanak át a járásba tehergépkocsikat. A Nagykürtösi Járási Nemzeti Bizottságnak ezentúl nagyobb mértékben és szervezettebben kell bekapcsolnia a szállításba a szállítóeszközökkel rendelkező intézményeket, elsősorban az egységes földművesszövetkezeteket és az üzemeket. A Csehszlovák Autóbuszközlekedési Vállalat Banská Bystrica-i üzente felülvizsgálja a közép-szlovákiai kerület minden járásának közlekedési helyzetét, annak érdekében, hpgy biztosíthassa a szükségletek kielégítését. A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium rendszeresen figyelemmel kíséri az említett terület közlekedése fejlődésének problémáit és a lehetőségekhez mérten fokozatosan megoldja a legfontosabb problémákat. Dr. ŠTEFAN ŠUTKA s. k. KÉSZÜL AZ 01 OTEVES TERV További lépések a mezőgazdaság fejlesztéséért Az emberek annyira elszoktak a központi tervezéstől, hogy az utóbbi két év után furcsának tűnik, de igaz — készül az új ötéves terv. Ennyi bizonytalanság után nagyon érthető, hogy a központi szervek — felmérve a szükségletet és a lehetőségeket — olyan terv kidolgozásán fáradoznak, amely a realitásokra épül, ugyanakkor biztosítja a további fejlődést, sőt az eddigivel szemben a legfontosabb termelési ágazatokban a fejlődés meggyorsítását is. A kulturált embernek a mindennapi élethez sok mindenre van szüksége, de aligha lehet vitatni, hogy a sok igény közül első helyen az élet elsődleges biztosítéka, a mindennapi kenyér, vagy ha úgy tetszik, az élelmiszerellátás áll. Nem véletlen tehát, hogy az új ötéves terv összeállításakor az illetékes szervek nagy figyelmet szentelnek a mezőgazdaságnak. Nincs még egy olyan termelési ágazat, amely annyira ki lenne szolgáltatva a természet szeszélyeinek, az időjárás viszontagságainak, mint a mezőgazdaság. Nem véletlen tehát, hogy az új ötéves terv kidolgozásánál abból a tényből indulnak ki: a mezőgazdaságban ugyan nélkülözhetetlenek a gépek, de a termelés növelését mégsem a gépek oldják meg, hanem a bővített újratermeléshez szükséges tápanyagok, az öntözőhálózat bővítése, a nagyobb hozamú vetőmagfajták, a vegyszerek stb. Éppen ezekkel a tényezőkkel számol az előzetes ötéves terv. Azért csak előzetes, mert a fejlesztés igényének megfelelő tervet még több termelési ágazattal és nem utolsósorban a mezőgazdasági üzemekkel is egyeztetni kell. Mert miről is van szó. A terv azt irányozza elő, hogy a következő öt évben a jelenlegi kiskereskedelmi áron számítva megközelítőleg 14 százalékkal növekedjék az árutermelés, vagyfis 1970-hez viszonyítva több mint két és fél százalékkal évenként. Látszólag nem sok az a 14 százalékos növekedés arra a következő öt évre. De nem is kevés. Mert nézzük csak, mi is a helyzet. A készülő tervjavaslat is megállapítja, hogy a mezőgazdasági üzemek nagyobb részében a gazdasági épületek, a gépek és a technikai berendezések elavultak, korszerűtlenek. Jelenlegi szűkös beruházási lehetőségeink ellenére is növelni kell a mezőgazdaság fejlesztésére fordítandó beruházások összegét. Ez benne is van a tervjavaslatban. Csupán a mechanizáció fejlesztésére 12,6 milliárd koronát javasol a terv. A vegyiparral szemben is támaszt követelményeket. Az áll ugyanis a tervben, hogy az 1970ben tervezett, tiszta tápértékben számítandó 179,3 kg műtrágyával szemben 1975-ben 240 kg műtrágya jusson egy-egy hektárra. Az is benne van a tervben, hogy a keveréktakarmányok mennyiségét a takarmánykeverő üzemeknek 3 500 000 tonnára kellene növelniük. Az öntözési lehetőségeket sem lehet számításon kívül hagyni, mert hiába lenne elég műtrágya, ha például az a száraz földben nedvesség híján értékét veszítené. Persze a tudományos, a kutató- és a kísérleti intézmények is sokat segíthetnének, hogy az a 14 százalék ne maradjon csak papíron. Akkor sem számíthatnánk a mezőgazdasági árutermelés 14 százalékos növelésére, ha nem folytatódna a termelés további koncentrációja, de akkor sem, ha a feldolgozó ipar kapacitása nem növekedne gyorsabban, mint a termelés. Természetesen idetartozik az is, hogy a mezőgazdaságnak nyújtott szolgáltatások színvonala emelkedjék. Akarvaakaratlanul is szóba kell hozni az árpolitikát. Már csak azért is, mert hogyan várhatjuk a piac teljes ellátását az olyan termékekből és terményekből, amelyeknek a termelése ráfizetéses. Készül az új, az ötödik ötéves terv, mely nagy feladatokat ró a mezőgazdaságra. De amint láthatjuk, a terv teljesítése nem csupán a mezőgazdasági dolgozókon múlik. Éppen ezért tekinthetők az említett számok csupán előzeteseknek. A tervet még össze kell hangolni a népgazdaság többi olyan ágazatával, amelyekkel a jó együttműködés elengedhetetlen feltétele a sikernek. HARASZTI GYULA KITESZNEK MAGUKÉRT A komáromi járásbeli Virt községben működő egységes földművssszóvetkezet évek óta a járás legjobbjai közé tartozik. Ehhez nagyban hozzájárulnak az állattenyésztési részleg kitűnő eredményei is, azonban a növénytermesztők sem maradnak el az állattenyésztők mögött. Főleg a kertészeti részleg dolgozói tesznek ki magukért. A minap arra vitt az utam, és amint a községhez közeledtem, szorgosan kapálgató asszonyok csoportjára lettem figyelmes. Természetesen nem szalasztottam el az alkalmat, és lencsevégre vettem a „lányokat", ahogyan a szövetkezetben nevezik őket. A kertész először vonakodott nyilatkozni, de aztán „kötélnek" állt. — Kertészi csoportunk összesen 60 hektáros területen gazdálkodik. A csoportban 80 dolgozó — 90 százalékban nő — szorgoskodik. Nem akarom ők$t dicsérni, azt azonban el kell mondanom róluk, hogy mindig lehet rájuk számítani — mondja Bagin Zoltán, kertész — aki mellesleg már 17 éve dolgozik a szakmában. Az eddigi eredményekre terelem a szót. — Tíz hektárról összesen 1 millió 200 ezer karalábét kellett volna eladnunk a terv szerint, de mi ezt 200 ezerrel túlléptük, s így az évi kötelezettségvállalásunknak is eleget tettünk, mivel annak értéke 300 ezer korona volt, mi pedig már a karalábé bevételi tervét 410 ezer koronával túlszárnyaltuk. Amikor megkérdeztem, minek tulajdonítja a kitűnő eredményt, mosolyogva válaszolt. — Az emberi akaraterő sok mindenre képes, ha az időjárás nem húzza át a számításokat, KADEK GABOR