Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1970-07-17 / 168. szám, péntek

Véres zavargások Reggio Calabrlábaii Róma — Csaknem száz sebesült és egy halott áldozata van azoknak a véres zavargásoknak, amelyek tegnapra virradó éjszaka is folytatódtak Reggio Calabria olasz városban. A zavargások két nappal ezelőtt törtek ki azért, mert a hatóságok állítólag Calabria tartomány fővárosává Catanzarót akarják megtenni Reggio Calabria helyett. Szerdán újból több ezer ember tüntetett a város központjának utcáin a helyi kereszténydemokrata politikusok vezetésével. A tömegben számos újfasiszta is volt, egyrészt helybeliek, másrészt Szicíliából érkezettek. A tüntetők teljes felfordulást okoztak: barikádokat emeltek, autókat gyújtottak fel, megszállták a vasútállomást és a hajókikötőt. Megszakadt a forgalom az észak-déli országúton, valamint a hajóösszeköttetés Szicíliával. A tüntetőkkel szemben fellépett a rendőrség és a csendőrség. Reggióba számos erősítést vontak össze Calabria és Szicília többi városából. A rendőrség könnyfakasztó gázt és gumibotot használt a tüntetők ellen. Számos rendőr megsebesült a tüntetők kőzáporától. Már három napja folyik az általános sztrájk annak a követelésnek a támogatására, hogy Reggio legyen Calabria fővárosa. Az üzletekben csak a legnélkülözhetetlenebb létfenntartási cikkek kaphatók, a hivatalok zárva vannak. Reggio tartományi fővárossá való nyilvánítását szorgalmazó „agitációs bizottság" a híveit terrorakciókra lázítja azon polgárok ellen, akik nem vesznek részt a tüntetéseken és nem értenek egyet azokkal. Az olasz kommunisták ellenzik a középbal koalíció felújítását Róma — Giulio Andreotti, kereszténydemokrata párti képviselő, akit az elnök megbízott a kereszténydemokraták, a szocialisták (PSí), a szociáldemokraták (PSU) és a republikánusok új koalíciós kormányának megalakításával, tegnap folytatta tárgyalásait a pártok küldöttségeivel. A megbeszélések befejezése után a küldöttségek vezetői nyilatkoztak az újságíróknak. Az OKP küldöttsége nevében Rnrico Berlinguer főtitkár-helyettes kijelentette, hogy a kommunisták ellenzik a kereszténydemokraták koalíciójának felújítását a PSl-vel, a PSU-val és a republikánusokkal. Ezt azzal indokolta, hogy az OKP nézete szerint az ilyen koalíciós kormány nem képes megoldani Olaszország sürgető problémáit. Andreotti a következő napokban folytatja megbeszéléseit. Az újságírók előtt tett tegnapi nyilatkozatából kitűnik, hogy a vita fő tárgya továbbra is az, hogy a PS1 többséget akar alkotni a kommunistákkal és a PSlUP-pal azokban a tartományi tanácsokban, ahol lehetséges. Ezt viszont ellenzi a PSU és a kereszténydemokrácia jobbszárnya. SZÜKSÉGÁLLAPOTOT RENDELNEK EL ANGLIÁBAN? London — Csütörtökön délélőtt összeült az angol minisztertanács, hogy eldöntse, kihirdesse-e a szükségállapotot a dokkmunkás-sztrájk következményeinek enyhítésére. Nos, a döntés megszületett, II. Erzsébet királynő délben már ki is hirdette a szükségállapotot. A kedd óta tartó országos méretűvé duzzadt kikötőmunkás-sztrájkot szerdán a 47 000 dokkmunkás képviseletében összeült küldött-gyűlés tette a szakszervezet vezetőinek akarata ellenére hivatalossá. A határozat után Angliában, Skóciában és Walesben még azok a kikötők is megbénultak, amelyekben az elmúlt két nap alatt folyt valamelyest a munka. A szükségállapot, amelyet utoljára az 1966-os tengerészsztrájk alatt hirdettek ki, most is feljogosítja a kormányt, hogy katonaságot vezényeljen a kikötőkbe és felhasználja a fegyveres erőket a létfontosságúnak minősített szállítmányok ki- és behajózására. A sztrájk a külkereskedelem számára naponta 37 millió font sterling veszteséget okoz. Nagy-Britannia Kommunista Pártjának lapja, a Morning Star csütörtökön felszólította Anglia haladó közvéleményét, támogassa a dokkmunkások igazságos bérharcát. 1970 VII. 17. egyedszázada annak, hogy 1945. július 17-én a Berlin melletti Potsdam Cecilienhof nevű kastélyában a teheráni és a jaltai találkozóhoz hasonlóan összeült a német fasizmust legyőző szövetséges országok három kormányfője, Churchill (július 28-tól C. Attleej, Truman és Sztálin, hogy döntsenek a háború utáni világhelyzet rendezésének kérdéseiben. A háború európai szakasza akkor már hónapokkal azelőtt (május 9.) véget ért, az Egyesült Nemzetek Szervezete pedig megalakult. A „három nagy" tanácskozása elsősorban a német kérdés rendezésével foglalkozott. Európa-szerte hatalmas érdeklődést váltott ki Potsdam, de a tárgyalófelek úgy döntöttek. hogy a megbeszélések tartama alatt titoktartást fogadnak. Az eredmények csak augusztus 2 a után, a tárgyalások befejezését követően váltak ismeretessé. A Potsdamban kidolgozott egyezményről szóló hivatalos jelentés 22 fejezetet foglal magába. Az egyezmény leglényegesebb pontja a Németország rendezésével foglalkozó rész, mely szerint az országot a szövetséges hadseregek szállják meg. Négy megszállási övezetet hoznak létre: az amerikait, angolt, franciát és szovjetet. Az egyes övezetek legfőbb kormányzati hatalmát a haderők főparancsnokai gyakorolják, ami pedig a Németország egészét érintő kérdéseket illeti, közösen döntenek mint az Ellenőrző Tanács tagjai. A megszállás fő célja természetesen a legyőzött fasiszta állam teljes lefegyverzése, valamint a hadiipar következetes felszámolása volt. Továbbá megegyeztek abban, hogy végleges érvénnyel felszámolják Németország teljes szárazföldi, tengeri és légi haderejét, az összes náci szervezetet, a háborús bűnösöket pedig bíróság elé állítják. Starke az ellenzékhez csatlakozik? Bonn — Néhány nyugatnémet lap beszámol arról, hogy H. Starke, a Szabad Demokrata Párt képviselője az ellenzékben levő Keresztényszocialista Unióhoz csatlakozik. A hírt mindeddig nem erősítették meg. Amennyiben ezek a híresztelések igaznak bizonyulnának, valóban kellemetlen láncreakció következhetne be a szociáldemokraták és a szabad demokraták koalíciója számára. Az FDP képviselői közül ugyanis néhányan elégedetlenek Brandt és Scheel politikájával. Így azután, ha Starke példáját többen is követnék, a kormány, amely így is csupán minimális parlamenti többséggel rendelkezik, valóban szorult helyzetbe kerülne. Ugyanakkor meglehet, hogy Starke körül szándékosan terjesztik a fenti híreszteléseket, s így akarják bizonyos körök idegesíteni a bonni kormányt, illetve aláásni azokat a törekvéseket, amelyek a szocialista országokkal kapcsolatos viszony rendezését tűzték ki célul. S ez, magától érthetően bizonyos bonni körök nemtetszését váltja ki. Éppen ezért nem éppen válogatnak a módszerekben s mindent megtesznek a reálisabb politikát folytató szociáldemokrata kormány megbuktatása érdekében. NEGYVENÉVES A KOLUMBIAI KOMMUNISTA PÁRT Már az első világháború után erőteljesen fellendült a munkásmozgalom Kolumbiában. A húszas években — 1926-ban megalakult a Forradalmi Szocialista Párt, melyből 1930. július 17-én létrejött a Kolumbiai Kommunista Párt. 1948 áprilisában Bogotában a népellenes kormány és az USA monopoliumainak uralma ellen népi felkelés tört ki, de leverték. Amerika támogatásával 1950-ben L. Gómez lett az ország köztársasági elnöke. Uralma a széles néptömegek ellenállását váltotta ki és partizánmozgalom lángolt fel ellene. G. Rojas Pinilla elnök sem járt jobban, mert az 1953-as államcsíny óta tartó uralmát 1957-ben a népi tömegmozgalom megdöntötte. Az 1948 óta egyre fokozódó népi mozgalom és partizánharc részbeni sikerének tudható be az 1961 novemberében végrehajtott, korlátozott földreform. A kolumbiai népi ellenállás fő irányítója a fennállása alatt jobbára illegalitásban működő kommunista párt volt, mely az 1951-es kongresszusi választásokon a rendőrterror ellenére jelentős mennyiségű szavazatot szerzett. Az ötvenes évek derekán (1955—1957) az uralmon levő kormány a párttagokat erősen üldözte, mégis sikerült 1957-ben a pártnak kivívnia legalitását. Nyilvános működése nem teljes értékű, mert nem vehet részt a választásokon. Az ország másik haladó pártja, a Forradalmi Liberális Mozgalom és a Kolumbiai Kommunista Párt kölcsönösen támogatja egymást. Nagy befolyása van a pártnak a munkásosztály, elsősorban az olajmunkások körében. Állandó küzdelmet folytat a munkásosztály és a többi néptömegek egységes fellépéséért a külföldi imperializmus és a hazai reakciós körök uralma ellen. Hiábavalónak bizonyult például 1964 áprilisában a kormány 16 000 főnyi seregének a támadása a Marquetalia partizánövezet ellen. A partizánok sikeresen kijutottak az ostromgyűrűből és tovább folytatták a fegyveres forradalmi harcot. Kolumbiában jelenleg egyre fokozódik a partizánharc. A kommunista pártnak és a társadalom haladó rétegeinek úgy keli kombinálniuk a politikai és fegyveres harc taktikáját, hogy a nép eredményesen szállhasson szembe a kizsákmányolókkal a forradalom győzelméért folytatott harcban. 19) SCHEEL LONDONBA LÁTOGAT Egon Bahr nyilatkozata Bonn — Walter Scheel bonni külügyminiszter csütörtökön Londonba utazott, ahol DouglasHome brit külügyminiszterrel a küszöbönálló moszkvai tárgyalásairól kíván tanácskozni. Pénteken Scheel Washingtonba utazik tovább, hogy ugyanerről a témáról Rogers amerikai külügyminiszterrel folytasson megbeszélést. A külügyminisztert szombatra várják vissza Bonnba. Egon Bahr államtitkár, aki Gromiko szovjet külügyminiszterrel az előzetes eszmecserét folytatta és aki a Scheel vezette tárgyalóküldöttségnek is tagja lesz, csütörtökön a Bonner Rundschau című lapnak adott nyilatkozatában a többi között kitért azokra a híresztelésekre is, amelyek szerint a megkötendő egyezmény anyagi áldozatokat igényel a nyugatnémetektől, mert a Szovjetunió jóvátételt követel. Bahr hangoztatta, hogy ezek a híresztelések teljesen légbőlkapottak. A szovjet kormány egyetlen kopeket Nagy jelentőségű volt a külügyminiszteri tanács létrehozása is, állandó londoni székhelylyel. A tanácsban Franciaország, Kína, Nagy-Britannia, a Szovjetunió és az Egyesült Államok képviselői vettek részt. Fő feladata a Németország régi szövetségeseivel megkötenPotsdam figyelmeztet és utat mutat Németországgal kapcsolatban a három győztes hatalom képviselői elhatározták, hogy egy ideig nem alakítanak központi német kormányt s a legfontosabb gazdasági ágazatokat a szövetségi ellenőrzés alá helyezik. Az egyezményeket és határozatokat összefoglaló jelentés további pontjait a Németország által fizetendő jóvátétel, Königsberg város, Ausztria, a lengyel—német határ, a békeszerződések és az ENSZ-be való felvétel, Olaszország gyámsági területei, a Szövetségi Ellenőrző Bizottság eljárásának módosítása és a német lakosság áttelepítése alkották. A potsdami egyezmény fő része ,tehát az antihitlerlsta koalíció leglényegesebb politikai elveinek összeegyeztetésével foglalkozott a háború utáni Németország további sorsát illetőleg. A négy „D" megvalósításáról a demokratizációról, demilitarizációról, denacifikálásról és a dekarteelizációról tárgyaltak. dő békeszerződés előkészítése, valamint a világ háború utáni rendezésének megoldása volt. A potsdami tárgyalások idején, 1945. július 26-án az USA, Nagy-Britannia és Kína 13 pontos nyilatkozatot állított össze, melyben felszólították japán kormányát a feltétel nélküli kapitulációra. A közös okiratot potsdami nyilatkozat néven emlegetik. Ebben az időben még a közös győzelem háború utáni légkörében, a roosevelti szellem jegyében az emberiség demokratikus lelkiismerete diadalmaskodott. A potsdami egyezmény utolsó, 22. pontja a náci fertőtől megszabadult új világ létrehozóinak háború utáni együttműködését szögezte le, de a tárgyalások első napján már elvetették a hidegháború, a világ kettéválásának, egy újabb és szörnyűbb világveszélynek a magvát. 1945. július 16-án az USA felrobbantotta első atombombáját a nevadai kísérleti telepen. nétiány sorban sem követel. Ha azonban az egyezmény létrejön, előreláthatólag fokozódik a gazdasági együttműködés az NSZK és a szocialista országok között. Bernardette Devlin tiltakozik Belfast — Bernardette Devlin, az angol parlament 23 esztendős képviselőnője, a polgárjogi mozgalom ismert harcosa, aki jelenleg börtönbüntetését tölti, tiltakozott, hogy a fegyház vezetői nem kézbesítik számára a választóitól érkező leveleket, s így végképp nem tehet eleget képviselői kötelességeinek. Bernardette Devlint, annak ellenére, hogy mentelmi joga van, az armaghi börtönben tartják zárva. Jelenleg naponta nyolc órát a fegyház szabóműhelyében dolgozik, ahol ingeket varr. Potsdam szelleme a világhatalomra törő USA imperialista politikája következtében hamar feledésbe merült. Az egykori fasisztaellenes koalíció kettévált. A tőke világa rettegett a kommunizmus haladásától, s mindent elkövetett uralma megtartására. Az erőviszonyok megváltoztak, a Szovjetunió mellé további országok zárkóztak fel, és a második világháború legfőbb eredményeként létrejött a szocialista tábor. A népek szabadságvágya világszerte szárnyra kapott s a gyarmati sorsban élő embertömegek megkezdték függetlenségi harcukat. Potsdam szellemét az imperialista hatalmak Németországgal kapcsolatban is megsértették. 1949-ben létrehozták a három nyugati német zónából az NSZK-t, mellyel 1955-ben külön békeszerződést kötöttek. Az eredeti célkitűzéseket, melyek szerint a német népet a békeszerető országok családjába kellett volna vezetni, végképp felszámolta az NSZK NATO-tagsága. Mindebből kétségtelenné válik, hogy a német kérdés a potsdami egyezmény megsértése miatt merült fel. Ilyen körülmények között az új helyzet nagy pozitívuma volt az első szocialista német állam, az NDK létrejötte. Potsdam szelleme most, 25 évvel a nagy találkozó után, újra ihletet adhat a világproblémák megoldására törekvő nagyhatalmaknak. GINZERY ÁRPAD MOSZKVÁBÓL tegnap Limába indult egy AN típusú repülőgép, hogy segítséget vigyen a földrengés sújtotta perui lakosságnak. A repülőgép egyebek között kórházi berendezést és különböző gyógyszereket visz Peruba. TODOR ZSIVKOV a diplomáciai testület képviselői előtt kijelentette, hogy az európai béke és biztonság megszilárdítása jelentősen hozzájárul a Balkán-félsziget országai együttműködésének elmélyítéséhez. SMITH, a SALT-tárgyalásokon részt vevő amerikai küldöttség vezetője tegnap ismét Brüszszelbe utazott, hogy tájékoztassa a NATO vezérkarát a bécsi megbeszélések állásáról. NAGY-BRITANNIÁBA érkezett a Német Szocialista Egységpárt küldöttsége, amelyet Kurt Seibt, az NSZEP Központi Bizottságának tagja vezet. Az NSZEP küldöttségét Nagy-Britannia Kommunista Pártja látja vendégül. BOKASSA, a Közép-afrikai Köztársaság elnöke tegnap a délelőtti órákban elutazott Romániából. A két ország között ugyancsak csütörtökön légiforgalmi egyezményt írtak alá. MAOISTA terroristák egy csoportja betört a francia— szovjet baráti társaság lapja, a Francé—URSS Magaziné párizsi szerkesztőségébe. A terroristák dokumentumokat, propagációs anyagot, fényképeket, könyveket és pénzt raboltak el. A szerkesztőség irodáit szovjetellenes feliratokkal mázolták be. COLIN CROWE képviseli a jövőben Nagy-Britanniát az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Crowe lord Caradont váltja fel tisztségében, aki 1964-től a munkáspárti kormány államminisztere volt. NEGYVEN ENSZ-tagállam — főként afrikai országok képviselői — kérik a Biztonsági Tanács sürgős összehívását annak megvitatására, hogy számos ország megsérti a Dél-afrikai Köztársaságnak szóló fegyverszállításokra vonatkozó embargót. TITO jugoszláviai elnök a Brioni-szigeteken fogadta Emil Bodnarast, a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága állandó elnökségének a tagját, aki szabadságát tölti Jugoszláviában. A TÖRÖK parlament további két hónappal hosszabbította meg a rendkívüli állapotot Isztambulban és Kocaeliben. A volt elnök, Inönü ellenzéki pártja a meghosszabbítás ellen szavazott.