Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)
1970-07-12 / 28. szám, Vasárnapi Új Szó
G ambia nevét nem könnyen találja meg az ember Afrika térképén. Sajnos, keveset tudunk az afrikai földrész, nyugati partvidékének erről a törpe országáról, népének viharos és mostoha történelméről. Ennek is megvan a maga oka. A most köztársasággá kikiáltott, öt évvel ezelőtt függetlenné vált Gambia régi urai, az angol gyarmattartók eléggé elzárták ezt a kis országot a nagyvilágtól. Gambia háromszáz éves gyarmati sors után vált függetlenné, az ENSZ és az Afrikai Egység Szervezetének tagja lett. Kormánya felvette a diplomáciai kapcsolatokat a Szovjetunióval és más szocialista országokkal. Taxival át a határon Már Gambia közelében jártunk, amikor az országúton keresztbetett fatörzs torlaszolta el utunkat. Az aszfaltút további szakaszát éppen javították. Nem volt mit tennünk, rátértünk a terelőútra és a szavanna ritkás erdőségében szürke porfelleget hagyva magunk után, tartottunk Gambia' fővárosa, Bathurst felé. A Peugeot meghatározott menetirányú taxi volt; ilyenek tucatszámra közlekednek Szenegál nagyvárosai között, sőt egyesek egészen Bathurstig mennek. A porfelleg a zsúfolt kocsiba is betört, emellett kibírhatatlan volt a hőség. Félóra múlva ismét rátértünk az országútra. Peremén egy kis vakolt ház állott, körülötte egy padon három homoksárga egyenruhás szenegáli rendőr üldögélt. Sofőrünk kiszállt, de az egyik rendőr barátságos fölénnyel csak intett, hogy menjünk tovább. így jutottunk át a határon. Gambia határait a múlt század végén állapították meg végeredményesen ... „Tragikus a te sorsod, ó hazám!" — így kezdődik Keyewa Mbaki fiatal gambiai költő népszerű dala. Az ország tragikus múltjáról nemcsak dalokból, hanem a Royal Adventures és a Royal Afričan Company brit társaságok levéltári dokumentumaiból is meggyőződtünk. Gambia már 1587-ben felkeltette London érdeklődését, amikor Mungo Park, az első angol átkelt a Gambia folyón és eljutott a folyó forrásáig. Egyes angol kereskedők később találkoztak Park expedíciójával, majd engedélyt kértek Erzsébet királynőtől, hogy a Szenegál és a Gambia folyók medencéjében kereskedhessenek. A királyi menlevéllel rendelkező kereskedők arról álmodoztak, hogy eljutnak az „az arany országába", feltételezték, hogy valahol a Gambia folyó középső szakaszán található az afrikai Eldorádó. Híre járt, hogy sok aranyat láttak a helyi törzseknél. Az első gyarmatosítók azonban aranyat nem találtak, de helyette „fekete elefántcsontot" nyertek — így nevezték ugyanis a rabszolgaként eladott bennszülötteket. Az angolok 1661 óta a folyó mindkét partján tervszerűen elfoglalták a földeket. Aztán megvetették lábukat a Gambia folyó torkolatánál elterülő James szigeten és kiirtották a helyi lakosságot. Az itt kiépült szigeterőd lett a hódítók bázisa. Az angol katonaságot keresztény misszionáriusok követték. Gambiát a franciák, a portugálok és a kis kurlandi hercegség uralkodója is meg akarta szerezni. A két fő vetélytárs azonban Anglia és Franciaország volt. 1689-ben háború tört ki köztük Gambia uralásáért. A következő két évszázad angol—francia marakodás jegyében telt el. A franciák a folyótól északra és délre is megerősítették pozícióikat, az angolok beékelődtek a francia gyarmatokba. A múlt század vége felé mindkét nagyhatalom egyezkedni kívánt. Hoszszas alkudozás után 1889 végén Párizsban végre zöldasztalnál megállapodtak. Bathurst Gambia barátságosan fogadott minket. A vámtiszt minden teketóriázás nélkül beleütötte a pecsétet okmányainkba. Egy hatalmas termetű, fekete ruhás rendőr is igazolta útlevelemben, hogy beléptem az országba, aztán felajánlotta, hogy kerékpárra U1 és a közeli bodegából sört hoz nekem. Pénzt adtam neki, és tíz perc múlva már itt is. volt a jéghideg sörrel. Az angol nyelvű felirat szerint a sör angol receptre készült. A hórihorgas rendőr nem volt hajlandó megosztani velem az üveg tartalmát, arra hivatkozván, hogy ezt tiltja mohamedán vallása. Később olvastam egy gambiai újságban, hogy attól, aki a rendőrség kötelékébe kíván lépni, hatalmas termetet és példás viselkedést követelnek. A fővárosban az esti alkony idején méltóságteljesen kidomborodik az olajlámpák terebélyes koronája. Ibolyaszínű árnyékba burkolóznak a baná'nfák, melyek élő kerítésként veszik körül a kúp alakú kunyhókat és az ember magassá got is meghaladó termeszbolyokat. Az úton libasorban lépegető asszonyok kalabas tökből vájt edényeket cipelnek fejükön. Mezítelen gyerekek hada valamit ordibál autónk után. A főváros központi utcái mentén kényelmes bungalók. A kerítések mögött gondozott gyepek, virágágyak, teniszpályák, a termeszekkel szembeni védekezésül kőoszlopokon nyugvó régi, de tiszta házak. Bathurst Gambia szíve, az ország 28 ezer lakosú közigazgatási központja. A főváros lakossága a peremkerületekével együtt meghaladja a 40 ezret. Gambiai fogalmak szerint óriásváros. Más sűrűn lakott városok népessége alig éri el az ötezer főt. Az ország lakosságának tizedrésze a fővárosban él. Nyílegyenes utcáiról híres Bathurst, mely a múlt s zá" zad elején élt gyannatögyi államtitkárról kapta nevét. A legélénkebb a Wellington utca. Itt a piac, itt vannak az üzletek, a posta, a közelben a BWA, a Nyugat-afrikai Bank modern székháza. A szegénynegyedben az utcák mentén csatornákat vájtak a földbe. A vízhordó kocsinál sok nő és gyerek tolong. Gambiát és Szenegált ugyanazok a népek lakják — fulbék, madingák, uolofok. Még a gazdasági életben is sok közös vonás és szokás fűzi őket össze. Nagyon természetes, hogy ezek a függetlenné vált országok együttműködésre, erőfeszítéseik egyesítésére törekszenek. A monokultúra átka Gambia jelene és jövője a földimogyoró termesztésére épülő monokulturális gazdaságtól függ. Az első mogyorószállítmányt 1835-ben exportálták Bathurstből, s azóta a földimogyoró kiszorította a viaszt, az elefántcsontot és a bőrt mint hagyományos kiviteli cikkeket. A gambiai kivttel 95 százaléka napjainkban a földimogyoró. Ez a helyzet természetesen nem kedvezhet az ország gazdasági fejlődésének. A földimogyoró ugyanis nagyon szeszélyes és munkaigényes termény, olyan, mint például a gyapot Márpedig Gambiában nincsenek traktorok, kultivátorok és egyéb mezőgazdasági gépek. Rovarirtó vegyszerekkel sem rendelkeznek. A gambiai mezőgazdaság olyan állapotban van, mint amilyenben az apák és nagyapák életében volt. Gambiának azért más, noha szerény gazdasági forrásai is vannak, csak ki kellene őket használnia. A gazdasági bajokat főként azzal magyarázták, hogy kevés a tőkeberuházás és a szakember. Akadályt jelent a patriarchális mentalitás is. A Gambia folyó torkolatánál és az óceán partmenti vizein hemzsegnek a balak, de rossz nézni az öreg halászok szegényes felszerelését, ütött-kopott csónakját, mellyel nem veheti fel a versenyt az éjjelente itt operáló külföldi halászhajókkal. Gambia 230 ezer darab marhaállománnyal rendelkezik. A gazdák azonban nem adnak el marhát, mert a gyökeret vert hagyományok szellemében a gazdaság jelképét látják bennük, s ezért a bathursti vágóhidakra kerülő állatok felét Szenegálból importálják. Kedveznek a feltételek a rizstermesztésnek. Bassában és más helyeken minta-rizsföldeket létesítettek, s a begyűjtött termés az ország szükségletének kétharmadát kielégíti. A gambiai angolok és franciák a régi gyarmati hagyományoknak megfelelően élnek. Az öt év óta független és most köztársasággá lett országot még mindig „az utolsó afrikai gyarmati erődnek" nevezik ... SZERBÍN ÉS KUZNYECOV GAMBIAI ÚTIJEGYZETE 1. Bathurst legforgalmasabb utcája, a Wellington Street EGY ÚJ AFRIKAI KÖZTÁRSASÁG A brit kolonializmus müve — a gambiai enkláve • Gyarmati örökség és egzotikum • Ahol a mogyoró „királynő • Egy fiatal ország elindul a maga útján 4. Gambia határán 3. Oj munkásosztály születik
