Új Szó, 1970. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1970-06-25 / 149. szám, csütörtök

Amerikai repülőgépek a Phnom Penh-i repülőtéren 1970 VI. 25. Phnom Penh — Az amerikai légierő ezekben a napokban be. kapcsolódott a Kompong Thom városáért folyó harcokba, ame­lyet immár egy hónapja tarta­nak körülzárva a felszabadító erők. Az amerikai légierő heves tá­madásokat intéz a szabadság­harcosok feltételezett utánpót­lási vonalai ellen — jelentette be a saigoni amerikai parancs­nokság szóvivője. Nem szólt azonban arról, hogy Kambod­zsa melyik térsége ellen Irá­nyulnak a támadások. A helyi megfigyelők úgy vélik, hogy a támadások célja mindenekelőtt a Mekong folyó és a laoszi ha­tár között elterülő országrész, Kompong Cham térsége, vala­mint a főváros és a tengerpart közötti területek. Az AP hír­ügynökség egyik fotóriportere fényképet bocsátott közre, ame­lyeken amerikai katonai repü­lőgépek láthatók a Phnom Penh-i repülőtéren. Ez annyit jelent, hogy az Egyesült Álla­mok kambodzsai politikája új szakaszához érkezett. Washing­ton egyrészt a szárazföldi csa­patok kivonását hangsúlyozza, ezzel szemben viszont megfele­lő légitámogatást biztosít Lon Nol egységeinek. Mindeddig ugyanis az amerikai légierők akciói Kambodzsa területén korlátozottak voltak. Az ameri­kai katonai repülőgépek mind­össze 35 kilométer mélységben hatoltak be az ország területé­re. Most azonban, hogy Lon Nol kormánya egyre súlyosabb helyzetbe kerül, „zöld jelzést" kapott az amerikai légierő. AZ OKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK ÜLÉSE Róma — Az Olasz Kommunis­ta Párt Központi Bizottságának ülésén Agostino Novella érté­kelte a június 7-i községtaná­csi választások eredményét. Ez­zel kapcsolatban részletesebben foglalkozott a kerületek poli­tikai irányításával. Kijelentette, hogy a kommunisták számára a kerületek jelentik az új, szi­lárdabb nemzeti egység alapját, Bírálta a kormánypártok azon törekvését, hogy a kerületi ta­nácsokban a vezetőség a koalí­ciós pártok kezében legyen. Rámutatott, hogy a június 7-i választásokon újabb nézetelté­rések támadtak a kormánykoa­lícióban. Ehhez hozzájárult az, hogy a Szocialista Párt, amely tagja a koalíciónak, nyíltan a baloldal mellé állt. Több köz­ségben a Szocialista Párt közös választási listát fektetett le a kommunistákkal és más balol­dali erőkkel. A továbbiakban foglalkozott a szakszervezetek feladatával is, rámutatva, hogy végre meg kell határozni a vi­szonyt a szakszervezetek és a politikai pártok között. Az új argentin elnök első tévébeszéde Buenos Aires — Levingston, az új argentin elnök első rádió­és tévébeszédében kijelentette, hogy a közeljövőben nem tar­tanak választásokat, mivel előbb teljesíteni kell a hadse­reg által 1966-ban kitűzött programot. Azt Ígérte, hogy a választásokon majd részt vehet valamennyi politikai párt. Azt mondta, hogy folytatja az ed­digi kormány politikai Irány­vonalát. A gazdasági kérdések­kel kapcsolatban kijelentette, hogy kormánya lehetővé teszi az újabb külföldi tőkebefekteté­seket. • Az elnök első beszédének napján Cordobában 90 000 em­ber sztrájkolt; így fejezték ki szolidaritásukat a gépkocsiipar alkalmazottjaival, akik már jú­nius elejétől követelik béreik emelését. Az argentínai politikai fog­lyok hozzátartozói felszólítot­ták az új elnököt, hogy része­sítse kegyelemben az antikom­munista törvény alapján elítélt foglyokat. La i rd elégedett London — Melvin Laird ame­rikai hadügyminiszter, aki je­lenleg hivatalos látogatáson Angliában tartózkodik, rendkívül elégedett a konzervatív párti kormánynak azzal a szándéká­val, hogy 1971 után is fenntart­ja a Szueztől keletre lévő tá­maszpontjait. így a Perzsa-öböl. ben levőt, és a Singapore-i támaszpontot. Az amerikai hadügyminiszter kijelentette, hogy Nagy-Britan­nia erői nagy mértékben hozzá­járulnak az egyensúly fenntar­tásához a világnak ebben a tér­ségében. Többek között azt is kijelentette, amennyiben Nagy­Britannia rakétákat kíván vásá­rolni az USA-tól tengeralattjá­rói számára, annak nem áll semmi az útjában. néhány sorban A SZOVJETUNIÓ kedden fel­bocsátott egy meteorológiai mesterséges holdat, melynek legfontosabb feladata, hogy adatokat szerezzen az időjárási viszonyokról, az időjárási előre­jelzés tökéletesítésére. MAKARIOSZ ciprusi elnök a Tahidromosz-nak adott interjú­jában kijelentette, Ciprus nem engedi meg, hogy a területén lévő támaszpontokat agresszív célokra használják fel. MAURER román miniszterel­nök tegnap Bonnból Hamburg­ba utazott, ahol a helyi szená­tus tagjaival és a gazdasági ve­zetőkkel fog tárgyalni. LUNS holland külügyminisz­ter Bernben a svájci kormány képviselőivel Svájc semlegessé­géről és esetleges közös piaci tagságáról tárgyalt. BEZÁRTA kapuit a poznani nemzetközi vásár, amely iránt rendkívül nagy volt az érdeklő­dés. A vásárt 10 nap alatt 360 ezer látogató tekintette meg. AZ USA haditengerészete tör­ténelmének legnagyobb összegű megrendelését az Ingalls hajó­építő társaságnak juttatta. Az Ingalls 2 milliárd 100 millió dollár értékben modern rom­bolókat gyárt a haditengerészet számára. HANS PETER TSCHUDI, Svájc elnöke háromnapos hivatalos látogatásra Párizsba érkezett. Pompidou elnökkel folytat meg­beszéléseket, majd részt vesz a francia—svájci határon épült nemzetközi repülőtér felavatá­sán. A GUAYANAI nemzetgyűlés kedden jóváhagyta azt a Vene­zuelával aláírt jegyzőkönyvet, amely 12 évre felfüggeszti a két ország területi vitáját. Vene­zuela 80 000 négyzetkilométer­nyi gúayanai területre tart igényt. A SPANYOL haditengerészet folytatja gyakorlatát a Spanyol Szahara nyugati partja mentén. A hadgyakorlaton 14 hajó és csaknem 2000 katona vesz részt. GENFBEN 1971. július 7-én nemzetközi értekezlet lesz a távösszeköttetésről. A tanácsko­záson 137 ország szakemberei vesznek részt. ATHÉNBEN közzétett hivata­los jelentés szerint a görög bör­tönökből szabadon bocsátottak 73 kommunistát. Az 1967. évi katonai puccs után több ezer görög hazafit deportáltak kü­lönböző szigetekre. Korea népe emlékezik... Húsz évvel ezelőtt, 1950. június 25-én, fél évtizeddel a II. világháború befejezése után, amikor a fasizmus okozta se­bek még alig gyógyultak be, a világ ismét megrendülve s ag­godalommal vette tudomásul, hogy az imperializmus erői nem óhajtják az egész emberiség által annyira áhított béke megőrzését. Az említett szomorú dátumhoz fűződik Korea népének agresszív megtámadása. Amerika imperialista körei világ­uralmi célkitűzéseik érdekében háborús gócpont kialakítására törekedtek. Hiábavalónak bizonyult tehát a KNDK pártjának és kormányának minden konstruktív javaslata. Az agresz­szor dél-koreai kiszolgálói mégis fegyveres támadást indí­tottak Korea északi területei ellen. A fiatal KNDK gazdasága és hadi ereje is csupán kialaku­lóban volt ebben az időben. A reakciós Amerika-barát dél­koreai Li Szin Man-kormány hadserege támadást intézett a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság ellen, ugyanakkor az Egyesült Államok erős befolyása alatt álló ENSZ Bizton­sági Tanácsa a KNDK-t minősítette agresszornak. A hősi koreai nép hatalmas áldozatok árán folytatott vé­dekező küzdelme sikerrel járt, mert szeptemberre felszaba­dította hazájának majdnem az egész területét, Dél-Koreát is beleértve. Az USA agresszív törekvéseivel természetesen összeegyez­tethetetlen volt a hadi körülményeknek ez a fordulata, így 1950. szeptember 15—16-án Incshönnél jelentős amerikai és angol seregek szálltak partra. Mindez álnokul, az ENSZ égisze alatt történt, és később az agresszorhoz csatlakozott a francia, a török, az ausztráliai, a kanadai haderő is. A vegyes összetételű agresszív haderőt, melynek zömét az amerikaiak alkották, D. MacArthur tábornok vezette. Októ­ber folyamán sikerült visszaszorítaniuk a KNDK néphadse­regét és elérték a kínai határvonalat. Az amerikai támadók ellen, miután azok Kínát is veszélyeztették, harcba indultak a Kínai Népköztársaság önkéntesei is. A koreai nép ismét újabb sikereket ért el és kiszorította az ellenséget Észak­Koreából. A frontvonal.megállapodott a 38. fok mentén. Az agresszort tárgyalásokra kényszerítette a szabadságát és függetlenségét védő Korea népe. Keszonban 1951 júliu­sában megindultak a hosszan tartó fegyverszüneti tárgyalá­sok, amelyek csak 1953. július 27-én hoztak eredményt — a panmindzsoni fegyverszüneti egyezmény aláírását és a harcok beszüntetését. Korea északi része megvédte szabadságát, függetlenségét, és folytathatta útját a szocializmust építve. Annak ellenére, hogy a KNDK a szocialista tábor legke­letibb részét alkotja és sok ezer kilométeres távolság vá­lasztja el hazánktól, mégis igen jelentős kapcsolatok alakul­tak ki a két testvéri szocialista ország között. Hazánk már 1948-ban diplomáciai kapcsolatban volt ÉSzak-Koreával, és 1954-ben ezt a kölcsönös képviseletet nagykövetségi rangra emelték. A koreai háború idején Csehszlovákia is kivette részét a népi Korea támogatásából. Gazdasági kapcsolataink is egyre fejlődnek. Az árucsere-forgalom értéke elérte a 12 millió rubelt. Hazánk minden szempontból támogatja a Ko reai Népi Demokratikus Köztársaság politikáját,, mind ide haza, mind az ENSZ-ben. Bár a KNDK békeszerető népe jelentős sikereket ért el a szocialista építésben, békés jövőjét továbbra is fenyegeti az egyre jobban elhatalmasodó amerikai agresszív politika Ázsiában. Észak-Korea kormánya számos kísérletet tett Korea egész népe sorsának végleges rendezése érdekében, de kísérletei sikerteleneknek bizonyultak, mivel a reakciónak kedvez az ország feldaraboltsága, s ez pedig elősegíti az igazságtalan uralmat. A két koreai állam föderatív alapon történő egyesítése, ami természetesen csak az amerikai hadsereg távozása után következhet be, sokban hozzájárulna a háborús gócpontok felszámolásához, a tartós ázsiai és világbéke megteremtésé hez. GINZERY ÁRPÁD TÜNTETÉSEK OKINAWA SZIGETÉN IS Tokió — Szerdán hajnalban tovább folytak Japánban a he­ves tüntetések a japán—ameri­kai úgynevezett biztonsági szer­Az európai biztonsági tanács­kozás tulajdonképpen már el­kezdődött. Valahogyan így sum­mázhatnánk Budapestről nézve az elmúlt 15 hónap eseményeit Európa diplomáciai naptárában, hiszen a Varsói Szerződés poli­tikai tanácskozó testületének tavaly márciusban Budapesten tartott üléséről kontinensünk népeihez és kormányaihoz in­tézett felhívása nemcsak Euró­pa közvéleményében, hanem kormányai, parlamentjei részé­ről is általában kedvező vissz­hangot keltett. Ha a budapesti felhívás óta kontinensünkön le­zajlott kelet—nyugati találkozó­kat, a kétoldali megbeszélése­ket mérlegeljük, s figyelembe vesszük, hogy a NATO-országok közelmúltban Rómában tartott tanácsülése a korábbi, lényegé­ben elutasító állásponthoz ké­pest némi előrehaladást ígért — immár kimondhatjuk, hogy elérkezett az össz-európai kon­ferencia egybehívásának ideje. A Varsói Szerződés tagálla­mai külügyminisztereinek jú­nius 21-én és 22-én Budapesten tartott tanácskozása is arra a következtetésre jutott, hogy az európai értekezlet előkészítésé­re és gyakorlati útjára lépje­nek. Kétségtelen, hogy fokoza­tosan beérnek annak a küzde­lemnek a gyümölcsei, amelyet a szocialista országok, s külö­nösen a Szovjetunió hosszú esz­tendők óta folytat egy kollektív európai biztonsági rendszer megteremtéséért. Nem egyenes úton, hanem kacskaringós ösvé­nyen jutottunk el idáig. A szo­cialista országok budapesti fel­hívása mozgásba hozta mind­azokat az erőket, amelyek ko­SEBES TIBOR, budapesti levele tóak az erről a kérdésről eddig folytatott szovjet—nyugatné­met, lengyel—nyugatnémet tár­gyalások, valamint az NSZK és az NDK kormányfőinek Erfurt­ban és Kasselban lezajlott ta­lálkozója. Természetesen az egyre szélesedő európai párbe­szédhez kapcsolódnak a többi Az európai párbeszéd — Budapestről nézve rábban a felszín alatt szuny­nyadtak és a biztonsági ta­nácskozás eszméje új lendüle­tet kapott a finn kormány meghívójától, majd a szocialis­ta országok külügyminiszterei­nek prágai napirendi javaslatá­tól és a decemberi moszkvai nyilatkozattól. Az európai realitások, konti­nensünk jelenlegi térképének, határainak sérthetetlensége és ezek elismerése a biztonsági értekezlet előkészítésének fó­kuszában áll. Kétségtelen, hogy ezen a téren is történt előre­lépés. Érdemes emlékeztetni az atlanti szövetség tagállamainak római tanácsüléséről kiadott közleményre, amelyben a NATO-országok először nevez­ték nevén, Német Demokratikus Köztársaságnak, a szocialista német államot. Még mindig vannak erők, az Elbától nyu­gatra, amelyek 25 esztendővel a háború után se Ismerik el a ki­alakult realitásokat, de bizta­szocialista ország diplomáciai kezdeményezései is. A magyar diplomácia lépései szervesen Illeszkednek a Var­sói Szerződés tagállamainak a kezdeményezéseihez, hiszen szerény lehetőségeihez mérten nem kevésbé fontos feladata, hogy saját eszközeivel járuljon hozzá az európai biztonság ki­munkálásához. Ennek érdeké­ben tárgyalt a legutóbbi hóna­pokban Péter János Moszkvá­ban, Szófiában, Berlinben, Há­gában, Stockholmban, Brüsszel­ben, Oslóban és más európai fővárosokban — Budapesten pedig Moro olasz külügyminisz­terrel. Fock Jenő kormányfő jú­nius elején Jugoszláviában tár­gyalt és ugyancsak júniusban Budapesten vendégeskedett dr. Franz Jonas, az Osztrák Köz­társaság elnöke, hogy csak a legutóbbi magasszintű megbe­széléseket említsük, amelyeken természetesen jelentős teret kaptak az európai kérdések. Kétségtelen, hogy bolygónk sorsáért különlegesen nagy fe­lelősség hárul a nagyhatalmak­ra, mindenekelőtt a két termo­nukleáris szuperhatalomra. A kapitalista világot képviselő és ma is döntően befolyásoló Egyesült Államok egyetlen ha­sonló erejű tényleges partnere a leghatalmasabb és a legna­gyobb potenciókkal rendelkező ország, a Szovjetunió. Ezért senkinek, egyetlen országnak sem lehet közömbös a szovjet­amerikai kapcsolatok alakulá­sa, akár a bécsi S ALT-tárgyalá­sokon, a genfi leszerelési érte­kezleten, vagy például a közel­keleti négyhatalmi megbeszélé­seken. Ez természetesen nem csökkenti a többi ország fele­lősségét, amelyek elősegíthetik vagy akadályozhatják a nagy­hatalmak közeledését az egész emberiséget érintő kérdésekben. A magyar diplomácia saját esz­közeivel igyekszik hozzájárulni ahhoz, hogy kedvezőbb légkör­ben és jobb körülmények között folyhassanak a nagyhatalmak tárgyalásai. Ez meggyorsíthatja az európai biztonsági konferen­cia összehívását is. Mert vannak még sorompók, akadályok, mint ahogyan a ró­mai NATO-tanácskozáson az amerikai külügyminiszter ját­szotta a fék szerepet. De ma mindenképpen kedvezőbb a helyzet kontinensünkön a má­sodik világháború utáni 25 esz­tendős ideiglenes béke állan­dósításához. ződés meghosszabbítása ellen. A japán rendőrség közlése szerint kedden összesen 1345 városban és községben 774 000 diák, szakszervezeti tag, szo­cialista és kommunista aktivis­ta vett részt a tiltakozó ak­ciókban. Kedden este a japán főváros híres parkjában, a fofogiban nagyszabású tömeggyűlést tar­tottak. Hasonló megmozdulá­sokra került sor Tokió más parkjaiban is. A tömegek a gyűlést követően a parlament épülete elé vonultak, majd el­özönlötték Tokió főutcáját, a Ginzát, a pályaudvarokat és a követségi negyedet. A rendőr­ség számos helyen rátámadt a tüntetőkre és mintegy 670-et őrizetbe vett közülük. Kedden a késő esti órákig folytak a tüntetések Okinaiva szigetén is. Az itt tartott nagy­gyűlésen határozatot fogadtak el, amely követeli a japán­amerikai biztonsági szerződés felmondását. További tisztogatások Ecuadorban Quito — A katonaság szigorú ellenőrzése mellett keddre Ecuador élete látszólag vissza­tért normális medrébe. Velas­co Ibarra elnök, aki egy vér­mentes puccs segítségével dik­tátorrá léptette elő magát, hoz­zálátott, hogy ellenzékét min­den lehetséges eszközzel elné­mítsa. Elsősorban a vezető ér­telmiségiek és gazdasági szak­emberek között tisztogat. A je­lentések szerint több egyetem elnökét, valamint a Guayaguili Kereskedelmi Kamara és a Qut­tói Mezőgazdasági Kamara el­nökeit is őrizetbe vette.

Next

/
Oldalképek
Tartalom