Új Szó, 1970. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1970-06-25 / 149. szám, csütörtök

MÁRTÍRJAINKRA EMLÉKEZÜNK .HUSZONÖT ÉVVEL EZELŐTT HOZTUK HAZA HOLTTESTÉT..." 0' ^ti áll a város közepén szerényen meghúzódva az a kis épület, ahol Leczo Pista bácsi és felesége felváltva árusítja a sajtó- és dohánytermékeket . .. Az épület falán emléktábla: „Ebben a házban terjesztette LECZO MIHÁLY éveken át azu kai az eszméket, melyeknek diadalra jultatását életcéljának tűzte ki és hősiesen viselte el értiik a mártíromság minden kínszenvedését." Igen, abban a házban, ahol ma testvérbátyja az írott szót terjeszti Királyhelmec • és környéke lakosai körében, néhány évtizeden át kovácsolódott, formálódott a bodrogközi munkásmozgalom. Ez a hajdani szabóműhely — ahol Leczo Mihály, Bodnár Lajos, majd Pikor László is varrt, szabott és politizált —, a legnehezebb időszakban, a megaláztatás és emberüldözés éveiben, központja volt a kibontakozó munkásmozgalomban fontos szerepet vállaló bodrogközi kommunisták szervező munkájának ... Gyermekkoromban gyakran elüldögéltem a szabóműhely „emeleti" helyiségében, ahová tleszkalépcsó vezetett fel az alig nyolc négyzetméteres „próbaszobából". Miska bácsi két keze gyorsan járt, ujjai közt fürgén mozgott a varrótű, de közben mindig beszélt, vagy éppen dudorászott ... Ha nagyon jó kedve volt, odaszólt a tanulóknak: „Kis Pikor, nocsak, tegyük rá . . .1" S együtt énekelte a műhely kis munkaközössége: „Ilyen ország nincs több a világon ...", vagy „Égre hát, szovjet repülök, égre .. ." A harmincas évek elején gyerekésszel még nem értettem a szabóműhelyben történteket . .. Nem mertem megkérdezni Miska bácsitól annak idején azt sem, miért próbálják fel ugyanazt a készülőben levő öltönyt többen is, akik bizonyos időközönként érkeztek a szabóműhelybe . . . * választ közel negyven év múltán kaptam meg a szabóműhely munkaközösségének egyetlen éld tagjától, PIKOR László elvtárstól, a Királyhelmeci Városi Nemzeti Bizottság titkárától. — Az a ruha senkinek és mégis sokaknak készült. . . . Talán l'urcsán hangzik ez, de így volt. Nem rendelte meg, mégis felpróbálta — nem is egyszer — a battyányi Matyi György, a szentesi Mátyás István, a leleszi Varga Ferenc, Bajúsz József, Zsigmond József, a nagykövesdi Bodnár Andris bácsi, a zétényi Csarnakovics Mihály, a zempléni Szalontay János, Sütő Vince és még többen azon elvtársak közül, akik — a feltűnés elkerülése céljából — ilyen formában tartottak fenn kapcsolatot Leczo Mihály mesteremmel. . . Ruhapróba közben tárgyalták meg a szentesi kőbányászok, a vécsi, leleszi nagybirtokokon dolgozók és a kubikosok sztrájkját és egyéb politikai, szervezési kérdéseket... Annyit jómagam is tudok, ezt a lonlos szerepet önként vállalta és gyakorolta Leczo Mihály. A volt szabóműhely falán elhelyezett márványtábla is igazolja, hogy ebből az épületből terjesztette az eszmét, melyért hősiesen viselte a mártíromságot, kínszenvedést... Ki volt egyébként Leczo Mihály, hogyan lett kommunista, majd a fasiszták áldozata? Egyik legközelebbi munkatársától. hűséges tanítványától, Pikor László elvtárstól kértünk erre választ, aki 25 évvel ezelőtt felkutatta és hazaszállíttatta Lerzo Mihály földi maradványait. — Egyszerű, de mélységesen humánus jellemű, veleszületett intelligenciával rendelkező ember volt, aki őszintén szerette és tisztelte embertársait, és mint szabómester a tanulókat is messzemenően támogatta. Csak jót, nemeset tanulhattak tőle. Az idő. az élet igazi kommunistává tette ... Tanult, sokat olvasott, s nagyon szeretett beszélgetni, vitázni az emberekkel .. . Elkülönült a középosztálytól és érdeklődési köre a munkások, földnélküliek, kispaEbben a házban terjesztette Leczo Mihály a/, eszmét. . . (Tóth Pál Gyula felvétele) rasztok felé fordult. A környező lalvak kommunistáival fenntartott kapcsolata, politikai meggyőződése folytán a bodrogközi munkásmozgalom központi személyévé vált . . . Ezért jártak hozzá olyan sokan a szabóműhelybe, a jelenlegi trafikba. L

eczo Mihályról köztudott volt, hogy a becsületesség megtestesítője. Igyekezett mindig igazat mondani, s talán azért tudott annyira hinni az emberekben. Sajnos, néhányan visszaéltek bizalmával. Hivatalos nyomtatványokon bekerült neve mellé a jelző: „Közveszélyes ... rendszerellenes .. . kommunista .." Nem sokat törődött a megfélemlítéssel, szilárdan hitt a munkásosztály eszméjének igazában és győzelmében . . . Ezt vallotta és tanította azok korében, akik hittek neki s akikben ő is megbízhatott... Az ilyen igazságszerető embernek kétszeresen fáj a csalódás... A Ilorthy-megszállás előtt hitelt adott a rádióban hallottaknak: „Mindenki maradjon a helyén, tudjuk, a felvidéken legálisan működik a kommunista párt. Nem lesz bántódása senkinek . .." Alig ragasztották ki a kormányzó képét a város főutcáján, Leczo Mihályt, Illés Lászlót, Hajdú Istvánt és több kommunistát letartóztatták, majd Kistarcsára internálták. Szerető édesanyja, a városka papköltőjéhez, Mécs Lászlóhoz fordult írásbeli kéréssel —' a másolatát ma is őrzik —, segítsen Mihály fiát kiszabadítani. A papköltő befolyásos ember volt, de . a segítség elmaradt, ehelyett ilyen és hasonló válaszok, illetve üzenetek érkeztek az aggódó anyához: „A búzában nincs helye a konkolynak", „Hadd hulljon a férgese." Amikor hazatért, noha a pártot üldözték, tovább folytatta tevékenységét az 1939-ben már illegális pártban. Leczo Mihály és Arstein József írta, készítette a röplapokat, a sokszorosító gép Harasztiné Kocsis Júliáéknál volt elrejtve. A szabóműhely volt a „sajtóközpont", s a terjesztők: Margita László, Illés László és neje. Hajdú István, Bányik János, Túrák István, Pikor László. Gerenyi Mihály, Bodnár Lajos és mások voltak. A front közeledtével, 1944 nyarán Királyhelmec vidékén szovjet partizánok mutatkoztak. A kommunisták közül néhányan felvették velük a kapcsolatot és ahogyan tudták — támogatták fasisztaellenes harcukat. A helyi«pártszervezet a fegyveres harc megszervezésére is gondolt, amiről szeptember 4én tárgyalt a pártbizottság Leczo Miliály titkár elnökletével . . . A tervezett, s már megszervezett akcióra nem kerülhetett sor, az egyik „beszervezett" katonaszökevény árulása miatt. r | gy bukott le Leczo Mi• hály 1944 novemberében s néhány nappal a felszabadulás előtt a kakastollasok elhurcolták . .. Pikor elvtárs szemét könnyek borítják el, a szomorú emlékek sírásra késztetik. 'Letörli a könnycseppeket és folytatja. — Mindenki tudta, élve nem tér vissza. Nem tudta viszont senki, hová vitték. 1945-ben, a felszabadult város kommunistái emléktáblát, koszorút helyeztek el a szabóműhely falán. Akkor ott megfogadtam, felkutatom és hazaszállíttatom tetemét ... A magyarországi elvtársak segítettek. Révleányvár határában megtaláltuk. Ott, mondták, a nyilasok oltották ki életét. Sógorával, Orosz Bertivel stráfszekéren szállítottuk haza szülővárosába, Helmecre, és itt temettük el emberhez méltóan, 25 évvel ezelőtt, ilyenkor júniusban. KULIK GELLÉRT Tízeves 8 magyarbéli szociális otthon A Bratislava-vidéki járásban levő magyarbéli szociális otthon ez idén ünnepli fennállásának 10. évfordulóját. Az egykori grófi kastélyban létesített agghajlékban az elmúlt évtizedben számos idős polgártársunk talált otthonra. Az otthon lakói nagy gondoskodásban részesülnek, s így többnyire, nagyon elégedettek. Az anyagi és orvosi gondoskodáson kívül az otthon lakóinak szórakozásáról sem feledkeznek meg: kirándulásokat szerveznek számukra, filmet vetítenek, vendégművészek fellépését biztosítják a kastélyban stb. A nyugdíjasok közül színjátszókat is toboroztak, akik nemcsak helyben lépnek fel, hanem más szociális otthonok lakóit is szórakoztatják. Minden évben rendeznek farsangi álarcosbált is. Immár hagyományossá vált a legszebb kézimunkák és festmények kiállítása. Az ideit éppen most tekinthetik meg a látogatók. A kiállítás tárgyai közt horgolásokat, papírból és fából készült tárgyakat láthatnak a nézők. Az egyik legérdekesebb exponátum az otthon kicsinyített mása, melyen két nyugdíjas három hónapig dolgozott. —•í— VOLT CSEHSZLOVÁKIÁBAN ELLENFORRADALOM? Egyetlen lövés nélkül... Sok ember elölt még mindig nem elég világos, mi is az az ellenforradalom, s volt, vagy nem volt Csehszlovákiában ellenforradalom? Számos publicista azt bizonygatta, hogy ellenforradalomnak csakis azt tekinthetjük, ha fegyveres erök a szocialista rendszer megdöntésére törekesznek. Ennek alapján azt állítottak, hogy nálunk nem volt ellenforradalom, mivel nem voltak fegyveres ellenforradalmi erők és senki sem követelte a termelőeszközök szocialista tulajdonának megszüntetését. Az ellenforradalom a forradalom fordítottja. Az ellenforradalom fegyveres vagy fegyvertelen reakciós erők mozgalma, a forradalmi vívmányok ellen azzal a céllal, hogy viszszaállítsák a régi, elévült társadalmi viszonyokat és felújítsák a burzsoá rendet. A szocialista hatalom biztosítéka a munkásosztály és politikai pártjának vezető szerepe. Ezért a jobboldali és szocialistaellenes erök támadásai elsősorban a munkásosztály és Csehszlovákia Kommunista Pártja vezető szerepe ellen irányultak. E támadások célja, a párt és a szocialista állam megbontása és a politikai hatalom megszerzése volt. Ezért törekedtek arra, hogy Csehszlovákiában ún. plurális politikai rendszer alakuljon, melyben nem a CSKP lenne a vezető erő, s lehetővé válnék a politikai erók szabad játéka. Ezzel függőit össze az ellenzéki, politikai pártok és szervezetek kialakítására kifejtett törekvés. A FEBRUÁR ELŐTTI V1SZO NYOK VISSZAÁLLÍTÁSÁNAK KO VETELfvSE I.van Sviták az elkötelezett pártonkívüliek klubjában már 1968. április 18 án új politikai pártok megalakítását követelte. Többek között ezt mondta: „A klubok már ma politikai platformot képeznek, és állásfoglalásukkal reális politikai erőt, ellenzéket jelentenek. Az elkötelezett pártonkíviiliek klubjait ki kell terjeszteni és egyesíteni úgy, hogy a nézetek polarizációja támogassa az új politikai párlok megalakításának természetes irányzatát." Jan Procházka író 1968 májusában ezt írta: „A négy pártrendszer, inely 1945-ben alakult ki a cseh országrészekben elegendő teret biztosított a gondolatok és programok kikristályosodásához. Február után megváltozott a helyzet. Eltűnt az emberek élettere, eltűnt a szabadságérzet." Hogyan magyarázhatta az olvasó ezeket a szavakat? Eltűnt az élettér és a szabadságérzet, így tehát amennyiben ezek visszaszerzését akarjuk, fel kell újítanunk a régi viszonyokat. Ez nem jelent mást, mint az 1948 februárja előtti helyzet visszaállítását. Az- ilyen és hasonló nézetek egyes politikai pártok dokumentumaiba ls bekerültek. így pl. a Csehszlovák Néppárt 1968 májusi Javaslatában ez állt: „A Nemzeti Frontot úgy értelmezzük, mint a független, egyenrangú politikai pártok önkéntes szövetségének megnyilvánulását. A Nemzeti Front alapul szolgál arra, hogy párbeszédet folytassunk a társadalom politikai fejlődésének alapkérdéseiről." 1968 júniusában a Csehszlovák Szocialista Párt állásfoglalásában már ezt olvashattuk! „A volt Nemzet Szocialista Párttal egyetértve azt valljuk, hogy nemzeti történelmünk figyelembe vételével nem védhetjük azt a nézetet, miszerint egyetlenegy politikai párt kizárólagos joga a szocializmus helyes~ és jogos magyarázata." A SZOCIÁLDEMOKRATA HAGYOMÁNYOKRA SZÁMÍTOTTAK A jobboldali opportunisták és revizionisták nagy reményeket fűztek a szociáldemokrácia felújításához. Ivan Sviták a KANban 1968. április 18-án tartott előadásában kijelentette: „...Legalább két új politikai pártot kell alakítani, keresztény és szociáldemokrata alapon." A jobboldali, szociialistaellenes erők arra számítottak, hogy a szociáldemokrácia hagyományai alapján sok embert sikerül majd megnyerniük a párt felújítására. S^mol1ak azokkal a szociáldemokratákkal, akik 1948-ban az egyesülés után nem léptek be a CSKP-ba, valamint a kommunista párt jobboldali képviselőivel. Egyesek a szociáldemokrata párt és az elkötelezett pártonkívüliek klubjának egyesítését tervezték. Ezután akartak „szabad választásokat" tartani, melyeken a politikai pártok külön-külön versenyeznének a szavazókért. A választásokat abban az időben akarták megtartani, amikor a jobboldali ellenséges propaganda megrágalmazta a kommunista pártot, amikor a párt a jobboldali erők akciói következtében megbomlott és csökkent akcióképessége. így megvolta lehetősége annak, hogy a szociáldemokraták, vagy más ellenzéki párt győzzön a választásokon. így egyetlen lövés nélkül megváltozott volna a politikai hatalom Csehszlovákiában. Ezzel kapcsolatban említsük meg Osvaldnak a K—231 egyik, képviselőjének kijelentését: „Támogatnunk kell a demokratizálási folyamatot és fel kell használnunk az állambiztonsági szervek lejáratására. A biztonsági szervek dolgozóit védekezésre kell kényszerítenünk, ezzel lejáratjuk a CSKP-t, mely így elveszti tekintélyét az egész nemzet előtt és vereséget szenved a választásokon. Az állambiztonsági szervek feloszlatása után tisztogatást kell végrehajtanunk a hadseregben és így biztosítjuk majd a hatalom átvételét békés úton." FEJJEL A FALNAK Ivan Sviták is többször nyilatkozott erről a kérdésről. így pl. az előbbi említett előadásában többek között ezt mondta: ,,A következő választások választói a politikai élet új képviselőit, tehát a „másik párt" képviselőit akarják. Ezért népszerűsítik az ún. „szabad választásokat". így pl. az elkötelezett pártonkívüliek klubjának kiáltványa megállapította: — „Az elkövetkező hónapok kulcsfontosságú kérdésének tartjuk a demokratikus választásokat, melyet nem tudunk másként elképzelni, mint több politikai párt jelölőlistáinak titkos választását, miközben lehetővé tennénk a független képviselők jelölését is." Sviták sokszor visszatért ehhez a kérdéshez. így pl. 1968. március 20-án a Károly Egyetemen „Fejjel a falnak" című előadásában ls a demokratikus választások .szükségszerfiségéről beszélt. Térjünk még egyszer vissza Osvald kijelentéséhez: ennek hallatára mindenki előtt nyilvánvaló, mit is akartak 6 jobboldali és szocialistaellenes erők. Az első menetben magukhoz akarták ragadni a politikai hatalmat, ezután már nem jelentett volna számukra problémát az alkotmány és a törvények megváltoztatása. Említsük meg ezzel kapcsolatban Ludvík Vaculíknak a CSKP rendkívüli prágai kerületi koníerenciáján elhangzott szavait, melyekkel a „2000-szót" védel= mezte: „ ... Attól függ, milyenek lesznek a törvények, milyen lesz a választó törvény, a választások, a parlament összetétele és az alkotmány, hogyan állapodunk meg, kit küldünk a kongresszusra, mit fogad el a kongresszus és milyen lesz az új Központi Bizottság. Nekik (a „2000-szó" szerzőinek és aláíróinak) ezt éppen most kellett elmondaniuk, majdnem az utolsó pillanatban." A jobboldali és szocialistaellenes erők céljairól tanúskodó felsorolt tények nyíltan azt bizonyítják, hogy nálunk valóban ellenforradalmi folyamat volt, és egyáltalán nem számít az, hogy a szocialistaellenes erők számoltak-e a fegyverek használatával. MIROSLAV ŠOLC VI. 25.