Új Szó, 1970. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1970-06-17 / 142. szám, szerda

Csehszlovákia Kommunista Pártjának szervezetei már né' hány hónapja a pártigazolvány-csere és az ezzel kapcsolatos beszélgetések jegyében élnek. Milyen a helyzet a beszélgetések terén, mennyi munka áll még előttünk, hogy teljesítsük a párt szempontjából történelmi jelentőségű feladatot? Ezek a kérdések minden bizonnyal az egész pártot érdeklik. A RUDE PRÁVO alábbi szerkesztőségi cikke megpróbál választ adni ezekre a kérdésekre. A párt Központi Bizottsága, elnöksége, a kerületi és a járási pártszervek a legelejétől fogva nagyon fontos, szükséges akciónak tartották a pártigazolványok cseréjét, mely a párt megtisztításához, erőinek mozgósításához, ideológiai és szervezeti egységének megszilárdításához, minden egyes párttagnak a párt életében és az alapszervezetek életében való részvétele aktivizálásához vezet. Az igazolványcsere hozzájárul — idézzük a CSKP Központi Bizottságának a pártszervezetekhez és a párttagokhoz intézett levelét — a pártfegyelem megszilárdításához, a pártszervezetek munkájának felújításához és ahhoz, hogy a pórt megtisztuljon mindazoktól, akik megváltak a párt marxista—leninista politikájától, elárulták ideológiai és szervezeti elveit. A Központi Bizottság levelében nyíltan megmagyarázta, miért kerül sor az igazolványok kicserélésére, és milyen célt szolgál ez az akció. Megállapította: „... továbbra is napirenden marad a legfontosabb feladat: a párt egységének a marxista—leninista elvek alapján történő felújítása, a párt akcióképességének és forradalmi harciasságának fokozása, belső életének fejlesztése, vezető szerepének érvényesítése a párt építésének minden szintjén, a társadalmi élet valamennyi szakaSzán. A CSKP Központi Bizottságának levele a párt fejlődésének és helyzetének bizonyos elemzését jelenti. A konkrét feladatokat és célokat úgy fogalmazza meg, hogy túlzás nélkül is megállapíthatjuk: az elkövetkező évszakra meghatározza a párt taktikáját és stratégiáját. Kifejezi tehát a valamennyi tag számára kötelező pártirányvonalat. A pártszervezetek többsége így fogadta a levelet, így értelmezi a beszélgetést folytató csoportot. És éppen ezért a levél, a pártigazolvány-csere központi dokumentuma alapján naponta lemérhetjük, hogy helyesen járunk-e el és konkrétan érvényesítjük-e a párt irányvonalát. A Központi Bizottság elnöksége, a CSKP Központi Bizottsága és a párt valamennyi szerve a beszélgetések megkezdése óta rendszeresen foglalkozik a beszélgetések lefolyásával. Aktívák, országos tanácskozások összehívásával rendszeresen értékelik az eredményeket, összegyűjtik a tapasztalatokat, megszervezik a tapasztalatok kicserélését. A KONSZOLIDÁCIÓ MINDEN TÉREN JELENTŐSEN ELŐREHALADT A beszélgetések eddigi eredtóényei azt mutatják, hogy fokozatosan teljesítjük a párt által Kitűzött feladatokat. Egyre több párttag és alapszervezet érti meg, hogy politikai szempontból igényes folyamatról van seó, amely megszilárdítja a CSKP egészséges magvát, úgy, hogy pártunk újból következetesen marxista—leninista, a proletár internacionalizmus hű pártjává váljon. A megbeszélések alkalmával a pártszervek és -szervezetek munkájának elemzésekor teljes képet nyerünk a párt és az egész társadalom válságáról, melynek gyökerei az 1968 januárja előtti időszakba nyúlnak vissza. Egyre több párttag és polgár győződik meg arról, miszerint a CSKP-nak elég ereje és képessége -van ahhoz, hogy valamennyi területen befejezze a konszolidálást, fokozatosan megoldja az évek óta felgyülemlett problémákat és biztosltja a szocialista társadalom további fejlődését. Közvéleményünk fokozott figyelemmel kíséri az alapszervezetekben megvalósított megbeszéléseket, a párt megtisztításának és aktivizálásának folyamatát. Ez természetes, hiszen a társadalom vezető erejéről van szó, s a párt aktivizálásának következményei a gazdasági, a politikai és a kulturális élet valamennyi területén megnyilvánulnak. Pártunk a társadalom szeme láttára folytatja politikai harcát a szocializmus ellenségei és a jobboldali opportunizmus képviselői ellen. Ezt a harcot kizárólag politikai eszközökkel folytatja. Mindez hozzájárul a közvélemény kialakításához és a CSKPval szemben foglalt álláspontok ^megváltozásához. A legelfogultabb polgár is kénytelen beismerni, hogy a konszolidálási folyamatban eredményeket értünk el, hogy az állandó válságok hetei és hónapjai, az anarchia után egyre több ember találja meg a nyugalmat és összpontosul az alkotó építőmunkára. A párt, és valamennyi, a párt politikáEz azonban nem jelenti azt, hogy azokban a szervezetekben, ahol a tervezett idő rövidnek bizonyult, most úgy járjanak el, hogy feladataikat ugyan a kitűzött időpontra teljesítik, de a munka minőségének rovására. Az elhamarkodottság és formalizmus csak ártana a párt törekvésének. A döntő a minőség. Erre már a CSKP Központi Bizottságának levele is felhívta a figyelmet, amikor hangsúlyozta: a tagkönyvcsere politikai jelentősége megköveteli, hogy ezt a feladatot előkészítsük, és nagy gondossággal, következetesen hajtsuk végre. Határozottan ki kell küszöbölni minden formális eljárást, mivel ezzel károsodást szenvedne e feladat értelme és küldetése. A tagkönyvcsere után a pártnak káder- és szervezettség szempontjából egységesnek és szilárdnak kell lennie, hogy folytathassa a marxizmus-leninizmus eszméinek valóra váltását, és tovább vezethesse szocialista társadalmunkat a sokoldaról van szó, hirtelen megalkuvók lesznek, hamis kollegialitást vállalnak. A TISZTULÁS FOLYAMATA MEGGYORSULT A liberalista megalkuvó tendenciák, az erősen jobboldali opportunista szervezetek nem kielégítő megtisztítása vezetett a CSKP Központi Bizottsága elnökségének áprilisi határozatához. Az elnökség határozata meggyorsította a tisztulás folyamatát. Az intézkedések elsősorban abban segítették a járási bizottságokat, hogy lokalizálják a jobboldali szervezetek befolyását. A járási bizottságoknak így lehetőség nyílik, hogy az egyéni beszélgetésekkel foglalkozzanak, amelyek továbbra is a tagkönyvcsere legfontosabb formái maradnak. Szükségesnek tartjuk, hogy néhány szót szóljunk a párt és az értelmiség viszonyáról. Olyan hangok is elhangzottak, hogy a tagkönyvcsere az értelmiségeiAz eszmeileg, szervezetileg egységes, következetesen marxista—leninista pártért ját elkötelezetten támogató, polgár törekvésének érdeme, hogy életünk valamennyi szakaszán, a gazdasági életet beleszámítva, elértük az első sikereket. A párt vezetősége, a CSKP Központi Bizottsága és a kormány nem értékeli túl az eddig elért sikereket és folytatja az eddigi megfontolt politikát. Nem akar tetszetős jelszavakkal és valóraválthatatlan ígéretekkel népszerűséget szerezni. Nyíltan azt mondja, hogy úgy fogunk élni holnap, ahogyan ma dolgozunk. Az emberek többsége már megértette ezt a nyilt, józan, de távlatokat biztosító politikát. Az üzemekben, a szövetkezetekben ez munkaeredményekben, a munkában bebizonyított hősiességben nyilvánul meg, és viszszatükröződik az elmúlt májusi napok politikai és polgári légkörében is. A párt mai politiká jának pozitívuma ez a kedvező fejlődés, és a konszolidálás mai foka természetesen ösztönzőleg hat a párt több ezer lelkes funkcionáriusára további tevékenységükben. Külön kell értékelni a kerületi és a járási pártaktívák, a megbeszéléseket folytató csoportok tagjainak és más funkcionáriusoknak fáradhatatlan, áldozatos munkáját. Ok végzik el a tagkönyvcserével kapcsolatos munkák zömét. Túlnyomó többségük nagyon komolyan, áldozatkészen vállalja a pártfeladatokat. Az eddig elért eredmények az ő becsületes törekvésüknek tanúbizonyságai. A MINŐSÉG A DÖNTŐ A legutóbbi, 1970 június elsejei jelentés szerint a szervezetek túlnyomó többségében (74,78 százalékban) már megkezdődtek a megbeszélések, és a szervezetek csaknem egyharmadában már be is fejeződtek. Az utóbbi hetekben egyre több szervezetben fejezik be az akciót, és megvannak a feltételek ahhoz, hogy az eredeti terv szerint fejezzük be az akciót. Amikor a Központi Bizottság a januári plénumon kitűzte azt a feladatot, hogy a tagkönyvcserét az első félévben be kell fejezni, tudatában volt annak, hogy milyen igényes feladat ez. Megkövetelte, hogy a pártaktíva valamennyi erejét a párt megtisztítására és megszilárdítására összpontosítsuk. Bebizonyosodott, hogy ez az elgondolás helyes volt. Az akció fölösleges elhúzódása lehetővé tenné, hogy a jobboldali elemek tovább bomlasszák sorainkat, a párt túlságosan sokáig foglalkozna belső problémáival és nem is oldhatná meg a halaszthatatlan feladatokat. A pártnak elegendő idő kell a XIV. pártkongresszus alapos előkészítéséhez. lú fejlődés útján. Ennek alapján akarjuk majd előkészíteni és megvalósítani a párt XIV. kongresszusát. A LIBERALIZMUS ÉS A MEGALKUVÁS ELLEN Az említett célok teljesítésének alapfeltétele, hogy eszmeileg és szervezetileg is elváljunk a jobboldaltól. Sok szervezet eleinte nehezen értette meg, hogy a jobboldali opportunizmus csaknem minden egyes szervezetre hatással volt, s ezért a jobboldali opportunizmus kérdését nem szűkíthetjük le néhány funkcionáriusra és vezető személyiségre. Minden egyes szervezetnek és a megbeszélést folytató csoportnak az adott szervezet helyzetének elemzéséből kell kiindulnia, és ezt a legtöbb esetben meg is teszi. Pontosan, mindenki számára egyformán határozza meg a pártalapszabályzat, mi van összhangban a CSKP politikájával és mi van vele ellentétben. A CSKP KB levele természetesen különbséget tesz a üelelősség és a bűnösség foka között. Szükséges lesz — áll a levélben —, hogy megkülönböztessük a felelősség fokát és mértékél az egyének és a kollektív szervek helyzetétől és műveltségétől függően. Ez a differenciálódás elsősorban a munkásokkal szemben érvényesül, és ha valahol nem érvényesül, az hiba. A levél hangsúlyozza, hogy minden egyes párttagot individuálisan, egész tevékenységét kell értékelni, természetesen figyelembe véve az 1968—1969. évi tevékenységét, állásfoglalásait. Felhívta a figyelmet arra, hogy meg kell különböztetni a pillanatnyi megingást a rendszeres pártellenes tevékenységtől. Előfordullak olyan esetek is, hogy nem vették figyelembe a levélnek ezt a részét és a párttagok értékelését leszűkítették. Az ilyen eljárás esetében azonban a csupán egy kritériumot érvényesítő elvtársak nehezen különböztették meg a pártellenes és a szocialistaellenes tendenciák valódi képviselőit azoktól, akiket félrevezettek, akik megtévedtek, és akik mindjárt augusztus után, vagy különösen a novemberi határozat után rádöbbentek tévedéseikre és hibáikra, és megpróbálták ezeket becsületesen megoldani, konkrét elkötelezett munkát fejtettek ki a párt javára. Az elvétve előforduló radikális tendenciák ellenére meg kell állapítanunk, hogy a radikalizmusnál jóval többször nyilvánul meg a helytelen liberalizmus. Egyes elvtársak hajlandók felhívni a figyelmet az egyes szervekben működő jobboldali erőkre, megbüntetésüket követelik, de amint „saját" jobboldali képviselőikről, az ő munkatársaiklen irányul, hogy a párt meg akar válni az értelmiségtől. Nyíltan meg kell mondanunk: a párt a jobboldali opportunizmus szervezőitől és a karrieristáktól, a passzív tagoktól és azoktól válik meg, akik nem váltak be. Nem válik meg az értelmiségtől mint egésztől, ugyanúgyi, ahogy nem válik meg a többi osztálytól vagy társadalmi rétegtől sem, csupán egyénektől válik meg, akik nem méltók arra, hogy párttagok legyenek, akik elárulták a pártot és eszméit. Nem az a döntő, hogy ezek az egyének milyen rétegből származnak. Az a döntő, hogy a pártért, vagy a párt ellen dol^goztak-e. A pártnak nincsen oka arra, hogy megváltoztassa a dolgozókkal szembeni viszonyát, s úgy, ahogy a múltban, ma is számít az értelmiség együttműködésére, távlatokat biztosít számára az alkotómunkában és megteremti a feltételeket ahhoz, hogy elkötelezetten dolgozzon a szocializmus érdekében. A PÁRT EGYSÉGE NÉLKÜLÖZHETETLEN A párt Központi Bizottságának levele, a párt vezetői hivatalos beszédeikben több ízben hangsúlyozták, hogy ma nálunk a fő veszélyt a jobboldali veszély jelenti, s éppen ez ellen kell küzdelmet folytatnunk. Ezt a harcot semmivel sem gyengíthetjük. A jobboldal minden bizonnyal azt kívánná, hogy kettős harcot folytassunk — a jobboldal és a „baloldal" ellen, mivel nyilvánvaló, hogy ez gyengítené a pártot, szétforgácsolná erejét és ezáltal gyengítené a jobboldal elleni támadást. A párt ezért hangsúlyozza az eszmei és szervezeti egységet, ezért követeli következetesen az alapszabályzat megtartását, és eltökélt szándéka, hogy az alapszabályzat megtartását mindenkitől, eltekintve funkcióitól és érdemeitől, megköveteli. A párt nem lehetne élcsapat, ha nem lenne szilárd fegyelem, ha nem nyilvánulna meg az akarategység, az akcióegység, ha nem tartanánk meg felépítésének alapelveit, elsősorban a demokratikus centralizmust és a párton belüli demokráciát. A párt egysége szükségszerű. Ezek jelentik közvetlenül a párt tőrvényeit. A múltban — és nemcsak a mi pártunk történetében — ezek megsértése végeredményben a párt gyengítéséhez, meghátráláshoz vezetett. NINCS SZÓ A SZÁMOKKAL VALÓ JÁTÉKRÓL A CSKP Központi Bizottságának levele és más, a beszélgetésekkel kapcsolatos pártdokumentumokban sem tesznek említést előre meghatározott számadatokról. A Központi Bizottság tervei és a levél azt feltételezi, hogy a párt irányvonala egyformán valósul meg, senki sem vesz el belőle önkényesen, vagy tesz hozzá valamit. Abból indul ki — és így kell ennek lennie bármilyen határozat megvalósításánál —, hogy a pártszervek hatáskörükben a konkrét helyzetre támaszkodjanak. Ez a tényleges konkrét politikai helyzet dönt majd abban, hogy az adott helyzetekben hány ember marad a pártban, hányat zárnak ki és hánynak törlik tagságát. Nincsen semmilyen irányelv, amely előre meghatározóit számokat tartalmazna, hogy hogy mennyivel kell csökkenteni a párttagok számát. Semmilyen szerv sem járhat el formálisan, alapos elemzés nélkül. Nincs szó a számokkal való játékról. A problémák politikai megoldásáról, a tagkönyvcsere tartalmáról van szó. Alapvető feladatot oldunk meg — megtisztítjuk a pártot mindazoktól, akik nem tartoznak hozzánk. A Központi Bizottság nagyon józanul értékelte a párt hely zetét, pártunk értékeléséből és hagyományaibői indult ki, figyelembe véve országunk szükségleteit, a szocializmus további fejlődésének érdekeit. A Központi Bizottságnak nincsen semmi köze az olyan nézetekhez, melyek szerint a párt a „kiválasztottak" vagy az „igazságosak" szektája. Sok becsületes elvtárs van a pártban, akik nem inogtak meg, és 1968 januárja után életük legsúlyosabb pillanatait élték át. Mindenki saját környezetében ismeri a* ilyeneket. Az elvtársak többsége most is becsületesen jár el. Aktívan érvényesítik a pánt irányvonalát, különböző szervekben tevékenykednek, elköte lezetten szilárdítják a pánt egységét, és például szolgálnak a többieknek. Nem mondják azt, hogy csak nekik kell a pártban megmaradniuk. A CSKP MEG AKAR NYERNI MINDEN BECSÜLETES POLGÁRT A levél tartalma arról tanúskodik, hogy a párt Központi Bizottsága milyen nagy jelentőséget tulajdonít a passzivitás kiküszöbölésének. A beszélgetések tapasztalatai azt bizonyítják;, hogy milyen nagy problémát jelent ez a passzivitás. Egyes elvtársak úgy tesznek, mintha már megszokták volna a passzivitást, mintha ezt a pártmunka állandó tartozékának tekintenék. Most, amikor meg kellette válniuk a passzív elvtársaktól,, keresik annak módját, hogy miképpen akadályozzák ezt meg, magyarázatot keresnek, s liberálisak, megalkuvók lesznek a passzív párttagokkal szemben. Állandóan magyarázni kell, hogy milyen nehéz és igényes feladatok várnak a pártra, hogy a passzivitás kiküszöbölése nélkül a CSKP nem érhet el jelentősebb sikereket. A párt azér.t vélik meg a passzív tagoktól, mert ezek nem képesek teljesíteni a párttagok feladatait. Eg azonban nem azt jelenti, hogy elválik tőlük mint polgároktól. Továbbra is számít becsületes munkájukra, és tudja, hogy a társadalmi szervezetekben kevésbé igényes funkciókban jól helytállnak majd. Tudja, hogy sokan közülük áldozatkészen fognak dolgozni a társadalom javára. A pártszervezeteknek nem szabad elveszíteniük befolyásukat ezekre a párttagokra. Az új feltételek közepette az együttműködés új hatékony formáit kell keresnünk. A párt sohasem élt abban a hitben, hogy országunkban egyedül építi fel a szocializmust. V. I. Lenin 1919 decemberében a Központi Bizottság politikai beszámolójában mélyen elgondolkozott a párt és a többs polgár kapcsolatáról. Többek között ezt mondta: „Pártunknak néhány százezer tagja van, olyan országban, ahol a lakosság jóval meghaladja a százmilliót. Hogyan kormányozhat egy ilyen párt? Először a szakszervezetek segítik a pártot; a szakszervezeteknek, amelyek milliókat ölelnek fel, a párt segítőinek kell lenniük. \ párt másik segítője — a pátion kívüli konferenciák. Érténülik kell ahhoz, hogy ezeken a pártonkívüli konferenciákon közel kerüljünk a nem proletár közegekhez, le kell küzdenünk az (Folytatás az 5. oldalon)