Új Szó, 1970. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1970-06-17 / 142. szám, szerda

Az eszmeileg, szervezetileg egységes, következetesen marxista—leninista pártért (Folytatás a 4. oldalról) előítéleteket és a kispolgárt in­gadozásokat. Ez egyik leglénye­gesebb feladatunk. Pártszervezeteink sikerét nem­csak azzal kell mérni, hogy hány párttag dolgozik egyik­másik területen, nemcsak azzal, hogy eredményesen folyik a ta­gok átregisztrálása, hanem az­zal is, hogy elég helyesen és gyakran rendeznek-e ilyen pár­tonkívüli munkás- és paraszt­konferenciákat, vagyis közelebb tudnak-e kerülni ahhoz a tö­meghez, amely most nem léphet be a pártba, de amelyet be kell vonnunk a munkába." A szocializmus építéséhez nem járulnak hozzá a csak szemlélődő nézők. A pártnak meg kell és meg akar nyerni minden becsületes embert az aktív elkötelezett támogatásra. Munkatársakat, együttműködő­ket akar szerezni politikája megvalósítására. Ez csak akkor sikerül, ha mindennapi gyakor­lati politikájában megtalálja az utat valamennyi együttműkö­désre hajlandó réteghez. Ezért minden egyes alapszervezetnek meg kell keresnie az együttmű­ködés leghatékonyabb formáit. Az előzőeknél nagyobb mérték­ben kell rendeznünk nyilvános pártgyűléseket, beszélgetéseket, hatékonyabban kell együttmű­ködnünk a szakszervezetekkel, az ifjúsági szervezetekkel és a Nemzeti Front valamennyi szer­vezetével. Ml A TEENDŐ A SZERVEZETEKBEN? A megtisztításon kívül a tag­könyvcsere fő célja a párt ak­tivizálása és a szervezetek passzivitásának következetes felszámolása. A megbeszélések befejezése után megtisztul a légkör, és új lendület, munka­kedv nyilvánul meg. A beszél­getéseken a kommunisták szá­mára kitűzött konkrét felada­tok az egyének és a kollektívák munkaeredményeiben is meg­nyilvánultuk. Fokozódott a párt­szervezetek politikai aktivitása, de nem mindenütt. Akadnak olyan szervezetek is, ahol egyes tagok azt gondolják, hogy az új igazolvány átadásával min­den befejeződött. Ez nagy té­vedés, félreértés lenne. Nem bízhatunk abban sem, hogy a megbeszélések befejezésével magától aktivizálódik a szerve­zet. Ilyen automatikus jelenség nem létezik. Csakis szorgalmas, céltudatos, igényes munka van. A jobboldali ppportunizmus képviselőitől és szervezőitől, a karrieristáktól és az előnykere­sőktől megtisztított alapszerve­zetek munkája és tevékenysége nem lehet önkényes vagy vélet­lenszerű. Már ma meg kell te­remteniük a feltételeket ahhoz, hogy a párt tevékenysége tel­jes mértékben megfeleljen a társadalomban betöltött szere­pének. Ezért valamennyi alap­szervezetnek konkrét intézke­dések kidolgozására és követ­kezetes megvalósítására kell összpontosítania erőit, hogy ezzel hozzájáruljanak a bizott­ságok és a szervezetek akció­képességéhez, minden egyes kommunista aktivizálásához, a munka tervszerűségének, cél­tudatosságának és konkrétságá­nak fokozásához, valamint a párt további politikai, ideoló­giai megszilárdításához. Ahol már befejeződtek vagy rövidesen befejeződnek a be­szélgetéseit, ott a pártbizottsá­gok és a taggyűlések figyelmét az olyan időszerű problémákra kell összpontosítani, amelyek hozzájárulnak a párt vezető szerepének megszilárdításához és aktivitásának fejlesztéséhez. A CSKP Központi Bizottsága elnökségének 1970. május 22-i dokumentuma sok olyan ténye­zőre hívta fel az alapszerveze­tek figyelmét, amelyek hozzá­járulhatnak az aktivizáláshoz. Az alapszervezetek bizottságai­nak azonnal áttekintést kell készíteniük a politikai, a gaz­dasági és az ideológiai tevé­kenység gyenge pontjairól, va­lamint a kommunistáknak az állami és a gazdasági irányí­tás egytis szakaszain, valamint a társadalmi szervezetekben ki­fejtett munkájáról. El kell gon­dolkozni az alapszervezetek bi­zottságainak összetételéről az akcióképesség szempontjából, és esetleges javaslatot kell ki­dolgozniuk a bizottság kiegé­szítésére. A beszélgetések ered­ménye szerint szükségszerű az egyes tagokat különböző funk­ciókba: a pártcsoportok veze­tőivé, a társadalmi szervezetek, az utcai szervezetek funkcioná­riusaivá javasolni úgy, hogy ta­pasztalataikat és képességeiket a lehető legjobban kihasznál­ják. A bizottságoknak konkrét in­tézkedéseket kell hozniuk an­nak érdekében, hogy a párt mai politikája plattformján a szak­szervezet szerveiben meggyor­suljon a konszolidálás, fokozott figyelmet kell szentelniük az ifjúsági mozgalom egyesülési folyamatának. A párt múltban kifejtett mun­kájának gyengéje az ideológiai nevelés volt. Ezért minden egyes szervezet tervében tar­talmilag. káderszempontból és és szervezetileg biztosítani kell az 1970—1971. évi pártoktatást. Az elnökség az alapszerve­zetekhez címzett javaslataiban hangsúlyozza, hogy a pártszer­vezetek munkája fontos részé­vé kell válnia a kommunisták magyarázó, meggyőző, szerve­ző tevékenységének. A dolgo­zókra vonatkozó problémákat különböző formákban redszere­sen meg kell velük vitatni. A pártszervezeteknek munka­tervet kell kidolgozniuk a párt mai feladatainak teljesítésére a párttevékenység valamennyi te­rületén. E tervek keretében oldják majd meg a helyi prob­lémákat. Ezen a téren nagyon sok függ majd a konkrétságtól, a személyes felelősségtől és a következetes ellenőrzéstől. Igényes és felelősségteljes munka vár a pártszervezetekre és minden egyes kommunistá­ra. A párt számít minden egyes párttag aktív elkötelezett hoz­zájárulására. Csak így bizo­nyosodik majd be, hogy jogosan kaptak-e új tagkönyvel, és hogy méltók-e arra, hogy a kommu­nista párt tagjai legyenek. IMegjelent a Rudé právo június 16-i számában) 1970 VI. 17. A Moravská Tfebová-i Hedva több mint 400 fajta árut gyárt, és mintegy 59 országba exponálja termékeit. Képünkön: A Moravská Tfebová-i üzem legkorszerűbb szövőgépeinek csar­noka. f V. Svoröík — CSTK) Kelet-Szlovákia egyik leg­gazdagabb történelmi műem­lékekkel rendelkező városa, a Duklai-hágótól alig ötven kilométerre fekvő Barde­jov, amelyről az első fel­jegyzés 1247-ből, és a „ter­ra Bardpha" elnevezés pedig IV. Béla király okmányaiból származik. Az ősi város az utóbbi évek folyamán „csinosodik", több évszázados, patinás épületeit gondos kezek vé­delmezik az enyészettől. Ezek mellett új üzletek is létesülnek, azonban olyan formában, hogy a múlt és je­len létesítményei ne „üs­sék", hanem kiegészítsék egymást és kielégítsék a la­kosság igényeit. Ünnepre készül Bardejov, 1972-ben emlékezik meg ala­kulásának 725. évfordulójá­ról. A városi nemzeti bizott­ság elnökével, Sámuel HOR­KÝ elvtárssal beszélgetünk az előkészületekről és a vá­rosfejlesztési gondokról. — Városunk vezetőségének sok gondja van — tájékoztat az elnök. — Első, legfontosabb feladatunk a város területének közel egyharmadát képező tör­ténelmi műemlékek helyreállí­tása, védelme. Emellett lépést kell tartanunk a fejlődéssel, és igyekeznük kell Bardejov egy­re gyarapodó lakosságának igé­nyeit is kielégíteni, s nem utol­sósorban a fürdővárosi jelleg is jelentős feladatok elé állít bennünket. Világhírű gyógyfür­dőnket a bel- és külföldi bete­geken kívül évente közel har­mincezer turista látogatja, és talán mondanom sem kell, mi mindent von ez maga után. • Hogyan értékelhető a város műemlékvédelme? •— A felszabadulás óta eltelt 25 esztendő alatt — a többi ha­sonló városhoz viszonyítva — nálunk számottevő hasznos munkát végeztünk a műemlé­kek védelme terén, de még en­nek ellenére sem lehetünk elé­gedettek. Főleg azért nem, mert elsősorban saját forrá­sainkból, egyéb városfejlesztési szakaszok rovására összegyűj­tött anyagi eszközökből fedez zük a rekonstrukciós mukála­tok kiadásait. A város történel­mi központjának arculata jelen­tősen megváltozott. A Felszaba­dítók terén felújítottuk a köz­müvek hálózatát, a kőburkola­tot, javítottuk a 13—14. század­ban épült templomot, az 1500-as évekből származó városháza és tizenhat lakóépület tetőzetét. Mindezt az állami műelékvé­BARDEJOV FORDOVÄROS GONDJAI BESZÉLGETÉS A VNB ELNÖKÉVEL delmi szervek lerve szerint vé­ge/tűk el. • Van-e olyan konkrét ter­vük a műemlékek felújításá­ra amely a munkálatok teljes befejezéséig terjed? — Aprólékosan kidolgozott műemlékfelújítási tervvel ren­delkezünk, sajnos — a már em­lített anyagi nehézségek miatt — csupán 25 százalékra teljesí­tettük ezt. Legnagyobb örö­münkre az illetékes központi szervek is belátták, hogy Bar­dejov — egyedülálló adottságai révén — Szlovákia egyik jelen­tős műemlékrezervátumává vál­hat. Városunk történelmi érté­két eddig már számos nemzet­közi kiállításon elismerték, és nem véletlen, hogy ez év szep­temberében néhány műemlék­tárggyal és makettel képvisel­teti magát városunk is a vár­falakkal védett városok nem­zetközi kiállításán, Olaszor­szágban ... • Milyen Ígéretet kaptak a központi szervektől a fel­újítási munkálatok anyagi fe­dezésére? —• Egyelőre csak annyit tu­dunk, hogy az SZSZK Művelő­désügyi Minisztériuma a kor­mány elé terjesztette javasla­tát Szlovákia műemlékvédel­mi problémáinak rendezésére s a javaslatban szereplő három város egyike Bardejov. Remél­jük, rövidesen kedvező választ kapunk és teljes erővel hozzá­láthatunk a város központjában levő 27 műemlékértékű épület tetőzetének javításához. Szeret­nénk mind ezt, mind az egyéb szükséges munkát 1972 októbe­réig elvégezni, amikor megren­dezzük városunk alapítása 725. évfordulójának emlékünnepsé­geit... A teljes felújítási mun­kálatok egyébként csaknem 31 millió korona ráfordítást igé­nyelnek. Ezzel kapcsolatban várjuk a kormány kedvező dön­tését .. . • A város világhírű gyógy­fürdőjében közismerten kivá­ló eredmények születnek a gyógyítás terén, óriási az ér­deklődés iránta a külföldi betegek részéről. Vajon ké­pes-e a fürdő kielégíteni a növekvő igényeket? — Sajnos, nemmel kell vála­szolnom. Kapacitáshiány miatt elég jelentős számú külföldi ér­deklődőt kell visszautasítani. Igaz, jelenleg bővítés alatt áll a fürdő, és a legnagyobb örö­münkre az elmúlt hónapban a kormány jóváhagyta a bardejo­vi gyógyfürdő 1980-ig terjedő fejlesztésének koncepcióját... Hogy jobban érzékeltethessem a fürdő vezetőségének problé­máját, egy összehasonlítást szeretnék tenni. A fürdőnek 1816-ban 129 fürdőkabinja volt, most pedig százötvennégy év után a kapacitása 455 ágy. Az említett fejlesztési koncepció 1000—1200 ágyas kapacitással és az ehhez szükséges egész­ségügyi, műszaki szükségletek­kel is számol . . . Gyógyfürdőnk­nek legalább olyan nagy jövője van, mint amilyen múlttal rendelkezik. Olyan személyisé­gek gyógykezeltették itt magu­kat, mint II. Sándor cár, Mária Lujza — Napóleon felesége ... A fürdő krónikájába beírta ne­vét Ludvík Svoboda köztársasá­gi elnök, Bardejov díszpolgára; az elhunyt Malinovszkij mar­sall, továbbá Grecsko marsall és más jelentős vendégek. A minap itt gyógykezeltette ma­gát V. I. Lenin unokaöccse, Georgij Jakovlevics Jelizarev és felesége... Mind a hazai, mind a külföldi betegek részéről olyan érdeklődés nyilvánul meg a bardejovi gyógyfürdő iránt, hogy már december végéig min­den ágy foglalt. Amint említet­tem, folyamatban van a fürdő kapacitásának bővítése, és a munka aránylag jó ütemben ha­IaJ. U Mi a helyzet a városfej­lesztés terén? — Sajnos, magában a város* ban reugeteg a probléma, la­kosságának száma az atóbbí évtizedben tízezerrel gyarapo­dott, s 1980-ig feltehetően elért a 25 ezret. Ezzel szemben elég­telen a városban a vízellátás, az üzlethálózat és a közellátás, valamint az iskolaépítkezés te­rén is sok javítanivaló van. ... Nem sorolom tovább nehéz­ségeinket. Ismerjük őket és igyekszünk ezeket az illetékes felsőbb szervek segítségével minél előbb megoldanú /kulik) Zselízen tizenötödször... Június 13-án és 14-én rendez­ték meg Zselízen a szlovákiai magyar dolgozók hagyományos­sá vált országos népművészeti fesztiválját. A fesztivál prog­ramja ebben az évben egy újabb rendezvénnyel bővült. Szomba­ton délután'a zselízi kultúrház­ban felléptek a kamarajellegű népművészeti csoportok és a népdalénekesek is. A délutáni előadás nem ör­vendett a várt közönségsiker­nek, pedig a műsorban fellépő kamaraegyüttesek nagyobb fi­gyelmet érdemeltek volna. Kel­lemes színfoltja volt a műsor­nak a vásárútiak és a bényiek tánccsoportja. Mind a két együt­tes esetében megállapíthatjuk, hogy ha művészileg nem is mu­tattak ki jelentős eredménye­ket, dicséretes az a tény, hogy voltak a táncosok közt nyugdíj­korhatárt jóval meghaladó korú táncosok, akik követendő pél­dát statuáltak a fiatalabb gene­rációnak, valamint az, hogy va­lódi falusi mulatós hangulatot teremtettek a színpadon. A mű­sor hangulatát és értékét fo­kozta a táncok között fellépő énekesek és éneklő csoportok műsora. Olyan ismert nevek szerepeltek a dalosok közt, mint a lédeci és martosi női éneklő csoport, Mits Klára, Pe­reszlényi Irén, Balogh Matild, Varga Katalin, Skrutek László­né a „Tavaszi szél vizet áraszt" népdalverseny helyezettjei, va­lamint a „Röpülj páva" győzte­sei közül Faragó Laura és Fe­renc Éva. Énekelt a közönség is Vas Lajos Erkel-díjas zene­szerző vezénylésére és nagyon rövid biztatására. A délutáni műsor egyik meg­lepetése a Szőttes tánccsoport volt. Érdekes, hazai együttesek­től eddig nem tapasztalt nép­rajzi biztonságban megfogalma­zott műsorral mutatkoztak be. Quittner János, az együttes ko­reográfusa, mostani munkájával is megerősítette országszerte terjedő jó hírnevét. Az együttes a „Székely táncok"-ban, az „Alkony"-ban, a „Čigánytánc"­ban vagy a „Lakodalmi hangu­Iatok"-ban a folklóron kívül más mondanivalót is közölt poé­tikus hangvételben (pl. a leány ­szólóének és tánc variációja). Jó lesz felfigyelni ez új együt­tesre, hiszen megfelelő támoga­tás (beleértve az anyagi támo­gatást is) esetén talán a magyar néprajzi kultúra tiszta terjesz­tőit találnánk meg bennük. Az esti órákban a Schubert­parkban a finn „Kuovalan Lau­lu" énekkar és a szintén ven­cJégként közreműködő magyar­országi „Duna" művészegyüttes adott egész estét betöltő mű­sort. A vasárnap délelőtti műsor volt a tizenötödik országos nép­művészeti találkozó újabb kel­lemes meglepetése. „Körbe, kör­be karikába" címmel a gyer­mek és ifjúsági népművészeti csoportok fesztiválját rendezték meg. Nehéz volna különbséget ten­ni a fiatalok nagy odaadással és minden erőbedobással színre vitt műsorszámai között, hiszen a tánccsoportok legnagyobb po­zitívuma az ízléses, kedves mű­soruk mellett az volt, hogy egy új, erőteljes utánpótlás növe­kedik fel. Megjegyzésként csak annyit, hogy ha kisiskolások népdalt énekelnek, énekeljenek az ő világukba beilleszkedő nép­dalokból, s ne a csalfa szere­tőkről. A délutáni programban szereplő felnőtt együttesek mű­sorának pálmáját, a nagydíjat a kassai „Uj nemzedék" tánccso­port vitte el. Műsoruk kiemelke­dő száma a Kállai kettős volt, amelyben a folklór már nem cél­ként, hanem eszközként, művé? szi nyelvként szerepelt az abszt­rakt mondanivaló kifejezésére. Nem maradt el mellettük sem a fülekpüspöki tánccsoport, sem pedig az újvári együttes, mely a tőle megszokott magas szín­vonalon mutatkozott be a kö­zönségnek. A díjazottakon kívül említést érdemel még a komáromi együttes, mely hangulatilag és néprajzilag tökéletes képet tu­dott megrajzolni a színpadon. Végezetül csak annyit, hogy a szervezőknek, bár nagyobb feladatok hárultak a nyakukba a műsor kibővítésével, mégsem lett volna szabad egy-két prob­lémát elhanyagolniuk. Megbo­csáthatatlan hiba pl., ha a né­zőtéren az el nem függöny özőtt ablakokon beáradó verőfénytől olyannyira sokkal -világosabb van, hogy a hatodik padsorból már nem látni a gyéren megvi­lágított színpadot. A másik probléma a kis számú közönség (szombaton mindössze negyve­nen tekintették meg a délutáni műsort, s jobbára a szereplők­nek köszönhető, hogy nem volt üres a színházterem), ami a rendezőkön kívül Zselíz városá­nak sem válik dicséretére. GAGYOft PÉTEB

Next

/
Oldalképek
Tartalom