Új Szó, 1970. május (23 .évfolyam, 102-127. szám)

1970-05-14 / 113. szám, csütörtök

néhány sorban MOSZKVÁBÓL elutaztak azok a küldöttségek, amelyek részt vettek a fasizmus felett aratott győzelem 25. évfordu­lójának ünnepségein. MEGNYITOTTA kapuit a nyil­vánosság számára a moszkvai Csehszlovákia—1970 kiállítás. Tegnap megkezdődtek a kiállí­tás keretében rendezett hang­versenyek és más művészi programok is. AZ EGÉSZSÉGÜGYI VILÁG SZERVEZET 23. ülésszakának vitájában V. Vlček csehszlovák egészségügyi miniszter kérte, hogy az NDK-t vegyék fel ebbe a szervezetbe. A MAGYAR NEMZET közölte Ivan Jakubovszkij marsall cik­két, amelyben leszögezi, hogy tekintettel a mai nemzetközi helyzetre, a Varsói Szerződés tagállamai kénytelenek állan­dóan erősíteni katonai erejü­ket. TARASZOV miniszter vezeté­sével Tokióba érkezett a szov­jet gépkocsiipar szakembereinek nyolctagú küldöttsége. A» kül­döttség ellátogat valamennyi japán gépkocsigyárba. LJUBICSICS vezérezredes, ju­goszláv nemzetvédelmi állam­titkár tegnap hatnapos látoga­tásra Franciaországba érkezett Debré hadügyminiszter meg­hívására. A VENEZUELAI Valenciában sztrájkba lépett a Ford-társa­ság hehvi üzemének 15 000 al­kalmazottja a dolgozók tör­vényellenes elbocsátása ellen és a bérek emeléséért. AZ AMERIKAI szenátus jóvá­hagyta Blackmun kinevezését az Egyesült Államok Legfel­sőbb Bíróságának tagjává. A FRANCIA nemzetgyűlés tegnap háromnapos vitát kez­dett a gazdasági és pénzügyi politikáról. D'Estaing pénz­ügyminiszter megelégedéssel nyilatkozott az ipari termelés növekedéséről, viszont elítélte az árak gyors emelkedését. VÁRNÁBAN befejeződött a nemzetközi marxista—leninista filozófiai iskola első ülése, me­lyen bolgár, csehszlovák, ma­gyar, NDK-beli, lengyel, román ós szovjet tudósok vették részt. AZ AKAHATA jelentése sze­rint Tokióban megkezdődött a Japán Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának ülése, mely a JKP XI. kongresszusának elő­készítésével foglalkozik. AZ ENSZ júniusban nemzet­közi szemináriumot rendez Belg­rádban az ifjúság szerepéről az emberi jogok propagálásá­ban és védelmében. LONDONBAN tegnap megkez­dődött az angol Munskáspárt és a Francia Szocialista Párt küldöttségének tárgyalása. Nem­zetközi kérdésekről, elsősor­ban Nagy-Britannia közös pia­ci tagságáról, a szocialista or­szágokhoz való kapcsolatokról, az európai biztonságról és a közel-keleti helyzetről tárgyal­nak. MELVIN LAIRD amerikai had­ügyminiszter felszólította a kongresszust, hogy hagyja jó­vá a Safeguard rakétaelhárító­rendszer kibővítését, mivel sze­rinte ez a feltétele a bécsi szovjet—amerikai tárgyalások sikerének. EDVARD KARDELJ, a jugosz­láv Kommunisták Szövetsége elnökségének tagja Limában a perui elnökkel és külügymi­niszterrel tárgyalt a két or­szág együttműködéséről. HIVATALOS jelentés szerint Maharashtra államban a vallási zavargások során 106 személy ___ vesztette életét. A zavargások színhelyén jelenleg nyugalom van. 1470 3 PALME svéd miniszterelnök V. 14. június 3—11-én az Egyesült Államokba látogat. A washing­3 toni svéd nagykövetség szerint Washingtonba, New Yorkba és Ohio államba látogat el. Amerikai egységeket vontak ki Kambodzsából Saigon — A dél-vietnami kor­mánycsapatok fegyveres had­oszlopa amerikai tanácsadók kíséretében megkezdte előre­nyomulását Svay Rieng kam­bodzsai tartomány fővárosából Kompong Trabek felé. Ezeken a helyeken csatlakozik a dél­vietnami tengerészgyalogos egységekhez, amelyek a Me­kong folyón vonulnak be Kam­bodzsába. A saigoni amerikai parancs­nokság szóvivője hivatalosan megerősítette azt a hírt, hogy megkezdődött az amerikai in­tervenciós egységek részleges kivonása Kambodzsából. Látha­tó azonban, hogy az „amerikai csapatok részleges távozását" az amerikai propaganda-gépe­zet jelentősen felnagyítja. Sai­goni katonai körök szerint Kambodzsából legfeljebb 1000 vagy 1500 amerikai katonát, sőt jól tájékozott körök szerint, amelyekre az AP hírügynökség hivatkozik, csupán 200 főnyi csapatot vontak ki. Az AFP hírügynökség szerint Dél-Vietnamból Phnom Penhbe utazott Tran Van Hon dél-viet­nami tengernagy, hogy a hely­színen tárgyaljon a kambod­zsai tényezőkkel a dél-vietnami és amerikai hadihajók blokád­járól. A saigoni amerikai parancs­nokság kedden közölte, hogy a kambodzsai betörés során eddig 89 amerikai katona vesztette életét, 355 pedig megsebesült. Az Egyesült Államok Kambod­zsa területe felett 13 helikop­tert és egy harci repülőgépet vesztett. Phnom Penh-i értesülések szerint azok a táborok, ame­lyekben az erőszakos kitelepí­tésre szánt vietnamiakat helye­zik el, nem sokban különböz­nek a volt náci koncentrációs táboroktól. Lon Nol kormánya a „biztonsági intézkedések" ürügyén már 5000 vietnamit hurcolt ilyen táborokba. A dél­vietnami haditengerészet folya­mi flottájának 19 hajója Phnom Penhbe érkezett, hogy a viet­namiakat a saigoni rezsim el­lenőrzése alatt álló területre szállítsa. Washington — Melvin Laird hadügyminiszter kedden az amerikai szenátus honvédelmi bizottságában megerősítette Nixon elnök szándékát, hogy június végéig minden amerikai egységet kivonnak Kambodzsá­ból. A részleges kivonás állító­lag már megkezdődött és a fő műveletek e hét végével lezá­rulnak. E kijelentéssel azonban teljesen ellenkezik a kormány és a Pentagon heves ellenállása azzal a határozati Javaslattal szemben, amely megtagadja a kormánytól a kambodzsai had­műveletek folytatásához szük­séges pénzeszközöket. E hatá­rozati javaslatot, amely egyút­tal megtiltja, hogy Amerika tá­mogatást nyújtson a kambod­zsai harcterek szárazföldi mű­veleteihez, hétfőn jóváhagyta a külügyi bizottság, és kedvező feltételek mutatkoznak a sze­nátusi jóváhagyásához is. Ha a kambodzsai amerikai beavatkozás valóban befejező­dik június 30-ig, akkor nincs logikus oka a szenátusi javas­lat elutasításának. A kormány ellenkezése azonban azt a gya­nút kelti, hogy „a kambodzsai műveletet" később meg akarják ismételni. Saigon — Dél-Vietnamban kedden életét vesztette A. B. Dillard vezérőrnagy, az ameri­kai utászegységek parancsnoka, akinek helikopterét a hazafias erők lelőtték Plei Ku-tól dél­nyugatra, a központi fennsík felett. Dillard a hatodik ameri­kai tábornok, aki a vietnami háborúban életét vesztette. Saigonból számos újabb par­tizántámadásról érkezett hír. Szerdán reggel bomba robbant egy saigoni amerikai tiszti szál­lóban. Washingtonban a kongresz­szust még mindig diákok veszik körül, akik kihallgatást köve­telnek választókörzetük szená­toraitól és képviselőitől. A diá­kok többnyire tanáraik kísére­tében a kongresszus tagjait igyekeznek meggyőzni arról, hogy feltétlenül politikai ak­ciókra van szükség a délkelet­ázsiai agresszió ellen. Caracasban kedden a Vene­zuelai Dolgozók Egységköz­pontjának és más haladó szer­vezeteknek rendezésében sok­ezres tömeg tüntetett az Egye­sült Államok kambodzsai inter­venciója ellen. A rendőrség durván fellépett a tüntetők el­len, és az összecsapásokban több személy megsebesült. A szocialista építés védőpajzsa 15 éves a Varsói Szerződés A z évfordulókban gazdag idei évben jelentős eseményről " emlékezik meg a szocialista közösség: 15 évvel ezelőtt, 1955. május 14-én Varsóban kötötte meg nyolc európai szocia­lista ország Varsói Szerződésként ismert barátsági és kölcsö­nös segélynyújtási, védelmi szerződését. A Varsói Szerződés létrejötte logikus következménye volt a második világháború utáni történelmi fejlődésnek. A nyugati imperialista hatalmak nem akarták lehetetlenné tenni a fasiz­mus feléledését a levert Németországban, sőt szovjetellenes és antikommunista terveikben szerepet szántak a bonni államban fejüket felütő revansista erőknek. Ez abban is kifejezésre jutott, hogy felvették a bonni államot a Szovjetunió és az európai szo­cialista országok ellen létrehozott NATO támadó katonai szö­vetségbe. A Varsói Szerződés 15 évvel ezelőtt a Szovjetunió vezetésé­vel és kezdeményezésére védelmi céllal jött létre. A szövetségre lépő szocialista államok senkit sem veszélyeztettek, csupán ön­védelemből kötöttek katonai szerződést, hogy ne ismétlődhes­sék meg váratlanul egy úfább München. A Varsói Szerződés fennállása az ENSZ Alapokmánya 51. cikkére, annak az egyéni és kollektív önvédelemre vonatkozó rendelkezéseire épül. Az elmúlt másfél évtized alatt a Varsói Szerződés védelmi szervezete tekintélyes haderővé fejlődött, s az európai béke fontos tényezőjévé vált. Azonos társadalmi rendszerű országok az egyenlőség, a szuverenitás tiszteletben tartása és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elvei alapján szövetkeztek, hogy közös erővel, egy mindenkiért, mindenki egyért jelszó je­gyében védjék társadalmi rendszerüket és országépítésük vív­mányait minden ellenséges támadástól. A Varsói Szerződés hadserege, amelyet az egyes tagállamok [Albánia kilépése után heten maradtak) Egyesített Fegyveres Erői alkotnak, a béke hadserege, s hogy ezt a szerepét betölt­hesse, a legkorszerűbb haditechnikával rendelkezik. A modern harcászati vívmányok elsajátítása, a szükség esetére tárolt mo­dern, nagy ütőerejű rakéta- és nukleáris fegyverek birtoklása természetesen csakis a szocialista nagyhatalom, a Szovjetunió segítségével és nagy anyagi áldozatával lehetséges. Ma mindenkinek tisztában kell lennie azzal, hogy saját erőnk­ből képtelenek lennénk hazánk megvédésére. Mint a Varsói Szerződés legutóbbi hadgyakorlatai, a szovjet hadsereg szárazföldi és tengeri hadgyakorlatai igazolták, a szo­cialista közösség hadseregei olyan erőt jelentenek a világhely­zet alakulásában, amelyet a legmegátalkodottabb imperialista nagyhatalmaknak is tekintetbe kell venniük. Vr. Gustáv Husák, a CSKP Központi Bizottságának első titkára tavaly októberben a csehszlovák küldöttség moszkvai látogatá­sakor a Kreml kongresszusi termében kijelentette: „Tovább szilárdítjuk a Varsói Szerződés védelmi szövetségét és teljesítjük az ebből reánk háruló kötelezettségeinket. Ojból megismételjük, hogy nyugati határaink egyben az egész szocia­lista tábor határai, és éppen ezért ezek biztosítását az egész szocialista tábor közös ügyének tekintjük. Ennek egyik konkrét kifejezője a szovjet csapatoknak országunk területén váló ideig­lenes tartózkodásáról szóló megállapodás, amelyet hazánk és más szocialista országok biztonsága zálogának tekintünk." Történelmi szükség szülte a Varsói Szerződést, s ha ezek az okok megszűnnek, ha a NATO-t és más nyugati támadó katonai szövetségeket likvidálják, a Varsói Szerződés is feloszlik. A szo­cialista közösség vezetőt ezt többször is kifejtették, különösen akkor, amikor Budapestről elindult egy nagyszerű kezdeménye­zés: közös európai lépések a kollektív biztonság megteremté­sére. Egy ilyen egyezmény feleslegessé tenné az összes katonai egyezményeket. LŐRINCZ LÁSZLÓ I eningrád mindig is híres • volt arról, hogy nyugta­lan emberek lakják, vagyis in­kább nyughatatlanok, újító szel­leműek. A város és a terület 1 vállalatai is mindig kezdemé­nyezőek voltak a korszerű meg­oldások keresésében, a műsza­ki újításban, a tudomány vív­mányainak alkalmazásában. Amikor a gazdasági reform újabb lehetőségeket adott a gazdaság fejlesztésére, a lenin­grádiak igen tevékenynek mu­tatkoztak ezek kihasználásá­ban. S hasonlóan most, amikor az SZKP Központi Bizottságá­nak múlt év decemberi plénu­ma értelmében, kritikailag is és pozitív értelemben is új el­gondolások kerültek napirend­re, a gazdasági munka haté­konyságának növelése elsőren­dű követelményként jelentke­zett, Leningrád az élen halad. Ez a nyughatatlan leningrádi szellem meghozza eredmé­nyeit: az ötépes terv első négy évében az ipari termelés 31 százalékkal, a munka termelé­kenysége 29 százalékkal nőtt. A műszaki színvonal emelkedé­sét mutatja, hogy a terület üze­meiben 550 új, korszerű beren­dezést és készüléket állítottak elő és 600 új termék sorozat­gyártásához láttak hozzá. Most, amikor hatékonyság követelménye olyannyira áthat­ja a szovjet gazdaságot, az e tekintetben egyébként is ta­pasztalt leningrádiak még mé­lyebben igyekeztek elemezni, milyen további lehetőségek van­nak. Megállapították, hogy a munka hatékonysága fokozásá­nak legfontosabb tényezői: a koncentráció és specializáció volt. 43 ágazati termelési egye­sülést hoztak létre a vállala­tok összekapcsolása révén, olyan módon, hogy egy ve­zető üzem körül filiáléhálóza­tot fejlesztettek ki. Az egyesü­lések — vagyis a koncentrált termelési egységek — adják már a terület ipari termelésé­nek 30 százalékát, s a munka termelékenységének növekedési üteme ezeknél nagyobb, mint a még „elaprózva", „elszigetel­NEMES JÁNOS MOSZKVAI LE V E l E nak előrehaladni ezen a fron­ton. Mintegy 40 üzemet, vagyis 300 műhelyt tekintenek olyan­nak, ahol befejeződött a spe­cializálás, a profiltisztítás. S érdemes megemlíteni, hogy e folyamat során olyan erőteljes — óvatoskodók által elhamar­kodottnak is bélyegzett, de most, mondhatnánk: felülről is teljesen igazolt, sőt immár ösz­tönzött — rendszabályoktól A gazdasági munka hatékonyabb módszerei Leningrádban ten" dolgozó többi vállalatnál. A műszaki fejlesztés is ezeken a helyeken a leglendületesebb, hiszen itt lehet a legjobb kopo­nyákat, a legtapasztaltabb szak­embereket, a legnagyobb effek­tivitással összpontosítani és ki­használni: az 500 automatizált, illetve félautomatizált üzemek közül minden harmadik ilyen egyesülés tagja. A leningrádiak különösen je­lentős vívmányai az úgyneve­zett tudományos-termelő egye­sülések. Az ilyen egyesülések egy-egy ágazat nagy, vezető tu­dományos-kísérleti intézete kö­rül alakultak ki. E tudományos­kísérleti bázis munkálkodása alapján természetesen a kap­csolódó üzemek fejlesztési gondjai, az új termékek kialakí­tása és sorozatgyártásba adása meggyorsul. Ez a forma a tudo­mány és a termelési gyakorlat összekapcsolása kiváló eszközé­nek bizonyult. A specializáció, a profiltisz­títások is a gazdasági haté­konyság növelését szolgálták. A leningrádiak itt már tettek egy és mást, s most, a párt ösztön­zésére még merészebben akar­sem riadtak vissza, hogy kis hatékonyságú, nem rentábilis termelési egységeket bezárja­nak. Ez erőteljes operáció volt! Több százra megy az ilyen meg­szüntetett iizemecskék, műhe­lyek száma. A következő 10 év­ben még több mint 500 kis ha­tékonyságú műhelyt terveznek megszüntetni, s így például a gépgyártásban a központosított, nagyhatékonyságú műszaki fel­szereléssel és technológiával ötszörösére kívánják növelni a bruttótermelést. Az egész ipar­ban pedig mintegy 20 emberrel kevesebbet foglalkoztatnak majd. Leningrád és környéke arról is nevezetes, hogy az üzemoe­tés-irányítás gépesítésében és ,Jcibernetizálásában" előljár. Tíz évvel ezelőtt Leningrád ipará­ban 10 Ural típusú számítógé­pet használtak a mérnöki-köz­gazdászí-könyvviteli feladatok elvégzésére. Ma a városban és a területén 147 számítógépköz­pont és 250 gépesített számve­vői állomás működik sokszáz számítógéppel és több ezer lyu­kasztógéppel, elektromos köny­velő és számolóberendezéssel felszerelve. Ma már Leningrád területén lényegében ezek old­ják meg a tervezési-irányítást feladatokat és bonyolult tech­nológiai folyamatokat is model­leznek — az ipar túlnyomó ré­sze számára. Mindemellett a leningrádiak egyáltalán nem elégedettek a tempójukkal, amely pedig na­gyobb, mint a Szovjetunió sok ipari területén. Panaszolják, hogy a koncentráció nem fo­lyik zavartalanul, mert sok mi­nisztériumban nem nagyon ér­tik a termelési egyesülések sze­repét, vagy még inkább, nagyon is értik, s ezért Idegenkednek tőlük. Az Ilyen egyesülések ugyanis már csak nagyságuk­nál és súlyuknál fogva ls szé­lesebb hatáskörrel rendelkez­nek, s a minisztériumi „gyám­kodástól" eleve jobban óvottak. Különben a minisztériumi, fel­sőbb irányító szervi konzervati­vizmus sokszor segítséget kap az egyes — egyesítésre, illetve a koncentrációba való beolvasz­tásra érett — kisebb üzemek vezetőitől is, akik saját önálló­ságukat féltik, mondván: „ki­csi domíniumom volt, de ott legalább én voltam az úr! ..." Ennek az ellenállásnak is tud­ják be, hogy még mindig 340 olyan gyár, üzem található a leningrádi területen, amely meglepően alacsony koncent­ráltságú, hiszen egynek-egynek 500-nál kevesebb dolgozója van. Mondani sem kell, hogy az ilyen üzemek általában nem specializáltak, hanem afféle „vegyeskereskedések". A leningrádiak tehát látják, milyen nagy tartalékaik van­nak még a hatékonyabb, inten­zívebb gazdálkodásban. S az újító szellemük, amelynek most még külön is engedik a szár­nyalást, bizonyára még sok ér­dekeset, hasznosat fog produ­kálni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom